2011. november 27., vasárnap

a modernkori wicca fejlődése (XII) - Sybil Leek

Sybil Leek a boszorkányság kiemelkedő képviselője, tehetséges szellemlátó, kitűnő asztrológus, termékeny író volt. Ír és orosz felmenőkkel rendelkezett, boszorkánybélyeggel született és öröklött boszorkánynak tartotta magát. Anyai ági felmenőit 1134-ig vezette vissza, dél-írország boszorkányaihoz, apja őseit pedig az orosz felsőosztály köreihez közel álló okkultistákként tartotta számon. Híres-hírhedt rokona Molly Leigh, aki Burlsem near Stoke-on-Trent-ben lakott, egy feketerigó volt a familiárisa, és természetesen bűbájos volt. 
Molly  1685-ben született, s azzal vívta ki a közösség rosszallását, hogy magányosan éldegélt faluszéli kunyhójában, soha nem ment férjhez, állatokat tartott, s velük jobban megértette magát, mint az emberekkel. Kenyerét tejeladásból kereste, lobbanékony természete és különc életstílusa miatt a helyiek meglehetősen tartottak tőle. Kedvenc feketerigója jártában-keltében a vállán ült, s kettejük kapcsolatát a köznép babonásan rettegte. A település plébánosa egy ízben megvádolta az asszonyt, hogy rigóját a helyi pub cégérére ültetve megsavanyította a sört, amelytől többen megbetegedtek. 1746-ban bekövetkező halála után a tiszteletes néhány kartársával elindult, hogy Molly házát feltörve megszerezzék a "démoni" feketerigót. Mikor benyitottak, azt látták, hogy az asszony (kísértete) kedvenc karosszékében ül, vállán a madárral. Az atyák elfogták a rigót, majd kihantoltál Mollyt, karót döftek a szívébe, sírját észak-déli fekvésűre pozícionálták, s koporsójába beledobták a szerencsétlen rigócskát. Mindmáig az ő nyughelye az egyetlen, ami a többire merőlegesen helyezkedik el. Hírneves őse nyomdokain haladva Sybill egy csókát tartott házikedvencként, akit Mr. Hotfoot Jacksonnak nevezett. Büszke volt kettejük rokonságára, s rendszeresen látogatta távoli előde sírját.
 Sybil 1923 február 22. - én született Straffordshire-ben. New Forest körzetében nőtt fel, s ez az ősi erdő, amely köré mitikus hiedelmek és boszorkánybabonák szövődnek, mélyen megihlette őt. E környéken találkozott először Gardner Old Dorothyval, s nyert beavatást kovenjébe; Sybil emlékei szerint pedig az ő idejében négy boszorkánytársulat működött a térségben.
Alig kilencéves volt, mikor megismerkedett Aleister Crowleyval, aki rendszeres látogatójává vált, lenyűgözve a gyermek tehetségétől. Miközben kirándultak, Aleister beszélt neki a boszorkányságról és felolvasta verseit, megismertette vele a szavak mágikus erejét, s buzdította az írásra.
Sybil kiváló nevelése folytán kiváltságos rangban álló társasági hölggyé serdült. Családjától nem állt messze az okkultizmus, anyja és barátai a Pentagram Club keretében rendszeresen összejöttek egy kis teázásra. Sybil 15 éves volt, mikor egy franciaországi utazás során tagjává vált egy, a new foresti hagyományt őrző Nizza közeli francia kovennek, állítólag egyik idős orosz nagynénje örökébe lépve.
Alig egy évre rá összeházasodott egy nála 24 évvel idősebb zongorista-karmesterrel, s a háború előtti években beutazták Angliát és Európát. Férje két évvel később meghalt, s Sybil visszatért Hampshire-i otthonába. A világháború alatt csatlakozott a Vöröskereszthez. Eleinte Southampton mellett, egy katonai kórházban dolgozott ápolóként, majd Anzio Beach-re került, végül egy katonai barakkban élt a skót Hebridáknál. A háborút egy sereg kitüntetéssel, ám a családi vagyon elvesztése folytán szegényen fejezte be.
Ezt követően Sybil visszatért Hampshire-be, és Burley-ben telepedett le, New Forest szívében. Csatlakozott a 'Horsa' kovenhez, mely állítása szerint 700 éves múltra tekintett vissza.Cigányok közt élt, akik elismerték veleszületett mágikus képességeit, s befogadták maguk közé. Rengeteget tanult tőlük a növényi gyógyitalokról, bájitalokról, elixírekről. Elválásukkor nagy megtiszteltetés érte: a roma közösség 'vértestvérévé" fogadta, azaz kezét megvágva vérét elkeverték a közösség vezetőinek vérével.
Ezidőtájt Sybil megnyitott egy sikeres régiségkereskedést, s ismét férjhez ment. A házasságból két gyermek született, Stephan és Julian, akik örökölték anyjuk látó tehetségét. 
Egy alkalommal az erdő fái közt sétálva Sybilnek látomása támadt, s ez ébresztette rá, hogy valódi életcélja a boszorkányság, az ősi ösvény ügyének előremozdítása. Az 1950-es években már közismert szellemlátóként,  asztrológusként és boszorkányként vonzotta magára a figyelmet. Az ezzel járó hírnév nem kedvezett régiségboltjának: a boszorkánysághoz még mindig babonákkal és előítéletekkel viszonyuló vevőkör megfogyatkozott, s a föld birtokosa, akivel Sybil bérleti szerződést kötött, visszautasította annak meghosszabbítását. Sybil bezárta az üzletet, és elköltözött.
Az '50-es, '60-as évek egyre jobban kiteljesedő boszorkánymozgalmai arra indították Sybil-t, hogy maga is váljon a mesterség nagykövetévé, s Amerikába indult. Először New Yorkban telepedett le, ám nyomasztónak találva a várost Los Angelesbe költözött. Itt ismerkedett meg Israel Regardie-vel, Crowley korábbi titkárával. Később Floridába hurcolkodott, s folytatta a boszorkányság pozitív, hiteles megismertetését a nagyközönséggel. Előadásokat tartott az Államokban és Európában, könyvek sokaságát publikálta, számtalanszor szerepelt a nyilvános médiában, közismert asztrológusként szerzett hírnevet. Munkásságával a boszorkányságot övező mítoszok, félreértések, pejoratív előítéletek eloszlatásán dolgozott.
1983. október 26. - án halt meg egy szerencsétlen vonatbaleset következtében, mikoris az otthona közelében kisikló tehervonatból kiömlő toxikus gázok végeztek vele. Emlékét tovább őrzi számtalan írásműve, amelyek egy erős egyéniségű és hitében rendíthetetlen, derűs életszemléletű és hiteles boszorkány életútjáról árulkodnak.

(eredeti leírás: George Knowles; fordította: Salem - http://annwn.vndv.com; átdolgozta: Hulló Eső

(vissza)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése