Old George és Old Dorothy kortársa, Charles G. Leland néprajzkutatóként, elhivatott tudósként és íróként segítette a boszorkányság felvirágozását. Fő kutatási területét a cigányok mágiája és az olasz boszorkányság jelentette. Igen termékeny szerző volt: több, mint 50 könyvet publikált, köztük a közismert "Aradia: Boszorkányon evangéliuma" c. írást, mely azóta is alapmű a téma iránt érdeklődők számára.
Leland angol származású volt, ám családja 1636 - ban elhagyta az Óvilágot és Amerikában telepedett le. Philadelphiában született, 1824. aug. 15. - én, s a fáma szerint már néhány napos csecsemőként belekóstolt a mágiába, midőn holland származású dadája egy különös rituálét hajtott végre rajta. Mellére helyezte a Bibliát, egy kulcsot és egy kést, a fejéhez pedig égő gyertyákat, pénzt és sóval teli kupát tett, abban a reményben, hogy a kisfiú egészséges, szerencsés és gazdag lesz egész életében.
A gyermek Leland érdeklődését hamar megragadta a mágiában gazdag néphagyomány; a szellemekről, boszorkányokról, tündérekről szóló történetek, amelyeket a család egyik, ír származású cselédje mesélt neki. Az angolszász-kelta mitológia mellett a woodoo-val is megismerkedett a fekete konyhalány jóvoltából.
Princetonban diplomázott, majd Európába ment és Heidelbergben, illetve Münchenben folytatta tanulmányait. Végül a párizsi Sorbonne-on kötött ki, ám 1848 - ban, a farncia forradalom idején visszautazott Amerikába. Hazájában részt vett a polgárháborúban; szemtanúja volt a gettysburgi csatának. A háborút követően utazgatott, újságíróként és olajkutatóként is dolgozott. Új fordulatot hozott életébe 1856 - ban kötött házassága holtig hűséges és szeretett feleségével, Isabel-lel. 1870 - ben a házaspár Angliába költözött, s Leland tanulmányozni kezdte az angliai cigányságot. Az akkori "cigánykirály", Matty Cooper révén megismerkedett a roma nyelvvel, s a cigányok jó szívvel fogadták. Kultúrájukról, hagyományaikról két könyvet is írt, s 1888-ban ő lett a Cigánykultúra Társaság elnöke. Ugyanezen év telén kezdett tüzetesebben foglalkozni az olasz boszorkánysággal. Firenzébe utazott, s a Mesterség egy helyi képviselőjének, a Maddalena nevű, kártyajóslással és mágiával foglalkozó asszonynak a segítségével megírta az "Aradia: Gospel of the Witches" c., máig népszerű tanulmányt.
Szellemi éhsége mellett tárgyi gyűjtőszenvedély is jellemezte: számos, a boszorkánysággal, mágiával és okkultizmussal kapcsolatos különleges holmira tett szert. Ezek legkülönösebbje talán a woodoo Fekete Köve volt, melyből Leland hite szerint mindössze 5 - 6 létezett Amerikában. A kis, fekete varázskavicsok a rabszolgakereskedelem idején érkeztek az Újvilágba, s legendás hatalmuk elismert woodoo mesterré avatta birtokosukat. Leland kiállította a maga példányát 1891 - ben Londonban, a Néprajzi Kongresszuson. Hogy erejét használta vagy egyáltalán: birtokolta -e, nem tudni, mindenesetre Elizabeth Robins Pennel (Leland unokahúga és örököse) a róla írott kétrészes életrajzban említést tesz arról, hogy nagybátyját a cigányok és boszorkányok gyakran szólították "mester"-nek. Tény, hogy Leland mélyen belemerült a mágikus kultúra tanulmányozásába, erszényében talizmánokat és amuletteket hordott, s nem a tudós szenvtelenségével, hanem az elhivatott lelkesedésével vizsgálta a boszorkányság témakörét.
Egy évvel szeretett felesége, Isabel után, 1903. márc. 20. - án hunyt el, az utókorra hagyva páratlan munkásságát, hogy tanuljunk belőle.
(eredeti leírás: George Knowles; fordítás: Salem - www.annwn.vndv.com; átdolgozás: Hulló Eső)
Leland angol származású volt, ám családja 1636 - ban elhagyta az Óvilágot és Amerikában telepedett le. Philadelphiában született, 1824. aug. 15. - én, s a fáma szerint már néhány napos csecsemőként belekóstolt a mágiába, midőn holland származású dadája egy különös rituálét hajtott végre rajta. Mellére helyezte a Bibliát, egy kulcsot és egy kést, a fejéhez pedig égő gyertyákat, pénzt és sóval teli kupát tett, abban a reményben, hogy a kisfiú egészséges, szerencsés és gazdag lesz egész életében.
A gyermek Leland érdeklődését hamar megragadta a mágiában gazdag néphagyomány; a szellemekről, boszorkányokról, tündérekről szóló történetek, amelyeket a család egyik, ír származású cselédje mesélt neki. Az angolszász-kelta mitológia mellett a woodoo-val is megismerkedett a fekete konyhalány jóvoltából.
Princetonban diplomázott, majd Európába ment és Heidelbergben, illetve Münchenben folytatta tanulmányait. Végül a párizsi Sorbonne-on kötött ki, ám 1848 - ban, a farncia forradalom idején visszautazott Amerikába. Hazájában részt vett a polgárháborúban; szemtanúja volt a gettysburgi csatának. A háborút követően utazgatott, újságíróként és olajkutatóként is dolgozott. Új fordulatot hozott életébe 1856 - ban kötött házassága holtig hűséges és szeretett feleségével, Isabel-lel. 1870 - ben a házaspár Angliába költözött, s Leland tanulmányozni kezdte az angliai cigányságot. Az akkori "cigánykirály", Matty Cooper révén megismerkedett a roma nyelvvel, s a cigányok jó szívvel fogadták. Kultúrájukról, hagyományaikról két könyvet is írt, s 1888-ban ő lett a Cigánykultúra Társaság elnöke. Ugyanezen év telén kezdett tüzetesebben foglalkozni az olasz boszorkánysággal. Firenzébe utazott, s a Mesterség egy helyi képviselőjének, a Maddalena nevű, kártyajóslással és mágiával foglalkozó asszonynak a segítségével megírta az "Aradia: Gospel of the Witches" c., máig népszerű tanulmányt.
Szellemi éhsége mellett tárgyi gyűjtőszenvedély is jellemezte: számos, a boszorkánysággal, mágiával és okkultizmussal kapcsolatos különleges holmira tett szert. Ezek legkülönösebbje talán a woodoo Fekete Köve volt, melyből Leland hite szerint mindössze 5 - 6 létezett Amerikában. A kis, fekete varázskavicsok a rabszolgakereskedelem idején érkeztek az Újvilágba, s legendás hatalmuk elismert woodoo mesterré avatta birtokosukat. Leland kiállította a maga példányát 1891 - ben Londonban, a Néprajzi Kongresszuson. Hogy erejét használta vagy egyáltalán: birtokolta -e, nem tudni, mindenesetre Elizabeth Robins Pennel (Leland unokahúga és örököse) a róla írott kétrészes életrajzban említést tesz arról, hogy nagybátyját a cigányok és boszorkányok gyakran szólították "mester"-nek. Tény, hogy Leland mélyen belemerült a mágikus kultúra tanulmányozásába, erszényében talizmánokat és amuletteket hordott, s nem a tudós szenvtelenségével, hanem az elhivatott lelkesedésével vizsgálta a boszorkányság témakörét.
Egy évvel szeretett felesége, Isabel után, 1903. márc. 20. - án hunyt el, az utókorra hagyva páratlan munkásságát, hogy tanuljunk belőle.
(eredeti leírás: George Knowles; fordítás: Salem - www.annwn.vndv.com; átdolgozás: Hulló Eső)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése