A közvélekedés szerint a boszorkányok seprűn járnak, s valóban, az európai folklórban szép számban vannak erre mutató adatok. Legalább annyi beszámoló szól azonban más, némileg meghökkentőbb "hátasjószágokról". Itt van mindjárt a férfiak paripává bűvölésének ősi szokása, mely többek közt a magyar szépasszonynak is jellemző vonása. Aki nem tudná, a szépasszony "kantárt üt", kötőféket vet a kiszemelt áldozat fejébe, mire az menten lóvá változik, s hajnalig hordozza úrnőjét hegyen-völgyön át. (Nem bírom megállni, hogy ne fűzzem hozzá: nézzétek meg az Ördögtérgye című fergetegesen humoros rövidfilmet, amely a gyimesi szépasszony-hiedelmeket dolgozza fel fiatal erdélyi színészek közreműködésével.)
De a boszorkányok fantáziája nem merül ki ennyiben, már ami a közlekedési eszközöket illeti. Mindenféle egyéb (általában az asszonyi élethez kötődő) holmit bevetettek, - például köleshéjat, dióhéjat, vékát, rostát, szitát, teknőt, sütőlapátot vagy épp (kender)tilolót. Utóbbit a gyimesiek egyenesen "vágtatónak" nevezték. Ez adta az ötletet, hogy a biciklimet (amit az évfolyamtársaim csak 'Herkulesnek' hívnak) Vágtatónak kereszteljem el; azonfelül, hogy a hétköznapi értelmét tekintve is tökéletesen megállja a helyét, mi más lenne egy boszorkány méltó hordozója :)?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése