Grrrrr, ebben a káprázatosan szép időben négy fal közé szorultam egy 800 oldalas mezőgazdasági géptan könyvvel. Hétfőn zéházunk, és szokás szerint az utolsó pillanatra hagytam a felkészülést. Tudom, hogy egy gyógynövénytermesztő szakembernek ismernie illenék a szántóföldi eszközöket, de kiráz tőlük a hideg. Csupa vas, meg acél, meg olaj, meg bűz és zaj. Tudom, hogy hatékonyabbá teszik a földművelést, és hogy nélkülük nem élhetnénk ennyien ezen a planétán, tudom, hogy a gobális élelmiszertermelésben elengedhetetlen a használatuk, tudom, hogy idővel majd bizonyára kifejlesztik a környezetbarát meghajtású változataikat, de akkor is. Fizika, meg fejlett technológia, meg vegyszerek, meg lélektelen erő. Magukba sűrítik mindazt, amit nem értek, ami iránt ellenszenvvel viseltetek, amit elítélek.
Csakazértis felöltöztem négy réteg ruhába (úgy nézek ki, mint egy jól táplált pandamackó), és kiülök a kertbe. Nem érdekel, ha odafagy a székhez a szebbik felem. Lélegezni akarok.
Áldás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése