az idő bűvöletében (I) - csütörtök, a mennydörgő

Magyar csütörtök szavunk szláv eredetű, legközelebbi rokona talán a szlovén 'četrtek' , jelentése nemes egyszerűséggel 'negyedik' (ugyanígy a lett ceturtdiena, litván ketvirtadienis, macedón cetvrtok, ukrán четвер /ejtsd: csetver/, stb). Egyes kultúrákban, ahol a hét első napjaként a vasárnapot tartják számon, a csütörtök az 'ötödik' nevet viseli. Ugyancsak így hívják a kvékerek, hogy ne kelljen kiejteniük egy pogány istenség nevét. Hisz e szó meglehetősen beszédes számos nyugat-európai nyelvben: latinul Jovis dies, franicául jeudi, spanyolul jueves, németül Donnerstag, hollandul donnerdag, angolul thursday, svédül thorsdag, dánul  és norvégul torsdag, finnül torstai. Míg a hajdani viking területeken a megnevezés Thor (Donar), a skandináv viharisten előtt tiszteleg, addig a latinok  leszármazottai Európa délnyugati felén Jupiter (illetve Zeusz)  emlékének adóznak. 

Hogy mire jó ez a nap? Nos, Eileen Holland szerint (The Spellcaster Reference's - Magical Timing for the Wheel of the Year) például a Hold-mágiához, időjárásvarázslatokhoz, s olyan bűbájokhoz, amelyek a szépséggel, szeretettel, vággyal, odaadással, hűséggel, szerelemmel kapcsolatosak. Esküvőzésre is alkalmas, főleg, ha a pár sok gyermeket szeretne :). Szintúgy hatáskörébe tartoznak az üzleti gyarapodáshoz köthető tevékenységek, bővülés, kereskedelem, fejlődés, haladás, reklám, kutatás,  gazdagság, anyagi jólét, üzleti sikerek, de a spekuláció és a szerencsejáték is. E napon a törvény, a logika, az igazságszolgáltatás, a politikai hatalom és a férfiúi erélyek is érvényre jutnak. Kiváló alkalom az önértékelésre és önfejlesztésre, a külső - belső harmónia meglelésére, a nagylelkűségre, jótékonyságra, tiszteletet keltő magatartás gyakorlására (és ezalatt nem önkényes zsarnokságot értek). Thor, aki az emberek és istenek védőpajzsa, arra ösztökél bennünket, hogy ébresszük fel magunkban a szociális érzékenységet: forduljunk adakozóan a szegények felé, törődjünk az elesettekkel. Mindezeken túl a sport, a tanulás, a filozófia és pszichológia tartozik ide, mint a test, a lélek és a szellem egészségének előmozdítói, megacélozói. 

E nap szerencsés az orvosok, ápolók, jogászok, törvényhozók, hatósági alkalmazottak, politikusok, filozófusok, munkaadók, vállalkozók, üzletemberek, kereskedők, médiaszolgáltatók, kiadók, újságírók, tolvajok, sportolók számára. Elősegíti az ellenlábasainkkal történő megegyezést, pártalálást (elsősorban férfi szemszögből, egy nő szerelmének elnyerését), s befolyásos, az előremenetelünkre hatással levő személyek rokonszenvének kivívását. 

Ami a testet illeti, a csütörtök kiváló alkalom bármiféle, az egészségmegőrzéssel kapcsolatos (akár mágikus, akár hétköznapi) tevékenységhez, előmozdítja a férfi termékenységet, elűzi a depressziót, negatív energiákat. Itt az ideje új ajtókat nyitni, új távlatok felé nyújtózni, új lehetőségeket megragadni; kiszélesíteni a látókörünket, visszanyerni, amit elvesztettünk, s új dolgokat megszerezni (nem csak tárgyi értelemben). A homlokcsakra tartozik hozzá.

Talán átláthatatlanul zűrzavarosnak és követhetetlennek tűnik a fenti információömleny, bevallom, első olvasatra számomra is gondot okozott (különösen, hogy Holland nem tematikusan, hanem abc-rendben sorolja fel a megfeleléseket). Tekintsük át leegyszerűsítve e nap attribútumait.

- 1. Termékenység, szerelem, és minden, ami ezzel kapcsolatos

- 2. Törvénykezés, igazságszolgáltatás, közigazgatás és a vonatkozó témakörök.

- 3. Testi és lelki egészség, szellemi gyarapodás, spirituális fejlődés és ennek különböző módozatai

- 4. Tőkebefektetés, üzleti élet, vagyonszerzés, anyagi stabilitás

- 5. Társadalmi aktivitás, jótékonyság, adakozás, nagylelkűség a rászorulókkal szemben

(a sok T-betűt pedig, bár önkéntelen adódott, fogjuk fel úgy, mint egy kis tisztelgés Thor előtt :))

További megfelelések:

Szín: a kék számos árnyalata, indigó, liláskék, bíborlila, ibolyalila; másodsorban fehér, sárga, zöld

Szám: 3,4

Fém: ón

Tárgyi jelképek (nem vagyok egészen biztos benne, hogy jól fordítottam a 'Charm' kifejezést, talán amulettként, szerencsehozó szimbólumként találóbb): korona, kard, pávatoll, világoskék ruha, babérkoszorú virágokkal

Ásványok: ametiszt, smaragd, lapis lazuli, karneol, jade, peridot, zafír, tigrisszem, türkiz, sugilite (?)

Állatok: bika, tehén, elefánt, ló, páva, galamb, szarvasbika, kos, gólya, fecske

Növények: makk, bükk, nyír, puszpáng, boglárka, körömvirág, turbolya, fahéj, édeskömény, hanga, beléndek*, borostyán, babér, citromfű, orgona, szerecsendió, tölgy, bors, pisztácia, rózsa, rozs, viola, sáfrány, kurkuma, piros tavirózsa.

Füstölő: benzoe, fahéj, szegfű, szerecsendió, pézsma, sáfrány, zsálya, szantálfa, sztórax, aloe (fa), illatos gyümölcsök

Kapcsolódó istennők: Asase Yaa, Oya

Kapcsolódó (egyéb) istenek: Aegir, Amon, Bel, Donar, Enlil, Forseti, Heimdall, Jupiter, Ketu, Krishna, Marduk, Neptunusz, Njoerd, Nuadh, Perun, Poszeidón, Thor, Thunor, Zeusz 

Megidézhető még: Asasiel, Cassiel, Iophiel, Sachiel, Zakariel

eluveitie - primordial breath

eluveitie - omnos

embernek ének őrzi az időt... (VII) - damh the bard

Damh (született Dave Smith) kicsiny gyermekkorától kezdve a zene megszállottja. Nyolcévesen kapta első gitárját, s vele együtt az első leckéket az ír folkmuzsikából Tim O'Leary-től: 11 évesen már önálló koncertet adott. Kamaszkorában különböző rockbandákban zenélt, köztük a Londonban rendszeresen fellépő Targa-ban, amely önálló koncertet is adott a Marquee Klubban. 

A 90-es években a Bárdok, Költők, Druidák Rendje énekmondóvá képezte ki, s ekkortájt találta meg művészi kifejezésmódját a népzenén keresztül, méghozzá a "misztikus folk'-ot játszó Spiral Castle formációban. Az együttes állandó fellépője volt a '90-es évek pogány fesztiváljainak, így a Nemzetközi Pogány Szövetség (PFI - Pagan Federation International) konferenciájának is. 

2000-ben Damh kivált a csapatból és megkezdte szólókarrierjét. Ezt követő önálló albumai kiváló fogadtatásra találtak mind a rajongók, mind a zenekritikusok részéről. 

Damh inspirációját az ősi ír és brit legendák, mondák világából meríti, Arthur királytól Taliesin történeteiig, a Mabinogitól a brit népmesékig. Küldetésének tarja, hogy ezek szellemiségét, mondanivalóját híven tolmácsolja a hallgatóságának, hogy azok jobban megértsék szülőhazájuk mítoszait. Dalait a tartalmas szóképeken és fülbemászó hangzásokon túl gyakran színezi szívmelengető humor. Szerte a kontinensen, Észak-Amerikában és Ausztráliában is koncertezett,s persze otthonában, az Egyesült Királyságban is lelkes rajongótábora alakult ki.

Hogy hova repít bennünket muzsikája? Ahogy weblapján olvashatjuk,  oda, ahol a tündérek lejtik táncukat Nyárközép éjjelén, ahol a fák megszólalnak, ahol az üreges dombok Annwn birodalmába vezetnek. Ahol az Istennő lovagol, s vezet bennünket a mágia ösvényein, s ahol az erdő árnyai közül az ősök Szarvas Istene szólít bennünket.
Hunyjátok le a szemeteket, és hagyjátok, hogy a zene elsodorja a lelketeket e varázslatos vidékre.

Albumai: 

Herne's Apprentice - 2002

The Hills they are Hollow - 2003

Spirit of Albion - 2006

The Cauldron Born - 2008

Tales from the Crow Man - 2009

As Nature Intended - 2010

énke

Csak hogy legyen valami pozitív hozadéka is a mai blogolásnak, íme Hulló Eső anime-változata, (avagy a bennem rejlő Anime Mundi), egy kedves ismerős jóvoltából. Legalább akadt valami, ami megmosolyogtatott ma. Köszönöm, Dorek!:)

(u.i. a többi hölgyet - személyiségi jogaik tiszteletben tartása végett - lehagytam a képről:))

family issues

A nővérem ismét megajándékozott egy kifinomult hangvételű emaillel, pont mikor már kezdtem volna azt hinni, feledésbe merül a korábbi szóváltás. Annyira felzaklatott, hogy émelygés tört rám és úgy megfájdult a fejem, mintha a pokol minden ördöge odabent randalírozna. Megpróbáltam tanulni, a holnapi zéhára való felkészülés érdekében hagytam ki a délutáni óráimat, de képtelen voltam koncentrálni. A dühöm úgy tornyosult egyre magasabbra és magasabbra, ahogy vihar idején a partot ostromló tajtékos hullámok. Képtelen voltam lehiggadni, mind vadabbul tombolt bennem a harag. Ha nem sajnálnám a szobám berendezését, valószínűleg ízzé-porrá zúztam volna az elsőként a kezem ügyébe akadó tárgyat.

Mennyivel intenzívebb érzés tud lenni az utálkozás, a sértettség, a bánat, a bosszúvágy, mint a megbocsátás vagy a szeretet! Ilyenkor megértem, miért is olyan hathatósak az őszinte átéléssel megfogalmazott átkok. A lelkünkben háborgó negatív érzelmek hatalmas energiával töltik fel a kimondott szavakat. Azt hiszem, könnyebb a rontás, mint az áldás. Talán nem véletlenül vált előbbi a boszorkányok közismert attribútumává. 

Természetesen nem átkoztam el a testvéremet. Nem zúdítottam rá a bensőmben izzó ellenséges indulatokat (sem hétköznapi, sem mágikus formában), és nem is áll szándékomban. De ez így nem mehet tovább. Nem hagyhatom, hogy apró-cseprő, röhejes nézeteltérések ilyen érzelmi megpróbáltatásokká fajuljanak. Nem érdemlem meg, hogy eképp meggyötörjön, és nem is vagyok köteles eltűrni. 

Ezek az alkalmak mindannyiszor próbára teszik az erkölcsi hozzáállásomat. Sokat jelent számomra az önzetlen, megbocsátó, alázatos és nagyvonalú keresztényi szeretet eszméje, de a gyakorlati kivitelezése meglehetősen gyatrán megy. Gyermek,- és kamaszkorom minden sértést, megaláztatást  birkamód eltűrő jámborsága éppúgy nem az én stílusom, mint az utóbbi évek kiegyensúlyozatlan lelkiállapotából fakadó emésztő bosszúvágy. Azt kívánom, bár megtalálnám az arany középutat, de nem könnyű.

No most veszek egy nagy levegőt, kifújom, és majd holnap átgondolom, mit tegyek. Addig is áldott éjszakát.

a modernkori wicca fejlődése (XIV) - zsuzsanna budapest

Úgy bizony, a wicca nemzetközi felvirágozásában egy magyar hölgy is kiemelkedő szerepet játszott, olyannyira, hogy nevéhez fűződik az egyik, széles körben elterjedt tradíció, a Dianikus Wicca alapítása. 

'Zsuzsana Buapest' Mocskay Zsuzsanna Emeseként született Budapesten, 1940 január 23. - án. Édesanyja keramikus és szobrász volt, aki elsősorban Boldogasszony-oltárokat készített, s elhivatottsága a népművészet, a folklór, a hagyományok és hiedelmek iránt mélyen megihlette leányát.

Zsuzsanna öröklött boszorkány, családfáját az 1270 - es évekig vezette vissza, s felmenői között számos gyógyító, javas akadt (közte nagymamája és mostohaapja is). Gyermekkorában édesanyja révén tanulta a családi tanokat, a mesterség titkait, a régi idők bölcsességét. 12 évesen találkozott későbbi férjével, s noha útjaik jó ideig nem keresztezték egymást újra, Zsuzsanna más akkor tudta, hogy előbb-utóbb összeházasodnak.

1956 után Zsuzsanna Ausztriában telepedett le, s egy innsbrucki kéttannyelvű gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait. Ezt követően ösztöndíjjal a Bécsi Egyetemre iratkozott be, ahol nyelveket tanult. 1958-ban későbbi férje, Tamás ismét meglátogatta, s kisvártatva eljegyezték egymást. 1959-ben Amerikába utaztak, ahol rövidesen összeházasodtak. A következő két évben megszülettek fiaik, László és Gábor. 

Zsuzsanna egy improvizációs és színművészeti iskolában tanult, ahol elsajátította azokat a képességeket, amelyeket későbbi munkájában felhasználhatott, mind a rituálék, mind az oktatás során. Ebben az időben magányosan gyakorolta a családi hagyományt, átmeneti oltárokat állított fel az udvaron, s egyedül tisztelgett az Istennőnek. 

1964-ben a család New Yorkba költözött. Zsuzsanna a Színművészetek Amerikai Akadémiájának tanulója lett, férje, Tamás pedig tanítói állást vállalt mint matematika professzor. Zsuzsanna fokról-fokra ébredt rá, hogy az amerikai nők éppoly elnyomásban vannak, mint a hazaiak. Sem a munkahelyükön, sem otthon nem élveztek egyenlőséget, s a férfiak kiszolgáló háttérországaként funkcionáltak. 

1970-ben Zsuzsanna és Tamás házassága véget ért, s útjaik elváltak. Ezt követően az asszony Kaliforniába költözött, ahol a feminista mozgalom aktív résztvevőjévé vált. Abortusz Klinikán és Női centrumban kezdett dolgozni. Látta, hogy szükség van egy nőközpontú teológiára, amely segíti, támogatja és bátorítja a nőket. A családi hagyományt kombinálva a modern pogányság gondolatkörével és saját hitelveivel ő és hat barátnője elkezdte ünnepelni a Nagy Istennő misztériumait Zsuzsanna otthonában. Ez vezetett az első női koven megalapításához (1971, téli napforduló). A társaság egyre nagyobb hírnévre tett szert, s mind többen akartak csatlakozni. Ahogy a koven létszáma gyarapodott, kinőtték Zsuzsanna otthonát, s idővel a szabad természetben, nyíltan ünnepeltek. Zsuzsanna Dianikus Wicca névvel illette az általa alapított tradíciót.

Az évek alatt egyre több és több koven alakult szerte az Államokban. Noha eleinte a dianikusokat  egyöntetűen radikális  leszbikusokként azonosította a közvélemény, ez korántsem volt így. Zsuzsanna követői nemi affinitástól függetlenül a női misztériumokat, a női élet teljességét, s az Istennő hatalmát ünnepelték. Hitgyakorlatuk sajátos vonása, hogy csak nők léphettek be a gyülekezetekbe, s kizárólag az Istennőnek hódoltak. A gyülekezetet a Főpapnő vezeti, s az újonnan csatlakozók - szemben a másutt szükséges egy év, egy nap tanulóidővel - azonnal a csoport teljes jogú tagjaivá válnak. A rítusaik a hagyományos wiccához hasonlóak, ám a férfi szerepeket (a Főpap helyét) is nők veszik át. Egyetértenek a 'ne árts' paranccsal, de alkalmaznak megkötő-elhárító-védekező mágiát a nők elnyomásának, erőszakos bántalmazásának orvoslására.

Zsuzsanna közel 10 éven át vezette kovenjét, ezalatt oktatott, papnőket avatott, megnyitotta az első női spiritualitás boltot Venice-ben, Kaliforniában, s önerőből kiadta a dianikus wicca klasszikus szövegkönyvét, az azóta (hajszálnyit eltérő címen) többszöri utánnyomást megért "The Feminist Book of Light and Shadows" - t.

1975-ben perbe keveredett, mivel egy álruhás rendőrnő letartóztatta jóslásért. A jövendőmondást a város törvényei tiltották, így ügye bíróság elé került, s végül 300 dollárnyi bírságot plusz próbaidőt szabtak ki rá. Ekkor a további praktizálás helyett Zsuzsanna oktatni kezdte a tarot-olvasás és egyéb jövendőmondó módszerek mikéntjét. Idővel aztán a tiltó törvényt eltörölték, s megnyílt az út a gyakorlat számára.

Az 1980-as évek elején Zsuzsanna Oaklandbe költözött, minthogy a los angelesi szennyezett levegő megbetegítette. Boltját és kovenjét Ruth Barrettre és egy másik papnőre hagyta, ő maga pedig új kovent alapított, Laughing Goddess néven. A gyülekezet nem maradt stabil, ám Zsuzsanna tovább folytatta oktatói, írói, szónoki, nőjogi aktivista tevékenységét. 

Mindmáig San Francisco körzetében él, immár 10 könyv, egy előadás és két oktató CD gazdagítja publikációi sorát; támogatja a Dianikus Online Egyetemet, folytatja rituálék vezetését és a tanítást, workshopokat tart, cikkeket ír, s sokáig egy kábélműsort vezetett '13th Heaven' címen. Igazgatója a Női spirtualitás fórumának, szponzorál istennő-fesztiválokat, online tanulócsoportokat és az évi spiráltáncot Samhain idején. Látomása a 'Globális Istennő Tudatosság" kiteljesedése, - vagyis hogy felismerjük, minden ember egy anyától született, méghozzá a Föld bolygótól - s ennek megfelelő szeretettel, tisztelettel bánjunk vele. Kívánom, hogy így legyen.

(forrás: http://annwn.vndv.com - átdolgozta: Hulló Eső)

(vissza)

a modernkori wicca fejlődése (XIII) - scott cunningham

Ki ne ismerné a nevét, - aki csak beleszagolt a wiccába, biztosan beleütközött Scott Cunningham egyik-másik művébe. Termékeny íróként több, mint 30 könyv született a tolla alól, s ezeknek vagy a fele a wiccával és a vele kapcsolatos témákkal foglalkozik.

Cunnigham 1956. június 27. -én született a Michigan állambeli Royal Oak-ban, majd öt évre rá családjával San Diego-ba költöztek. Tizenöt éves korában egy könyv indította el a mágikus fejlődés útján (Douglas Hill - Pat Williams: The Supernatural), amelynek egyes részei (például a gonosz távoltartására szolgáló kézmozdulatok) különösen is megragadták a figyelmét. Később egy lány osztálytársa előtt használta e tudományát, hogy lenyűgözze őt, mire amaz megismertette vele a wiccát.  Cunningham lelkesen ugrott fejest az okkult és spirituális ismeretek gazdag tárházába, és több, változatos tradíciót ápoló kovenbe is beavatást nyert. Mindazonáltal kisvártatva kikristályosodott saját, magányos vallásgyakorlata, amelyet előbbre tartott, mint a csoportmunkát (értve ezalatt, hogy jobban feküdt neki).

1974-től a San Diegó-i Állami Egyetem hallgatója lett, profi író apja buzdítására kreatív írást tanult. Nem eredménytelenül: harmadéves korára több publikációval rendelkezett, mint oktatói. Tanulmányaival felhagyva innentől minden idejét az írásnak szentelte, s 1980-ban megjelentette első könyvét, egy egyiptomi romantikus novellást, a Shadow of Love-ot (A szerelem árnyéka).  

Szintúgy ez évben csatlakozott az Aradia Hagyományokhoz, '81-ben tagja lett az Átalakított Hagyományos Gwyddonic Wicca Rendnek, s később beavatást nyert az Amerikai Hagyományos Wicca tradícióba is. 

Munkásságának jelentős szeletét a vallásával kapcsolatos könyvek ölelték föl. Egyszerű, közérthető, könnyed stílusa miatt művei hamar közkedveltté váltak. A wicca spiritualitáson túl a gyakorlati mágia terén is számos alkotást publikált, gyógynövényekről, ásványokról, népi varázslásról. Rendkívül népszerű íróvá vált, s jelentős hatást gyakorolt a wicca mozgalom átalakulására. A '80-as években e vallás fokozatosan megnyílt a nagyközönség számára; tanításai és technikái immár nem csak a beavatottak szűk köre, hanem mindenki számára elérhetővé váltak. Scott életvitelével a magányos hitgyakorlat lehetőségét képviselte, s annak teljessége mellett tette le a voksot. Tanításai számtalan sorstársának, önjelölt wiccának segítettek ráhangolódni a vallás spiritualitására, s megtalálni a misztériumok megélésnek módját a mindennapokban. 

Fiatalon érte utol a halál: 37 éves korában, 1993 - ban hunyt el leukémia okán. Rövid életútja alatt is méltó hírnöke, követe, szószólója volt a pogányságnak. Béke őrizze emlékét.

(eredeti szöveg: George Knowles, fordítás: Salem - http://annwn.vndv.com, átdolgozta: Hulló Eső)

a modernkori wicca fejlődése (XII) - Sybil Leek

Sybil Leek a boszorkányság kiemelkedő képviselője, tehetséges szellemlátó, kitűnő asztrológus, termékeny író volt. Ír és orosz felmenőkkel rendelkezett, boszorkánybélyeggel született és öröklött boszorkánynak tartotta magát. Anyai ági felmenőit 1134-ig vezette vissza, dél-írország boszorkányaihoz, apja őseit pedig az orosz felsőosztály köreihez közel álló okkultistákként tartotta számon. Híres-hírhedt rokona Molly Leigh, aki Burlsem near Stoke-on-Trent-ben lakott, egy feketerigó volt a familiárisa, és természetesen bűbájos volt. 

Molly  1685-ben született, s azzal vívta ki a közösség rosszallását, hogy magányosan éldegélt faluszéli kunyhójában, soha nem ment férjhez, állatokat tartott, s velük jobban megértette magát, mint az emberekkel. Kenyerét tejeladásból kereste, lobbanékony természete és különc életstílusa miatt a helyiek meglehetősen tartottak tőle. Kedvenc feketerigója jártában-keltében a vállán ült, s kettejük kapcsolatát a köznép babonásan rettegte. A település plébánosa egy ízben megvádolta az asszonyt, hogy rigóját a helyi pub cégérére ültetve megsavanyította a sört, amelytől többen megbetegedtek. 1746-ban bekövetkező halála után a tiszteletes néhány kartársával elindult, hogy Molly házát feltörve megszerezzék a "démoni" feketerigót. Mikor benyitottak, azt látták, hogy az asszony (kísértete) kedvenc karosszékében ül, vállán a madárral. Az atyák elfogták a rigót, majd kihantoltál Mollyt, karót döftek a szívébe, sírját észak-déli fekvésűre pozícionálták, s koporsójába beledobták a szerencsétlen rigócskát. Mindmáig az ő nyughelye az egyetlen, ami a többire merőlegesen helyezkedik el. Hírneves őse nyomdokain haladva Sybill egy csókát tartott házikedvencként, akit Mr. Hotfoot Jacksonnak nevezett. Büszke volt kettejük rokonságára, s rendszeresen látogatta távoli előde sírját.
 Sybil 1923 február 22. - én született Straffordshire-ben. New Forest körzetében nőtt fel, s ez az ősi erdő, amely köré mitikus hiedelmek és boszorkánybabonák szövődnek, mélyen megihlette őt. E környéken találkozott először Gardner Old Dorothyval, s nyert beavatást kovenjébe; Sybil emlékei szerint pedig az ő idejében négy boszorkánytársulat működött a térségben.
Alig kilencéves volt, mikor megismerkedett Aleister Crowleyval, aki rendszeres látogatójává vált, lenyűgözve a gyermek tehetségétől. Miközben kirándultak, Aleister beszélt neki a boszorkányságról és felolvasta verseit, megismertette vele a szavak mágikus erejét, s buzdította az írásra.
Sybil kiváló nevelése folytán kiváltságos rangban álló társasági hölggyé serdült. Családjától nem állt messze az okkultizmus, anyja és barátai a Pentagram Club keretében rendszeresen összejöttek egy kis teázásra. Sybil 15 éves volt, mikor egy franciaországi utazás során tagjává vált egy, a new foresti hagyományt őrző Nizza közeli francia kovennek, állítólag egyik idős orosz nagynénje örökébe lépve.

Alig egy évre rá összeházasodott egy nála 24 évvel idősebb zongorista-karmesterrel, s a háború előtti években beutazták Angliát és Európát. Férje két évvel később meghalt, s Sybil visszatért Hampshire-i otthonába. A világháború alatt csatlakozott a Vöröskereszthez. Eleinte Southampton mellett, egy katonai kórházban dolgozott ápolóként, majd Anzio Beach-re került, végül egy katonai barakkban élt a skót Hebridáknál. A háborút egy sereg kitüntetéssel, ám a családi vagyon elvesztése folytán szegényen fejezte be.

Ezt követően Sybil visszatért Hampshire-be, és Burley-ben telepedett le, New Forest szívében. Csatlakozott a 'Horsa' kovenhez, mely állítása szerint 700 éves múltra tekintett vissza.Cigányok közt élt, akik elismerték veleszületett mágikus képességeit, s befogadták maguk közé. Rengeteget tanult tőlük a növényi gyógyitalokról, bájitalokról, elixírekről. Elválásukkor nagy megtiszteltetés érte: a roma közösség 'vértestvérévé" fogadta, azaz kezét megvágva vérét elkeverték a közösség vezetőinek vérével.

Ezidőtájt Sybil megnyitott egy sikeres régiségkereskedést, s ismét férjhez ment. A házasságból két gyermek született, Stephan és Julian, akik örökölték anyjuk látó tehetségét. 

Egy alkalommal az erdő fái közt sétálva Sybilnek látomása támadt, s ez ébresztette rá, hogy valódi életcélja a boszorkányság, az ősi ösvény ügyének előremozdítása. Az 1950-es években már közismert szellemlátóként,  asztrológusként és boszorkányként vonzotta magára a figyelmet. Az ezzel járó hírnév nem kedvezett régiségboltjának: a boszorkánysághoz még mindig babonákkal és előítéletekkel viszonyuló vevőkör megfogyatkozott, s a föld birtokosa, akivel Sybil bérleti szerződést kötött, visszautasította annak meghosszabbítását. Sybil bezárta az üzletet, és elköltözött.

Az '50-es, '60-as évek egyre jobban kiteljesedő boszorkánymozgalmai arra indították Sybil-t, hogy maga is váljon a mesterség nagykövetévé, s Amerikába indult. Először New Yorkban telepedett le, ám nyomasztónak találva a várost Los Angelesbe költözött. Itt ismerkedett meg Israel Regardie-vel, Crowley korábbi titkárával. Később Floridába hurcolkodott, s folytatta a boszorkányság pozitív, hiteles megismertetését a nagyközönséggel. Előadásokat tartott az Államokban és Európában, könyvek sokaságát publikálta, számtalanszor szerepelt a nyilvános médiában, közismert asztrológusként szerzett hírnevet. Munkásságával a boszorkányságot övező mítoszok, félreértések, pejoratív előítéletek eloszlatásán dolgozott.

1983. október 26. - án halt meg egy szerencsétlen vonatbaleset következtében, mikoris az otthona közelében kisikló tehervonatból kiömlő toxikus gázok végeztek vele. Emlékét tovább őrzi számtalan írásműve, amelyek egy erős egyéniségű és hitében rendíthetetlen, derűs életszemléletű és hiteles boszorkány életútjáról árulkodnak.

(eredeti leírás: George Knowles; fordította: Salem - http://annwn.vndv.com; átdolgozta: Hulló Eső

(vissza)

a modernkori wicca fejlődése (XI) - stewart farrar

Stewart Farrar (1916-2000)

1916-ban, Londonban született egy középosztálybeli keresztény család gyermekeként. Újságírónak tanult, számos cikket és novellát publikált., korai éveiben többek között a  Soviet Weekly és Daily Worker munkatársa volt. Szövegkönyvíróként televíziósorozatokat szolgált ki (Dr. Finlay's Casebook, Armchair Theathre, Crossroad), és rádióműsorok szerkesztésében is segédkezett. A második világháborúban a hadseregben a légelhárításnál szolgált, kapitányi rangban. Első komolyabb publikációja egy kézikönvy a 30mm-es Bofor fegyver használatához. Ő volt az első angol tiszt, aki belépett Aushcwitz kapuján, s ez, meg a háború utáni Németországban szerzett tapasztalatai (a Szövetségi Felügyelő Bizottságnál dolgozott) egy életre meghatározták a gondolkodásmódját. Angliába visszatérve folytatta az újságírást, s az '50-es években csatlakozott a Brit Kommunista Párthoz időszakos szerkesztőként. A kommunizmus híve maradt mindaddig, míg az 1956-os magyar forradalmat vérbe fojtó szovjet csapatok pusztításával nem szembesült. Ekkor kilépett a pártból.

A wicca vallással Alex Sanders révén ismerkedett meg. Ahogy arról már szó esett, a 'Legend of the Witches' c. film forgatásának kapcsán interjút készített a nagy médiahírverés központjában álló Sanders-házaspárral. A riport kétrészes cikk formájában jelent meg a Reveille-ban. A Sanders-házaspár az írás kedvező fogadtatását látva felkérte Farrar-t, hogy írja meg Alex életrajzát - annak ellenére, hogy azt June Johns már megtette. Ebből a megbízatásból született Farrar legismertebb műve, a "What Witches Do"(1971). A könyv a modern boszorkányság mikéntjeit és miértjeit részletezi. Hogy minél alaposabban elmélyülhessen a témában, Farrar maga is csatlakozott a wicca hívek táborához: 1970. febr. 21. - én avatta be Maxine Sanders, a Főpapnő. Sanders-ék kovenjében találkozott későbbi feleségével, Janet Owen-nel. Közösen léptek be a második fokozatba a következő évben, s nem sokkal ezután (a '70-es Yule-fesztivál idején) saját kovent alapítottak. 1971. ápr. 24-én beavatták őket a harmadik fokozatra, s ezzel függetlenné váltak, ám mindvégig hálával és tisztelettel tekintettek tanítóikra, a Sanders-házaspárra. Kovenjüket körültekintően és figyelmesen vezették, s mellette1972-ben összeházasodtak egy anyakönyvi hivatalban.

1976-ban - megelégelvén a nagyvárosi nyüzsgést és zajt - az írországi Mayo-ba költöztek, ahol új kovent alapítottak. Időközben saját vallásgyakorlatuk nagymértékben eltávolodott az Alexandriánus Tradíciótól, s jelenleg is élő önálló hagyománnyá formálódott. Közös munkájuk további gyümölcse néhány meghatározó könyv (pl. Eight Sabbat for Wiches-1981, The Witches' Way-1984, The Withes' Bible, stb.). Előadásokat tartottak az Egyesül Államokban, Európában és a Németalföldön, videóanyagot készítettek a modern pogányságról. Munkásságuk a mai napig meghatározó a wicca követői számára. 

Farrar számos hagyományba nyert beavatást, többek között a stregheria (olasz boszorkányság) tradíciójába is. 1999-ben mint 3. szintű klérus megalapította a Vízöntő Szentségtartó Templomot, amelynek írországi támaszpontja ma a Teampall Na Callaighe. Habár a pogányság több területével foglalkozott, egyszerű wiccának tartotta magát, aki egész életét a boszorkányság elérhetővé és elfogadottá tételének szentelte. 2000. febr. 7. - én, nyolcvankét éves korában hunyt el.

További részletes információk olvashatók róla itt: Stewart Farrar - Wikipedia (ENG) .

(eredeti leírás: George Knowles; fordította: Salem - http://annwn.vndv.com; átdolgozta: Hulló Eső)

a modernkori wicca fejlődése (X) - Dr. Leo Luis Martello

Dr. Leo Louis Martello (1930-2000)

Dr. Leo Louis Martello Carl Wesckcke kortársa volt, s a '60-as években az amerikai boszorkányság jeles képviselőjeként mutatkozott be. Életpályáját számos extravagáns húzás színesíti: így például a Római Katolikus Egyház, valamint Salem városa ellen folytatott perei, amelyekben 500,- illetve 100 millió dolláros kártérítést követelt a boszorkányüldözések áldozatainak meghurcoltatásáért. A civil jogok, az állati jogok és a homoszexuálisok jogainak bősz aktivistájaként is számon tartották, s egyben szakképzett grafológus és hipnotizőr volt.

1930. szept. 26. - án született Dudley-ban, Massachussetsben. Édesapja, egy szicíliai emigráns, kis farmot tudhatott a magáénak, ám a válság idején a család költözködésre kényszerült: Worcesterbe, majd Southbridge-be telepedtek át.

Leot katolikusnak keresztelték, és szülei korai válása után katolikus bentlakásos iskolába küldték. Későbbi állítása szerint az ott töltött 6 év életének legboldogtalanabb időszaka volt.

Már fiatalkorában számos ezoterikus tapasztalatra tett szert. Tizenévesen tenyérjóslást és kártyavetést tanult egy cigányasszonytól. Később belevágott a hipnotizáció és a grafológia tanulmányozásába, s 16 évesen már rádióban szerepelt, kézírás-analíziseket készített és cikkezett különféle magazinokba. Iskolai tanulmányait az Assumption College-ben, Worcesterben folytatta. 18 évesen aztán New Yorkba költözött, és a Hunter Főiskola, majd a Pszichoterápiai Intézet növendéke lett. Különféle alkalmi munkákból tartotta el magát; tehetségéről árulkodik, hogy 19 évesen elnyerte a new york-i legjobb fikcióért járó díjat a tinédzseríró kategóriában. Időközben kutatott szicíliai ősei után is; édesapjától megtudta, hogy erős hasonlóság van közte és strega maga-ként (női boszorkányként) számon tartott nagyanyja között. Nem csak külsejüket, hanem temperamentumukat, szellemi képességeiket tekintve is közel álltak egymáshoz. Nagyanyja, Maria Concetta a fáma szerint egy szicíliai koven Főpapnője volt, s a pletyka úgy tartotta, hogy ő idézte elő a helyi maffiózó váratlan szívinfarktusát, mivel az védelmi pénzt akart szedni a férjétől.

Nem sokkal New York-ba költözése után Leot megkereste néhány unokatestvére Szicíliából. Azt állították, hogy évek óta figyelték őt, s immár készen áll rá, hogy visszatérhessen az ősi valláshoz. 1951. szept. 26. - án Leo - mint stregone mago (férfi boszorkány) beavatást nyert egy titokzatos szicíliai tradícióba, amelynek titkait, tagjait és tanításait esküjének megfelelően soha életében nem fedte fel. 

Civil életében eközben grafológusként és hipnotizőrként praktizált, cégek és vállalatok számára analizált kézírást. Megalapította az Amerikai Hipnotizmus Akadémiát New Yorkban, amelynek elnöke is volt, 1950-'54 közt. 1955-'57-ig az Amerikai Grafológiai Társaság gazdasági felelőseként dolgozott. 1955-ben, mindössez 25 éves korában a Spirituális Konzultánsok Nemzeti Kongresszusa Hittudományi Doktorátussal tüntette ki. Ugyanezen szervezet jóvoltából a Spirituális Független Szektán kívüliek kinevezett miniszterévé avanzsált, sőt, lelkipásztori feladatokat is ellátott a Spirituális Vezetés Templomában, egészen 1960-ig. Később azonban kilépett a kongresszus berkeiből, hogy erősítse kapcsolatát a boszorkánysággal.

1964-ben Marokkóba utazott, hogy a tangírok vallását, mágiáját és boszorkányművészetét tanulmányozza. Hazatérvén a szícilai koven engedélyét kérte, hogy a nyilvánosság elé tárhassa a boszorkányságot, s meg is kapta azt. Hozzájárulásukkal kapcsolatba lépett más tradíciók (pl. Gardneriánus, Alexandriánus) képviselőivel is, s 1969-ben kiadta első könyvét 'Weird Ways of Witchcraft' címmel (New York, HC Publishers, 1969).

Mint boszorkány, Leo kitartóan küzdött a boszorkányok civil jogaiért, a legalizált, adómentes wicca templomok létrejöttéért, a fizetett szabadnapokért boszorkány ünnepek idején. 1970-ben megalapította a Boszorkányok Felszabadítása Mozgalmat és a Boszorkányok Nemzetközi Szakmai Egyesületét (WICA), majd elindította a WICA hírlevelét, amely az 1980-as évek közepétől 3500-as példányszámban jelent meg. Szintén 1970-ben megszervezte a manapság is híres "Halloween Boszorkány módra" elnevezésű rendezvényt a Central Parkban. A kisebb-nagyobb nehézségek árán, vallási-jogi küzdelmek után összehozott ünnepély okt. 31. - én zajlott le. Hatalmas sikert aratott: több mint 1000 ember vett részt rajta, s táncolta kéz a kézben a hagyományos spiráltáncot avagy boszorkányorsót. Mellé a "London Bridge is Falling Down" c. népdal átköltött verzióját dalolták " Witches meet in Central Park, Central Park, Central Park / Witches meet in Central Park, for our Lady" szöveggel.

Leo alapítókedélye nem nyughatott, hiszen a nagysikerű Samhain-estet követően létrehozta a Boszorkányok Rágalmazás Elleni Ligáját, amely később a Boszorkányok Anti-diszkrimináció Érdekcsoportja (WADL) nevet kapta. Feladata a boszorkányok vallási jogainak védelme volt, s az 1980-as évekre USA-szerte megerősödött.

Leo munkássága nem volt mentes némi exhibicionizmustól sem. A '70-es években pert indított a Római Katolikus Egyház, illetve Salem városa ellen, hogy fizessenek kártérítést az általuk megkínzott és halálba küldött boszorkányok családtagjainak. Követelése több szempontból is abszurd volt; az eltelt idő és a horribilis pénzösszegek egyaránt ellehetetlenítették a pert.

Továbbra is íróként, grafológusként és előadóként dolgozva számos alkalommal állt a nyilvánosság elé, s beszélt a vallásáról. A boszorkányt úgy határozta meg, mint a bölcsesség mesterségének gyakorlóját, természethívőt, és olyan embert, aki irányítja az életét. Szicíliai gyökerei szólalnak meg azon elveiből, mely szerint egy boszorkánynak nem szabad megbocsátania az igazságtalanságokat, s nem szabad a krisztusi tanítások szellemében "odafordítania a másik orcáját"; végszükségben cselekednie kell olyasmit is, amit rossznak gondol. Úgy vélte, az újpogány mozgalmakban túl nagy hansúlyt kapott a jellemesség kérdése. (megjegyzem, ezzel nem érthetek egyet. Hiszen ha mindenki megtorolná a rajta esett valós vagy vélt sérelmeket- mégha csak azok mértéke szerint is - az véres pokollá változtatná a földet. Erőszak erőszakot szül.)

A következőkben egy szemelvény idézetét olvashatjátok a Boszorkányság: Az Ősi Vallás (Seacaucus, N.J.University Books, 1973) c. művéből (figyelem, az idézet nem szó szerinti, és kisebb pontatlanságokat is tartalmazhat!):

" A Mesterségben nincs merev dogma. Az erős drogok tiltottak. Esztelen bolondok nem tudják dicsérni az Anyaistennőnket. A szex szent, nem olyan dolog, amit ki kell állítani egy peep showban. Az erő valami személyes, nem használható másokon, amely ellenkezik a Mesterség etikájával. Azok, akik úgy gondolják, hogy az Ősi Vallás mesterré teszi őket mások felett, önkáprázatukban élnek. Egy boldog ember mindig erős ember és gyűlölt azok által, akik gyengék. Egy boldog ember számos módon önző: a Mesterségben meg kell védenünk a legjobb érdekeinket és biztosítani az erőt, amely az állandó boldogság maradványa - tudva, hogy közülünk senki élete nem mentes a viszontagságoktól, de az Ősi Vallásunk segít nekünk kezelni és elsöpörni azokat. A Mesterség túlélt több ezer évet. Minden után, ami jött és ment, megmaradt. És egy nap, az eljövendő Vízöntő korszakában, újra gyönyörű templomai lehetnek az Istennőnek."

Az 1990-es évek elején Leo visszavonult a nyilvánosságtól, de továbbra is rendelkezésére állt bárkinek, aki segítségért vagy jótanácsért fordult hozzá. Nyolcvan éves korában, 2000. jún. 29. - én távozott el. Lori Bruno, Leo egyik idősebb hittársa s egyben házának ügyintézője elhamvasztatta maradványait, majd ugyanazon év októberében megható megemlékezést tartott New Yorkban, a Meleg és Leszbikus Centerben.

Leo termékeny író volt, számos magazincikket és könyvet írt. Kiadványainak többsége a Boszorkánysághoz kapcsolódik: Weird Ways of Witchcraft (Boszorkányság Furcsa Útja); Witchcraft: The Old Religion (Boszorkányság: Az Õsi Vallás); Black Magic, Satanism and Voodoo (Fekete mágia, Sátánizmus és Voodoo); Understanding the Tarot (A Tarot megértése); It's Written in the Stars (Meg van írva a Csillagokban); It's Written in the Cards (Meg van írva a kártyákban); Witches' Liberation and Practical Guide to Witch Covens (Boszorkányok Megszabadító és Gyakorlati Útmutatója a Boszorkány Kovenekhez); Your Pen Personality (Toll személyiséged); The Hidden World of Hypnotism (Hipnotizmus rejtett világa).

Habár életművéből kitűnik természetének lázadó és nyughatatlan oldala is, összességében az Újvilág-beli pogány és wicca mozgalom kulcsfigurája volt.

(eredeti leírás: George Knowles; fordította: Salem - http://annwn.vndv.com; átdolgozta: Hulló Eső)

a modernkori wicca fejlődése (IX) - carl weschke

Carl Weschke (1930-)

Hazai pogány körökben kevésbé ismert Carl Weschke neve, - a wicca köztudatból kiszorították az afféle elődök, mint Gerald Gardner, avagy épp Raymond Buckland. Mégis, úgy érzem, érdemes megismerkedni az ő életével, munkásságával is, hiszen a boszorkányság kiemelkedő képviselőjét, 'élharcosát' tisztelhetjük a személyében.

Ahogy oly sok hittársunk, Weschke is római katolikus családban született 1930. szept. 01. - én St. Paul-ban, Minnesotában. Többségünkkel ellentétben azonban az ő gyermekkorát átitatta a mágia és misztérium. Apai nagyapjától, az Amerikai Teozófiai Társaság alelnökétől számos okkult ismeretre tett szert. Szülei - akik vegetáriánus naturalisták voltak - gondolatolvasó technikákat gyakoroltak, s szellemek járták a házukat.

Carl a St-Paul Akadémián tanult, ahol 1948 - ban diplomázott, majd a massachusettsi székhelyű Babson Üzleti Intézetben szerzett képesítést 1951 - ben. Ezt követően a család gyógyszerészeti üzletében kezdett dolgozni, ám hamar kiábrándult a munkából, amelyet végzett. Publikálni vágyott, s a Minnesota Egyetemen ledoktorált filozófiából., majd megvásárolta a Llewellyn Kiadó Rt-t. A kiadó los angeles-i székhelyű csomagküldő szolgálatként üzemelt: asztrológiai témájú könyveket és kalemdáriumokat adott ki. Alapítója, a walesi asztrológus, George Llewellyn 1954-ben hunyt el.

Weschke áttelepítette az üzletet St. Paulba, s hamar fellendítette. Tematikáját illetően továbbra is kitartott az okkult művek mellett; évente 30-50 könyvet publikált, s mellettük audió,-és videoanyagokat, magazinokat (New Dimension, Gnostica, Astrology Now, New Times, New World) dobott a piacra. 

Az 1950-es, '60-as években Weschke emberi-és szabadságjogi aktivistaként lépett a nyilvánosság színpadára. Segítette a st.paul-i NAACP társaságot (National Association for the Advancement of Coloured People), továbbá a Minnesotai Civil Szabadság Unióját. Tevékenysége kihatással volt a st.paul-i törvényhozásra is. 1964 - ben vett egy nagy házat a Summit sugárúton, amelyet mint lakóházat és üzlethelységet használt. Az épület - ha hinni lehet a szóbeszédnek - megszállt volt, s Weschke számtalan furcsa jelenséget és jelenést tapasztalt benne.

1970 - ben megnyitottal Gnosztikus Könyvesboltját Minneapolisban, s mellette a Gnosztikus Iskolát. Személye hamar közismertté vált pogány és okkult körökben. 1971-ben menedzsere ösztökélésére megszervezte az Asztrológia és Okkultizmus Első Amerikai Vízöntő Fesztiválját, amely számos wiccát, boszorkányt, druidát, mágust és egyéb újpogány hívőt vonzott. A fesztivál során boszorkány rítusokat végeztek a Föld gyógyításáért és a világbékéért. A rendezvény később a rövidebb "Gnosztikon" elnevezést kapta.

1972 - ben Weschke tesközelből is kapcsolatba került a boszorkánysággal, minthogy Lady Sheba által beavatást nyert az Amerikai Kelta Boszorkány Hagyományokba. (Később e koven főpapja lett, manapság pedig ő számít a tradíció legidősebb képviselőjének.) Ugyanezen évben találkozott Sandra Heggum-mal, egy másik hagyomány Főpapnőjével, s később egy pogány rítus kerete között össze is házasodtak. Kézfogójukat a telihold alatt tartották, s a vendégeket egy hatalmas, borral, gyümölcsökkel és virágokkal teli üstből kínálták itókával. A különös ceremónia nagy nyilvánosságot kapott.

1973 - ban Weschcke részt vett az Amerikai Boszorkánytanács megszervezésében, s annak elnöki tisztjét is betöltötte. Elnökként megfogadta, hogy mindent megtesz a boszorkányokért és a mesterségért. Ugyanezen évben született meg Gabriel nevű fia.

A '70-es évek közepétől Weschcke visszavonult a nyilvánosságtól, a közéleti szerepléstől. Vidékre költözött, bezárta a könyvesboltot, s a fesztivállal kapcsolatos teendőket átruházta másokra. Kiadóvállalata viszont mind több könyvet, videó-és audiódokumentumot, valamint számítógépes programot dobott a piacra. Wicca és pogány körökben továbbra is aktív maradt, konferenciaszervezésben is részt vett, mindazonáltal 1991-ben kilépett az Aurum Solis rendből (amelynek Nagymestere volt). Kiadója mára közepes kaliberű vállalattá növekedett, megközelítőleg évi 100 könyvet publikál. A területi eladás ügyvezetője Gabriel Weshcke, aki a New Yorkban székelő Pace Egyetemen szerzett mesterképzést kiadói tudományokból.

(eredeti leírás: George Knowles; fordította: Salem - http://annwn.vndv.com; átdolgozta: Hulló Eső)

a modernkori wicca fejlődése (VIII) - alex sanders

Alex Sanders (születet Orrel Alexander Cartell) (1926-1988)

Mindjárt az elején jelezném, hogy a születési dátuma vitatott: a legtöbb forrás szerint 1926. jún. 6. - án látta meg a napvilágot, ám egyesek tíz évvel korábbra, 1916 - ra datálják a születését. Akárhogy is, szülőhelye kétségkívül az angliai Liverpool s ő volt a legidősebb - öt testvér követte. Apja alkoholproblémákkal küszködő varietészínész volt, nagyanyja, Mary Bibby azonban különleges képességekkel megáldott asszony. A gyermek Alex tuberkolózisa miatt sok időt töltött nála, hogy a friss walesi levegő gyógyítsa a tüdejét. Úgy hitte, titkon pogány rítusokat végez, s mikor egy ízben - hétéves kora körül - rajta is kapta, nagymamája titoktartásra eskette. Mi több: beavatta a kisfiút az Ősi Vallás rejtelmeibe, megtanította a Mesterség fogásaira, s kölcsönadta neki az Árnyak Könyvét, hogy lemásolhassa és tanulmányozza. Halála után Alexnek nem sikerült más boszorkányokkal kapcsolatba lépnie, így átmenetileg felhagyott a vallásgyakorlattal. ( Igaz, a vele foglalkozó angol nyelvű wikipédia oldal szerint médiumként alkalmazták a helyi Spiritualitás Templomában.) Analitikus kémikusként dolgozott, s 21 évesen feleségül vette 19 éves munkatársát, Doreen-t. Két gyermekük született, Paul és Janice, ám öt év együttélés után kapcsolatuk kátyúba jutott. Elváltak, s Doreen a gyermekekkel együtt elhagyta Alexet.

Sanders mély depresszióba zuhant, inni kezdett, elveszítette az állását, alkalmi munkákból tartotta el magát, szexuális kicsapongások, démonikus rítusok, ördögimádat és feltűnősködő cselekedetek szegélyezték az életútját. A balkézről való ösvénynek hódolt, tanulmányozta az Abra-Melin mágiát, gazdagságra és hírnévre éhezett. Aleister Crowley-hoz hasonlóan azt állította, sikerült létrehoznia egy ún. mágikus gyermeket - méghozzá rituális önkielégítés során, egy férfi asszisztense segítségével - aki "létrejötte" után kicsivel eltűnt és Michael névre hallgató szellemként jelent meg újfent. Ez a "Michael" Sanders befolyása alatt állt: számtalanszor megszemélyesítette őt, embereket inzultált és botrányos dolgokat tett Sanders alakjában. Végül a szellem lecsillapodott, és teremtője képessé vált a kontrollálására. Másik sajátságos segítője, familiárisa egy Nick Demdike nevű, állítólag a 17. század során megkínzott és kivégzett boszorkány kísértete volt.

Végül a '60-as évek elején Sander kapcsolatba lépett néhány Gardneriánus kovennel - köztük a Crowther házaspár által vezetettel is - ám azok nem fogadták be. Valahogy mégis szert tett egy Gardneriánus Árnyak Könyvére, s kiegészítette azt saját ismereteivel, betoldásaival. A rosszindulatú pletyka szerint hibásan másolta le, s ráadásul úgy hivatkozott rá, mint a nagymamájától örökölt varázskönyvre. A könyvet felhasználva megalapította saját tradícióját, az Alexandriánus Hagyományt, igaz, előtte sok más kovennel is együtt dolgozott - köztül a Pad Kopanski által vezetett gardneriánus gyülekezettel. Egyik kovent, amelyhez csatlakozott, egy Sylvia nevű papnő vezette, s később ő meg még néhány tag -Alex vezetésével -elhagyta azt, hogy Alex új hagyományához csatlakozzanak.

Sanders született showman volt, mindent megtett, hogy felhívja a nagyközönség figyelmét magára, hogy elnyerje rokonszenvüket. Ennélfova számos követője akadt, s kovenje tagjai közül került ki következő felesége: Maxine Sanders, született Maxine Morris, aki jó 20 évvel fiatalabb volt nála. Előbb wicca kézfogó, majd civil szertartás keretében esküdtek meg, s 1967-ben (ekkora már Londonban éltek, a Nottinghill Gate közelében) megszületett leányuk, Maya.

Sanders mint vallási vezető, igen tevékeny volt: állítólag 1623 boszorkányt avatott be az Alexandriánus Tradíció rejtelmeibe. Egy alkalommal, midőn 16 kovenje összegyűlt, a Boszorkányok Királyának kiáltatta ki magát. 1968-'69 - ben feleségével, Maxine-nal együtt technikai tanácsadóként közreműködött a Legend of the Witches c. film elkészítésében, s a bemutatót megelőző sajtókonferencián megismerkedett a Reveille riportereként dolgozó Stewart Farrar-ral. Farrar később beavatást nyert Maxine által, s termékeny okkult íróként, illetve közismert boszorkányként tartjuk számon.

1972 - ben megszületett második gyermeke, Victor. Egy évvel azelőtt  Alex Sussex-be költözött, ahol tüdőrák okozta haláláig élt. (Maxine Londonban maradt, hogy vezesse a kovent és tanítsa a Mesterség után érdeklődőket. Kapcsolatuk különélésük ellenére Alex haláláig szoros és intenzív maradt.) . Sanders Sussex-ben sem hagyott fel a mágikus művészetek tanulmányozásával, erről bővebb leírás olvasható a már említett wikipédia oldalon.

Hosszan elhúzódó betegeskedés  után tért örök nyugalomra. Temetésén számos wicca és pogány tisztelője, híve, követője és barátja vett részt. A ceremónia során felcsendült a fiának szóló üzenetet rögzítő hangfelvétel is., amelyben Sanders arra ösztönzi Victort, hogy lépjen örökébe, mint a Boszorkányok Királya. Victor Sanders azonban nem vágyott e megtiszteltetésre: elhagyta az Óhazát és Amerikában telepedett le. Maxine továbbvitte férje örökségét; bár idővel Welsh-be költözött ( egyedül él a Snowdownia Nemzeti Parkban, távol a városi nyüzsgéstől), továbbra is tanít és aktívan űzi a boszorkánymesterséget.

Habár a Boszorkányok Királya címet később "hivatalosan" is eltörölték, kétségtelen, hogy Alex Sander meghatározó, -ha mégoly ellentmondásos és szeszélyes- figurája volt a modern wicca felvirágzásának. Tradíciója, az Alexandriánus Wicca mind a mai napig igen népszerű és elterjedt.

(eredeti leírás: George Knowles; fordította: Salem - http://annwn.vndv.com; átdolgozta: Hulló Eső. Egyéb források: www.wikipedia.hu, http://maxinesanders.co.uk/))

a modernkori wicca fejlődése (VII) - raymond buckland

Raymond Buckland (1934 -)

Ahogy arról már szó esett, Raymond Buckland mutatta be Amerikában a wicca gardneriánus ágazatát, s jórészt neki köszönhető a boszorkányság felvirágzása a nagy vízen túl. Minekutána 10 évig oktatta és gyakorolta a Gardneriánus Wiccát, megalapította saját tradícióját, a szász mitológiai elemeken alapuló Saxon Wiccát. Az Egyesült Államokban létrehozta a Boszorkány Múzeumot, s hitének mai napig aktív szószólója, vezéralakja.

Londonban született, 1931. aug. 13. - én. Apai oldalról cigány felmenőkkel rendelkezett (Buckland magamagát tréfásan "poshrat"-nak, előkelő patkánynak titulálta), így kora gyermekkorától kezdve eleven valóságként tapasztalta meg a mágiát. Nagybátjya beavatta a spiritualizmus és az okkultizmus titkaiba.

Ifjúkori tanulmányait a londoni King's College-ben végezte, majd a sussex-i Brantridge Forest Egyetemen doktorált antropológiából. 1955 - ben vette el első feleségét, Rosemary-t, 1957-59 - ig a Királyi Légierőnél szolgált. 1962 - ben Rosemaryvel az oldalán az Egyesült Államokba emigrált. Brentwoodban, Long Islanden telepedtek le, s Buckand a British Airways-nél vállalt munkát.

Habár vonzalma az okkult témák iránt megmaradt, átmeneti holtpontra jutott, megmagyarázhatatlan hiányérzet gyötörte. Ez idő tájt jutott hozzá Margaret Murray "The Witch-Cult in Western Europe", valamint Gerald B. Gardner "Witchcraft Today" c. műveihez. Mindkét írásmű lenyűgözte őt, s érdeklődése a boszorkányság felé fordult. Felvette a kapcsolatot Gerald Gardnerrel, s összeköttetést biztosított számára az Újvilág felé. 1963 - ban személyesen is találkoztak Monique Wilson, avagy Lady Olwen perth-i otthonában, ahol Buckland beavatást nyert a Gardneriánus Tradícióba. (Felesége, Rosemary szintúgy beavatott lett kicsivel később.)

Ezt követően Buckland megalapozta a wicca kibontakozását Amerikában. Követőit azonban óvatosan és körültekintően válogatta össze, csak azokat avatta be, akik valóban méltónak bizonyultak rá, kitartással és türelemmel tanulták a Mesterség titkait. A visszautasított vagy csak türelmetlen jelentkezők hézagos tudásokra alapozva olykor saját koveneket alapítottak, s a maguk szakállára gyakorolták a vallást.

Ami a médiát illeti, Buckland nem verte nagydobra a tevékenységét, ám a sajtó így is megtalálta őt. Gardner példájára elkezdett összegyűjteni egy kollekciót saját boszorkánymúzeuma számára, amelyet 'A Boszorkányság és Mágia Első Múzeuma Amerikában' névvel illetett. Ezzel párhuzamosan hozzáfogott a wicca publikálásához. 1968/69 - ben jelent meg első könyve, "A Pocket Guide to the Supernatural", majd következett a "Witchcraft Ancinet and Modern", valamint a "Practical Candle Burning Rituals". Ugyanazon évben Tony Earll  néven (a név a "not really" anagrammája) közzétette "My Revealed" c. novelláját.

1973 - ra a boszorkánysággal és okkultizmussal kapcsolatos gyűjteménye kinőtte a számára bérelt házat. Buckland kilépett a British Airways-től, megnyitotta a múzeumot, s elmerült az írásban. Elvált Rosemary-től, kovenje vezetését átadta a Theos és Phoenix nevű párnak (főpap és főpapnő), majd New Hampshire-be költözött. Itt ismét megnyitotta a Boszorkánymúzeumot, és nem sokkal később újfent megnősült (neje Joan Helen Taylor lett). Ekkortájt egoizmus, gáncsoskodás és korrupció mételyezte meg a gardneriánus közösséget, s Buckland inkább saját iskolát alapított, hogy tiszta lappal indulva képviselhesse a wiccát. Ágazata, a szász wicca kevésbé dogmatikus, kevésbé szabályelvű, mint a gardneriánus irányzat; demokratikus és nyílt szellemiségben munkálkodik.

A '80 - as években feleségével együtt Virginiába költözött, ahol létrehozták a Szász-Wicca Szemináriumot. Az oktatás levelező formában folyt, a tervezett campus megépítésére végül - pénzhiány miatt - nem került sot. Idővel Joannal való kapcsolata is megfeneklett, 10 év házasság és közös munka után útjaik elváltak.

Buckland következő felesége Tara Cochan, akivel közös kiadóvállalatot alapítottak, a Taray Publications - t. 1984 decemberében a virginiai Charlottesville-ből San Diego-ba költöztek. A következő állomás egy kis ohio-i farm volt, ahol a Buckland-házaspár 1992 - ben telepedet le, miután Raymond felhagyott az aktív közszerepléssel. Ekkora a Saxon Wicca országszerte megerősödött, elterjedt. Saját hagyományával párhuzamosan Buckland Aidan Breac skót alapokon nyugvó ágazatát, a Pecti Wiccát is támogatta; segédkezett a terjesztésében.

Habár mint főpap visszavonult, Buckland korántsem nevezhező inaktívnak. Számos publikációja jelent meg, szakkönyvek és fantasy regények, forgatókönyvek, okkult tanulmányok, cikkek és útmutatók a wicca iránt érdeklődők számára. Technikai tanácsadóként szolgált Orson Welles "Necromancy" c. filmjénél, az Ördögűző rendezőjével, William Friedkin - nel pedig egy színházi darabon, a Machbethen dolgozott együtt. Kis szerepekben néhány mozifilmbe is szerepelt, s különböző tévécsatornák (pl. angol BBC, olasz RAI TV, kanadai CBC, stb.) műsoraiban is feltűnt. Mint antropológus, egyetemi okatóként is dolgozott, több egyetemen.

Vitathatatlan érdeme, hogy előmozdította a wicca elterjedését az Újvilgában, s irányzatának mára számtalan követője akadt. Egyetlen, magyar nyelven megjelent könyvét (Raymond Buckland: A Boszorkányság Nagykönyve, Budapest, Édesvíz Kiadó, 2002) sokszor kritizálják, olykor titkolózó, felületes hangvétele, máskor pontatlansága miatt. Kérdés, mi írható a fordítás számlájára, mindenesetre véleményem szerint érdemes elolvasni, áttanulmányozni - alaposan és szakszerűen oktatja a wiccával kapcsolatos alapismereteket. A kovenek működésével kapcsolatos fejezetek elsősorban a szász wicca híveinek érdekesek, ám számos olyan témakör akad, amely más ágazatok követői, vagy magányos wiccák is hasznosíthatnak.

(eredeti leírás: George Knowles; fordítás: Salem - www.annwn.vndv.com; átdolgozás: Hulló Eső)

a modernkori wicca fejlődése (VI) - gerald gardner

Gerald Gardner

Elérkeztünk hát ahhoz a személyhez, aki az 1950-es években a nyilvánosság elé tárta a wiccát, írásba foglalva annak hagyományait, múltját, rituáléit, vallási téziseit, szabályait (már amennyi van neki), s egyben megalapítva a Gardneriánus Tradíciót. A szkeptikus vélemények szerint  nem volt több, mint fantáziadús és tehetséges író, aki az egész boszorkányosdit a kisujjából rázta ki, mások viszont feltétel nélkül hisznek azon állításában, mely szerint évezredes tradícióba nyert beavatást Old Dorothy által.

Visszatérve a szilárd tények talajára, Gardner 1884. június 13. - án született a Liverpool-lal szomszédos Blundellsands-ben. Családja generációkra visszamenőleg jómódú és előkelő volt; polgármeserek, kereskedők, békebírók, katonai vezetők alapozták meg a felmenők jóhírét és társadalmi megbecsülését. Ugyanakkor úgy tűnik, boszorkányok is akadtak közöttük: Gardner egyenesen Grissel Gairdner-rel hozta magát rokonságba, akit 1610 - ben égettek meg Newburgh-ben. 

Gardner gyenge, beteges gyermek volt, asztmával küzdött, így ideje javát a dadájával, Josephine "Com" McCombie-val töltötte. A zord angol tél elől menekülve minden évben sokat utaztak, s Gardner már gyermekként felfedezte Európát. Játszótársak híján fiatal korától kezdve a könyveket bújta, a történelem és archeológia érdekelte. Fiatalemberként aztán elkísérte a friss házas Com-ot Ceylonba, ahol teaültetvényen vállalt munkát. Később Borneóra, majd Malajziába költözött. Lenyűgözte a helyi bennszülöttek kultúrája, a sokszínű és oly újszerű vallási és mágikus hiedelmek kifogyhatatlan tárháza. Gardner elmerült az okkultizmus kutatásában, különös tekintettel a rituális kések és tőrök témakörére. Oly mélyre ásott a témában, hogy akadémikus körökben is hírnevet szerzett magának a maláj civilizáció korai emlékeinek és hagyományainak feltérképezésével. Rendszeresen publikált a Királyi Ázsiai Társaság maláj "szakosztályának" újságjában, s húsz évnyi kutatómunka után a kiadta a "Keris and other Malay Weapons" c. összefoglaló tanulmányt (Szingapúr, 1936. A 'keris' hullámos pengéjű rituális tőr.). Mindent összevetve a téma megbecsült szakértőjének számított.

1923 - ban nyugdíjba vonult, ám 1936 - ig civil szolgálatot teljesített, mint gumiültetvény-ellenőr, majd vámtiszt és ópium-ellenőr. Gumiüzleteivel szépen keresett, amely megalapozta archeológiai kutatásainak anyagi hátterét. Többet között Szingapúr ősi városának feltárására is szervezett expedíciót. 1927 - ben házasodott össze Donna nevezetű feleségével. Végleges visszavonulását követően a házaspár Angliába, méghozzá Hampshire New Forest körzetébe költözött. Gardner továbbra is aktív régész maradt, sokat utazott, számos ásatáson vett részt, s Ciprus ihlető hatása alatt megírta második művét, " A Goddess Arrives (Istennő érkezik)" címmel. A történet Aphrodité imádásról szól, s a szigeten játszódik i.e. 1450 - ben.

A második világháború idején hazafias bugalmában cikket írt a Daily Telegraph számára, amelyben - a Magna Cartára hivatkozva - arra szólítja fel az angol népességet, hogy fegyverkezzenek fel az ország védelmének érdekében. A német sajtó -érthető okokból - hevesen támadta az irományt, ám röviddel ezután megalakult a Hazaőrség - hogy Gardner hatására - e, az kérdéses. Mindazonáltal szemlátomást nem ő volt az egyetlen, aki úgy érezte, hogy Anglia szabadságának megőrzése fegyveres előkészületeket igényel.

Időközben Gardnert érdekelni kezdte lakóhelyének folklórja, (New Forest körzet neve ellenére Anglia legöregebb erdőségének adott otthont) s felfedezte, hogy hemzsegnek benne a boszorkánysággal kapcsolatos elemek. Szomszédai segítségével kapcsolatba lépett a Crotona Szövetséggel, egy helyi szabadkőműves társasággal. Alapítója a már említett Mrs. Besant-Scott, az angliai Kőműves Nagy Páholy azonban nem ismerte el, mivel a társaság Franciaország Nagy Keletjéhez csatlakozott. Ők tartották fenn a Rózsakeresztes Színházat, amelynek Gardner is munkatársa lett. A szövetség tagjai közt egyéb titkos társaságok beavatottjai is helyet kaptak. Egyikük beszélt Gardnerrel, s azt állította, hogy előző életükben már találkoztak. A találkozási helyül leírt környék egyezett azzal a ciprusi vidékkel, amely Gardnert annakidején rabul ejtette, s amelyről már akkor úgy érezte, nem először jár ott. A tagtárs később, mikor viszonyuk bizalmasabbá vált, beszélt Gardnernek egy titokzatos boszorkánykovenről. Idővel Gardner részt vehetett a csoport találkozóján, s bemutatták Mrs. Dorothy Clutterbuck-nak. Old Dorothy befogadta Gardnert, s 1939 szeptemberében beavatta az ősi misztériumokba.

A háború előtt Gardner barátságot kötött a bűvész és hasbeszélő Arnold Crowther-rel, a nagy világégést követően pedig megismerkedett Cecil Williamsonnal. Utóbbi alapította a Boszorkány Kutató Centert, s ő vezette a Koven Rítus nével elhíresült ceremóniát, amely Hitler bukását célozta meg (a rituálét Aleister Crowley prezentálta). Gardner Arthur Crowther-en keresztül ismerkedett meg Aleister Crowley-val, méghozzá 1947-ben. Az idős és beteges Crowley összegyűjtötte az Old Pickingill - féle kovenben szerzett tapasztalatit, leírta az általa ismert rituálékat, valamint egyéb mágikus adalékokat. Emellett tiszteletbeli taggá fogadta Gardnert az egykor általa vezetett O.T.O- ban, s engedélyezte, hogy saját páholyt nyisson.

Időközben Gardner elköltözött New Forestből Bricketts Woodba, s egy nudista klub területén vett házat. Megalapította saját páholyát, ahol idővel gyakorlattá tette a Nagy Rítust, vagyis a nemi érintkezést is magába foglaló szexuálmágiai szertartást. Páholyának kevés számú és vonakodó hölgytagja miatt egy alkalommal egy prostituáltat fogadott fel a Főpapnő szerepére. Cecil Williamsonnal továbbra is aktív kapcsolatban maradt, utóbbi fuvarozta őt országszerte, s egyben páholyának tagja lett.

Gardner töretlenül gyűjtögette a boszorkánysággal kapcsolatos ismereteket, szóbeszédeket, emléktárgyakat, ám Old Dorothy kérésére pusztán novella formájában publikálta azokat. A 'High Magic's Aid" 1949 - ben jelent meg, kiadója a híres Atlantis Könyvesbolt tulaja, Michael Houghton (Gardner az Atlantisban ismerkedett meg Cecil Williamsonnal). Hivatalosan fikcióként, de immár a nyilvánosság előtt is ismertté váltak a későbbi Gardneriánus Wicca alapelvei. 1951 - ben aztán eltörölték az utolsó boszorkányellens törvényt, s ezzel a fű alatt munkálkodó boszorkánymozgalmak zöld utat kaptak. Cecil Williamson Folklór Center címen megnyitotta a Mágia és Boszorkányság Múzeumát, Castletown-ban, Man szigetén, s direktorának Gardnert nevezte ki. Gardner eközben elhagyta a New Forest kovent, s Old Dorothy halálát követően publikálta az ott szerzett ismereteit (Witchcraft Today, 1954; The Meaning of Witchcraft, 1959 ). Előbbihez Margaret Murray írt előszót.

Múzeumigazgatóként Gardner számos új ismeretséget kötött okkult körökben, s elismert "boszorkánymesterré" vált (ha ugyan lehet ilyet mondani). 1952- ben megvette a múzeumot a vitrinekkel együtt, a kiállítási anyaghoz azonban kölcsönkérte Williamson gyűjteményének némely darabját. Williamson csak vonakodva adta át őket, ám előbb gipszlenyomatot készített róluk. Kapcsolatuk ekkorra megromlóban volt, s később egészen eltávolodtak egymástól.

1953 - ban Gardner beavatta kovenjébe Doreen Valiente-t., akinek egítségével véglegesítette a Gardneriánus Árnyak Könyvét. Doreen kiegészítette Gardner anyagait, Aleister Crowley munkáját pedig cenzúrázta, illetve részben kitörölte, hogy rosszhíre ne vessen árnyékot a wiccára. Gardnerrel közösen alapították meg a Gardneriánus Tradíciót. Irányzatuk hamarosan országos mozgalommá nőtte ki magát: Gardner első, a wiccáról szóló könyvének megjelenését követően számos koven alakult.

Ami a publicitást illeti, Gardner élvezte a reá irányuló reflektorfényt, a sajtó pedig élvezte az általa szolgáltatott - olykor polgárpukkasztó - szenzációt. Gardner nem tagadta, hogy nagy szerepet tulajdonít a rituális meztelenségnek, s naturista hajlamait beleszőtte tradíciójába is, ami miatt az idősebb boszorkányok rosszallással tekintettek rá. Mint magánember, szeszélyes, egoista és exhibicionista volt, s még vallásgyakorlatában is megmutatkozott némi hímsovinizmus: az Istent és Istennő fölé helyezte, s az általa túlkorosnak ítélt Főpapnőtket nyugdíjazni akarta. E mentalitás végleges szakadást okozott a kovenben: Doreen Valiente vezetésével számos tanítványa kilépett a csoportból, hogy saját útját járja. Gardner lelkesedését ez sem törte meg:  1959 - ben kiadta utolsó művét, a "The Meaning of Witchcraft" - ot.

1960 májusában Gardner meghívást kapott a Buckingham palotába, ahol elismerték a Távol-Keleten végzett civil szolgálatait. Valamivel később beavatta Patricia Dawsont a kovenjébe, akit Arnold Crowther követett. Patricia és Arnold ugyanazon év novemberében összeházasodtak, előbb egy Gardner által levezett wicca kézfogó, majd egy napra rá polgári szertartás keretében. Ugyanezen őszön Gardner felesége, Donna elhunyt. Habár nem vett részt férje kutatásaiban és okkult pályafutásában, 33 éven át hűséges és szerető társa volt. A szomorú esemény hatására Gardner magába roskadt, asztmája rosszabbodni kezdett.

Két évvel később, 1962 - ben levelezni kezdett Amerikában élő honfitársával, Raymond Buckland - del. 1963 - ban találkoztak is, méghozzá a skóciai Perth-ben, Gardner akkori főpapnőjnek, Monique Wilson-nak (Lady Olwen) az otthonában. Monique beavatta Bucklandet a mesterségbe, s Buckland azzal a megbízatással tért vissza az Újvilágba, hogy képviselje ott a Gardneriánus Wiccát. Bucland, mint tudjuk, később saját hagyományt alapított, a gardneriánus alapokon nyugvó Seax vagy Saxon Wiccát (szász wicca). Gardner nem érhette meg, hogy lássa, mire viszi a boszorkányság a tengeren túl: '64 febr. 12. - én ,szokott téli "nyaralásából", Libanonból hazafelé tartva reggelizés közben szívrohamot kapott és elhunyt. Tuniszban helyezték örök nyugalomra.

Végakarata szerint múzeumát  (szerzői jogdíjaival, személyes rituális kellékeivel, jegyzetfüzetével, egyéb használati tárgyaival egyetemben) Monique Wilson kapta meg, (habár Patricia és Arthur Crowther, valamint Jack. L. Bracelin is részesült belőle) aki - talán szentségtörő módon - rövid időn belül felszámolta azt. Az épületet eladta a "Ripley's, Belive it or Not" nevű amerikai szervezetnek, a gyűjtemény darabjait szétosztotta egyéb múzeumok és magángyűjtők között. Gardner hívei és támogatói meglehetősen felháborodtak a tiszteletlen cselekedet miatt, s megvonták Monique-tól a Főpapnői tisztséget.

Gardner egész életét a boszorkányság kutatásának, felelevenítésének és művelésének szentelte. Legyen bár fantáziadús ripacs vagy elmélyült, hiteles tudós, feltűnési viszketegségben szenvedő pozőr vagy komoly mágus - a wicca mai formája neki köszönheti létezését.

(eredeti leírás: George Knowles; fordítás: Salem - www.annwn.vndv.com; átdolgozás: Hulló Eső)

a modernkori wicca fejlődése (V) - margaret murray

Magraget Murray (1863-1963)

Margaret Murray személyében nem okkultistát vagy mágust, hanem - a boszorkányságról vallott elmélete okán sokat kritizált - történészt, archeológust, egyiptológust tisztelünk. Wicca körökben elsősorban a boszorkányság ősiségét taglaló könyveiről vált híressé, de egész élete egy különleges gondolkodású, bátor és kitartó asszony figyelemreméltó története.

 1863 július 13. - án született Kalkuttában, tanulmányait az University College-ben végezte, Londonban. Mentora és pártfogója az egyiptológus Sir William Matthew Flinders Petrie, akinek oldalán számos archeológiai ásatáson vett részt Egyiptomban, Dél-Palesztínában és Angliában. Később egyetemi tanársegédként kapott munkát.

1915-ben egy egyiptomi ásatás során megbetegedett, s Angliába visszatérvén Glastonbury-ben lábadozott. Ezidőtájt ejtette rabul a hely misztikummal átszőtt varázsa, amelyben távoli korok legendái keveredtek a múlt mágiájával. Érdeklődni kezdett a Grál-mondakör iránt, s felgyógyulva alapos kutatásokat is végzett a tárgyában. Hamarosan megjelentette az "Egyptian elements in the Grail-Romance" c. művét. Ezt követően kezdte tanulmányozni a boszorkányságot, a boszorkányperek nyilvántartásain, középkori és reneszánsz dokumentumokon keresztül. Kutatásai eredményeképp megszületett második publikációja, a "Witchcraft: The Witch-Cult in Western Europe" (London: Oxford University Press, 1921). Ebben azon nézetét hangoztatta, mely szerint a boszorkányság széles körben elterjedt és mélyen gyökerező európai pogány termékenységi kultusz, mely egészen a paleolitikumig nyúlik vissza. Annak ellenére, hogy állítását heves ellenreakciót váltott ki, tovább kutatott. Mindemellett egyiptológus professzori asszisztensként dolgozott a londoni egyetemen. Következő, a boszorkányság eredetével kapcsolatos írása a "The God of the Witches" (London, 1933) süket fülekre talált, igaz, 1952 - ben újra kiadták, s ekkor - köszönhetően többek között a kor egyéb, nyilvánosságra kerülő okkult forrásművei hatására kialakuló érdeklődésnek - valóságos beststeller lett.

1935 - ben Murray visszavonult az University College-ből, ám rendületlenül folytatta tovább a boszorkányságra vonatkozó kutatásait. Utazott, előadásokat tartott, mi több: 1945 - ben, 82 évesen (!)  a maga szakállára részt vett egy különös rituális gyilkosság felderítésében. Az eset Cotswold-ben történt, az áldozat az al-quintoni Charles Walton volt, akit egy, a helyiek által boszorkány-találkozópontként számon tartott fa alatt találtak meg (vasvillával a földhöz szögezve, kereszt alakban átmetszett torokkal és mellkassal). Margaret arra a következtetésre jutott, hogy az öregembert vélt vagy valós boszorkányos ereje miatt gyilkolták meg a tőle rettegők.

1953-55 között Murray a Néprajzi Társaság elnöki posztját töltötte be. Szellemi frissességét mi sem bizonyítja jobban, mint 1954 - ben kiadott, s egyben legvitatottabb könyve: a "The Divine King in England" (Faber and Faber, London, 1954). Elmélete szerint a kora-középkori angol királyok egész sora vált szertartásos gyilkosság áldozatává, kezdve a 11. sz. - i Hódító Vilmostól egészen  I. James-ig. Haláluk a "meggyilkolt  [-gabona- saját kiegészítés- ]isten" és a vele párhuzamba állítható "Isteni Király" pogány hagyományait követte. Műve tudományos körökben heves vihart kavar, és mindmáig erősen vitatott.

Margaret Murray 1963 - ban hunyt el, miután befejezte utolsó művét, az egész élettörténetét felölelő "My First Hundred Years"-t (William Kimber, London). Munkássága, ha nem is egyértelműen elfogadott, szervesen hozzájárult a wicca erőre kapásához és elterjedéséhez. Könyvei számos szerzőt és hívőt inspiráltak a boszorkányság történetében, múltjában vagy jelenében való elmélyedésre, s egész életpályája a kitartás, az elszántság és a bátorság 100 éves tanúbizonysága.

(eredeti leírás: George Knowles; fordítás: Salem - www.annwn.vndv.com; átdolgozás: Hulló Eső)

Post scriptum: Murray kitartása és fáradhatatlan lelkesedése tiszteletreméltó, a boszorkányságtól írott könyvei azonban mai szemmel nézve idejétmúltak. A történelem, antropológia és néprajztudomány a 20. század közepétől nagy érdeklődéssel fordult a boszorkányság jelensége és a boszorkányüldözés kora felé, és az ezzel kapcsolatos, azóta is folyó kutatások számos megbízható szakmunkával gyarapították az idevágó publikációk táborát; egyben rávilágítottak Murray - és a szintén sokat propagált Frazer - jelentős módszertani hiányosságaira, felületességére, szakszerűtlenségére. Tény, hogy a boszorkányság köré rendeződő hiedelembokor megőrzött számos, kereszténység előtti pogány vonást, de hogy a boszorkányszombat a maga teljességében (s Carlo Ginzburg, Normann Cohn révén jól tudjuk, hogy állt össze a sabbat víziója) egységes összeurópai termékenységkultusz maradványa volna, rég meghaladott feltételezés. 

a modernkori wicca fejlődése (IV) - aleister crowley

Aleister Crowley ( 1875-1947)

Mielőtt még elmerülnénk a részletekbe, szeretném leszögezni a saját véleményemet. Ugyan nem tudok sokat Aleister Crowley-ról, életrajzának mindössze talán ha 2 - 3 változatát olvastam, mégis meg kell mondjam: csöppet sem szimpatikus. Talán szentségtörés, hisz okkult körökben szokás tisztelni az ő - meglehetősen ellentmondásos és zűrzavaros - munkásságát. Kétségtelen, hogy mélyen belemerült a mágia és okkultizmus világába, ám meglátásom szerint mindennemű erkölcsi gátlások vagy elvek nélkül, önmagát és a körülötte élőket egyaránt pusztító módon. Így aztán noha mint a modern nyugati pogányság, boszorkányság hajnalának kiemelkedő egyéniségét, megemlítem, senkinek nem ajánlom, hogy magáévá tegye az életszemléletét vagy munkamódszereit. Persze cselekedjetek saját belátásotok szerint...

Crowley a maga korának egyik legellentmondásosabb alakja volt, igaz mefisztói figura: a laikusok úgy emlegették, mint " A Nagy Bestia", vagy " A Legbűnösebb Férfi A Világon". Megint mások úgy vélték, a társadalom félreérti törekvéseit, s nem ismeri el korát megelőző géniuszát. Ebben a kérdésben ismétcsak nem az én dolgom igazságot tenni:).

1875. október 12. - én született Leamington Spa-ban, Wawwickshire-ben, apja Edward Crowley, jómódú serfőző mester, anyja Emily Crowley. Mindketten elkötelezett, már-már vakbuzgó keresztények voltak, s e szellemiségben nevelték gyermeküket. Crowley mindent megtett, hogy lázadjon az ortodox szemléletmód ellen: apja halála után örökségét felhasználva Cambridge-be költözött, hogy a Trinity College-en költészetet tanuljon. 1898-ban publikálta első verseskötetét, "Aceldama, A Plaxe to Bury Strangers In" címmel, a "Cambridge-i Főiskola Úriembere" álnéven. A filozófiai költemény bevezetőjében Crowley leírja, hogy küzdött meg az Isten és a Sátán a lelke birtoklásáért.

Főiskolai évei alatt kezdett érdeklődni az okkultizmus iránt, lakótársával, Allan Bennett-tel karöltve. Crowley-t már ekkor vonzották a különféle perverziók, a szadista, kínzással járó, szexuális töltetű aktusok, a vér. Szívesen fantáziált önmaga megalázásáról és bántalmazásáról a Skarlát Asszony-nak nevezett domina által. Olvasmányai közül mély hatást gyakorolt rá Arthur Edward Waite "The Book of Black Magic and of Pacts" c. műve, amelyben titkos okkult testvériségekre utaló célzások rejlettek. Crowley a szerzőtől tudomást szerzett Carl von Exkartshausen "The Cloud upon the Sanctuary" c. művéről, amely megemlíti a Nagy Fehér Testvériséget. Barátjával, Benettel együtt még ebben az évben csatlakoztak a nevezett csoporthoz, amely nem más, mint az Arany Hajnal Hermetikus Rendje. Egy évre rá, 1899-ben Crowley felvételt nyert George Pickingill egyik kovenjébe, noha hamarosan kipenderítették botrányos hozzáállása miatt. A források szerint szabálysértéseket követett el, megtörve a szertartások menetét, tiszteletlen volt a nőkkel, mérhetetlenül öntelten viselkedett, s végül különféle szexuális aberrációk hajtották.

Magatartása az Arany Hajnal Rendjében is problémákat okozott; habár tehetséges mágus volt, végül onnan is eltanácsolták. Crowley már ezt megelőzően felhagyott a főiskolával, egy londoni sikátorban bérelt szállást, s okkult tanulmányainak szentelte magát. Eltanácsolása után Párizsba költözött, hogy S.L. McGregor Mathershez, a Rend akkori vezetőjéhez forduljon "jogorvoslatért". Mathers kapva kapott Crowley-n, lehetőséget látva benne, hogy szövetségest szerezzen a londoni páholy ellen, akikkel összekülönbözött. A vitát még jobban elmérgesítette, hogy Crowley - McGregor szárnyai alatt - beavatást nyert a második fokozatra. Kettejük kapcsolata azonban koránt sem nevezhető zökkenőmentesnek: mindketten erős akaratú, önfejű és versengő alkatok lévén hamar ellentétbe kerültek. Állítólag még egyfajta mágusháború is kialakult közöttük, s végül McGregor visszatelepítette Crowley-t Londonba. Rajta keresztül próbálta visszaszerezni a londoni páholy fölött elvesztett uralmát, ám végül mindkettejüket kizárták a Rendből.

Ezt követően Crowley utazgatni kezdett, ismerkedett a világ többi részének mágikus hagyományaival - különösen a kelet varázsa vonzotta. Rövid skóciai remeteségét követően 1903 - ban elvette Rose Kelly-t, aki egy gyermekkel ajándékozta meg. Nászútjukon, Egyiptomban, feleségével együtt mágikus szertartáson vett részt, ahol állítólagos üzenetet kapott az égiektől. Ezt tartalmazza leghíresebb írásműve, a "Liber Legis, The Book of Law" c. könyv első három fejezete. Ugyancsak itt olvasható sokszor idézett , ellentmondásos gondolata: "Tedd azt, amit akarsz, s ez lesz a törvény teljessége. A szeretet a törvény; a szeretet az akarat alatt áll".

1909-ről Crowley asszisztensével, a költő Victor Neuberg - gel az oldalán elmerül az asztrálsíkok felfedezésében és az énokiánus mágiában. Élményeit, tapasztalatait a " Vízió és hang" című írásában tesz közzé, amely először az Equinox c. , időszakos, saját szerkesztésű magazinban, majd 1949 - ben poszthumusz jelenik meg. Ugyancsak az Equinox-ban teszi közzé az Arany Hajnal titkos rituáléit, amely nagy sajtóvisszhangot és - az érintettek részéről - heves ellentámadást váltott ki. McGregor Mathers megpróbálta jogi úton felelősségre vonni érte, ám pere elbukott, s Crowley mind híresebb-hírhedtebb személlyé vált. Ő maga is élvezettel fürdött a reá irányuló reflektorfényben, nyíltan identifikálta magát a 666 - os számmal, Skarlát Asszonyok sorozatával vette körül magát (a legismertebb talán Leah Hirsig), drog - és alkoholfogyasztás, valamint szexuális mágia névvel illetett orgiák egymásutánja jellemezte a rituáléit. Úgy hírlik, igyekezett létrehozni egy "Mágikus gyermeket", s próbálkozásai eredményét a "Moonchild" c., 1929 - es művében tette közzé.

1912 - ben beavatott lett az Ordo Templi Orientis brit részlegében. 1915 - 1919 között Amerikában élt, majd 1920-ban Szicíliába költözött, ahol megalapította a Thelema Kolostorát. Elmerült az olaszországi mágikus hagyományok tanulmányozásában, s az O.T.O. feje lett. Természetesen nem hazudtolhatta meg magát: vonzotta a rossz hírnevet, s habár az őt ért vádak egy része légből kapott volt, bizonyára a sajtó dús táptalajául szolgáltak megkérdőjelezhető vallási ceremóniái, a kábítószerek használata, a vélhető szexuális túlkapások. Személyes megjegyzésem, hogy Neville Drury: Mágia és boszorkányság c. könyvének idevágó fejezetéből úgy emlékszem, ez időben egyik követője, egy fiatalember tisztázatlan körülmények között meghalt egy rituálé során (valószínűleg drogtúladagolásban), s ez is hozzájárult, hogy végül Mussolini kiutasította őt Olaszországból.

Crowley ezt követően Tunéziába, majd Németországba utazott, s végül Franciaországban telepedett le, Israel Regardie titkáraként (Regardie később azzal szerzett hírnevet magának, hogy felfedte az Arany Hajnal teljes szertartásrendjét.) Rövid nyugalom után újra kóborolni kezdett Európában, miközben heroinfüggősége egyre súlyosbodott. Angliába visszatérvén megsimerte Maria Ferrari de Miramart, akivel Lipcsében összeházasodott.

1932 - ben találkozott Sybill Leek-kel, aki szintúgy született boszorkány volt s rendszeres látogatója lett - annak ellenére, hogy Sybil mindössze 9 éves volt ezidőtátjt. 1935 - ben botrányos jogvitába keveredett: beperelte a szobrászművész Nine Hamnett - et, amiért az könyvében ("Laughing Torso") fekete mágia használatával vádolta őt. A pert elvesztette, anyagi és erkölcsi csődbe jutott, s a sajtó élvezettel csámcsogott az ügy részletein.

1946 - ban Arnold Crowther bemutatta Gerald B. Gardnernek, aki sok ismeretet szerzett tőle az Old George Pickingill által alapított new forest-i koven, s rajta keresztül az angolszász boszorkánykultusz működéséről. Hatása érződik a gardneriánus Árnyak Könyvén, épp ezért annak hitelességét sokan megkérdőjelezik. Ez időben egy magánhotelben élt, magányosan, a herointól haldokolva. 1947 dec.1 - jén távozott el ebből az árnyékvilágból, meghagyva, hogy pogány rítusok szerint búcsúztassák, s hamvait vigyék Amerikába.

Élete és munkássága a zsenialitás és őrület közti, sokszor talán nem is létező hajszálvékony határvonalon egyensúlyozik. Úgy gondolom, tapasztalat - és talán ismeretszerzés céljából is érdemes olvasni a könyveit, - ugyanakkor zaklatott, önpusztító életvitelét senkinek nem ajánlanám.

(eredeti leírás: George Knowles; fordítás: Salem - www.annwn.vndv.com; átdolgozás: Hulló Eső)