Az egész napot takarítással töltöttem, és estefelé, az utolsó simítások közben kezem ügyébe került a hosszú ideje mellőzött tarot-pakli. Gondoltam, húzok egy lapot. Lehunyt szemmel, elmélyülten lapozgattam a kártyákat, lassan siklatva végig rajtuk az ujjaim, míg végül megállapodtam egynél. Kiemeltem a pakliból és megtekintettem.
A kardok királynője volt; s már épp nyúltam volna az Árnyak Könyve után, hogy elolvassam az értelmezését, mikor eszembe jutott, hogy némi önálló szimbólumelemzés talán személyreszólóbb jelentéstartalommal bírhat. Így aztán hozzáfogtam, hogy kibogozzam, mit látok.
A marseille-i tarot királynője trónon ülő, szigorú tekintetű asszony. A hatalom, felsőbbrendűség és stabilitás jelképei - az aranykorona és a vaskos trónszék - megjelennek az ábrázoláson, a nőiség és termékenység attribútumai (például zöld növények vagy gyümölcsök) viszont hiányoznak. A királynő jobb kezében kardot markol, amelynek hegye előre-felfelé mutat; számomra ez azt sugallja, hogy női megérzései, kreatív intuíciója helyett a logika, a ráció, a józan értelem vezérli, ezekre támaszkodik. Talán kényszerből; úgy érzi, csak ily módon érvényesülhet a világban. Az észt mint fegyvert szegezi szembe az élet kihívásaival, s mindazon gyengeségeit, amelyek elhomályosítanák a józan ítélőképességet, levetkőzte magáról. De mert épp természete női aspektusát tagadja meg, valódi mibenléte csorbul, sérül, hiányossá válik.
A tekintetem a királynő bal kezére tévedt, és csodálkozva fedeztem fel, hogy az egy várandós pocak köré fonódik. Habár nem találkoztam ezzel a gondolattal egyebütt, számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy a királynő áldott állapotban van. Figyeljétek csak meg: a ruha redőzetének rajzolata kihangsúlyozza a hasát, finoman elődomborítva azt. Emellett sokat elárul a lábtartása: a terhes nőkre jellemző módon nem tudja összezárni a combjait, térdei eltávolodnak egymástól (ezt egyértelműen jelzi a közéjük hulló klepetus), csak a bokái érnek össze. Ez a részlet új megvilágításba hozta az egészet. Úgy érzem, a kártya azt mondja, hogy a magunkban dédelgetett jövőt olykor csak vasakarattal és hideg elszántsággal felvértezve tudjuk megvalósítani; hogy legbelsőbb álmunk, titkunk, reményünk védelme érdekében olykor elő kell hívnunk egyéniségünk harcosabb, férfiasabb, racionálisabb aspektusát. Az egy bizonyos cél érdekében tanúsított szigorú következetesség, önfejűség és eltökéltség átmenetileg magányossá tehet bennünket, s női mivoltunk is kárát vallhatja, de végül megszületik a gyümölcse.
Valószínűleg túl szubjektív módon értelmezem a lapot, hiszen a szimbólumokat a saját élethelyzetemen átszűrve próbáltam megfejteni. Így vagy úgy, ma nekem ezt súgta a kardok királynője. Egyébiránt hagyományosan ravasz, körmönfont, rideg és kétszínű perszónát jelöl, aki mestere a szavaknak, ügyesen bújik az illedelmes és előkelő hölgy álarca mögé, végtelenül önközpontú, rafinált cselszövő és érzéketlen intrikus; esetleg jelenthet gyászoló szerelmest, magányos, terméketlen, boldogtalan asszonyt, özvegyet. Újabban az okos, értelmes, ötletgazdag, független, szabad személyiségű nő megtestesítője, aki bátran keresi a saját útját az életben, nem fél szembenézni annak kihívásaival, s kétségek nélkül hozza meg döntéseit. Ötletei és tervei az igaz önmegvalósítás útján vezetik, nem láncolják le társadalmi vagy nemi klisék, belső félelmek, külső elvárások, ráerőltetett, ám egyéniségétől idegen szerepek, sablonok. Ennek kapcsán kimondottan aktuálisnak érzem a következő kitételt: "Azon az úton vagy, amelyen egyre inkább elszakadsz a régi szerepektől és viselkedésmintáktól. Ez fájdalmas tapasztalatokkal járhat, de megéri! A világosság, amihez eljutsz, felszabadít." (forrás: www.tarrdaniel.com)
A királynő arra buzdít, hogy ne féljünk a saját elgondolásainkra támaszkodva azt az életet élni, amiről álmodunk. Hogy merjünk a sarkunkra állni, ha a vágyaink megvalósításáról van szó. Hogy fedezzük fel és tegyük szolgánkká, védelmezőnkké, fegyverünkké az értelem erejét, s abba kapaszkodva bátran törjünk magasabb ideák felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése