Dr. Leo Louis Martello (1930-2000)
1930. szept. 26. - án született Dudley-ban, Massachussetsben. Édesapja, egy szicíliai emigráns, kis farmot tudhatott a magáénak, ám a válság idején a család költözködésre kényszerült: Worcesterbe, majd Southbridge-be telepedtek át.
Leot katolikusnak keresztelték, és szülei korai válása után katolikus bentlakásos iskolába küldték. Későbbi állítása szerint az ott töltött 6 év életének legboldogtalanabb időszaka volt.
Már fiatalkorában számos ezoterikus tapasztalatra tett szert. Tizenévesen tenyérjóslást és kártyavetést tanult egy cigányasszonytól. Később belevágott a hipnotizáció és a grafológia tanulmányozásába, s 16 évesen már rádióban szerepelt, kézírás-analíziseket készített és cikkezett különféle magazinokba. Iskolai tanulmányait az Assumption College-ben, Worcesterben folytatta. 18 évesen aztán New Yorkba költözött, és a Hunter Főiskola, majd a Pszichoterápiai Intézet növendéke lett. Különféle alkalmi munkákból tartotta el magát; tehetségéről árulkodik, hogy 19 évesen elnyerte a new york-i legjobb fikcióért járó díjat a tinédzseríró kategóriában. Időközben kutatott szicíliai ősei után is; édesapjától megtudta, hogy erős hasonlóság van közte és strega maga-ként (női boszorkányként) számon tartott nagyanyja között. Nem csak külsejüket, hanem temperamentumukat, szellemi képességeiket tekintve is közel álltak egymáshoz. Nagyanyja, Maria Concetta a fáma szerint egy szicíliai koven Főpapnője volt, s a pletyka úgy tartotta, hogy ő idézte elő a helyi maffiózó váratlan szívinfarktusát, mivel az védelmi pénzt akart szedni a férjétől.
Nem sokkal New York-ba költözése után Leot megkereste néhány unokatestvére Szicíliából. Azt állították, hogy évek óta figyelték őt, s immár készen áll rá, hogy visszatérhessen az ősi valláshoz. 1951. szept. 26. - án Leo - mint stregone mago (férfi boszorkány) beavatást nyert egy titokzatos szicíliai tradícióba, amelynek titkait, tagjait és tanításait esküjének megfelelően soha életében nem fedte fel.
Civil életében eközben grafológusként és hipnotizőrként praktizált, cégek és vállalatok számára analizált kézírást. Megalapította az Amerikai Hipnotizmus Akadémiát New Yorkban, amelynek elnöke is volt, 1950-'54 közt. 1955-'57-ig az Amerikai Grafológiai Társaság gazdasági felelőseként dolgozott. 1955-ben, mindössez 25 éves korában a Spirituális Konzultánsok Nemzeti Kongresszusa Hittudományi Doktorátussal tüntette ki. Ugyanezen szervezet jóvoltából a Spirituális Független Szektán kívüliek kinevezett miniszterévé avanzsált, sőt, lelkipásztori feladatokat is ellátott a Spirituális Vezetés Templomában, egészen 1960-ig. Később azonban kilépett a kongresszus berkeiből, hogy erősítse kapcsolatát a boszorkánysággal.
1964-ben Marokkóba utazott, hogy a tangírok vallását, mágiáját és boszorkányművészetét tanulmányozza. Hazatérvén a szícilai koven engedélyét kérte, hogy a nyilvánosság elé tárhassa a boszorkányságot, s meg is kapta azt. Hozzájárulásukkal kapcsolatba lépett más tradíciók (pl. Gardneriánus, Alexandriánus) képviselőivel is, s 1969-ben kiadta első könyvét 'Weird Ways of Witchcraft' címmel (New York, HC Publishers, 1969).
Mint boszorkány, Leo kitartóan küzdött a boszorkányok civil jogaiért, a legalizált, adómentes wicca templomok létrejöttéért, a fizetett szabadnapokért boszorkány ünnepek idején. 1970-ben megalapította a Boszorkányok Felszabadítása Mozgalmat és a Boszorkányok Nemzetközi Szakmai Egyesületét (WICA), majd elindította a WICA hírlevelét, amely az 1980-as évek közepétől 3500-as példányszámban jelent meg. Szintén 1970-ben megszervezte a manapság is híres "Halloween Boszorkány módra" elnevezésű rendezvényt a Central Parkban. A kisebb-nagyobb nehézségek árán, vallási-jogi küzdelmek után összehozott ünnepély okt. 31. - én zajlott le. Hatalmas sikert aratott: több mint 1000 ember vett részt rajta, s táncolta kéz a kézben a hagyományos spiráltáncot avagy boszorkányorsót. Mellé a "London Bridge is Falling Down" c. népdal átköltött verzióját dalolták " Witches meet in Central Park, Central Park, Central Park / Witches meet in Central Park, for our Lady" szöveggel.
Leo alapítókedélye nem nyughatott, hiszen a nagysikerű Samhain-estet követően létrehozta a Boszorkányok Rágalmazás Elleni Ligáját, amely később a Boszorkányok Anti-diszkrimináció Érdekcsoportja (WADL) nevet kapta. Feladata a boszorkányok vallási jogainak védelme volt, s az 1980-as évekre USA-szerte megerősödött.
Leo munkássága nem volt mentes némi exhibicionizmustól sem. A '70-es években pert indított a Római Katolikus Egyház, illetve Salem városa ellen, hogy fizessenek kártérítést az általuk megkínzott és halálba küldött boszorkányok családtagjainak. Követelése több szempontból is abszurd volt; az eltelt idő és a horribilis pénzösszegek egyaránt ellehetetlenítették a pert.
Továbbra is íróként, grafológusként és előadóként dolgozva számos alkalommal állt a nyilvánosság elé, s beszélt a vallásáról. A boszorkányt úgy határozta meg, mint a bölcsesség mesterségének gyakorlóját, természethívőt, és olyan embert, aki irányítja az életét. Szicíliai gyökerei szólalnak meg azon elveiből, mely szerint egy boszorkánynak nem szabad megbocsátania az igazságtalanságokat, s nem szabad a krisztusi tanítások szellemében "odafordítania a másik orcáját"; végszükségben cselekednie kell olyasmit is, amit rossznak gondol. Úgy vélte, az újpogány mozgalmakban túl nagy hansúlyt kapott a jellemesség kérdése. (megjegyzem, ezzel nem érthetek egyet. Hiszen ha mindenki megtorolná a rajta esett valós vagy vélt sérelmeket- mégha csak azok mértéke szerint is - az véres pokollá változtatná a földet. Erőszak erőszakot szül.)
A következőkben egy szemelvény idézetét olvashatjátok a Boszorkányság: Az Ősi Vallás (Seacaucus, N.J.University Books, 1973) c. művéből (figyelem, az idézet nem szó szerinti, és kisebb pontatlanságokat is tartalmazhat!):
" A Mesterségben nincs merev dogma. Az erős drogok tiltottak. Esztelen bolondok nem tudják dicsérni az Anyaistennőnket. A szex szent, nem olyan dolog, amit ki kell állítani egy peep showban. Az erő valami személyes, nem használható másokon, amely ellenkezik a Mesterség etikájával. Azok, akik úgy gondolják, hogy az Ősi Vallás mesterré teszi őket mások felett, önkáprázatukban élnek. Egy boldog ember mindig erős ember és gyűlölt azok által, akik gyengék. Egy boldog ember számos módon önző: a Mesterségben meg kell védenünk a legjobb érdekeinket és biztosítani az erőt, amely az állandó boldogság maradványa - tudva, hogy közülünk senki élete nem mentes a viszontagságoktól, de az Ősi Vallásunk segít nekünk kezelni és elsöpörni azokat. A Mesterség túlélt több ezer évet. Minden után, ami jött és ment, megmaradt. És egy nap, az eljövendő Vízöntő korszakában, újra gyönyörű templomai lehetnek az Istennőnek."
Az 1990-es évek elején Leo visszavonult a nyilvánosságtól, de továbbra is rendelkezésére állt bárkinek, aki segítségért vagy jótanácsért fordult hozzá. Nyolcvan éves korában, 2000. jún. 29. - én távozott el. Lori Bruno, Leo egyik idősebb hittársa s egyben házának ügyintézője elhamvasztatta maradványait, majd ugyanazon év októberében megható megemlékezést tartott New Yorkban, a Meleg és Leszbikus Centerben.
Leo termékeny író volt, számos magazincikket és könyvet írt. Kiadványainak többsége a Boszorkánysághoz kapcsolódik: Weird Ways of Witchcraft (Boszorkányság Furcsa Útja); Witchcraft: The Old Religion (Boszorkányság: Az Õsi Vallás); Black Magic, Satanism and Voodoo (Fekete mágia, Sátánizmus és Voodoo); Understanding the Tarot (A Tarot megértése); It's Written in the Stars (Meg van írva a Csillagokban); It's Written in the Cards (Meg van írva a kártyákban); Witches' Liberation and Practical Guide to Witch Covens (Boszorkányok Megszabadító és Gyakorlati Útmutatója a Boszorkány Kovenekhez); Your Pen Personality (Toll személyiséged); The Hidden World of Hypnotism (Hipnotizmus rejtett világa).
Habár életművéből kitűnik természetének lázadó és nyughatatlan oldala is, összességében az Újvilág-beli pogány és wicca mozgalom kulcsfigurája volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése