2012. március 27., kedd

boszorkánykert (X): narcissus spp.

Az idő szalad, a vegetáció rohamtempóban bomlik ki, én meg jól lemaradtam az aktuális, úton-útfélen fellelhető növények ismertetésével (nem utolsósorban az internetkapcsolatunk miatt, ami ellehetetleníti az épkézláb blogolást grrr :S). Ezúttal egy népszerű kiskerti virág, a nárcisz mellett döntöttem. Az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy noha jobbára a virágágyásban találkozunk vele, példának okáért Erdélyben, a Hargita oldalában bűvös-bájos vadnárciszmezők várják bódító illatukkal az odatévedőt. S persze kisebb hazánkban is honos a nemzetség egyik faja, a csillagos nárcisz (Narcissus angustifolius - védett, eszmei értéke 10 000 HUF).
Rendszertani besorolás: a nárciszok a spárgavirágúak rendjébe (Asparagales) s azon belül az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó, jobbára trópusi-szubtrópusi elterjedésű fajok. Jellemzőjük a földben nyugvó szaporítóképlet (vagyis a geofita életmód), amely lehet hagyma vagy rizóma (gyöktörzs). A mitológia szerint nevüket Narcissusról, a szépséges görög ifjúról kapták, aki önnön tükörképébe lett szerelmes, s végül - elbódulva a vízen fodrozódó arcmásától - megfulladt. Az érte epekedő nimfák, akik másnap reggel felkeresték a folyópart azon pontját, ahol Narcissus önmagában gyönyörködött, már csak néhány sárga virágot - nárciszt - találtak a fiatalember helyén. Így vált e virág többek között az önimádat szimbólumává. 
Botanikai jellemzés: e helyütt a Kárpát-medencében honos csillagos nárciszt mutatom be, amely hagymás évelő. Közepes termetű, a termőhelyi adottságoktól függően 30-60 cm magasra nő. Levelei hosszúkás-lándzsásak, szálasak, 5-8 mm szélesek, 8-10-15 cm hosszúak. A virágnak gyűrű alakú mellékleple van, mely sokkal rövidebb a lepelnél. A fehér vagy halovány vajszínű lepellevelek elliptikusak, egymást alig fedik át, míg a melléklepel sárga, széle narancsvörös. Áprilistól-júniusig virágzik (hűvösebb tájakon, nagyobb tszf magasságban később nyílik), üde, kellő vízellátású termőhelyeken nő (láprétek, hegyvidéki kaszálók). Hagymája erős hatású alkaloidákat tartalmaz; levelei nemkülönben, habár kisebb koncentrációban. Érdekességként megemlítem, hogy mikor Erdélyben jártunk, a házigazdáink óvtak attól, hogy túl sok időt töltsünk a nárciszmezőn, neadjisten elaludjunk rajta, mert a virágok illata bódító hatású. A szedett csokrokat nem helyezhettük el a busz utasterében, csak a csomagtartóban, nehogy bekábuljon az egész társaság:). E narkotikus tulajdonsághoz fűződik nevének alternatív magyarázata, amely a görög narkoa=bénítani kifejezéssel hozza kapcsolatba azt.
Elterjedés:  a nárciszfélék - ahogy arról már szó esett - széles körben megtalálhatók, a trópusi Afrikától Európa mérsékelt égövi területein át a Közel- Keletig.
Felhasználás: a virágot a húsvéti tojások színezésére hasznosították, míg a hagymát és a gyökeret - mérgező voltuk ellenére - a 18. századi füveskönyvek sebösszehúzóként, sebforrasztóként, lázcsillapítóként ajánlották. Borogatás formájában bokaficam, ízületi fájdalmak ellen alkalmazták, s mézzel, csalánlevéllel, zabliszttel vagy  konkoly(?)liszttel elkeverve a testbe fúródott tüskék, tövisek, szálkák eltávolítását is elősegítette. A homeopátiában bronhitist és szamárköhögést orvosolnak vele. Az ókori görögök szerint az impotencia legjobb ellenszere, míg a marokkói hagyomány állítja: az illata megóv a szifilisztől, s ha már elkapta az ember, segít belőle kilábalni. Házilag kísérletezni vele szigorúan tilos!
Használata a mágiában: nőies, víz elemű, bolygója a Vénusz; a csillagjegyek közül a Bika, a Halak, a Skorpió, A Szűz és a Rák kapcsolódik hozzá.
Az angolszász kultúrkörben a nárcisz különös népszerűségnek örvend, s a tavasz közeledtét, a természet újjászületésének őserejét reprezentáló jelképpé lépett elő. A kertbe ültetve vagy az otthonunkban elhelyezve (cserépben, vázában) erőteljes védelmet nyújt; száműzi a negatív energiákat, ártó varázslatokat, bevonzza a szerencsét (legalábbis a tizenhárom vagy annál több szálból álló csokor), életvidám, örömteli hangulatot kölcsönöz nekünk, s áldást oszt. Hagymája egy 14. századi forrásmű szerint ördögűző hatással bír; a démoni megszállottság alatt álló vagy mániákus, őrjöngő személy egy tiszta kendőbe csomagolva hordja magánál, s megszabadul a kórságtól. A házba nem engedi belépni a gonoszt.
Ugyanakkor létezik egy több évszázados britanniai hiedelem is, amely szerint ha az első nárcisz, amelyet megpillantunk a tavasz (vagy nyár) folyamán, felénk tekint (tehát a virág felénk áll), az rossz szerencsét jelent az év hátralevő részére ( mi több, halál-ómen: "When a daffodil I see/ Hanging down her head t'wards me/ Guess what I may what I must be;/ First, I shall decline my head/ Secondly, I shall be dead;/ Lastly, safeli buried..." - in: Watts, Donald).
Mivel a tavaszi egyházi ünnepeken is helyt kapott, Anglia bizonyos részein - pl. Hampshire-ben - úgy hitték, hogy a vad nárciszok egy kolostor közelségét, helyét jelölik. Maine-i hiedelem szerint nem szabad ujjal mutatni a nárciszra, mert az abbahagyja a virágzást.
Virágnyelven elismerést, figyelmet, csodálatot, hódolatot, lovagiasságot fejez ki (más magyarázat szerint azonban önimádatot és csalfa reményt. Éppen ezért - állítólag - vendégségbe nemigen illik nárciszt vinni). Termékenységi és szerelmi varázslatokhoz is használhatjuk; az Ostara klasszikus virága. Azonban a szerelem veszélyeire is figyelmeztet. Ha egy szűz a nárciszról álmodik, az intő jel, hogy ne menjen az udvarlójával elhagyatott, magányos helyekre, ahol könnyen erőszak áldozatává válhat, s senki nem hallja majd a sikoltozását.
Ha baromfiudvar van a háznál, a kislibák (szárnyasok) kikelése előtt szerencsétlenséget okoz a házba bevitt két-három szál nárcisz vagy kankalin. Más vidékeken úgy vélik, ha a liba nárciszt lát, mielőtt a csibéi kikelnének, a kelés után elpusztítja őket. Ha mindenáron nárciszt akarunk lakásdíszül, gondoskodjunk róla, hogy minél nagyobb csokrot szedjünk, máskülönben csak bajt zúdít a nyakunkba. Az ideális a 13 vagy annál is több szálból álló bokréta. Mégis akad Angliának olyan tája, ahol végzetesen szerencsétlen virágnak vélik, aminek soha nem szabad bekerülnie a házba.
Ha a nárcisz áldáshozó hatásában bízva mégis hazaviszünk belőle egy derekas adagot (ismétlem: legalább 13 vagy annál több szálat), szedjünk hozzá még némi tulipánt, s próbáljuk ki Ellen Dugan varázsigéjét, hogy némi tavaszi lendületet és jókedélyt csempésszünk az életünkbe:

Egy kosár tulipán, s egy nárciszcsokor           A basket of tulips and a pot of daffodils      
Otthonomba napfényt s jókedvet hozol          Bring to my home sunshine, cheer, and encourage good will
A víz és föld erejével megáldalak téged          By the elements of earth and water, I bless this blooms
Hintsd szét lakásomban tavaszi szépséged      May their springtime energy spread into every room   
 - majd befejezésképp: -                              - close the charm up with: -
Jó cél érdekében, ha nem árt senkinek           For the good of all, with harm to none           
Föld és víz segítse hatni bűvigémet!                By earth and water, this charm is done!

Áldás!
Eső, 2012.13.27

Források:

Cunningham, Scott: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs (Llewellyn, 2000)
Drew, A.J: A Wiccan Formulary and Herbal (Career Press, 2004)
Dugan, Ellen: Cottage Witchery: Natural Magick for Hearth and Home (Llewellyn, 2005)
Dugan, Ellen: Garden Witchery: Magick from the Ground Up (Llewellyn, 2003)
Dunwitch, Gerina: Herbal magic: A Witche's Guide to Herbal Folklore and Enchantments (Career Press, 2002)
Gregg, Susan: The Complete Illustrated Encyclopedia of Magical Herbs (Fair Winds, 2008)
Terra.hu - Csillagos nárcisz
Watts, Donald: Dictionary of Plant Lore (Academic Press, 2007)
Wikipédia - a nárciszokról
Wikipédia - Narcissus
 

2012. március 26., hétfő

magyar kalendárium (XII): gyümölcsoltó boldogasszony

Tegnap akartam postolni a bejegyzést, de az internetkapcsolatunk bemondta az unalmast, így némi csúszással mára maradt. 
A jeles nap alkalmából a keresztény hagyomány arról emlékezik meg, hogy Mária hírül vitte Jézus megfogantatását Erzsébetnek. A népi megnevezés azonban visszautal a természet megújulására és az ezzel kapcsolatos tevékenységekre (szemzés, oltás, ültetés). Nagyon eleven párhuzam mutatható ki a Mária (istenszülő anya) méhében megfoganó isteni magzat és a szűz Istennő (úgyis mint szűz termőföld) méhében gyökeret verő friss élet között. Ha utánaszámolunk, a Napisten Yule-kor bekövetkező újjászületése és az Ostara között épp kilenc hónap telik el - ebből is láthatjuk, hogy az Istennőben és a talajban egyaránt e március végi jeles napon csírázik ki az új élet. 
A Magyar Néprajz a következőket jegyzi az ünneppel kapcsolatban:
" A katolikus egyház hagyománya e naphoz köti az Angyali Üdvözletet, Jézus Szentlélektől fogantatásának napját. Az analógiás mágia az alapja annak a szokásnak, hogy ezt a napot a fák oltására, szemzésére tartják alkalmasnak. A magyar nyelvterületen él az a hiedelem, hogy azt a fát, amit ilyenkor oltanak, nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyna ki belőle. Így tartották ezt például Zagyvarékason, a Mura-vidéken is. Az Ipoly vidéki falvakban vigyáztak a frissen oltott fára, mert ha letörne az ága, féltek, hogy abból szerencsétlenség származik. Szeged népe szerint a szemzett fából nem jó másnak adni, mert ezzel a termést odaadnák.
Időjárásjóslás ehhez a naphoz is kapcsolódott. Gyimes-völgyben úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható. Az Ipoly menti falvakban a következő regulát ismerik: „Gyümölcsoltó hidege téli hónapnak megölője”. Palicson, Bácsszőlősön, Kispiacon a békákat figyelik. Ha ezen a napon megszólalnak, úgy vélik, még negyven napig hideg lesz."
Talán épp az ünnep apropójára a hétvégén érdekes riportot hallottam a Híradóban egy polgári kezdeményezésű, az őshonos gyümölcsfajták megmentésére és továbbéltetésére irányuló akcióról. Tudnivaló, hogy számos tájfajta (amelynek termesztése egyébként jóval könnyebb volna, mint a nemzetközileg elismert fajtáké, hiszen a hazai talajadottságokhoz, éghajlati viszonyokhoz, csapadékellátottsághoz, termőhelyi sajátosságokhoz alkalmazkodva formálódtak ki) azért sodródott a teljes pusztulás szélére, mert nem került fel az EU nemzetközi fajtajegyzékébe. Holott egyedi karakterük, a bolti tucatgyümölcstől eltérő zamatuk, különleges méretük, színük, formájuk, s nem utolsósorban a bennük rejlő kulturális örökség révén megérdemelnék, hogy ne csak génbankokban, hanem a mindennapok élő kertművelésében is méltó helyet kapjanak. Íme a VM honlapján fellelt riport a Tündérkertek találkozójáról:
"Zalai és vasi felhívásra szerte az országban ezen a hétvégén több magyar településen ültetnek őshonos gyümölcsfákat. Az elhivatott embereket támogatja a Vidékfejlesztési Minisztérium is: Fazekas Sándor miniszter már aláírta azt a rendeletet, mely lehetővé teszi az őshonos gyümölcs tájfajták szaporítását és árusítását – mondta V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár a Tündérkertek találkozójának pórszombati rendezvényén, ahol a gyümölcsoltással ismerkedhettek meg az érdeklődők.
Tájfajtáink itt nevelkedtek, a hazai környezethez alkalmazkodtak, népszokások, receptek, titkok, történetek egész sora kapcsolódik hozzájuk – emlékeztetett V. Németh Zsolt. A minisztérium feladata, hogy a „száműzetésben tartott”, elfeledett fajtákat újra divatba hozza, színesítve ezzel a választékot. Az üzletekben alig néhány zöldség- és gyümölcsfajta közül válogathatnak a fogyasztók, pedig több ezret őriznek belőlük a hazai génbankok.
 - A gyerekek, akik ma megtanulják a gyümölcsoltást, beoltódnak a haza és a munka szeretetével – tette hozzá az államtitkár, majd átadta Kovács Gyulának Fazekas Sándor ajándékát, a miniszter saját birtokáról származó fehérszilvafát.
Kovács Gyula pórszombati erdész, örökségvédő gyümölcstermesztő, a rendezvény házigazdája arra hívta fel a figyelmet, hogy őshonos fáink óriási veszélynek vannak kitéve az emberi pusztítás és az elöregedés miatt. Pedig érdemes megőrizni őseink hagyatékát, hiszen első ismert gyümölcsfajtáink az 1100-as évekből származnak, mint például a füzéralma. A gyümölcstermesztő arra buzdította a jelenlévőket, hogy kóstolják végig az őshonos gyümölcsökből készült termékeket – pálinkákat, szörpöket -, és a legízletesebb fajtából oltsanak egy fát. Egy terepasztalon azt is megnézhetik az érdeklődők, hogy a Kárpát-medencében a Felvidéktől Erdélyig hol létesültek már közösségi gyümölcsöskertek, Tündérkertek.
Kovács Gyula kezdeményezte a ritka gyümölcsfák megőrzését szolgáló akciót. Felhívásában azt kérte, ezen a hétvégén mindenki oltson, ültessen egy fát nagyszülei hagyatékából, így őrizze meg a jövőjét. Ő maga több mint száz őshonos gyümölcsfajta oltványát gyűjtötte össze és neveli Medes-hegyi birtokán.
A mozgalomhoz a Vas Megyei Önkéntes Centrum is csatlakozott, és faültetési akciót hirdetett március 25-ére, hogy minél több városban, faluban létesüljön egy-egy őshonos fákból álló gyümölcsöskert. Holnap 15 településen ültetnek majd különleges gyümölcsfákat. A Tündérkertek találkozójának védnöke Szarvas József színművész, aki Viszákon telepített tájfajtákból álló közösségi gyümölcsöst.
Az akcióban részt vett a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság is, amely ezen a héten csaknem 40 régi gyümölcsfajtát (pl. házi berkenye, fehérszilva, zöld ringló, árpával érő körte, szegfű körte, húsvéti rozmaring alma, bőralma, nagytermésű húsos som) telepít az Igazgatóság csopaki székháza és zalaegerszegi irodája kertjében, a Salföldi majorban és a tihanyi Levendula Háznál.
Tavaly szeptemberben a VM képviselője is aláírta azt a megállapodást, melyet Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa kezdeményezett Magyarország természeti örökségének megóvásáért. Az együttműködési programban a VM intézményeinek fajtagyűjteményeiből, illetve a Kárpát-medencei Gyümölcsészeti Hálózat tagjaitól származó csemetéket és szaporítóanyagokat kaphatnak az egyházi és önkormányzati kertek és földek. A cél a tájfajták feltérképezése, helyi és országos adatbázis, illetve fajtagyűjtemények létrehozása. [...]"

Áldás!
Eső, 2012.13.26

2012. március 22., csütörtök

kedves naplóm,...

Nos, a mai nap nem egészen úgy alakult, ahogy terveztem, de korántsem nevezném haszontalannak. Takarítás helyett reggeltől estig a bátyám telkén munkálkodtunk: lecibáltuk az öreg diófáról az utolsó iszalag-indákat, aztán kikapáltuk a seprőzanót-töveket a felszántandó területről, végül hozzáfogtunk, hogy összeácsoljunk egy kertipadot, amely a diófa elé helyezve pihenőhelyül szolgálna nem csak nekünk, de az úton járó-kelő népeknek egyaránt. A probléma ott kezdődött, mikor édesapám - a saját udvarunkban hömbölgő, gyönyörűen felvágott tűzifa-rönkök és a Kende által vásárolt, bátyám kertjének felső szegletében gúlába rakott szabályos akácoszlopok helyett - kiszúrta a mezsgye legvaskosabb akácfáját mint leendő alapanyagot. Lelkesedése (melyet némi fröccs is fűtött), nem ismert kifogást: még azon melegében hozzáláttunk, hogy kidöntsük. Meg kell mondanom, rendkívül plasztikus szociofotók készülhettek volna e munkaművelet során: például Kendéről, aki kifejezetten bájosan festett a maga 1'90-et közelítő magasságával és saccperkábé 90 kilós habtestével, amint olajzöld munkásoveralljában, kezében a Makitával, az unokahúgom pink biciklis-bukósisakjában bőszen fűrészel egy tizenöt méter magas fát, miközben két futóbolond (én és kedves ősöm) az ágak közé hurkolt kötél segítségével igyekszik biztosítani a megfelelő dőlésszöget.
A lényeg, hogy végül leküzdöttük a feladatot; ám a pad lábául és háttámlájául szolgáló gerendák összeerősítésébe már beletörött a bicskánk, pontosabban a kétszázas szög: lehetetlenségnek tűnt belekalapálni akár csak egyet is. Így aztán dolgunkvégezetlen távoztunk.
Persze egyéb is történt. Délelőtt segítettem Kendének befejezni az emucsibék leendő kifutójának (egyben majdani galambröpdének) a lehálózását, s közben jót beszélgettünk, egészen komoly és személyes témákról. Újra konstatáltam, hogy voltaképpen már-már barátságnak nevezhető a kapcsolatunk. Aztánmeg: elugrottam egy röpke munkatárgyalásra "HüllősZolihoz", ugyanis ismét felbukkant a láthatáron a madárpark, s már-már damoklész kardjaként lebeg a fejem felett a döntés: elfogadjam-e az ott kínált állást, vagy sem? Sajnos érdemi információra nem derült fény az összeröffenésen, tulajdonképpen a nagy semmiről beszéltünk vagy egy órán át. Nem vagyok meglepve ezen a szervezetlenségen. 
Végül pedig, a napközbeni facebook-túráimnak hála (igen, el sem hiszem, hogy képes voltam két percnél többet is eltölteni a közösségi oldalon) rábukkantam a Szivárvány Harcosai közösségre, és kicsit rázizzentem a témára. Nem is folytatom, mert túllépném a maximális karakterszámot :).
Estefelé a bátyám telkét elözönlötték az utcabeli gyerekek. A vén diófa, amit az elmúlt évtizedekben valóságos iszalag-dzsungel lepett el, felszabadulva kiváló mászókának bizonyult. Jó volt elnézni a porontyokat, akik - édesanyjuk féltő felügyelete mellett - kacagva és sikítozva kapaszkodtak feljebb, egyre feljebb. Talán a pad még nem készült el, de az biztos, hogy eddig sem hiába dolgoztunk.

Áldás!
Eső, 2012-03-22

2012. március 21., szerda

ásó, kapa, nagy kaland

Tegnap rámtalált egy álom.
A történet két héttel ezelőtt kezdődött, mikor egyik évfolyamtársnőm, nevezzük 'Füvellő'nek, felhívta a figyelmemet az egyetem által indítandó ökogazdálkodási kísérletre. Magával ragadott a lelkesedése, és sebtében jelentkeztem a projektre. Akaratlanul is remek időzítéssel tegnap tartottuk az első megbeszélést a program szülőatyjának, a Kertészeti Tanszék prominens professzorának elnökletével, s mindjárt lefektettük a leendő Biokert Egyesület szellemi alapjait, melynek táptalaján majd az érdemi munkavégzés kicsírázhat. Aztán felkerekedtünk és testületileg kivonultunk megtekinteni a színteret. Az pedig menten rabul ejtett.
Az egyetem - néhány adminisztratív bukkanón keresztülvergődve -  rendkívül szerencsés vétellel hozzájutott egy, közvetlenül a nagy múltú szőlészet mellett fekvő, nagyjából 3000 négyzetméteres telkecskéhez. Nemcsak a kert nyújt pompás látványt roppant gyümölcsfáival, a panoráma is pazar, hiszen az egész öbölre rálátni. S mindezek tetejében a 'birtok' északkeleti csücskében egy mesebelien bájos, nádtetős, vályogból épült parasztházikó trónol. Mintha csak az álmaimból szalasztották volna: félméteres falak, boltíves átjárók, étcsokibarnára érett fafödém, padlástéglából lerakott járólap, cserépkályha, nemespenésszel borított borospince, borostyánnal körbenőtt, bűvös rejtekajtónak tetsző padlásfeljáró, faoszlopos tornác, cizellált petróleumlámpák... Egyszóval kívánni sem lehetne szebbet-jobbat.
A megbeszélés első felében el-elkalandozott a figyelmem; a szervezeti felépítéssel és a jogi háttér megteremtésével kapcsolatos részletkérdések sora nem tudott lekötni. Hogy egész őszinte legyek, némi szkepticizmussal figyeltem a fejleményeket, hiszen minek munkacsoportokat alakítani, levelezőlistákról meg egyesületalapításról meg nyári táborozásról beszélni, míg egy kapavágást sem ejtettünk? Mikor azonban ott álltunk a fűszeres illatú alkonyatban az 'ígéret földjén', szemernyi kételkedést sem éreztem afelől, hogy részévé akarok válni e folyamatnak. Máris magaménak éreztem a célkitűzést, hogy egy önfenntartó, kertszintű mini-biogazdaságot alakítsunk ki e zsebkendőnyi földdarabkán, amelynek keretei között egy élő, lélegző, komoly kulturális értéket hordozó közösség születhet a résztvevőkből. Megértettem, hogy egy álom nem csak birtoklás útján valósulhat meg: s hogy ennek a házikónak meg a kertnek a gondozása, építése-szépítése - amely nem csak tényszerű ismeretekkel, hanem lelki, érzelmi élményekkel is megajándékozza a rajta munkálkodókat s az odalátogatókat - legalább olyan gyönyörűség lesz, mintha a magam tulajdonáról lenne szó. Még többet is nyújthat, hiszen nem csak nekem, de számos más embernek is örömet szerez, s picit mindannyian a sajátunknak érezhetjük majd. 
Arról pedig inkább nem is szólok, hogy talán többet is találtam ott egy inspiráló szakmai lehetőségnél...

Áldás!
Eső, 2012-03-21

2012. március 20., kedd

az idő bűvöletében (XVI): eostre, ostara, tavaszi napéjegyenlőség

Aligha írhatok olyasmit az Ostaráról, ami ne lenne közismert, mégis megpróbálok egy rövid összefoglalást közzétenni az ünnephez kapcsolódó legfontosabb tudnivalókról. 
Egyéb megnevezései: Alban Eilir, Eostre, A Hölgy Napja, Gyarapodó Napéjegyenlőség, Bealtaine, Beltane, a gyermekek Bealtaine-ja (hivatkozom itt A.J. Drew-ra, aki hangsúlyozza az Ostara és a Beltaine közti számos kapcsolódási pontot). Közismert nevét Eostre (óangol Éostre, Éastre, ógermán Ostara) istennőről nevezett hónap (óangol Ēosturmōnaþ vagy Ēastermōnaþ, ónémet Ôstarmânoth) után kapta, melynek során - ahogy a krónikás Bede írja - a pogány angolszászok ünnepsége(ke)t celebráltak az istennő tiszteletére (ezek helyét utóbb a keresztény nagyböjt és Húsvét vette át, nevében őrizve tovább - Easter, Ostern - a múlt lenyomatát).
Figyelemreméltó, hogy az Éostre, Eostre szó gyöke a "fénylőt", "csillogót" jelentő hiewes- (→ awes-) kifejezésből adódik, s szoros kapcsolatot tételez fel a hajnal-istennő Hiewsṓs nevével; az pedig továbbmutat a görög Éósz, a római Aurora és az indiai (!) Ushas felé (s mondanom sem kell, utóbbiak szintén a pirkadat hölgyei). A próza-Edda egyik könyvében Austrit, a keleti szelet mint 'a fény szellemét' aposztrofálják; a mai modern angol nyelvben a keleti égtáj 'east', a németben 'Ost'. A virradat és a tavasz fogalma ötvöződik a magyar 'kikelet' szóban is - talán ez a leghűbb fordítása, átirata az Ostara ünnepének. 
Időpontja arra a márciusi napra esik (a gyakorlatban 19, 20, 21 jöhet szóba), amelyen az éjszaka és a nappal épp egyforma hosszú; fény és sötétség tökéletesen kiegyenlítik egymást. A wicca mitológia szerint a magra váró anyaföldet reprezentáló ifjú Istennő és a termékenyítő melegét reánk ontó Nap tüzét megtestesítő Isten egymásra találásáról, nászáról emlékezünk meg ekkor. A természet feléledését, a tavasz kezdetét, az élővilág újjászületését az ókor embere is számon tartotta: Görögországban Perszephoné visszatérését, Babilonban a Menny és a Föld házasságra lépését, Egyiptomban a tavaszi aratást s vele összefüggésben Íziszt és Oziriszt ünnepelték e jeles napon. A görögöknél nem csak Démétér nyerte vissza a lányát, de Aphrodité is szerelmét, Adoniszt, akit vadkan tépett szét, így az Alvilágba került; ám az év egy (később két-)harmadát - Zeusz kegyének köszönhetően - ezután is a szerelem istennőjével tölthette. Kettejük boldogsága borítja virágba a földet minden tavasszal.
Az ünnep klasszikus szimbóluma a húsvéti szokásrendbe is átszivárgott tojás és nyúl. Hogy miért? Előbbi ősidők óta a termékenység megtestesítője, hiszen egy új életet hordoz magába zárva (nem véletlenül született meg a 'Világtojás', mint minden életet magába sűrítő mágikus mikrokozmosz képzete, amely pl. a Kalevalában, de az egyiptomi Halottaskönyvben - a Napra vonatkoztatva - is megjelenik). Utóbbi tisztelete a történetírók szerint szintén a pogány múltba nyúlik, legalábbis a brit-szigetek lakóinak körében, s valami módon Éostre istennőhöz köthető. Nyilván nem véletlenül, hiszen a nyulak közmondásosan termékeny, szapora állatok. 
Hogy ma mit jelent ma számunkra e sabbat, s miképp ünnepejük? Számos-számtalan módja van. Ez az időszak kiváló a múltból ránkragadt (nem csak fizikai, de érzelmi és lelki) limlomoktól való megszabaduláshoz, az újrakezdéshez, a tiszta lappal induláshoz. Most érdemes belevágni eddig dédelgetett terveink megvalósításába. Ne féljünk az újdonságtól, a változástól, az előretöréstől, s engedjük be életünkbe, szívünkbe a tavasz léleknyitogató energiáit. Töltsünk időt a családunkkal, örvendeztessük meg a gyermekeinket valami finomsággal. Adjunk hálát értük; hiszen bennük él tovább a jövő, a szerelem gyümölcseiként gazdagítják életünket, s nem csak számunkra, de környezetünk számára is áldás a jelenlétük (noha olykor ezt nehéz belátni:)).  
A komplett pogány rituálén kívül mindennapi tevékenységek egész serege kínálkozik, hogy rajtuk keresztül tiszteltjük meg az élet körforgását. Ilyen a tavaszi nagytakarítás, a megunt, elhasználódott, elavult, régi holmiktól való megszabadulás: ennek analógiájaképp a kertben a tél során felgyülemlett szemét eltakarítása. Az egyéb kerti munkák közül most jött el az ideje a magvetésnek, illetve - hűvösebb években - a leendő veteményes felásásának, az érett komposzt bedolgozásának. Fedett térben (lakásban, verandán, üvegházban) palántázhatunk.
Mozduljunk ki otthonról: az udvaron, a közeli kertben, parkban, erdőben figyeljük meg a természet nyiladozását, a fák rügyezését, az aljnövényzet virágba borulását, a madarak fészekrakó szorgoskodását. Hallgassuk szerelmes nótájukat, s hagyjuk, hogy a természet megélénkülő energiája magával ragadjon bennünket. Meditálva hangolódjunk rá a fák növekedésének, a virágok kibújásának lassú, de kitartó ütemére. Vigyük a családot, barátokat is, és játsszunk: önfeledten, felszabadultan, mókázva, miként az ártatlan gyermekek. Ha csokrot, koszorút kötünk a lábunk előtt növő virágokból, köszönjük meg nekik, hogy feláldozzák magunkat a mi kedvünkért.
Odahaza fessünk tojást, készítsünk tojásos ételeket, díszeket. A lakásba rügyező fűzfavesszőt, bimbózó orgonát, nyíló aranyesőt, idényvirágokat helyezzünk dekorációként. Viseljünk élénk, tarka öltözetet, amely árnyalataival a tavaszi színpompára emlékeztet. Akasszunk szélcsengőket az ablakba, fákra, hogy hangjukkal köszöntsék a kikeletet. A napéjegyenlőség hajnalán nézzük végig a napfelkeltét. 

Amivel pedig még adós maradtam: a sabbat megfelelései. Íme:

Színei: fehér, halványrózsaszín, világoszöld, piros, sárga; általában a tavaszias pasztell-árnyalatok
Szimbólumai: rügyező barkákkal teli ág, festett tojás, édesség, nyúl, csibe, kacsa etc, színes virágok, színes szalagok, fonott kosárkák (ld. Húsvét)
Ásványok: akvamarin, rózsakvarc, holdkő
Állatok: bárány, nyúl, egyszarvú, kígyó, sikló, (gyík), pegazus, kacsa, csirke, méh
Növények: krókusz, jázmin, jácint, frézia, gyömbér, kőris, sárkányvér, benzoé, tömjén, rekettye, nőszirom, jázmin, szerecsendió, olíva-, narancs, bazsarózsa, rózsa, szantálfa, ibolya, és minden virág, ami már elkezdett virágozni (vagy épp most kezd).
Füstölők: lásd mint fent - azaz sárkányvér, szerecsendió, benzoé, gyömbér, pézsma, narancshéj, ibolya, rózsa, azonkívül magnólia, aloé, zsálya, eper
Istenei: minden, a termékeny férfiasságot és az újjászületést reprezentáló férfialak, így - Zöld Ember, Ozirisz, a Szarvas Úr, Cernunnos, Dagda, Adonisz, Mithrász, Árész, Mars (mint a tettrekészség, lendület, energia, erő megtestesítői), Pán, Dionüszosz (mint az önfeledt mámor és a szerelem istenei), Narcissus, Hyacinthus (mint az ifjonti szépség szimbólumai), a bölcs Ódin, Thot, Liber, stb.
Istennői: minden, a termékenységet, nőiséget és szerelmet reprezentáló istennő - a Nagy Anya, Gaia, Asztarté, Aphrodité, Vénusz, Istár, Ízisz, Auróra, Eostre, Ostara, Éósz, Perszephoné/Koré, Athéné, Minerva (Görögországban és Rómában ekkortájt ünnepelték Athénét, ill. Minervát), Libera stb. 
Ünnepi ételek: magok (gabonafélék, liszt, dara, gabonapelyhek, száraz hüvelyesek, szezámmag, fûszermagok, napraforgómag, tökmag, fenyõmag, dió, mogyoró, pisztácia), leveles zöldségfélék, fûszeres vagy virággal ékesített teasütemények, gyümölcs, keménytojás, mézes sütemények, a szezon elsõ gyümölcsei, zöldségei, retek, újhagyma, póréhagyma, hal, kétszersült, sajt, méz, sonka, sütõtök, napraforgó, szezámmag, tavaszi hajtások, rügyek, virágszirmok (pl. ibolya, salátaboglárka, zamatos turbolya, tyúkhúr etc).

Források: 

Drew, A.J. - A Wiccan Bible (Career Press, 2003)
Eason, Cassandra: A Practical Guide to Witchcraft and Magic spells (Foulsham, 2001)
Nichols, Mike: Eight Sabbats of Witchcraft 
Nock, Judy-Ann: The Wiccan Year (F&W Publications, Inc, 2007)
 
további, szívből ajánlott olvasmány (mindkét könyv nagyon részletesen és alaposan tárgyalja az ünnepet):

Montley, Patricia: In Nature's Honor: Myths and Rituals Celebrating the Earth (Unitarian Universalist Association of Congregations, 2005)
Zell-Ravenheart, Oberon & Morning Glory: Creating Circles & Ceremonies: Rituals for All Seasons And Reasons(Career Press, 2006)

2012. március 19., hétfő

gerecse képekben

Ezúttal nem felejtettem el fényképezőgépet vinni, s noha az aljnövényzetben a bókoló hóvirágok sokaságán túl épp csak egy-két keltike nyiladozott, azért akadt fotóznivaló:).

 kirándulunk:)
 bükkös Tardos felett
 matuzsálem
 "... s csupasz ágak csipkéje ringott
fekete karmokkal szabdalt a mennybolt
 az égbolt vizére pókhálót rajzolt
a didergő erdő; .. "
 hócseppek
 tündérkönny
 sziklaalakzatok a Kis-Békás néven ismert hasadékban
 sziklaalakzatok a Kis-Békás néven ismert hasadékban
 sziklaalakzatok a Kis-Békás néven ismert hasadékban
 sziklaalakzatok a Kis-Békás néven ismert hasadékban
 sziklaalakzatok a Kis-Békás néven ismert hasadékban
 kulipintyó:)
 hajnal
 vadleány:)
 a 'felső les'
 napfürdő
 muflonpajtás lencsevégen
lélekröptető

csillagálom

rímekről szólván, íme a vers, amely a fészekőrzés során fogant meg bennem:

Éjpuha-hálón ezeregy gyöngyszem
Őzsuta-tündér riadtan szökken
Tétova árnyék kúszik a csöndben
Álmot könnyezik az éj...

Ódon regéket súgnak a tölgyek
Szavukat halljad, égszülte gyermek
Sötétség mélyén lidércek gyűlnek-
Lerázta láncait az éj...

Lángszemű szörnyek, ó, lesben állnak
Gyilkos a fegyver: karmok és szárnyak
Kiszolgálói az ős élet-vágynak;
Vérre szomjazik az éj....

Gyémántpor-permet hullik a földre
Csillagok álma festi ezüstre
S halott avart; s morog remegve,
Kristályruhában az éj...

Gyökérfonálon múltba merengő
Fa-sóhajokkal terhes a szellő
Kéreg-éneket dúdol az erdő
Emlékezik az éj....

Kísértet-óra járja a táncot
Borzongató-szép mondavilágot
Ringatnak édes gyermeki álmok - 
Vakon hallgat az éj...

Csillagok kereke fordul az égen
Felriadó suta reszketve szökken
A hajnal illata terjed a csöndben;
...

(Hulló Eső, 2012.03.16)

gerecsén innen és túl

Gondolkodtam, mennyire részletesen számoljak be az eltelt napok élményeiről és tapasztalatairól. Közülük néhány szívmelengetően emlékeztetett rá, hogy micsoda ajándék a barátság, míg mások azt idézték az eszembe, hogy az emberi kapcsolatok óhatatlan velejárója az időnkénti csalódás is. 
Hol is kezdjem...? Zsebibabára nem csak azért talál tökéletesen e nicknév, mert fiatal és kis termetű, hanem mert meglátásom szerint Tomaj legszívesebben zsebre dugná, úgy vinné magával mindenhova. De megértem: nagyszerűen kiegészítik egymást. Olyanok, mint a zsák meg a foltja: mintha egyazon személyiség két, egymást maradéktalanul kompenzáló (noha nem ellentétes) oldala lennének. Nem csodálkoznék, ha idővel Tomaj Zsebibaba iránt táplált, ma még nagytesós felelősségtudatként jellemzett rokonszenve és szeretete komolyabb érzelemmé érne. Úgy gondolom, az efféle bratyó-reflex hátterében sokszor elfojtott, tudatos vagy tudatalatti gátak mögé szorult vonzalom áll; jelen esetben a leányzó fiatal kora jelenti az akadályt.
Summa summarum: jó volt őket együtt látni, s tapasztalván, hogy milyen pompásan megértik egymást, milyen szoros barátság fűzi össze kettejüket, nem tudtam neheztelni Zsebibaba jelenlétéért. Ugyanakkor néha a 'felesleges harmadik' szerepében éreztem magam, ami azért árnyékot vetett a hangulatomra.
Az estéket a faházikó tornácán üldögélve, pálinkával és pipázással körített beszélgetésbe merülve töltöttük. Ami azt illeti, pénteken kissé odakozmáltunk mind a hárman, különösképp én, aki szégyenszemre úgy szétfolytam, ahogy még soha. (Parttalan alkoholizálásomban szerepet játszott a kirekesztettség - talán megalapozatlan - érzete; úgy gondoltam, a pálinka valamicskét könnyít majd a szitun. Ismétcsak hallgatnom kellett volna totem-társamra, aki már nem egyszer figyelmezettet: azzal, hogy pitiző kutyaként kaparok az emberi kapcsolatok után, csak bohócot csinálok magamból.)
Node Toma és Zsebibaba is kitett magáért. Előbbi például (míg a padon haldokoltam) dobott egy - gyanúm szerint nem teljesen akaratlagos - hátast a fák alatt, mondván, márpedig hagyjuk őt gyönyörködni a csillagokban; Zsebibaba pedig beleborult a tűzifa-rakásba, majd leszakította a budi megviselt ülőkéjét pusztán azáltal, hogy a maga saccperkábé negyvenöt kilójával ráült. Egyszóval okosra ittuk magunkat, és közben oda-vissza kitárgyaltuk a sárkánylovaglás, jeti-látogatás, mamutkutatás, széllé változás, jeszinidomítás témakörét. Igazán nem panaszkodhatok erre az estére, habár a másnapról inkább ne szóljunk.
Amúgy pedig az idő és a táj kárpótolt minden lelki sebemért. Ragyogó verőfényben fürdőztünk egész héten: a vakítóan kék égbolton felhő nem mutatkozott, reggeltől-estig Nap-Atya aranyló áldása zuhogott ránk. Egyik délután még a szél is elállt, ami kimondottan ritkaságszámba megy odafent. Nagyon különös hangulat ülte meg a hegyvidéket. A levegő bepárásodott, a láthatár kékes homályba olvadt; s bár a Nap még magasan járt, bőszen ontva melegét, fénye tompa aranyfátyolként ömlött el a tájon, mikéntha alkonyatkor. A csendet a Kis-Gerecse felől szüremlő halk motorzúgáson túl csak az énekesmadarak fuvolaszólamai, az időnként felhangzó rekedt hollókorrogás és a sólyompár egyikének-másikának éles vijjogása törte meg. Ebben a mozdulatlanságban az idő elmosódni tetszett: múlt és jelen egybeolvadt, mintha egyetlen, örökérvényű pillanatban ötvöződne az eltelt és eljövendő évmilliók sokasága. Azt kívántam, bár bennragadnék a létezés e parányi, tündérszép momentumában: bár egy örökkévalóságra részévé válhatnék a hegy életének.
A Pisznice ismét megajándékozott ezzel-azzal: néhány ammonitesz-kőbéllel, három tollacskával és pár rímbe öntött gondolattal is. S noha nem mondhatom, hogy nem vesztettem semmit, gazdagabban tértem haza, mint ahogy elindultam.

Áldás!
Hulló Eső, 2012.03.19

2012. március 12., hétfő

erdőmélybe, föld szívébe...

Igen, ismét indulok a Gerecsébe, méghozzá szerdán. Szeretnék csupa illuzórikus és felhőtlenül boldog gondolattal nekivágni az útnak, de nem vagyok teljesen kibékülve vele. Ezúttal ugyanis rajtam és ősöreg cimborámon, 'Tomajon'-on kívül ott lesz 'Zsebibaba' is.
Ááááh. Borzasztóan rosszmájú vagyok. Mégis találónak érzem a megnevezést. A szóban forgó hölgy ugyanis szemtelenül fiatal (mindössze tizenhat éves), hamvasan üde, s mindemellett nagyon talpraesett, belevaló, éles eszű, kreatív, humoros, értelmes, nőies et cetera. Ez már önmagában is elég lenne, hogy felpiszkálja bennem az ösztönös női ellenszenvet, minthogy rólam a legkevésbé sem mondhatók el a fentiek; de ráadásul épp a Gerecsébe, spirituális újjászületésem szentélyébe kell berongyolnia minden ifjonti magabiztosságával és szépségével!
Phhf, tényleg nőnek már a bibircsókjaim. Nem lenne szabad zsémbelnem, hiszen mikor Tomaj megkérdezte, jöhet-e a lányka, én széles smileyval megtűzdelt 'nanáhogy'-ot küldtem válaszképp. Mert persze nem akartam undok csipának tűnni. Ugyanmár, érett, komoly, józan és kiegyensúlyozott felnőtt vagyok. És Zsebibaba, akiről egyelőre nincs semmiféle rossz tapasztalatom, szórakoztató társaság.
Csakhát... csakhát. A jelenléte megfosztja a gerecsei hetet attól az intimitástól, ami a köztem és a hegy között fennálló kapcsolatot jellemezte. Az idegen személy felbukkanása valahogy leradírozza a fészekőrzés hímporát. S ami még jobban bánt: Tomajjal, akit meglehetősen ritkán látok, sem fogok tudni ugyanolyan közvetlen, mélyenszántó és személyes beszélgetéseket folytatni, mint tavaly, meg tavalyelőtt, meg azelőtt, meg... Az már csak hab a tortán, hogy rádöbbentem: ha elhívta Zsebibabát, az nyilvánvalóan azért történt, mert többre tartja az ő társaságát, mint az enyémet, s az ott töltött napok jelentős hányadában valószínűleg vele időzik majd.
Oké, valójában az egész problémakör a múltban gyökerezik. Mikor megismertem Tomát, magába forduló, nehezen barátkozó srác volt. Valahogy sikerült egy hullámhosszra kerülnünk: rengeteget beszélgettünk, sok közös vonást fedeztünk fel egymásban (noha persze jelentős különbözőségeket is), és úgy éreztem, egyike lettem azon keveseknek, akik igazán jól ismerik. Aztán ő otthagyta az egyetemet, az útjaink elváltak, és csak alkalomszerűen találkoztunk. Közben megváltozott: zárkózott mufurcból kedélyes, derűlátó, magabiztos, nyílt társasági ember lett. Éli az életét, sokkal aktívabban, mint én, és jelentős baráti közösségre tett szert. Természetes, hogy vannak emberek, akik a mindennapjainak részeseként többet tudnak róla, mint én, jobban ismerik nálam: mégis olyan volt szembesülni ezzel Zsebibaba személyében, mint egy arculcsapás. 
No meg hát annakidején a viszonyunk egy paraszthajszállal több volt barátinál. Ugyan hiányzott az igazi l'amour, mégis, mérföldkő-szerű fordulatot jelentett a szerelmi életem terén, új távlatokat nyitva a párkapcsolatok általam belátott horizontján. Rajta keresztül addig ismeretlen érzéseket, élményeket, tapasztalatokat éltem át, amik meghatározó jelentőségűek maradtak. Ki ne volna féltékeny, ha egy srác, akivel valaha közel álltak egymáshoz, most egy kamasz gazellával nyomul?! 
Hát ennyit az én rózsaszín csipkékkel megtűzdelt, szűziesen ártatlan lelkivilágomról, igaz? Nem is ragozom tovább. Azzal vigasztalódok, hogy a nap javarészét úgyis a szabad ég alatt, Földanya szívén pihenve fogom tölteni az egyik leshely békés magányában, s Tomaj meg Zsebibaba nélkül is bőven lesz min töprengenem.
Áldott tavaszodást!

2012. március 10., szombat

haj, regö rejtem (II): lidérc, lidércfény, lidérccsirke

Mmm, egy kis szombat esti borzongás:). Annál is aktuálisabb, merthogy e nap a randevúk közkedvelt időpontja, s hiszitek vagy sem, a lidérc bizony igen pajzán jószág - tehát ha bekopog hozzátok a Nagy Ő, gondosan kukkantsatok a ruhája alá: nincs-e véletlenül lópatája?
Komolyra fordítva a szót, a lidérc legáltalánosabb jellemzője az őt kísérő különféle fényjelenségek: olykor "hosszú lángként", "tüzet szóró kötőrúdként" ,"égen haladó tűzcsóvaként" stb. mutatkozik (néhány gyimesi adatközlő szerint röptében "vékonyan énekelt, rendkívüli női hangon" - GYKL/MF, 1929, Salamon Anikó). Általában olyanokra veti ki a hálóját, akik távolba szakadt vagy elhunyt jegyesük, házastársuk, gyermekük vagy egyéb rokonuk után búsulnak; leggyakrabban a kedvesükért epekedő fiatalok, férjüket hazaváró asszonyok, fiukat gyászoló anyák esnek áldozatul neki. A lidérc a hiányolt hozzátartozó képében bukkan fel, s alakítása oly meggyőző, hogy az 'áldozat' eleinte örömmel veszi a látogatásait (amik szerelmespárok esetén szexuális töltetűek). Később azonban mind több szenvedést okoz neki a kéretlen vendég: környezete számára is feltűnő módon legyengül, megsápad, lefogy, szórakozottá, tétlenné válik, elerőtlenedik. A lidérc olykor fizikailag is bántalmazza, meggyötri. " ... Ha valakihez járt, azt eljárta teljesen, úgy eljárta, hogy utóbb alig volt jártányi ereje…” (Szentkirályszabadja, Veszprém m.; Pócs É. gy.). "Aki bánkódik a társa után, annak képiben megjelenik, szerelmi viszont űz vele, gyötri, kínozza, eltáncoltatja." (K.13, K.27, Kolozs vm, Kide, Vajkai Aurél). A házba a kéményen, kulcslyukon át jut be; távoztakor szikrát hány, lepiszkítja a falat. A mezőn alvó embert is meglátogathatja. Az általa hozott ajándékok (pl. sütemény) reggelre kelve lótrágyává, egyéb haszontalan hulladékká változnak.
"Főleg a Dunántúlon ismertek a ludvérc elleni védekezés változatos módjai: például gatyamadzaggal, övcsattal, ujjak összekulcsolásával „kötötték el” az útját. A házra helyezett nyírfaággal, szentelt tömjénnel meg lehetett akadályozni behatolását..." [...]
A védekezés legfontosabb eleme: a lidérc leleplezése. Ez a leggyakrabban állati végtagja felfedésében manifesztálódik (vö: 'kilóg a lóláb'). A Gyimesvölgyben ezen túl a következőket tartják: ha nem hiszünk neki, nem törődünk vele, elmegy; ha lidérclátta vagy lüdérclűtte fű főzetébe, esetleg fekete disznó ganéjának levébe fürdünk, az elriasztja (node kit nem?!); a bal kézbe fogott mogyorófavessző is megálljt parancsol neki, sőt, bal kézzel megragadhatjuk, rabul ejthetjük; "Tamás Istók" megbűvölt bajonettkést szúrt a földbe azon a helyen, ahol a lidérc landolt, így kötötte meg. 
A fejérdi cigánylányt évekig kísértő lidércet egy öreg román ember űzte el azzal, hogy hét krajcárt dobott abba az irányba, ahol a lidérc járt. Más hajadont a pópa szabadított meg az öt gyötrő lénytől, mégpedig úgy, hogy ráborította a palástját. Megint mások ördögűzés révén számoltak le vele.
"Az emberekkel együtt háló, ellenkező nemű démonikus alaknak és a tüzes megjelenési formának egyaránt sokfelé ágazó közép- és kelet-európai kapcsolatai vannak: tüzes, repülő, sárkányszerű lények, „tüzes kígyók” nyugati és délszláv, valamint germán területeken és a románságnál egyaránt ismertek voltak. Ilyenek a [...] közép- és délkelet-európai sárkányok (Drak, zmaj, zmej, zmeu, zmok) szikraesőt szóró változatai. Démonikus hálótárs-vonásokkal és nőnemű alakváltozatokkal azonban főleg a délszláv és román tüzes sárkánykígyók rendelkeznek (Schneeweiss 1961: 12; Marinov 1914: 208–210; Muşlea-Bîrlea 1970: 189–194). A magyar néphit tüzes ludvérce ezekhez áll legközelebb, de kölcsönzött vonásaihoz egyéb démonikus lények is hozzájárultak. Nem véletlen tehát, hogy ezt a démont a középkori és barokk kori egyházi vélekedések egyértelműen ördögnek, ördöginek minősítették, ezért visel a magyar néphitben is ördögi neveket és tulajdonságokat." Ugyan egyértelműen bántalmazza áldozatát, a 'lidércnyomás' kifejezés nem kötődik specifikusan hozzá: utóbbi kifejezés a rémálom, éjszakai gyomorpanaszok, nehézlégzés, egyéb rosszullét általános magyarázatai közé tartozik.
No és akkor a lidércfény.
"A lidérccel csak a neve közös. A bolygótűz, lámpás, gyertya neveken is ismert imbolygó, eltűnő-fellobbanó láng a kísértet egyik leggyakoribb megjelenési formája. Zalában gyertyás néven ember alakú kísértet égő ujjának tartották. Hasonló volt a Hanság egykori mocsárvilágában ismert ördög gyertyája is. Mindenütt az éjjel, nedves mocsaras helyeken látható fényjelenségekhez kapcsolódott, ennek „magyarázata” volt. Ez az oka általános elterjedtségének és egyöntetűségének. Az időszakonkénti „fellobbanás” jelensége rokonítja ezt a kísértetalakot a kincsjelző lángokkal és a kincsőrző szellemekkel. Ilyen összetett hiedelemlény a Csík megyei gyertyástündér; vagy például egy Somogy megyei adat szerint lidérc nevű fény őrzi a kincset és csalogatja oda az embereket. Gyöngyösi hiedelem szerint a lidérc(láng) alatt kincs van elásva. Európa sok területén (német, holland, szláv, finn adatok) a magyarságnál tapasztaltnál intenzívebb kapcsolatai vannak ennek a jelenségnek a kereszteletlen gyerek lelkével (ami gyakran egyúttal kincsjelző láng is, csakúgy, mint a magyar nyelvterületen). (Domanovszky 1957; Pentikäinen 1968; Pócs 1980b.)" Hasonló jelenség a tüzes ember, aki a földet rosszul kimérő mérnök vagy földmérő halála után vezeklő szelleme: "[...] kísértet, aki tűzből van, vagy szórja a tüzet, tűz kíséri, lámpást visz; például egy karancskeszi (Nógrád m.) adat szerint: „…Sok rét volt, egész a tarnóci kertek alatt is rét volt. Ott jártak a tüzes emberek. Semmit nem csináltak, csak nagyon cikárzottak. Olyan nehéz volt a kocsi alatta, hogy a ló megizzadt” (Pócs É. gy.). – Ez a lény éjszakánként a határban vagy a gáton bolyong, gyakran láncot húz maga után. A földet méri, míg le nem vezekelte bűnét. Az éjjel kintjárókat követi, nem lehet őt utolérni, ránehezedik a kocsikra, a gyalogosok vállára, ijesztgeti őket. Némely adat szerint megégeti a közelébe kerülőt (Győr: kezét a vállára téve; Szaján, Torontál m.: „rossz szél éri”, és megég az odamerészkedő). Ismert a Dunántúl több pontján a magától mozgó lámpa alakjában elképzelt, lámpás nevű tüzes kísértet is."
Ami a lidércsirkét illeti, "elnevezése változatos: lidérc néven ismert volt az egész Alföldön és a Felföld középső részén, mitmitke néven az Alföld néhány helyén és a Kelet-Dunántúlon, lüdérc vagy piritus a Dél-Dunántúlon, iglic, ihlic a Csallóközben. Több helyen ördögnek nevezték. A hozzá fűződő legáltalánosabb hiedelmek: az juthat hozzá, aki fekete tyúk első tojását vagy apró tojást a hóna alatt, esetleg trágyadombban kikölti. Gazdájával éjjel szeretőjeként együtt hál, annak neme szerint változik éjszaka nővé vagy férfivá. Tulajdonosa a kebelén is hordhatja. Szórványos adatok szerint éjjel nyomja őt, vagy vérét szívja. Gazdája mindenképpen legyengül, beteg lesz vagy meghal. Szolnok megye több helyén ismert volt valamilyen neki készített ételre vonatkozó hiedelem: visszafelé kavart kását vagy sótlan ételt főz neki a gazdája, vagy minden étel első falatját neki adja. „Mit hozzak?” vagy „Mit-mit-mit”? kérdésére a gazdájának mindig felelnie kellett; minden kívánságát teljesíti. Pénzt hord tulajdonosának, így az meggazdagszik. Közismert hiedelemmondák szóltak a tőle való megszabadulásról: teljesíthetetlen feladatot kell neki adni, kötélben homokot vagy rostában vizet hozatnak vele, amibe belepusztul. Más adatok szerint erdőbe csalogatják és fába beékelik. Meglehetősen elterjedt hiedelem volt, hogy ő vagy gazdája az ördöggel áll cimboraságban: amikor valaki lidérc birtokába jut, eladja lelkét az ördögnek." Rokona a 'földiördög' és a 'piritus'.

Források:
Antal, Mária: A gyimesvölgyi csángó magyarok hiedelmei (General Press Kiadó, 2004)
Magyar Néprajz (innen származnak az idézetek) 
Vajkai, Aurél: Népi gyógyászat (Jószöveg Műhely Kiadó, 2003)

komposztásás, oltárfestés, ilyesmik

Arról is régen írtam utoljára, hogyan telnek a mindennapjaim, tehát íme. Ma délelőtt nekiestem a komposztdombnak, és alaposan kibeleztem. Miközben térdig merülve, félig elbomlott zöldségek, rohadó forgácshalmok és kövér pondrók társaságában áskálódtam (időnként megdobva egy-egy rém gusztustalan pajorral a baromfiudvar lelkes közönségét), egyfolytában Michelle Mays sorai jártak a fejemben: "... life is a beautifil place to be...". Trutymó és kukacok ide vagy oda, megvolt az eredmény: négy talicskányi ébenfekete színben játszó földet hordtam ki a parányi fűszerkertbe, amit nem csak az abban növekvő zsálya,-rozmaring,-és izsóptövek fogadtak hálásan, hanem a szabadon kóricáló orpington tyúkanyó is (aki karantén címszóval hónapok óta kizárólagos birtokosa a teljes udvarnak). 
Délután aztán eltöltöttem vagy két órát a számítógép előtt görnyedezve, majd mikor már zombira neteztem magam, úgy döntöttem, ideje valami értelmes elfoglaltság után nézni. Az Uzonkáéktól megörökölt degucuccok között akadt két kicsi falipolc, amikre már korábban szemet vetettem, mint esetleges oltárpótlékra. Tudniillik a nyár óta nincs háziszentélyem. Az előző kellékei ott díszelegnek az egyik vitrinben; node így, üveg mögé zárva inkább dekoratív, semmint funkcionális értékkel bírnak. Momentán helyem sincs egy komplett oltár felállítására, így jutott eszembe az ötlet: miért ne csinálhatnék a két polcocskából - némi fazonigazítás után - afféle 'minioltárt'?.
Rotringot, körzőt, vonalzót, radírt ragadtam, s megterveztem, majd néhányszor újrakomponáltam a leendő mintát. Aztán egy rakás temperával meg öt Supernatural-epizóddal felfegyverkezve belevágtam a megvalósításába. Az ábrák menet közben tovább alakították önmagukat, s persze az is hamar kisült, hogy nem vagyok született piktor (világéletemben hadilábon álltam az ecsettel, utáltam is festeni annak rendje szerint), de estére megszületett a mű. Döntsétek el, mennyire lett jó - én maradéktalanul elégedett vagyok vele :).
No, hát ennyi rólam :).

2012. március 9., péntek

katalinka

Tudom, kissé túlontúl is belebonyolódtam a kertészkedés, növénytermesztés, vegetációs periódusok bűvkörébe, ideje kiszélesíteni a horizontot. Már hosszú ideje tervezgetem egy, az állatokkal kapcsolatos bejegyzésfüzér útnak indítását, s ehhez is remek apropót szolgáltat a március, hiszen ilyenkor megelevenedik az élővilág, lépten-nyomon elénk bukkannak a fauna jeles képviselő. Mivel valamelyik télvégi sétámon elsőként egy katicabogárba botlottam, gondoltam, kezdjük e parányi, de annál kedvesebb ízeltlábúval a sort.
Ugyan hazánkban a katicáknak közel 90 (!) faja honos, én most - jobbára - a közismert és könnyen beazonosítható hétpettyes katicával foglalkozom.
Megnevezés, rendszertan: a hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata; a név első tagja 'gömböcskét' jelent,  második fele a hét pettyre utal) a Coleoptera (fedelesszárnyúak, másképp bogarak) rendjén belül a katicafélék - Coccinellidae - családjának tagja. A magyar népnyelv számos beszédes (vagy épp mulatságos) elnevezéssel illeti: hétpettyes böde, bödebogár, katóbogár, kata, katóka, tehénke, Isten-tehene, katalinbogár, katalinka, katinka, fusskata, katica, kóskata, katapila, katicska, bilibáncs, bugabácsi, bödebácsi, budabácsi... és még sorolhatnánk. Népszerűségét mi sem jelzi jobban, minthogy számos európai nyelvben is hízelgő jelzőkkel látták el: ilyen a német Herrgotts-Küchlein (Úristen csibéje), franciául bête à bon Dieu (jó Urunk bogara), spanyolul coquito de Dios (az Úr bogara). Sok nyelvben kapcsolódik a neve Máriáéhoz: angolul ladybug vagy ladybeetle (= Miasszonyunk bogara), németül Marienkäfer, franciául bête de la Vierge (a Szűz bogara).
Megjelenés: a kifejlett bogár testossza 5-8 mm, teste szinte félgömb-alakú. Hasoldala lapos, háta domború; bunkós csáppal ellátott feje, valamint tora fekete, két-két fehér folttal; szárnyfedői sárgásvörösek, élénkpirosak, tövükön egy fehér,- és közvetlenül mellette, a középvonalban egy fekete folttal (utóbbiak a két szárnyfedő összezárásával kerek pöttyé formálódnak). Emellett a két szárnyfedőn további három-három, jól körvonalazott fekete pötty díszlik, így kerekedik hétre a számuk. Lábai szintúgy feketék. 
Tojása apró, hosszúkás-tojásdad, sárga, nőstény 20-30-as csomókban helyezi őket a levelekre. A lárvák hernyószerűek, csomókba álló tüskékkel megtűzdelt dudoroktól rücskös testűek, színezetük szürkésfekete (az előtoron és a potrohon oldalt feltűnő sárga foltokkal), lábaik erősek és jól fejlettek. A báb tojásdad, igen domború, sárgás színű, szelvényenként több fekete folttal. 
Elterjedés: egész Európában, továbbá Ázsia mérsékelt égövi területein honos; Észak- Amerikába betelepítették. Gyakorlatilag minden életközösségben megtalálható, ahol táplálékállata - a különféle levéltetvek - előfordulnak. 
Életmód: az imágók áttelelnek, majd tavasszal lerakják tojásaikat, és kevéssel azután elpusztulnak. A kikelő lárvák falánk ragadozók, akik elsősorban levéltetveket fogyasztanak, de táplálékhiány esetén minden kisebb rovart megtámadnak, sőt, saját fajtársaikat is felfalják. Fejlődésük 10-30 napig tart; négy vedlés után bábozódnak be, amely állapot 3-17 napon át húzódik. A kifejlett bogarak (imágók) szintén ragadozók.Gazdasági haszna hatalmas: egy katica életében akár 1000 levéltetvet is elpusztíthat. Terjedését elősegíthetjük, ha nem használunk rovarirtót, permetszereket a kertünkben, illetve nem nyírjuk le a gyepet golfpálya-szerűen, hanem legalább néhány közel természetes állapotú foltot meghagyunk, hogy e kis bogár békében szaporodhasson.
Természetvédelmi vonatkozások: ugyan a hétpettyes katica egyelőre nem veszélyeztetett, azonban az Ázsiából eredetileg Észak-Amerikába és Nyugat-Európába betelepített, 2008 óta hazánkban is egyre terjedő harlekinkatica (Harmonia axyridis) némi aggodalomra ad okot, lévén hogy agresszivitásával és életrevalóságával kiszoríthatja a hétpettyes katicát annak élőhelyeiről, illetve megfoszthatja táplálékától.
A katica a mitolgóiában és a folklórban: piros színe miatt régóta a szerelem szimbólumának tartják (többek között Freya jelképe). Provence-i hagyomány szerint egy férfi hamarosan megnősül, ha rászáll egy katica: egy leány pedig annyi évet fog még várni a házasodásra, ahány másodpercig a bogárka az ujján tartózkodott. Avagy az orrán; merthogy az orrhegyen landoló katalinka szintén közeli esküvőt jósol.
Ha menyegző előtt álló leány kezére száll, pettyei száma a várható gyermekáldásról árulkodik. Ha egyedülálló személy kezéről röppen fel, röpte iránya azt mutatja, merrefelé lakik az illető (jövendőbeli) igaz szerelme. Nem csak a várva-várt kedvest: például az elkóborolt nyájat is felkutatja nekünk. Az indiai Indra isten pásztoraként segített tehenei visszaszerzésében, s esőt és napsütést hozott a földre.
Egyben szerencsehozó is: ha rajtunk landol, súgjuk meg neki a kívánságunkat, mert az teljesülni fog. A bogárka pettyeinek száma az elkövetkező szerencsés hónapok számát jelöli. Más kulturális kontextusban a hét napjait; ezért a németeknél és angoloknál a hetedik nap az övé. 
Jelentése, jelentősége:  kulcsszavakban összefoglalva: szerencse, bőség, aratás, átalakulás. Ha feltűnik az életünkben, üzenete nagyban függ a szituációtól. Milyen körülmények között találkoztunk? Rászállt a kezünkre, a ruhánkra, vagy netán megfogtuk? Miről gondolkodtunk éppen, mi járt a fejünkben? 
Jelenthet közelgő románcot, amely, ha mégoly rövid életű is lesz, örömmel és élvezettel fog megajándékozni bennünket. Jövendölhet anyagi gyarapodást:  jutalomcsekket, visszafizetett kölcsönt, fizetésemelést, előreléptetést. A munka, karrier terén arra utal, hogy váratatlan események folytán új, jövedelmezőbb irányba fordulhat az életünk; néhány héten belül állást váltunk (válthatunk) vagy jobb munkakörülmények között találjuk magunkat. Kreativitást igénylő projektekhez új lendületet kapunk, amellyel rövidesen végére érhetünk a feladatainknak. Ha egészségügyi problémákkal küszködünk, a katicabogár üzenete az, hogy hamarosan a gyógyulás útjára lépünk. Még a krónikus betegségek spontán javulása is előfordulhat. 
A katicabogár feltűnése arra is biztathat, hogy mozduljunk ki. Hagyjuk magunk mögött a mindennapos stresszt: fogjuk a családunkat és a szeretteinket, s menjünk kirándulni, kempingezni, horgászni vagy akár csak focizni a kertbe. Érezzük jól magunkat, leljük örömünket a szabadtéri elfoglaltságokban, a természet szépségeiben. Spiritualitásunkba is emeljük bele az új felfedezésének örömét.
A katica védelmet is nyújthat a rossz kedélyállapot, mások zavaró viselkedése, negatív gondolatai ellen. Ha meg akarunk szabadulni a félelmeinktől, aggályainktól, ha kiábrándultnak érezzük magunkat, és ismét vissza akarunk találni a hittel és bizalommal teli életörömhöz, gondolatban vagy meditáció útján hívjuk magunkhoz a katicát, s vele pozitív energiáit. 
A katica mint totemállat: családszerető, a hagyományos értékeket és erkölcsöket tisztelő személyiséget mutat, akit körbevesz a bőség. Az illetőnek sosem kell aggódni a következő étkezés miatt (természetesen ez nem jelenti, hogy ne lehetnének anyagi nehézségei; inkább mint életfelfogás értendő), s a világot ártatlanul és őszintén szemléli. 

Források:
Farmer, Steven D.: Animal Spirit Guides (  Hay House, Inc. 2006)
Germondo, Millie - McGergor, Trish: Animal Totems - The Power and Prophecy of Your Animal Guides (Fair Winds, 2004)
Rosta, Erzsébet - Rábai, Attila: Hiedelmek, hagyományok, babonák a világ minden tájáról (Korona Kiadó Kft, 2007)
Vásárhelyi, Tamás: Az év rovara 2011-ben: a hétpettyes katica
Wikipédia: Hétpettyes katicabogár 

fohász a termékeny, gyümölcsöző kertművelésért

Ez a bűbáj a közkedvelt Green Man, vagyis Zöldember (részletesebben róla itt és itt) termékeny alkotóerejét, életenergiáját hivatott ránk ruházni, hogy azzal felvértezve bőven termő, gazdag kertet alakíthassunk ki. 
Amire szükség lesz hozzá:
- egy szőlőinda/szőlőlevél/szőlőszem/venyige vagy tőke darabkája, esetleg egyéb kúszónövény (pl.erdei iszalag) indája (attól függően, hogy mikor végezzük a varázslatot)
- magvak
- egy (friss-zöld) falevél
- egy darabka zöldellő növényi hajtás
- egy tetszés szerint választott virág
- egy (kerámia) ivóedény
- esővíz
Néhány illúzióromboló, de szükséges technikai kitétel: ügyeljünk rá, hogy ne használjunk fel mérgező alkotóelemeket (pl. borostyánhajtást, gyöngyvirágot, tiszafalevelet stb). Tartózkodjunk a frissen permetezett vagy szántóföld peremén termő (ennélfogva a műtrágyáknak, talajfertőtlenítőknek, gyomirtóknak kitett, azokat akkumuláló) növényektől.
A nagy napünnepek egyikének hajnalán vigyük ki a kertbe a hozzávalókat. Helyezzük valamennyi növényi részt a kupába, töltsünk rá esővizet (lehetőleg ne poshadtat:)), majd hagyjuk odakint huszonnégy órán át, szabadon kitéve a Nap éltető sugarának. Másnap pirkadatkor kortyoljunk bele a vízbe, majd alaposan mossuk meg vele a kezünket, miközben a következőket mondjuk:

Föld és eső, szél és napsugár
Öröm és fejlődés, bánat és halál
Ahogy a természet kiteljesedőben
Akként gyarapodjon az erő énbennem
Mélyen a talajba nyúlnak gyökereim
Ág-koronám ringatózik mennyek vizein
Ahogy megszületek, élek, s meghalok
A létezés kereke velem együtt forog
Lényemben a Zöld Ember ős hatalma ragyog
A teremtő erő hordozója vagyok!

Ezt követően ássunk egy kis gödröt a kert közepén, öntsük bele a vizet és az átázott növényi részeket, majd takarjuk be talajjal és ültessünk fölé valamit, mintegy meggyógyítandó Földanyát. Mindezek után hozzáfoghatunk a kertészkedéshez. :)
Még egy hozzáfűzés: a fenti versike az eredeti szöveg saját ízlésem szerint történő átdolgozása. Hogy senki ne érezze magát megrövidítve, itt az angol nyelvű forrásmű:

"Sun and wind
Earth and rain
Joy and growing
Death and pain
As the green grows
So the power grows
Esus knows
My being glows
With green life!
I am rooted in earth
My branches in sky
I engender rebirth
As i live and die"

A szövegben szereplő 'Esus' egy gall istenség, akiről csupán töredékes ismeretekkel rendelkezünk. Nevében (eredetileg Aisus) az ais- előtag a tisztelni igére utal, s így a név maga 'Tisztelendőt, Tisztelt"-et (átvitt értelemben Nagyurat, Mestert) jelent; más értelmezésben viszont (eis-indulat) "Haragos"-at. Habár ábrázolásaiban termékenységi szimbólumok veszik körül, mégsem egyértelmű, hogy a vegetáció és a tavasz ura lett volna; mindazonáltal a rigmus ezen összefüggésben, mint a Green Man egy lehetséges előképét említi meg (Esusról bővebben itt olvashattok). 

Forrás:
Sargent, Denny & Sophia:  The Magical Garden: Spells, Carms, and Lore for Magical Gardens and the Curious Gardeners Who Tell (Andrews McMeel Publishing, 2000)

2012. március 7., szerda

az idő bűvöletében (XV): magvető hold

Ismét közelít a holdtölte, s ahogy fordul az évkerék, a természet ciklusainak változásai más és más jelentéstartalommal ruházzák fel az esbatot. A márciusi telehold a növényzet kizöldülésének, a föld virágba borulásának, a fákon kipattanó rügyeknek, a madarak és vadak párkereső, fészekrakó, családalapító szorgoskodásának:) jegyeit hordozza magán. A körülöttünk lélegző világot betölti a tavasz vad, zabolátlan energiája, s annak hatása alatt minden növekedni, kiteljesedni, megszépülni vágyik. A hívás bennünket sem hagy érintetlenül: nehéz ilyenkor nyugton megülni a szebbik felünkön. Jobb is, ha felkelünk és levetkőzzük magunkról a téli bezártságot: tessék kimozdulni, friss levegőt szívni, ásót ragadva nekilátni a konyhakertnek, átültetni a cserepes növényeinket, palántázni, takarítani... Persze a szellemi megújulás sem maradhat ki: ez az időszak ismét jó alkalom új ötleteket, terveket megfogalmazni, azokat papírra vetni, s belevágni a megvalósításukba. Ezidőtáj mindannyiunkban szinte kényszerítő erővel munkálkodik a tenniakarás, a kreativitásra ösztönző tettvágy és fantázia; ne hagyjuk elúszni kihasználatlanul. A magvető Hold játékos tavaszi lendületével azért érkezik el, hogy a növekedés, megújulás és újjáéledés ígéretét hintse szét fölöttünk.
Holland az ünnepnek számos-számtalan (olykor talán megkérdőjelezhető hitelességű) nevét említi még: Nagy Éhínség Hold, Böjt-Hold vagy Böjtölő Hold, Viharhold, Szelek Holdja, Szűzhold, Varjúhold, Hal-Hold, Jéghold, Juharcukor-Hold,  Féreghold, Ekehold, Nedv-Hold, Álmos Hold, Hóvakság Holdja, Vizek Holdja, Kéreghold. Az írónő szerint a márciusi esbat kiváló alkalom a mágia minden formájára, különösen olyan tevékenységekhez, amelyek a gyógyítással, egészséggel, kiteljesedéssel, egyensúllyal, jóléttel, bőséggel, új kezdetekkel, spirituális növekedéssel, szellemi fejlődéssel, termékenységgel, túléléssel, a tél fagyos ridegségének kiolvasztásával s persze az időjárással, magvetéssel, kertápolással, ültetéssel kapcsolatosak. Morrison mindehhez hozzácsapja a lelkierő, kreativitás, inspiráció, belső növekedés, új nézőpontok, szélesebb látótér érdekében végzett munkát.
A rituáléhoz a következő ötleteket javasolja:
- öltözzünk zöldbe, az Anyatermészet megújulása előtt tisztelegve
- az oltárt pasztellzöld terítővel borítsuk, s idényvirágokkal, friss hajtásokkal, aranyeső-vesszőkkel díszítsük.
- használjunk zöld, esetleg sárga és fehér gyertyákat, levelekkel borított (növényi ornamentikával díszített) gyertyatartóba helyezve
- a szertartás végeztével fogyasszunk mákszemekkel vagy szezámmal megszórt süteményt, és igyunk hozzá tejet
- A rituálé után hagyjunk a fák alatt/helyezzünk a fák alá néhány színes fonalat, cérnát, ami a madarak számára fészek-alapanyagul szolgálhat. (Saját megjegyzés: én fonalak helyett inkább száraz fűszálakat, növényi szárakat vagy puha anyagdarabokat, rongyokat javaslok). 
Végül egy alkalomhoz illő fohász Dorothy Morrisontól, amit alkotói szabadsággal - vagy inkább kontármódra - én magam ferdítettem magyarra:

Amint a földben sarjad az új élet
Anyám, te kedves, alázattal kérlek
Hintsd el lelkemben friss bátorság magvait
Hadd vetkezzem le múltam félelmeit
Hadd nőjem túl, mi öreg és hasztalan
Miként  fú az avart, amely alatta van
Ültesd belém új nagyság, új távlatok magvát 
Tetterővel, ihletően ápoljad csíráját
Töltsd el életem a Szél-Hold erejével
Ajándékozz meg vágyam beteljesültével!

Áldott-szép ünnepet!

Források:
Holland, Eileen: The Spellcaster's References (Weiser Books, 2009)
Morrison, Dorothy: Everyday Moon Magick (Llewellyn, 2004)

2012. március 6., kedd

blogon innen, blogon túl

Újabb, ezúttal szegről-végről ismerős által indított webnapló a természethit szerteágazó ösvényeiről:  http://farkasenek.blogspot.com. Tessék rákukkantani, nem fogtok csalódni :)



Áldás!

2012. március 5., hétfő

boszorkánykert (IX): somfavirág kishúgom

Számomra a kitavaszodás meghatározó eleme a március derekán már nyíló somfavirágok aranypompája, amely színt és életet visz az ébredő erdőbe. Ezért esett választásom a somra, mint a következőleg bemutatandó mágikus növényre. Persze megint sikerült beletrafálni egy olyan fajba, amiről alig-alig tudtam felkutatni némi információt.
Kezdjük azzal, ami biztos: a botanikai leírással.
Hazánkban két faja honos, a húsos som (Cornus mas) és a veresgyűrű som (C. sanguinea).  A húsos som 4-8 méter magasra nő, gyakran már tövétől elágazik. Kérge szabálytalan, hosszanti pikkelyekben hámló, szürkésbarna színű. Vesszője zöldes vagy vörösesbarna, vékony, rügyei és levelei keresztben átellenes állásúak. Levelei tojásdadok, ép szélűek, tagolatlanok, csúcsuk kihegyesedő, nyelük rövid. A levelek fonákán az érzugokban pókhálószerű fehér vagy szürkésfehér szőrcsomók vannak, ez alapján vegetatív állapotban is könnyen megkülönböztethető a veresgyűrű somtól (C. sanguinea). Négytagú, sárga virágai lombfakadás előtt, márciusban, 2 cm átmérőjű ernyő virágzatokban nyílnak. Szeptember-októberben érő termése piros, ehető, de elég savanyú ovális-tojásdad álcsontár; hazai viszonylatban 1.5-2 cm hosszú, azonban a Balkánon és Kis-Ázsiában 4-5 cm-es is lehet. A madarak és kisemlősök mellett az ember számára is táplálékul szolgál: fontos gyűjtött erdei gyümölcs, amelyből pikáns aromájú lekvár (vagy pálinka:)) készíthető. Akkor érdemes szedni, mikor szinte érintésre a kezünkben marad; ilyenkor a legkellemesebb az íze.
Elterjedés, élőhely: délkelet-európai, pontusi flóraelem. Belgiumtól és a Rhône völgyétől Kis-Ázsián át a Kaukázus vidékéig elterjedt. Szárazságtűrő, inkább meszes alapkőzetű, bázikus kémhatású talajokon kialakuló száraz cseres-tölgyesek, molyhos-tölgyesek, karsztbokorerdők faja.
A veresgyűrű som tövétől ágas, lassan tarackoló cserje vagy kis fa. Kérge kereszt- és hosszirányban repedezett. Vesszői rövid, idővel lekopó, rásimuló szőrűek, élénk bordó, vörös, vagy vörösbarna színűek, később olajbarnává sötétülnek. Rügyei pikkely nélküliek, sötétbarnák. Levelei keresztben átellenes állásúak, tagolatlanok, ép szélűek, hirtelen csúcsba keskenyedők, nem kihegyesedők, mint a húsos somnál. Erezetük a színi oldalon bemélyedt, a fonákon kiemelkedő. Fonákát a berzedt (C. s. subsp. sanguinea auct.) vagy rásimuló kétágú (C. s. subsp. hungarica [Kárp] Soó) szőrök egyenletesen borítják, az érzugokban szőrtöbblet nem látható. Apró, 4-szirmú, fehér virágai tavasz végétől nyár közepéig 6-8 cm széles hajtásvégi bogernyő virágzatokban nyílnak, Termése kerekded, 5-8 mm ármérőjű, ehetetlenül keserű, összehúzó hatású fekete álcsontár, melyből hasmenés elleni gyógyszert készítenek. Lombja ősszel sötét lilásvörösre színeződik, vörös vesszői egész télen át díszítenek. Tarackoló tulajdonsága miatt helyenként talajmegkötő cserjének is ültetik
Élőhely, elterjedés: Szubmediterrán-(közép-európai) faj: Írországtól és Skandinávia déli részétől Oroszországig és Görögországig elterjedt, kelet felé más rokon fajok váltják fel. Tág tűrésű, jól viseli a szárazságot, így száraz tölgyesekben is megterem; de az üde termőhelyeken (üde lomberdőkben ) is találkozhatunk vele. 
Szerepe a mágiában és a néphagyományban: a magyar folklórban a som a Luca-napi szokások közt kap helyet: Zsérén a lányok somgallyat helyeztek a vízbe, várván, hogy Karácsonyra kizöldüljön: ha így történt, rövidesen bekövetkező házasodást jósolt. Pereszlényben a Luca-szék alapanyagául szolgáló kilencféle fa között szerepelt, a kökény-, boróka-, jávor-, körte-, jegenyefenyő-, akác-, cser- és rózsafa mellett.
A messzi Albion aztán a maga ködével még nagyobb homályba burkolja e cserjét, lévén hogy az angol 'dogwood' több somfaj jelölésére is szolgál. A forrásként felhasznált művekben e megnevezés alatt elsősorban a C. sanguineus, vagyis a veresgyűrűs som, és a C. florida (floridai virágos som) szerepel.
Cunnigham és Dunwitch megemlékezik arról, hogy ha nyárközép éjjelén (virágzó)(veresgyűrű,- vagy floridai) somvessző nedvét egy keszkenőre (zsebkendőre, kendőre) csöppentjük, majd azt magunknál hordozzuk, vágyaink valóra válnak (Watts e hagyományt keletporosz eredetűnek határozza meg.). A kertbe ültetve szintén a kívánságok beteljesülését segíti elő, míg levelei vagy fája a rontás, rosszakarat, fekete mágia elleni amulettként szolgálhatnak.
Watts enciklopédiája ugyancsak a som védelmező hatásáról szóló beszámolóval kezdi az idevágó szócikket, Plutarkhoszra hivatkozva. A neves történetíró elmondása szerint a gerelyből, amelyet Romulus az Aventinus-domb lejtőjéről hajított el, s amely a Palatinus dombba fúródott, egy somfa hajtott ki, amelyet a hiedelem mint az egész város szerencséjének és biztonságának zálogát, őrizőjét tartotta számon (utóbb Caius császár idejében véletlenül elpusztították).
A Balkánon a nők a boszorkányság ellen védő talizmánként hordták. Szerbia egyes falvaiban a bölcsőbe elsőként egy darabka somgallyat helyeztek, megóvandó az újszülöttet. Az újvilági Nova Scotia lakosai hajóik építéséhez használták fel (ha jól értem, evezővilla-pecekként, alapanyagként), hogy garantálja az út biztonságát.
Ugyanakkor az Óhazában, Britanniában ódzkodnak a somtól, mondván: jobb nagy ívben elkerülni, főleg, ha épp virágzik. A mondás szerint ugyanakkor "Ha megjelenik a somvirág / búcsút int a jégvilág", vagyis a (húsos som) cserjék kivirulása pontot tesz a tél végére. Amerika délkeleti részén él a "dogwwod winter", vagyis som-tél kifejezés, amely a tavasszal berobbanó fagyokra utal, s valószínűleg a farmerek azon hagyományából származik, mely szerint nem érdemes semmit elültetni, elvetni, míg a som el nem nyílik..
Baszkföldön a somfa szolgáltatta a varázsvessző alapanyagát, helyettesítve a Britanniában népszerű mogyorót.
A kultúrális referenciák között megtaláljuk Vergilius versét az Aeneid III. könyvében, amely egy kísértetjárta som,- és mirtuszpagonyról szól. A hős Aeneas megpróbálja leszakítani egy gallyat, hogy feldíszítse vele oltárát, mire a fák fekete vércseppeket hullatnak.
A flrodai virágos somhoz keresztény mitológiai elemek kötődnek. A cserje négytagú virágának keresztirányban elhelyezkedő szirmai, a rajtuk levő piros pettyek, s végül a Húsvét környékére eső virágzási periódus indukálta az elképzelést, hogy Jézus keresztfája az akkortájt még nagyobbra és magasabbra növő somból készült. Fia halála után Jahve haragjában korlátozta a fa növekedési erélyét, cserjetermetűre kárhoztatva azt, hogy ne ismétlődhessenek meg a múlt szörnyű eseményei.
A viktoriánus korszakban a virágzó somgallyakból kötött koszorú az udvarlás főszereplője lett. A férfiak kiszemeltjüknek ajándékozták azt, aki ha megtartotta, azzal tanúbizonyságot tett saját érzelmeiről.

Források:

Cunningham, Scott: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs (Llewellyn, 2000)
Dunwitch, Gerina: Herbal Magick: A Witxh's Guide to Herbal Folklore and Enchantments (Career Press, 2002)
Magyar Néprajz
Watts, Donald: Dictionary of Plant Lore (Academic Press, 2007)
terra.hu: húsos som, veresgyűrűs som
Wikipedia: húsos som, veresgyűrűs som, Cornus (genus)

 húsos som termése
 húsos som habitusfotó
 húsos som virágzásban
 veresgyűrűs vagy floridai som virágnyílás idején
 veresgyűrűs som termése
 veresgyűrűs som ősszel
 veresgyűrűs som télen