Gerald Gardner
Elérkeztünk hát ahhoz a személyhez, aki az 1950-es években a nyilvánosság elé tárta a wiccát, írásba foglalva annak hagyományait, múltját, rituáléit, vallási téziseit, szabályait (már amennyi van neki), s egyben megalapítva a Gardneriánus Tradíciót. A szkeptikus vélemények szerint nem volt több, mint fantáziadús és tehetséges író, aki az egész boszorkányosdit a kisujjából rázta ki, mások viszont feltétel nélkül hisznek azon állításában, mely szerint évezredes tradícióba nyert beavatást Old Dorothy által.
Visszatérve a szilárd tények talajára, Gardner 1884. június 13. - án született a Liverpool-lal szomszédos Blundellsands-ben. Családja generációkra visszamenőleg jómódú és előkelő volt; polgármeserek, kereskedők, békebírók, katonai vezetők alapozták meg a felmenők jóhírét és társadalmi megbecsülését. Ugyanakkor úgy tűnik, boszorkányok is akadtak közöttük: Gardner egyenesen Grissel Gairdner-rel hozta magát rokonságba, akit 1610 - ben égettek meg Newburgh-ben.
Gardner gyenge, beteges gyermek volt, asztmával küzdött, így ideje javát a dadájával, Josephine "Com" McCombie-val töltötte. A zord angol tél elől menekülve minden évben sokat utaztak, s Gardner már gyermekként felfedezte Európát. Játszótársak híján fiatal korától kezdve a könyveket bújta, a történelem és archeológia érdekelte. Fiatalemberként aztán elkísérte a friss házas Com-ot Ceylonba, ahol teaültetvényen vállalt munkát. Később Borneóra, majd Malajziába költözött. Lenyűgözte a helyi bennszülöttek kultúrája, a sokszínű és oly újszerű vallási és mágikus hiedelmek kifogyhatatlan tárháza. Gardner elmerült az okkultizmus kutatásában, különös tekintettel a rituális kések és tőrök témakörére. Oly mélyre ásott a témában, hogy akadémikus körökben is hírnevet szerzett magának a maláj civilizáció korai emlékeinek és hagyományainak feltérképezésével. Rendszeresen publikált a Királyi Ázsiai Társaság maláj "szakosztályának" újságjában, s húsz évnyi kutatómunka után a kiadta a "Keris and other Malay Weapons" c. összefoglaló tanulmányt (Szingapúr, 1936. A 'keris' hullámos pengéjű rituális tőr.). Mindent összevetve a téma megbecsült szakértőjének számított.
1923 - ban nyugdíjba vonult, ám 1936 - ig civil szolgálatot teljesített, mint gumiültetvény-ellenőr, majd vámtiszt és ópium-ellenőr. Gumiüzleteivel szépen keresett, amely megalapozta archeológiai kutatásainak anyagi hátterét. Többet között Szingapúr ősi városának feltárására is szervezett expedíciót. 1927 - ben házasodott össze Donna nevezetű feleségével. Végleges visszavonulását követően a házaspár Angliába, méghozzá Hampshire New Forest körzetébe költözött. Gardner továbbra is aktív régész maradt, sokat utazott, számos ásatáson vett részt, s Ciprus ihlető hatása alatt megírta második művét, " A Goddess Arrives (Istennő érkezik)" címmel. A történet Aphrodité imádásról szól, s a szigeten játszódik i.e. 1450 - ben.
A második világháború idején hazafias bugalmában cikket írt a Daily Telegraph számára, amelyben - a Magna Cartára hivatkozva - arra szólítja fel az angol népességet, hogy fegyverkezzenek fel az ország védelmének érdekében. A német sajtó -érthető okokból - hevesen támadta az irományt, ám röviddel ezután megalakult a Hazaőrség - hogy Gardner hatására - e, az kérdéses. Mindazonáltal szemlátomást nem ő volt az egyetlen, aki úgy érezte, hogy Anglia szabadságának megőrzése fegyveres előkészületeket igényel.
Időközben Gardnert érdekelni kezdte lakóhelyének folklórja, (New Forest körzet neve ellenére Anglia legöregebb erdőségének adott otthont) s felfedezte, hogy hemzsegnek benne a boszorkánysággal kapcsolatos elemek. Szomszédai segítségével kapcsolatba lépett a Crotona Szövetséggel, egy helyi szabadkőműves társasággal. Alapítója a már említett Mrs. Besant-Scott, az angliai Kőműves Nagy Páholy azonban nem ismerte el, mivel a társaság Franciaország Nagy Keletjéhez csatlakozott. Ők tartották fenn a Rózsakeresztes Színházat, amelynek Gardner is munkatársa lett. A szövetség tagjai közt egyéb titkos társaságok beavatottjai is helyet kaptak. Egyikük beszélt Gardnerrel, s azt állította, hogy előző életükben már találkoztak. A találkozási helyül leírt környék egyezett azzal a ciprusi vidékkel, amely Gardnert annakidején rabul ejtette, s amelyről már akkor úgy érezte, nem először jár ott. A tagtárs később, mikor viszonyuk bizalmasabbá vált, beszélt Gardnernek egy titokzatos boszorkánykovenről. Idővel Gardner részt vehetett a csoport találkozóján, s bemutatták Mrs. Dorothy Clutterbuck-nak. Old Dorothy befogadta Gardnert, s 1939 szeptemberében beavatta az ősi misztériumokba.
A háború előtt Gardner barátságot kötött a bűvész és hasbeszélő Arnold Crowther-rel, a nagy világégést követően pedig megismerkedett Cecil Williamsonnal. Utóbbi alapította a Boszorkány Kutató Centert, s ő vezette a Koven Rítus nével elhíresült ceremóniát, amely Hitler bukását célozta meg (a rituálét Aleister Crowley prezentálta). Gardner Arthur Crowther-en keresztül ismerkedett meg Aleister Crowley-val, méghozzá 1947-ben. Az idős és beteges Crowley összegyűjtötte az Old Pickingill - féle kovenben szerzett tapasztalatit, leírta az általa ismert rituálékat, valamint egyéb mágikus adalékokat. Emellett tiszteletbeli taggá fogadta Gardnert az egykor általa vezetett O.T.O- ban, s engedélyezte, hogy saját páholyt nyisson.
Időközben Gardner elköltözött New Forestből Bricketts Woodba, s egy nudista klub területén vett házat. Megalapította saját páholyát, ahol idővel gyakorlattá tette a Nagy Rítust, vagyis a nemi érintkezést is magába foglaló szexuálmágiai szertartást. Páholyának kevés számú és vonakodó hölgytagja miatt egy alkalommal egy prostituáltat fogadott fel a Főpapnő szerepére. Cecil Williamsonnal továbbra is aktív kapcsolatban maradt, utóbbi fuvarozta őt országszerte, s egyben páholyának tagja lett.
Gardner töretlenül gyűjtögette a boszorkánysággal kapcsolatos ismereteket, szóbeszédeket, emléktárgyakat, ám Old Dorothy kérésére pusztán novella formájában publikálta azokat. A 'High Magic's Aid" 1949 - ben jelent meg, kiadója a híres Atlantis Könyvesbolt tulaja, Michael Houghton (Gardner az Atlantisban ismerkedett meg Cecil Williamsonnal). Hivatalosan fikcióként, de immár a nyilvánosság előtt is ismertté váltak a későbbi Gardneriánus Wicca alapelvei. 1951 - ben aztán eltörölték az utolsó boszorkányellens törvényt, s ezzel a fű alatt munkálkodó boszorkánymozgalmak zöld utat kaptak. Cecil Williamson Folklór Center címen megnyitotta a Mágia és Boszorkányság Múzeumát, Castletown-ban, Man szigetén, s direktorának Gardnert nevezte ki. Gardner eközben elhagyta a New Forest kovent, s Old Dorothy halálát követően publikálta az ott szerzett ismereteit (Witchcraft Today, 1954; The Meaning of Witchcraft, 1959 ). Előbbihez Margaret Murray írt előszót.
Múzeumigazgatóként Gardner számos új ismeretséget kötött okkult körökben, s elismert "boszorkánymesterré" vált (ha ugyan lehet ilyet mondani). 1952- ben megvette a múzeumot a vitrinekkel együtt, a kiállítási anyaghoz azonban kölcsönkérte Williamson gyűjteményének némely darabját. Williamson csak vonakodva adta át őket, ám előbb gipszlenyomatot készített róluk. Kapcsolatuk ekkorra megromlóban volt, s később egészen eltávolodtak egymástól.
1953 - ban Gardner beavatta kovenjébe Doreen Valiente-t., akinek egítségével véglegesítette a Gardneriánus Árnyak Könyvét. Doreen kiegészítette Gardner anyagait, Aleister Crowley munkáját pedig cenzúrázta, illetve részben kitörölte, hogy rosszhíre ne vessen árnyékot a wiccára. Gardnerrel közösen alapították meg a Gardneriánus Tradíciót. Irányzatuk hamarosan országos mozgalommá nőtte ki magát: Gardner első, a wiccáról szóló könyvének megjelenését követően számos koven alakult.
Ami a publicitást illeti, Gardner élvezte a reá irányuló reflektorfényt, a sajtó pedig élvezte az általa szolgáltatott - olykor polgárpukkasztó - szenzációt. Gardner nem tagadta, hogy nagy szerepet tulajdonít a rituális meztelenségnek, s naturista hajlamait beleszőtte tradíciójába is, ami miatt az idősebb boszorkányok rosszallással tekintettek rá. Mint magánember, szeszélyes, egoista és exhibicionista volt, s még vallásgyakorlatában is megmutatkozott némi hímsovinizmus: az Istent és Istennő fölé helyezte, s az általa túlkorosnak ítélt Főpapnőtket nyugdíjazni akarta. E mentalitás végleges szakadást okozott a kovenben: Doreen Valiente vezetésével számos tanítványa kilépett a csoportból, hogy saját útját járja. Gardner lelkesedését ez sem törte meg: 1959 - ben kiadta utolsó művét, a "The Meaning of Witchcraft" - ot.
1960 májusában Gardner meghívást kapott a Buckingham palotába, ahol elismerték a Távol-Keleten végzett civil szolgálatait. Valamivel később beavatta Patricia Dawsont a kovenjébe, akit Arnold Crowther követett. Patricia és Arnold ugyanazon év novemberében összeházasodtak, előbb egy Gardner által levezett wicca kézfogó, majd egy napra rá polgári szertartás keretében. Ugyanezen őszön Gardner felesége, Donna elhunyt. Habár nem vett részt férje kutatásaiban és okkult pályafutásában, 33 éven át hűséges és szerető társa volt. A szomorú esemény hatására Gardner magába roskadt, asztmája rosszabbodni kezdett.
Két évvel később, 1962 - ben levelezni kezdett Amerikában élő honfitársával, Raymond Buckland - del. 1963 - ban találkoztak is, méghozzá a skóciai Perth-ben, Gardner akkori főpapnőjnek, Monique Wilson-nak (Lady Olwen) az otthonában. Monique beavatta Bucklandet a mesterségbe, s Buckland azzal a megbízatással tért vissza az Újvilágba, hogy képviselje ott a Gardneriánus Wiccát. Bucland, mint tudjuk, később saját hagyományt alapított, a gardneriánus alapokon nyugvó Seax vagy Saxon Wiccát (szász wicca). Gardner nem érhette meg, hogy lássa, mire viszi a boszorkányság a tengeren túl: '64 febr. 12. - én ,szokott téli "nyaralásából", Libanonból hazafelé tartva reggelizés közben szívrohamot kapott és elhunyt. Tuniszban helyezték örök nyugalomra.
Végakarata szerint múzeumát (szerzői jogdíjaival, személyes rituális kellékeivel, jegyzetfüzetével, egyéb használati tárgyaival egyetemben) Monique Wilson kapta meg, (habár Patricia és Arthur Crowther, valamint Jack. L. Bracelin is részesült belőle) aki - talán szentségtörő módon - rövid időn belül felszámolta azt. Az épületet eladta a "Ripley's, Belive it or Not" nevű amerikai szervezetnek, a gyűjtemény darabjait szétosztotta egyéb múzeumok és magángyűjtők között. Gardner hívei és támogatói meglehetősen felháborodtak a tiszteletlen cselekedet miatt, s megvonták Monique-tól a Főpapnői tisztséget.
Gardner egész életét a boszorkányság kutatásának, felelevenítésének és művelésének szentelte. Legyen bár fantáziadús ripacs vagy elmélyült, hiteles tudós, feltűnési viszketegségben szenvedő pozőr vagy komoly mágus - a wicca mai formája neki köszönheti létezését.
(eredeti leírás: George Knowles; fordítás: Salem - www.annwn.vndv.com; átdolgozás: Hulló Eső)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése