egy év, egy nap

Tavaly ősszel elhatároztam, hogy annak rendje s módja szerint letöltöm a hagyományosan egy év, egy nap hosszú tanulóidőt, hogy aztán teljes jogú boszorkánnyá avassam magam. Elég gyermeteg elképzelés volt. Azt hittem, hogy az elkövetkező hónapok a tárgyi ismeretek halmozásáról fognak szólni. Eltökéltem, hogy fejest ugrok mind a wiccával, mind a mágiával kapcsolatos adatok halmazába, és jövő ilyenkorra méltó leszek a 'wicce' (az angol 'wise' szóból eredő megnevezés, jelentése: bölcs, tudó) titulusra.

Nos, visszatekintve az azóta eltelt esztendőre, nem mondhatnám, hogy érdemben többet mutathatnék fel bármely okkult területen. Épp csak egy hajszálnyival ismerem jobban a - teszem azt - rúnajóslást, tarot-t vagy az asztrológiát, ami pedig a gyakorlatot illeti - jobb nem is részletezni:).

Mégis rengeteget tanultam ezalatt a háromszázhatvanhat nap alatt. Nem a boszorkányságról, varázslásról - hanem önmagamról. Noha továbbra sem állítom, hogy tökéletesen tisztában volnék vele, ki vagyok, mit akarok az élettől, mi a sorsom, azt már kezdem kapisgálni, merre keresgéljek. Lehet, hogy még nincs kiforrott hivatástudatom, énképem, de felismertem a legfontosabb mérföldköveket az önmagam igaz megvalósításához vezető úton. 

Talán bűbájos élményekben szegényebbnek bizonyult ez az esztendő, mint a tavalyi, azonban annál több érzelmi tapasztalatot hozott. Múlt november óta hosszú utat tettem meg, amely bővelkedett a megpróbáltatásokban. Igaz, a kívülálló szemével nézve apró-cseprő problémákról van szó, amelyeket feleslegesen túldramatizáltam - számomra azonban jelentőségteljes mélypontok voltak. Rajtuk keresztül szembesültem a gyengeségeimmel és erősségeimmel, s megismertem a burokba zárt kicsiny világomat övező rideg valóság bizonyos szegmenseit is. Megértettem, hogy nem menekülhetek tovább az önálló döntésekkel járó felelősség elől, s hogy senki nem akadályozhatja meg álmaim valóra váltását, csak én magam.

Nem tudom, jobb ember lettem-e az eltelt hónapok hatására. De hogy kiforrottabb személyiség, az bizonyos. Így aztán mikor ma hajnalban elindultam a Csókakőre, még csak el sem terveztem, hogyan fogjak hozzá az önavatáshoz, de nem is éreztem túl fontosnak a körítést. Azzal, hogy ott voltam, és felajánlottam magam az isteneknek, épp eleget tettem. Úgy gondolom, ez a ceremónia nem egyfajta beteljesülés, nem egy folyamat vége, nem egy bizonyos státuszban történő megállapodás, hanem az első lépés egy élethosszig tartó úton. Nem mondhatnám, hogy illendően történt, vagy hogy katartikus spirituális élményt jelentett (amikor az ember öt fokban mezítláb tapicskol a harmatos fűben, valahogy kevésbé képes elvonatkoztatni), és nem változtatta meg mintegy varázsütésre a személyiségképemet. De kezdetnek megtette. 

Hogy kissé földhözragadtabb tónusban folytassam, mit ne mondjak, tényleg béna egy szertartás volt., habár rendesem megadtam a módját, már ami a külsőségeket illeti. Méltóságteljes sziklaormok, erdőborította, ködbe burkolózó völgy,  hollókárogás, szertartási ruha, ékszerek, athamé, minden, ami kell. Mindeközben végig attól rettegtem, hogy valami hozzám hasonló futóbolond egyszercsak kilép a szirttetőn elterülő kis tisztásra, és jól körberöhög. Akármilyen fennköltnek éreztem is az alkalmat, egy kívülálló valószínűleg nem ceremoniális öltözékben feszítő boszorkányt, hanem valami fantasy-tucattermék dísztőrrel hadonászó bolond kis hippit látott volna bennem, aki fürdőköpenyt  visel halásznadrággal, és - horribile dictu - mezítláb van.

Ráadásul majd szétrobbant a fejem a kialvatlanságtól, és hát a hőmérséklettel kapcsolatban is voltak fenntartásaim. Ennélfogva aztán egy rendkívül lebutított, alig félórás, rögtönzött kis rituálé keretében fejeztem ki azon óhajom a mindenség felé, hogy segítsen rátalálni a nekem szánt útra, és avasson be titkaiba. Emellett néhány szóval felkértem pártfogó isteneimet, hogy támogassanak. Thor mellé végül nem Talayát, hanem Boldogasszonyt választottam - habár Talaya továbbra is kedves a szívemnek, ha már nekünk, magyaroknak  van egy saját, originál istenasszonyunk, az ő kegyeiért fohászkodtam. Aztán rövid úton bontottam a kört, és visszavedlettem farmerba-pulcsiba, mielőtt befagyott volna a sejhajom. Mivel fotózás ürügyén léptem le otthonról, elkattintottam néhány képet is; ld alább.