vissza a középkorba?

Szemem elé került ma egy hír, miszerint mind több ördögűző képzése folyik a Vatikánban, mivel a klérus bizonyos országokban nem bír lépést tartani a kezelésre szoruló megszállottak gyarapodásának ütemével. A riportban idézik Francesco Bamonte-t, a Nemzetközi Ördögűzők Egyletének fejét, aki a probléma gyökerét egyértelműen az okkultizmus fokozott térhódításában látja. Ha átfutjátok a Magyar Katolikus Lexikon vonatkozó címszavát, az is kiderül, mit sorol az egyház e fogalom alá: nemcsak a sátánizmust, a fekete mágiát, a jóslás minden válfaját, a szabadkőműveseket, a rózsakereszteseket, a teozófiát, a kabalát, a gnoszticizmust, a hermetikus hagyományokat, az alkímiát, az asztrológiát, Crowley-t, Papus-t, Elphias Lévi-t, Helena Blavatsky-t, Dion Fortune-t*, a nem-keresztény vallások mágikus-ezoterikus vonásait, hanem a New Age-t, a wiccát, az újpogányságot, sőt - a reikit, a feng shui-t, az energiagyógyítást, az agykontrollt, a jógát és így tovább. Mindezekben Róma - végső soron érthetően - fenyegetést lát, hiszen az általa egyedüli igazságként ismert és hirdetett világképet kérdőjelezik meg.

Nem tagadom, hogy a démoni possessio valóságos veszély, s bizonyos esetekben az egyház aggodalma, illetve cselekvő fellépése indokolt. Az akár segítő, akár ártó szándékú szellemek általi megszállás, megszállottság jelensége egyidős az emberiséggel, s némelyik vallásos-mágikus gyakorlatnak egyenesen lényegi eleme - kézenfekvő példa erre a sámán praxisa. Azt sem állítom, hogy a Vatikán egyenlőségjelet tesz az okkultizmusnak címkézett eszmék és gyakorlatok, valamint a démoni erőkkel való cimborálás között, legfeljebb alkalmi ok-okozati kapcsolatot tételez fel a kettő között. És hát mi tagadás, a gombamódra szaporodó misztikus tanok, ezoterikus szellemi áramlatok, mondvacsinált mesterek és önjelölt jógik közt még az én szememmel nézve is jónéhány kétes értékű, hitelű akad.

Mégis úgy elkeseredtem. Merthát továbbra is - újra és újra - arcul csap a felismerés, hogy a dogmatika** minden olyan, a természetfelettire vonatkozó elgondolást és cselekedetet, amely nem fér bele a keresztény kozmológiába, szükségszerűen ördögi eredetűnek vagy legalábbis babonás téveszmének minősít.

Szóval (megint?vagy még mindig?) itt vagyunk. S hova jutunk ezután?

* Azért soroltam épp e neveket, mert viszonylag ismertek - függetlenül attól, hogy személy szerint mennyire szimpatizálok velük.

** A rend kedvéért tegyük hozzá, a "mainstream" álláspont és az egyéni hívők véleménye két külön dolog. Számos keresztény szívbaj nélkül jógázik, használ alternatív gyógymódokat vagy rendezi be a lakását a feng shui elvei szerint; még a papság sem egységesen ítéli meg e jelenségeket.

könyvtári kitekintő

olvasmány-ajánló néprajzos-mágikus-mitikus témában :)

- Falvay, K: Boldogasszony - A női szerep a magyar hitvilág tükrében (Tertia Kiadó, 2001)

- Fraser, J: Az aranyág (Osiris, 1998)

- Gregory, A.: Istenek és harcosok - Ír mítoszok és legendák (General Press Kiadó, 2006)

- Grimm, J.és W: Német mondák (Kalligram, 2009)

- Halász, P: A moldvai csángó magyarok hiedelmei (General Press Kiadó, 2005)

- Hoppál, M (szerk.): A Tejút fiai - Tanulmányok a finnugor népek hitvilágáról (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980)

- Hoppál, M. (szerk): Sámánok és kultúrák (Gondolat Könyvkiadó, 2006)
- Hoppál, M - Szepes, E (szerk.): A szerelem kertjében - erotikus jelképek a művészetben és a folklórban ( Európai Folklór Intézet - Osiris, 2001)
- Oláh, A: "Új Hold, új király'": A magyar népi orvoslás életrajza (Gondolat Könyvkiadó, 1986)

- Voigt, V: A magyar folklór (Osiris Kiadó, 2009)

sámándob készítése

A sámándobot - kellő türelemmel és elegendő szorítóval felszerelkezve - magunk is elkészíthetjük. Amire szükégünk lesz hozzá:

- nyírfa rétegelt lemez

- fogónak való fa

- rezonátoroknak való hengeres farudacskák

- szőrtelen, cserzetlen bőr (leggyakrabban kecskét használnak e célra, de egyéb állaté is jó)
- fűrész, esetleg flex, nagyobb méretű szögek, kalapács, faragasztó, szegecsek vagy kárpitszegek - és egy rakás szorító

Első lépésként meghatározzuk a leendő dob méretét, majd létrehozzuk az annak megfelelő sablont, vagyis egy deszkába vert szögekből álló kört, amelynek átmérője megegyezik a sámándob kívánt átmérőjével (ehhez használjunk legalább '60-as bognárszeget, amelynek a feje kicsi, így később sem lesz zavaró). Ezt követően feldaraboljuk a nyírfa rétegelt lemezt: 3 csíkot vágunk le belőle aszerint, hogy milyen széles kávát óhajtunk (ált. 9-15 cm). Az így kapott, teszem azt, 10 cm széles és 150-200 cm hosszú csíkok (a hossz attól függ, hogy milyen volt a megvásárolt lemez hossza) egyikét a sablon köré hajlítjuk, majd - mivel optimális esetben hosszabb a sablon kerületénél - megjelöljük a végét, és méretre vágjuk. A következő réteg erre kerül rá, tehát valamivel hosszabb lesz. Hajlítsuk rá az első és a második lemezcsíkot is a sablonra, szorítóval fogassuk össze őket, és jelöljük be, majd vágjuk le a második lemezcsík végét.

Ezt követően összeragasztjuk e két réteget. A faragasztót öntsük tálkába és hígítsuk tejszínsűrűségűre, majd jelöljük ki a leendő külső csík belső oldalának közepét, és kenjük be a ragasztóval kétszer (1-2 perc különbséggel). Ugyancsak kenjük be a belső csík egyik végének külső felét (teljes szélességében, 20-30 cm hosszan), s illesszük hozzá a külső csík közepéhez (figyelve arra, hogy az élek összepasszoljanak). A ragasztó ilyenkor még nem köt meg, ezért szorítókkal rögzítsük a két lemezt egymáshoz. A belső csíkot hajlítsuk rá a kávára, másik végét is kenjük meg ragasztóval, és simítsuk rá a külső csíkot, majd jöhet a szorító. Ekkor tehát a belső csík már kör alakban fogja körül a sablont, s két vége összeér, miközben a külső csík csak a derekánál illeszkedik a belsőhöz. A következő lépés a belső csík végigkenése ragasztóval, és a külső csík hozzáerősítése. Az a legjobb, ha 3-4 centinként felteszünk egy szorítót; időközönként újrakenve ragasztóval a kimaradt részeket. A kifolyó ragasztót vizes ruhával tudjuk letörölni.
Ha a külső csíkot teljesen ráhajlítottuk a belsőre, és hozzá is fogattuk, a két széle összeér. Itt a szorítót ne közvetlenül a nyírfalemezre csavarozzuk, hanem két puhafa lapkára, amik kétoldalról közrefogják a lemezeket. Hagyjuk a félkész kávát állni 2-3 óráig, majd vegyük le a sablonról és tegyük félre 12 órára.
Másnap leszedhetjük a szorítókat, és következik a harmadik nyírfalemez-csík, ami belülre kerül (előtte a káva belső oldalát óvatosan tisztítsuk meg a ragasztógöböktől, göcsörtöktől, miegyebektől). Hajlítsuk bele a kávába, jelöljük meg a végét és vágjuk méretre. Kenjük meg alaposan ragasztóval ezt a csíkot és a félkész káva belső oldalát is összesen 3x, 2-3 perc különbséggel. Ezután óvatosan illesszük össze őket, figyelve, hogy a most beragasztott, tehát legbelső réteg végei ne essenek egybe a következő réteg végeivel. Ha a helyén van, szorítókkal rögzítsük (ismétcsak 3-4 centiméteres távolságokra helyezve azokat), és hagyjuk állni legalább 12 órát.
Ha a csíkok összeillesztése nem volt tökéletes, előfordulhat, hogy egyik-másik kicsit kilóg. Ez az egyenetlenség gyaluval, flexszel vagy körfűrésszel orvosolható :). Csiszoljuk le a kávát, ha szeretnénk rá rezonátorokat, akkor jelöljük meg és fúrjuk ki a helyüket. Általában 7,9,11 bütyök kerül 1-1 dobra (a számoknak szimbolikus jelentősége lehet, kinek hogy tetszik), amelyeket rögzíthetünk facsavarral és/vagy ragasztóval. Ugyanez igaz a fix fogóra is. Utóbbi végeire ragaszthatunk egy kis bőrdarabot, ami rugalmas, de stabil összeköttetést biztosít a fogó és a káva között, ugyanakkor a káva rezgéseit letompítva kiküszöböli a két érintkező fafelület esetleges rezonanciájából származó kellemetlen zörgést.
Alakja szerint a fogó lehet Y-alakú vagy kereszt. Létezik függesztett formája is, amikor a kávához nem (közvetlenül) rögzül; ehelyett a bőrhöz (vagy a kávához) erősített megfeszített inak tartják. 
A bőrt tímártól szerezzük be, s éjszakára áztassuk be kézmeleg vízbe - ettől megpuhul és könnyen megmunkálhatóvá válik. Másnap még vizes állapotban terítsük ki a munkafelületen, helyezzük rá a kávát, és lazán hajtsuk rá a bőrt. Ekkor még ne feszítsük meg, mert száradás közben valamennyit zsugorodik, s ha nagyon feszes, összeroppanthatja a kávát (vagy végighasadhat). Ideiglenesen rögzítsük a bőrt, vágjuk le a felesleget, majd várjuk meg, míg megszárad. A végleges rögzítést megoldhatjuk kárpitosszegekkel, szegecsekkel, a bőrt és a kávát átfúrva 'varrással', - vagy ahogy tetszik. Az én (nagyobb) dobomon a bőr pereme körben ki van lyuggatva, és azon egy ín van átfűzve, majd megcsomózva.
Az ütőt készíthetjük csontból vagy fából, de ügyeljünk rá, hogy ne legyen olyan hegyes, kiálló része, ami beszakíthatja a bőrt; illetve ne legyen túl nehéz, hiszen a nagy tömeg kis lendületnél is kárt tehet a dobunkban. A Gerecsében találtam egy követ, amelyik alakja és fogása szerint kiváló dobverő lett volna - fájt is érte a szívem, ám a súlya miatt végül otthagytam. Az a legjobb, ha a kiválasztott faág vagy csontdarab végét bebugyoláljuk textíliába vagy bőrbe, így biztosan nem fogja megsérteni a dob felületét.
Dobunkra kedvünk szerint festhetünk (hennával, tussal, olajfestékkel stb); az ábrákhoz itt egy kis kedvcsináló különböző dobok autentikus és újkeletű motívumkincséből.

Persze a dobok egyéni ízlés szerint, saját stílusunkban is díszíthetők, s manapság, mikor a generációról generációra öröklődő hagyomány kiveszett, legfeljebb fragmentumaiból próbáljuk több-kevesebb sikerrel összegyúrni, talán az a legszerencsésebb, ha a dob nem vélt vagy valós ősök hajdani világképét, hanem személyes, belső világlátásunkat tükrözi. 

Még valami, ami csöppet sem elhanyagolható: a dobnak lelke van. Közte és a gazdája közt élő kapcsolat alakulhat ki, ha megfelelően bánunk vele. Ne úgy tekintsünk rá, mint egyszerű használati - vagy neadjisten dísztárgyra, mert az megbosszulja magát. Ha eszközként kezeljük, azzá is válik - lelketlen, üres, halott hangszerré. Amikor ránézünk, látnunk kell benne a segítőt, az útitársat, a barátot - az állatot, aki az életét adta azért, hogy bennünket a Világfa tetejéig röpítsen. Tartsuk szem előtt ezt az áldozatot, s ehhez mért tisztelettel forduljunk a dobunk felé. 

 

Áldás!
Eső, 2012-04-11

u.i.: a készítés lépéseinek leírása innen származik, ahol illusztrációt is találtok hozzá

sámándob és hímestojás

Két hete Pesten töltöttem néhány napot, s ennek folyományaként sikerült beszereznem nem is egy, de mindjárt kettő sámándobot, beteljesítve ezzel egy több éve megfogant álmot. 

A dob nem puszta eszköz, hangszer a sámán kezében, hanem annál sokkal több - élőlény, segítőtárs, s egyben a teljes kozmosz tükörképe. Elkészítésének mikéntjéről a sámán beavatási álmában kap részletes utasításokat. Mivel a létsíkok közti misztikus utazás kelléke, kávája egyenesen a világfa ágaiból készült - tehát abból a fafajtából, amely az adott népnél a Világfa megtestesítője (Szibériában legtöbbször a nyír). Bőrét az adott népnél legelterjedtebb hátasállat szolgáltatja - így Szibériában a rénszarvas, Belső-Ázsiában inkább a ló. 

Minthogy a dob a sámán 'hátasállata', akként is kezelték. A szertartások előtt 'felélesztették': vízzel vagy gyenge alkohollal (például sörrel) meglocsolva tűz fölé tartották, hogy bőre megfeszüljön. Ekkor vált holt tárgyból élőlénnyé. Ezt követően a sámán dalában lovának, gyorslábú szarvasának etc. szólítja, s arra biztatja: száguldjon vele minél gyorsabban. Részeit gyakran az adott állat testrészeivel állítják párhuzamba: így például a káván sorakozó rezonátorok 'szarvak', az őket a dob bőre alatt összekötő fonalak az állat vérerei (amelyeken végigáramlik a szívdobbanás, jelen esetben a dob ütemes lüktetése).  A dobverő - értelemszerűen - az ösztöke szerepét tölti be.
A sámándob hátasállat-funkcióját őrizte meg népmeséink táltoslova. Emlékezzünk csak: a táltos paripa kezdetben rozzant, sokszor betegeskedő, sőt, haldokló gebe, akiből a csutakolás, lemosás és/vagy a parázzsal történő abrakolás varázsol 'gondolatnál is sebesebben szálló' csodalényt. E motívum a hajdani samanisztikus hiedelemvilágban gyökerezik, számos más meseelemmel karöltve. 

A dob alakja kerek vagy ovális; hátul fából vagy vasból készült fogantyúját olykor csengettyűk, szalagok, rituális díszek ékítik. Természetesen egyik sem a puszta esztétikum miatt kerül oda. A csengők hangja távol tartja az ártó szellemeket, elmélyíti a sámán révületét; a parányi fegyverek (íj, nyíl, kés) a gonoszok elleni harcban segítik gazdájukat; a totemállatok képmásai a sámán lelkének biztonságos utazását teszik lehetővé, a megszólítani kívánt istenek, szellemek ábrái pedig a transzcendens szférával történő kommunikációt mozdítják elő. Ugyancsak a fogantyún vagy a dob hátoldalán jelölik a középpontot, a Világ Köldökét, amely a dob és a mindenség centruma is egyben.

A dob előlapjának bőrére festett ábrák a világmindenség parányi másaként foghatók fel. A dobon megjelenő legfontosabb motívumok a világfa (a világ kozmikus rétegei és az azok közti közlekedési útvonalak), a Nap és a Hold, egyéb jelentős égitestek (a sarkvidéki sámándobok például valóságos csillagtérképeket tartalmaznak, ami a tájékozódást szolgálja), esetleg a különböző dimenziókat (a Világfa alsó-középső-és felső szintjét) jelképező állatok (az alsó szinten többnyire hüllők, kétéltűek - vö. a népmesék kígyókirályának földalatti uradalmával; a középsőn az adott nép mindennapjaiban fontos szerepet játszó vad,- és háziállatok, a sámán totemállata; a felsőn az égbe szárnyaló madarak). Olykor emberalakot is láthatunk: a sámánnak a Világfán utazó lelkét.
Hogy a dob a révületnek milyen hatásos elősegítője, arról Wolfgang G. Jilek-nek a szelis indiánok körében végzett vizsgálatai is tanúskodnak. EEG-készülék segítségével kiderítette, hogy a sámán ütemes dobolása megváltoztatja az agyhullámokat (a théta-hullám EEG-frekvenciáján mozgó hangrezgést hoz létre), egy tízperces utazás alatt olyan tudatállapotba juttatva a sámánt, amit egy Zen-mester hatórányi munkával elért mély meditációban tapasztal meg. Révülése alatt azonban a sámán tudatában van a külső környezetnek is: cselekvőképes és koncentrált. Nem utolsósorban, a dob hangja nem csak rá, de a közönségére is hatással van, így téve közösségi élménnyé a szertartást.
A sámándob rituális használatának emlékét nem csak a népmesék, de egyéb folklór-elemek is őrzik. Ilyen a rostával, szitával történő jóslás. E konyhai eszközök alakja a dobra emlékeztet, s emiatt ugyanúgy a transzcendens kommunikáció eszközeivé léptek elő. Egyes forrásokban a rostában történő lélekutazás elemével is találkozhatunk. 

No most, a címben nem véletlenül szerepel a Húsvét egyik attribútuma, a festett tojás. A neten kutakodva rábukkantam Lux Évának a források közt is feltüntetett érdekfeszítő munkájára, amely párhuzamot von a hímestojás és a sámándob motívumkincse között. A kettő közti kapcsolatot a Világtojás-képzet szolgáltatja; talán eleve erre reflektál az urali, altaji és mandzsu-tunguz dobok többsége, amelyek nem kerek, hanem elnyújtott ovális alakúak.

A tojás a kereszténységet megelőző időkben a termékenység, újjászületés és gyógyulás szimbóluma, s a tavaszi megújulás hagyományos jelképe. Mintázott formában is igen ősi hagyományelem: a kisszombori hun-avar sírban nyugvó asszony kezében karcolt tojás maradványaira leltek.

"A méhviasszal írott hímes tojások mintakincsének sok motívuma mutat vissza kereszténység előtti eredetre, a kereszténység előtti, animisztikus-mágikus hitvilágot tükrözve. A magyar hímes tojások díszei eredetileg a tojás termékenységvarázsló, gyógyító, bajelhárító szerepét erősítő mágikus ábrák voltak. Legszembetűnőbb a régi tojásokon a felület felosztása függő¬leges és vízszintes tengelyek mentén. 

Ha jól megnézzük, a régi hímestojások a sámándobok síkban megjelenített mikrokozmo¬szának miniatürizált és három dimenzióban ábrázolt változa¬tai. A különbség annyi, hogy a dobok az Univer¬zumot többnyire a középpontjában álló szemszögéből, belülről ábrázolják, a tojásnyi méretű kis univerzumok pedig, gömbölyűek lévén, a külső szemlélő szemszögéből mutatják tárgyukat. Mi¬niatüri¬zált mikrokozmoszként a tojások a dobok elvont-naturális ember és állatábrázolásai helyett jelképekkel csak jelzik, (ugyanakkor tükrözik, többszörözik) felosz¬tott felü¬letükön a Kozmosz 'összetevőit' ..." (Lux)
Jellegzetes a tojások négyosztatú festése, amely párhuzamba állítható a sámándobon látható irányjelzésekkel, a létsíkok elválasztásával. A világfa gyakran megjelenik stilizált fenyőág vagy kis halmon álló, esetleg cserépbe ültetett virág formájában. A negatív/pozitív részeket kiemelő pontozás a csillag-ábrázolások utóda lehet; a mára virágornamentikává alakult "békasegge, kégyós, kakastarés, ujjas, teneres, gereblés, villás, tyúklábas" elnevezésű minták eredetileg a totemisztikus-animisztikus világkép fontos szimbólumait (totemállatokat, a Világfa különböző szintjeit jelképező egyéb fajokat - pl. kígyó, béka - , a sámán tenyerének lenyomatát - amelyről tudjuk, hogy magát a személyt jelképezi -, egyéb emberi, állati testrészeket) jelenítettek meg.

Mindez a magyarság régi motívumkincsére igaz - a környező országok lakói és a magyarországi népességek tojásdíszítményei újabb keletűek és eltérő formavilágúak.

Források:
Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén (1998, Terebess)
Diószegi Vilmos: A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben (1998, Akadémiai Kiadó)
Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága (1967, Akadémiai Kiadó)
Eliade, Mircea: A samanizmus. Az eksztázis ősi technikái (2001, Osiris Kiadó)
Hoppál Mihály: Sámánok - lelke és jelképek (1994, Helikon Kiadó)
Lux Éva: Sámándobok és hímes tojások (Terebess Ázsia e-tár)
Pócs Éva: Élők és holtak, látók és boszorkányok - Mediátori rendszerek a kora újkor forrásaiban (Akadémiai Kiadó, 1997)

az idő bűvöletében (XV): magvető hold

Ismét közelít a holdtölte, s ahogy fordul az évkerék, a természet ciklusainak változásai más és más jelentéstartalommal ruházzák fel az esbatot. A márciusi telehold a növényzet kizöldülésének, a föld virágba borulásának, a fákon kipattanó rügyeknek, a madarak és vadak párkereső, fészekrakó, családalapító szorgoskodásának:) jegyeit hordozza magán. A körülöttünk lélegző világot betölti a tavasz vad, zabolátlan energiája, s annak hatása alatt minden növekedni, kiteljesedni, megszépülni vágyik. A hívás bennünket sem hagy érintetlenül: nehéz ilyenkor nyugton megülni a szebbik felünkön. Jobb is, ha felkelünk és levetkőzzük magunkról a téli bezártságot: tessék kimozdulni, friss levegőt szívni, ásót ragadva nekilátni a konyhakertnek, átültetni a cserepes növényeinket, palántázni, takarítani... Persze a szellemi megújulás sem maradhat ki: ez az időszak ismét jó alkalom új ötleteket, terveket megfogalmazni, azokat papírra vetni, s belevágni a megvalósításukba. Ezidőtáj mindannyiunkban szinte kényszerítő erővel munkálkodik a tenniakarás, a kreativitásra ösztönző tettvágy és fantázia; ne hagyjuk elúszni kihasználatlanul. A magvető Hold játékos tavaszi lendületével azért érkezik el, hogy a növekedés, megújulás és újjáéledés ígéretét hintse szét fölöttünk.

Holland az ünnepnek számos-számtalan (olykor talán megkérdőjelezhető hitelességű) nevét említi még: Nagy Éhínség Hold, Böjt-Hold vagy Böjtölő Hold, Viharhold, Szelek Holdja, Szűzhold, Varjúhold, Hal-Hold, Jéghold, Juharcukor-Hold,  Féreghold, Ekehold, Nedv-Hold, Álmos Hold, Hóvakság Holdja, Vizek Holdja, Kéreghold. Az írónő szerint a márciusi esbat kiváló alkalom a mágia minden formájára, különösen olyan tevékenységekhez, amelyek a gyógyítással, egészséggel, kiteljesedéssel, egyensúllyal, jóléttel, bőséggel, új kezdetekkel, spirituális növekedéssel, szellemi fejlődéssel, termékenységgel, túléléssel, a tél fagyos ridegségének kiolvasztásával s persze az időjárással, magvetéssel, kertápolással, ültetéssel kapcsolatosak. Morrison mindehhez hozzácsapja a lelkierő, kreativitás, inspiráció, belső növekedés, új nézőpontok, szélesebb látótér érdekében végzett munkát.

A rituáléhoz a következő ötleteket javasolja:

- öltözzünk zöldbe, az Anyatermészet megújulása előtt tisztelegve

- az oltárt pasztellzöld terítővel borítsuk, s idényvirágokkal, friss hajtásokkal, aranyeső-vesszőkkel díszítsük.

- használjunk zöld, esetleg sárga és fehér gyertyákat, levelekkel borított (növényi ornamentikával díszített) gyertyatartóba helyezve

- a szertartás végeztével fogyasszunk mákszemekkel vagy szezámmal megszórt süteményt, és igyunk hozzá tejet

- A rituálé után hagyjunk a fák alatt/helyezzünk a fák alá néhány színes fonalat, cérnát, ami a madarak számára fészek-alapanyagul szolgálhat. (Saját megjegyzés: én fonalak helyett inkább száraz fűszálakat, növényi szárakat vagy puha anyagdarabokat, rongyokat javaslok). 

Végül egy alkalomhoz illő fohász Dorothy Morrisontól, amit alkotói szabadsággal - vagy inkább kontármódra - én magam ferdítettem magyarra:

Amint a földben sarjad az új élet
Anyám, te kedves, alázattal kérlek
Hintsd el lelkemben friss bátorság magvait
Hadd vetkezzem le múltam félelmeit
Hadd nőjem túl, mi öreg és hasztalan
Miként  fú az avart, amely alatta van
Ültesd belém új nagyság, új távlatok magvát 
Tetterővel, ihletően ápoljad csíráját

Töltsd el életem a Szél-Hold erejével
Ajándékozz meg vágyam beteljesültével!

Áldott-szép ünnepet!

Források:
Holland, Eileen: The Spellcaster's References (Weiser Books, 2009)
Morrison, Dorothy: Everyday Moon Magick (Llewellyn, 2004)

boszorkánykert (VIII): viola odorata

Törtem a fejem, melyiket válasszam az Istennő szoknyáját tavaszi díszbe öltöztető számos növényke közül. A csáfordi erdőben már nyílnak a tőzikék, s a völgyben futó patakpart hóvirágokat dédelget a meder oldalában - ám e két fajról érdemi mágikus információt nem leltem. Így maradt a közismert-közkedvelt ibolya, amelynek ékszerszirmú, illatos fejecskéi rövidesen lilába borítják az erdő árnyas aljnövényzetét. Lássuk, mit kell tudnunk róla!

Először is azt, hogy a nemzetség, amely a köznyelvben ibolyának és árvácskának nevezett virágokat is magába öleli, a Kárpát-medencében közel 20 fajjal képviselteti magát. Gyakorinak és elterjedtnek számít az illatos ibolya (Viola odorata), erdei ibolya (V. sylvestris), háromszínű árvácska (V. tricolor); különleges és védett jégkorszaki reliktum a sárga ibolya (V. biflora). Itt és most én az illatos ibolyáról szeretnék szólni.

Botanikai ismertetés: a Violales rend Violaceae családjába tartozik.10-25 cm magas, a talajon kúszó és legyökerező indákkal (is) terjedő évelő faj. Tőlevélrózsája szíves vállú, széles-tojásdad, lekerekített csúcsú, csipkés szélű levelekből áll; pálhalevelei rövid-rojtosak. Tőkocsány tetején egyesével nyíló, öttagú, sarkantyús virágai nagyjából 1 cm-esek, sötétlilák (ritkán halványak vagy fehérek), illatosak, márciustól májusig virítanak. Termése szőrös, kerekded tok. 

Előfordulás, élőhely: európai flóraelem. Üde, tápanyagban gazdag, humuszos, árnyas termőhelyeket igényel. Leggyakrabban különböző üde lomberdők és kultúrállományok bolygatott szegélyén találkozhatunk vele, néha gyepekben is felbukkan. Országosan elterjedt faj, egyedül az Alföld fátlan területein ritka. Kertekbe előszeretettel ültetik, nemesített kertészeti változatai is ismertek.

Drog:  gyökeres gyöktörzs (Violae odoratae rhizoma et radix), levél (Violae odoratae folium), ritkán virág (Violae odoratae flos). A gyökeres gyöktörzs kora tavasszal vagy késő ősszel, a levéldrog virágzás alatt vagy közvetlenül utána, 2-3 cm-es nyéllel, a virágzat a nyílás kezdetén gyűjtendő.

Hatóanyagai: triterpénvázas szaponinok, szalicilsav-származékok; kisebb mennyiségben flavonoidok

Farmakológiai hatás, felhasználás: köptető; elhúzódó, idült hörghurut, légcsőhurut kezelésére alkalmas. A legmagasabb hatóanyag-koncentrációt a gyökérzet tudhatja magáénak, a levél és a virág gyengébb hatású. Utóbbit a népgyógyászat nyugtatóként is alkalmazza. Bremness enyhe antiszeptikus, hashajtó és gyulladáscsökkentő hatást is tulajdonít neki, így visszerek borogatására, fáradt, gyulladt szem lemosására, fejfájás csillapítására javallja. Illata miatt a kozmetika,-és illatszeripar közkedvelt alapanyaga volt, ám ma már az ibolya-aromát mesterségesen állítják elő. Virága, leveles-virágos hajtása fogyasztható: a konyhában frissen salátanövényként, vagy édességek, likőrök ízesítőjeként, kandírozott sütemény-díszként debütált.

Az ibolya a mágiában: nőies, Vénusz és Aphrodité szent növénye. A Vénusz bolygó uralma alatt áll, víz elemű. A görögök a termékenység szimbólumaként tisztelték, a rómaiak pedig a belőle készült borért rajongtak. De szerepelt Napóleon híveinek jelképeként is, a viktoriánus Angliában pedig a hölgyek egyik legkedveltebb parfümének számított. Különleges illata miatt régóta a mély érzelmek, a szerelem és szenvedély megtestesítője. Segít szerelemre találni; használóját támogató emberekkel és egyéb entitásokkal veszi körül; emlékeztet bennünket a felajánlás, áldozat szentségére, s örömet hoz az életünkbe. 

A fehér szirmú változat az ártatlanság és alázatosság, a lila a hűség és állhatatosság szimbóluma. Utóbbi eszünkbe idézi, hogy (materiális vagy spirituális) céljaink eléréséhez rendületlen kitartás és következetesség szükségeltetik. Segítségével képesek leszünk minden kötelességünket a kellő határozottsággal végrehajtani, s valós vágyainkat, valós önmagunkat felfedezve megtalálni a helyünk az életben.

Nem árt tudni, hogy bizonyos hagyomány szerint az ibolya a tündérek kedvelt növénye, s a leszedése azok haragját vonja maga után. Viselése ugyanakkor megóv attól, hogy a tündérek 'megvezessenek', azaz elcsalogassanak, elbódítsanak. Az ibolyafüzér- vagy koszorú nem csak a fejfájást tartja távol: erős oltalmazó hatást fejt ki a negatív mágikus effektusokkal szemben is. A szerelem és vágy felébresztésére levendulával kombinálhatjuk. Növő Hold idején, pénteki vagy keddi napon pakoljunk meg egy bíbor vagy lila zsákot félig levendulával, majd tegyünk bele hat friss, apró ibolyavirágot. Kössük át bíbor vagy lila szalaggal, majd a kezünkben tartva töltsük fel pozitív energiával. A varázsige mindenkinek egyéni ízlése szerint alakítható, fontos azonban, hogy abban pontosan megjelöljük, mire vágyunk (szenvedélyes szexuális kapcsolatra, szórakoztató és könnyed viszonyra, vagy tartós, mély érzelmekkel és elkötelezettséggel járó szerelemre). A zsákot tartsuk az ágyban, a párnánk alatt vagy éjjeli fekhelyünk közelében, míg ki nem fejti hatását.

Nos, jó kísérletezést ;)!

Források:

Bernáth, Jenő: Gyógy - és aromanövények (Mezőgazda Kiadó,2000)

Bremness, Lesley: Fűszer,-és gyógynövények (Panem Kft, 1995)

Drew, A.J.: A Wiccan Formulary and Herbal (Career Press, 2004)
Dugan, Ellen: Herb magic for beginners (Llewellyn, 2006)

Gregg, Susan: The Complete Illustrated Encyclopedia of Magical Herbs (Fair Winds, 2008)

McVicar, Jekka: Új füveskönyv (M-Érték Kiadó, 2005)

Rápóthy-Romváry: Gyógyító növények (Medicina, 1977)

az idő bűvöletében (XIV): március

Március. Mikor végre felenged a fagy. Mikor előbújnak az első virágok, s meglegyint bennünket a tavasz szerelemittas életöröme. Mikor a madarak költeni kezdenek, világgá dalolván boldogságukat. Mikor Földanya szívdobbanásai mind gyorsabbak és erősebbek lesznek; Napatya pedig ifjonti szépsége teljében tündököl...

Mmmm, ez a hónap a sokszínű lehetőségek, a lendületes változások, az új kezdetek dinamikus energiáiról szól. Kiváló alkalom az ötleteléshez, megújuláshoz, új projektek indításához, s mindenhez, ami a növekedés, jólét, felfedezés, energia, átmenetek, kitartás, siker, eredmények, valamint a látomások, víziók, jövőképek, jós-álmok fogalomköréhez tartozik. Romboljuk le a minket körülvevő hamis illúziókat, s lássuk olyannak a világot, amilyen valójában. Ébresszük fel magunkban a bátorságot. hogy lépni tudjunk, s ahogy e hónapban a sötétség és fény is kiegyensúlyozza egymást, mi is találjuk meg belső harmóniánkat, amely a letisztult, tudatos, célratörő és gyümölcsöző személyiség kialakulásának alapköve. 

A hónap megfelelései: 

Szín: világoskék, világoszöld, vöröses-lila
Szám: 3
Kő: ametiszt, akvamarin, vérkő, karneol, gyémánt, jáspis, opál, rubin, vörösesnarancs kalcedon, kék topáz
Állatok: vaddisznó, puma, varjú, hal, bárány, oroszlán, halászsas, kormorán (az angol 'tengeri varjú' a kormorán mellett jelenthez sirályféléket, szárcsát és egy bizonyos bíbicfajt is, így ebben bizonytalan vagyok), giliszta
Növények: éger, kőris, rekettye, nárcisz, lósóska (avagy bodros lórom), somfa,  lonc, ír moha, jonquil-nárcisz, cukorjuhar, viola, zsálya, fűzfa
Istennők: Anath, Anna Perenna, Artemisz, Asztarté, Athéné, Bellona, Kübele, Hekaté, Holda, Ízisz, Luna, Minerva, a Morrigan, Ostara
Istenek: Árész, a Zöld Ember, Mars, Teutates, Tyr
Megidézhetők továbbá: viharszellemek

Forrás: 

Hollan, Eileen: The Spellcaster's References (Weiser Books, 2009)

varázskő (II): tigrisszem

Noha nem szerepel a február korreszpondensei között, mégis a tigrisszemre esett a választásom - nem csak mert (az ametiszthez hasonlóan) jóformán minden ásvány-szaküzletben kapható, hanem mert kifejezetten közel áll a szívemhez. Nézzétek el nekem ezt a kis elfogultságot :).

A tigrisszem a kvarcfélék közé tartozó, 7-es keménységű kristály, amely a 'sólyomszem' nevű ékkő pszeudomorfózisával alakul ki. A sólyomszem tompa kékesszürke színű, párhuzamosan elhelyez­kedő, igen finom amfibol-azbesztszálakat tartalmazó, lemezes-rudas kvarcváltozat. Ritkán egyszínű az egész darab, rendesen vékonyabb-vastagabb aranysárga sávok váltakoznak a sötét alapszínnel. A sárga színt az amfibol-azbesztnek vas-hidroxid által festett mállásterméke okozza. A nagyobbrészt mállott, aranysárga, sárgásbarna példányok neve tigrisszem. 

E kettős egyedüli fontos lelőhelye a dél-afrikai Oranje-folyótól északra fekvő Griquatown vidéke, hol átlagosan centiméter vastag lemezeik vörösbarna, okkersárga jáspispalák repedéseit töltik ki. Indiában, Burmában, Nyugat-Ausztráliában és Észak-Amerikában szintén megtalálható.

Alkalmazása a mágiában: tűz, illetve föld elemű, (gyakran említik napkő néven), a Nap uralma alatt áll. A hozzá köthető kulcsszavak a következők: vizualizáció, látomások, a száraz intellektuson túlmutató mentális aktivitás, gondolatok, megelégedettség, foglalkoztatás, évszakok, nyár, nap (mint időegység); kiegyensúlyozott harmónia az ellentétek között, gyakorlatiasság, életerő, tetterő, belátás, méltányosság. A napfonat-csakrára, a gyökércsakrára és a szexcsakrára gyakorolt hatást. Arra sarkall, hogy aktív cselekvőként válaszoljunk a mindennapok kihívásaira, s minden körülmények között maradjunk nyugodtak, stabilak és belátóak.

A tigrisszem ösztönzi a mentális tisztánlátást, megvilágosodást, a logikus gondolkodást. Nyitottá teszi az elmét a paradoxonok felfogására, s így az több, akár egymásnak ellentmondó idea egyidejű tanulmányozására is képessé válik; a konfliktusokban ítélkezés nélküli megértést tanúsít. Segít átlépnünk a fekete/fehér, jó/rossz megközelítésen, s megérteni, hogy minden létező a mindenekfelett álló Egynek, a teremtő isteni szellemnek a megnyilatkozása, része. Ez a látásmód elengedhetetlen annak számára, aki egy magasabb tudás titkait kutatja, mert meg kell értenie, hogy a dolgok alapvető természetében számos látszólagos ellentmondás bujkál.

Az egyensúly köveként segít megtalálni a harmonikus középpontot, az arany középutat mindenféle szélsőség között. Közreműködésével a nézeteltérésekben mindkét oldalt egyformán átlátjuk. Kiváló segítőtársa a hivatalos közvetítőknek (nem riporterekre, hanem különböző, ütköző szituációkban dolgozó közbenjárókra gondolok - ügyvédekre, rendőrökre, bírákra, stb.). Ajánlatos magukkal hordoznia azoknak is, akik peres ügyekbe keveredtek, válófélben vagy letartóztatásban vannak. Konfliktushelyzetekben egyéni törekvéseinket összehangolja a másik fél szándékaival, találva azoknak egy közös nevezőt; s gyakran egyszerű megoldást inspirál. Megbékélteti az eltérő látásmódú, vallású, életfelfogású embereket, legyen szó ismeretlenekről vagy családtagokról, barátokról, szeretőkről. Az egyén belső érzelmi zűrzavarán is segít, lecsendesítve a szélsőséges megnyilatkozásokat.

Mindemellett energizálja a testet, hogy képes legyen teljesíteni az akaratunkat; az 1-3 csakrák ösztönzésével vitalitást, lendületet kölcsönöz nekünk, s gyorsítja az anyagcserét, sejtregenerációt. Mikor hosszú időn át megerőltetéseknek vagy egyéb nehézségeknek vagyunk kitéve (nem csak fizikai értelemben), a magunknál hordozott vagy magunkon viselt tigrisszem segít átlendülni a fáradtságon, legyőzni a félelmet. Az alsóbb csakrák indukálásán keresztül tetteinket megtölti kreativitással és világos szándékkal.

Az aranyfényt közvetítő ásványként segít ráhangolódnunk egy magasabb tudatosságra. Vele meditálva eljuthatunk a feltétel nélküli szeretet, a megvilágosodott tudás és befogadó kegyelem meleg aranyporral átszőtt világába. Az innen visszatérő 'utazó' nem akar egyszerűen csak lebegni az élmény nyújtotta boldogságban: tettekre akarja váltani mindazt a tudást és erőt, amellyel e felsőbb világbéli kalandozás megajándékozta (a szakirodalmi forrás a fentieket keresztény kontextusba helyezte, ami talán ki is csendül a szövegből, bár én nem tartottam szükségesnek ennél jobban kihangsúlyozni). A földre érkező napsugár erejét közvetítve a teremtő, alkotó energia hordozója. Segít, hogy személyiségünk teljessé váljon, megleljük test és lélek harmóniáját, hogy minden tettünkkel kifejezhessük a fölöttünk álló szellemi hatalom nagyságát.

A többi kvarckristállyal jól harmonizál. Moldavittal (meteorüveggel) kombinálva segít felülemelkedni azokon a problémás pontokon, amelyeken hosszú időre leragadtunk.

A belőle csiszol tükör a tudatalatti, intuitív elme gondolataira rezonál, a mágikus látomások tükrözője. A jólét és anyagi gyarapodás érdekében szőtt varázslatok fontos alapeleme (peridottal, jadekővel, opállal, topázzal, pirittel, mágensvasérccel kombinálva). Védelmező erőként szolgál a rosszindulattal, gonoszsággal szemben. A római zsoldosok kimondottan az ellenül foganatosított sötét varázslatok elhárítása érdekében hordták.

A szervezetben a vérre hat, életerőt generál. A belsőelválasztású mirigyek működését stimulálja, kiegyensúlyozza használója hormonháztartását.

Források:

Cunnigham, Scott: Cunninham's encyclopedia of crystall, gem & metal magic (Llewellyn, 2003)

Simmons, Naisha, Raven: The Book of Stones - Who They Are & What They Teach (North Atlantic Books, 2007)

Wikipedia angolul, magyarul

Shimmerlings

véletlen?

A mágikus gondolkodásmód szerint minden mindennel kapcsolatban áll. Amint fent, úgy lent; a részben megmutatkozik az egész. E világlátás az univerzumra egyetlen, organikusan összefüggő szerves egységként gondol, amelynek folyamatai - legyenek bármely nagyívűek - kihatnak a legapróbb, legjelentéktelenebbnek tetsző részletekre is. Az asztrológia vonatkozásában például a születésünk pillanatában regnáló és sorsunkat befolyásoló kozmikus erőviszonyokról a földi kultúrát, időszámítást, vallást, gondolkodásmódot és tudományt legközelebbről meghatározó csillagok, bolygók - utólag is pontosan megállapítható, feltérképezhető - helyzetéből, egymáshoz való viszonyulásából következtetünk; míg egy jós a földre hulló csontok, a markába akadó rúnakövek, a frissen kiontott belek, az egymás után sorakozó kártyalapok alapján olvassa ki a jelen - jövőnkre kiható - történéseit, amelyek csírájukban hordozzák a változást.

Nővérem egy alkalommal a "pogány fatalizmus" kifejezéssel élt, utalva a korai politeista ember végzet-hitére, s azon meggyőződésére, hogy környezetének elemei olyan előjeleket, tabukat és ómeneket hordoznak, amelyek meghatározzák a sorsát. De vajon ostobaság-e ez a gondolkodásmód? Természetesen nem hiszem, hogy minden apróságnak különös jelentőséget kéne tulajdonítanunk - aki ezt teszi, az beleveszik a kritika nélkül elfogadott hiedelmek, az élet minden területére kiterjedő babonák és az alaptalan aggodalmak, feltételezések útvesztőjébe. Ám azt bizton állíthatom, hogy - nem is kevésszer - életünk eseményei (köztük a leghétköznapibb, legjelentéktelenebb történések) mögött egy rendezőelv mutatkozik meg. Hogy az utunkat segítőtáblák szegélyezik, csak meg kell tanulnunk felismerni őket. 

A Gaia-elmélet hívei a Földet hatalmas élőlényként jellemzik. Valóban, e megközelítés nem áll távol a valóságtól. A földi ökoszisztémák közötti kölcsönhatások legalább olyan kifinomultak, összetettek, árnyaltak és főleg - pótolhatatlanok, mint az emberi szervezetet átszövő biokémiai kapcsolatok sokasága. Megfordult a fejemben a feltételezés, hogy e teóriát talán az univerzum egészére is kivetíthetnénk - azaz nem csak bolygónkat, hanem az egész világmindenséget kéne egyetlen, gigászi szervezetnek tekintenünk (s máris a gyönyörű Világfa-elképzelésnél vagyunk, - de erről most nem szólok...).

Namármost, a testünkben lejátszódó folyamatok - legyenek kórosak-károsak vagy az egészséges életműködésekhez tartozók - egyértelmű nyomokat hagynak maguk után. Ha a testben egy szerv megbetegszik, az különféle tüneteken keresztül mutatkozik meg. E tünetek sokszor nem közvetlenül a beteg szervnél, hanem attól látszólag független módon jelentkeznek. Mégis, az orvostudomány - hosszú évezredek alatt - kitapasztalta, felismerte a szimptómák valódi okát, s vagyunk olyan szerencsések, hogy az ok-okozat közti összefüggések feltárásában is jól állunk. Nem így a - fizikai paraméterekkel le nem írható - kozmikus törvényszerűségek tekintetében. Pedig ha egyetlen élőlényként tekintünk akár Földanyára, akár a mindenség egészére - mi sem tűnik természetesebbnek, minthogy a benne lejátszódó folyamatokról tünetek útján hírt ad. Testünk is tudatja velünk a felszín alatt zajló eseményeket, változásokat, ilyen vagy olyan módon - hogy is gondolhatnánk, hogy a Föld vagy épp a kozmosz önnön állapotáról nem közöl jeleket? 

Ezek egy részét, a kézzelfogható biológiai és fizikai törvények hatálya alá eső jelenségeket (mint amilyen a bolygók körpályája a csillaguk körül. vagy a csillagok életciklusa, vagy a tengeráramlatok rendszere, az éghajlatváltozás következtében fellépő időjárási anomáliák, a felmelegedés miatt instabillá váló ökoszisztémák átalakulása) a tudomány vizsgálja.
Én azonban hiszem, hogy a mindenség nem csak az efféle látványos változások útján hat az életünkre. Hogy rejtett törvényszerűségeinek, a tudomány hatókörén kívül eső folyamatainak - melyek a lélek mélyén visszhangzanak - szintén megvannak a maguk 'tünetei'. Általában nem ordítóan egyértelmű jelek, inkább a részletekben rejlő árnyalt, finom, alig észrevehető motívumok. Jelentőségüket csak akkor érthetjük meg, ha nyitott szívvel, befogadó elmével és az univerzumra hangolódva járunk-kelünk a nagyvilágban. Ha egyensúlyban vagyunk önmagunkkal és a környezetünkkel, felismerjük abban a nekünk szánt jelzéseket, figyelmeztetéseket és előjeleket. Rádöbbenünk, hogy nem véletlenül keltette fel az érdeklődésünket egy film, egy dal, egy lehulló falevél, egy harmatos mohapárna, egy ásvány, egy virág. Megértjük, hogy a világnak mondanivalója van a számunkra, - csak meg kell tanulnunk odafigyelni rá.
Hogy e mentalitás egyenlő a fatalizmussal? Aligha. Nem kell azt éreznünk, hogy marionettbábként rángatnak bennünket fölöttünk álló hatalmak. Hiszem ugyan, hogy a 'sors', mint olyan, létezik; hogy az ember magában hordozza életpályájának lehetőségeit és buktatóit, s van, amelyik elől nem menekülhet. De azt is hiszem, hogy a döntéseink jellemeznek bennünket, s hogy utunk fordulópontjain miénk a választás. A világegyetem mindehhez, ha úgy tetszik, súgóként asszisztál; elárulva a maga állapotát s benne elfoglalt helyünk alapján szelíden megmutatva az uta(ka)t, amely(ek) ránk vár(nak). Nincs más dolgunk, mint meghallani tanácsait, és befogadni azok mondanivalóját.

Áldás!

könvytári kitekintő

Ma elzarándokoltam a megyei könyvtárba azzal a feltett szándékkal, hogy visszaadom a lassan négy és fél hónapja nálam porosodó, még augusztusban kikölcsönzött és az utolsó utáni extra hosszabbítást is túlhaladó kilenc könyvet. Szilárdan eltökéltem, hogy nem fogok kivenni újabb olvasmányokat, mert a vizsgaidőszak sűrűjében ugyan kinek van ideje olvasgatni?

Végül persze hat kötettel a hónom alatt távoztam. Íme a címlista - gondoltam, akár még közhasznú is lehet, amennyiben felkelti valaki érdeklődését a nevezett művek iránt:)

Makra Sándor: A mágia (Magvető, 1988)

Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története I. (Osiris-Századvég, 1994)

Perle Besserman: A Kabbala és a zsidó misztika (Szukits Könyvkiadó, 2003)

Róheim Géza: A varázserő fogalmának eredete (Budapest, 1914 - reprint kiadás)

Szepes Mária: A smaragdtábla (Édesvíz kiadó, 1994)

Várkonyi Nándor: Varázstudomány I. (Széphalom Könyvműhely, 1998)

Ha már itt tartunk, íme még néhány iromány, amely a helyi városi könyvtár kollekcióját gazdagítja, noha jelenleg épp az én polcomon díszeleg: 

Kabay Lizett: A táltos színeváltozása (Mentor Kiadó, 2005)

Kandra Kabos: Magyar mitológia (Magyar Ház Kft, 2006)

Kótyuk Erzsébet: A népi gyógyítás hagyományai egy kárpátaljai magyar faluban (Európai Folklór Intézet - Osiris, 2000)

Vajkai Aurél: Népi gyógyászat (Jószöveg Műhely Kiadó, 2003)

Test, lélek, természet - tanulmányok a népi orvoslás emlékeiből (a SZTE Néprajzi Tanszékének kiadványa, 2002)

Jó olvasgatást!:)

az idő bűvöletében X: farkashold

Egyéb elnevezései: csendes hold, hó-hold,szűz hold, viharhold, hideg hold, kezdetek holdja, yule utáni hold, kis téli hold, szörnyű hold, különleges hold, sütögető hold, nagy szellem hold, ünnepi hold (E. Holland nyomán).

E holdtölte - Dorothy Morrison szerint - két okból nyerte el a 'farkashold' titulust Az egyik kézenfekvő: mivel ez az év legfagyosabb, legkietlenebb, táplálékban legszegényebb időszaka, a farkasok és más ragadozók nem érik be egyre fogyatkozó erdei zsákmányukkal; az ember által lakott területeket is meglátogatják a könnyű prédának számító háziállatokra vadászva.

Másfelől a farkasok jellegzetes vonása a közösségi összetartás. Életreszólóan választanak párt, akárcsak az emberek; és falkában élnek, hogy a mindennapi túlélés terheit megosszák egymás között (oké, ez a szöveg harmatosan naív, de igyekezzünk a falkaösztönt emberi vonatkozásban értelmezni)

Az ember természeténél fogva közösségi lény. A társadalom szerkezetének alapja nem az egyén, hanem a család. Eleink a kezdetektől fogva kisebb-nagyobb, rokonsági viszonyokon alapuló közösségekbe (családokba, nemzetségekbe, törzsekbe, nemzetekbe) tömörültek. Az ember egymagában elsorvad, lelkében megcsonkul, elszegényedik (ugyan nem akarom azt mondani, hogy nem akad köztünk született remete-alkat, de azt hiszem, ritka jószág). 

A januári telehold arra emlékeztet bennünket, hogy törődjünk többet a családtagjainkkal. Az ünnep alkalmából töltsünk némi időt a szeretteinkkel; szenteljünk pár gondolatot a (távollevő) rokonainknak, hozzátartozóinknak. Nélkülük, a tetteik, szavaik nélkül (akár pozitív, akár negatív hatást gyakoroltak ránk) nem lennénk azok, akik vagyunk. 

Az ember egyéniségét, karakterét a genetika csak részben definiálja. A személyiségfejlődésben a környezetnek kulcsszerepe van; és mindannyiunk legmeghatározóbb környezete, amelyhez a korai évek alapvető fontosságú érzelmi-fizikai tapasztalatai kötődnek, a család és az otthon. Azoknak az embereknek az életritmusához, értékrendjéhez, moralitásához szocializálódunk, akiknek a körébe belenövünk; persze idővel tőlük független, saját meglátásaink, erkölcsiségünk, életmódunk alakul ki, mégis - abban, amit elértünk, akivé lettünk, benne rejlik a családunktól kapott minden jó és rossz. 

Ugyancsak gondoljunk az őseinkre. Elődeink öröksége a vérünkben kering, bele van kódolva a minden sejtünkben lüktető DNS-láncba. Tőlük származunk, nekik köszönhetően kóstolhattunk bele az élet csodájába. Ne feledkezzünk meg erről.

Ha varázsolni akarunk, ez az esbat kiváló a családi problémák leküzdéséhez, a család összetartásának megerősítéséhez, társas kapcsolatok (legyen szó szerelemről vagy akár munkaviszonyról) javításához, általában érzelmi ügyekhez; illetve a bátorságot igénylő új kezdetek (újrakezdések) megtámogatására. 

Dorothy Morrisontól idézem az alábbi invokációt (párhuzamosan vele olvasható saját nyersferdítésem):

"Mother Goddess, hear me plea..................Holdanya, halld a kérésemet

Bring Wolf Moon energy to me...................Hozd el a Farkashold energiáját nekem

And with it, bring into my heart....................És vele hozd szívembe

That constant love that does not part...........A tartós szeretetet, amely nem tesz különbséget

From friends or family or those....................Barátok, család, és mindazok között,

Who hold me dear - both far and close.......Akik szeretettel kitartottak mellettem - legyenek távol vagy közel

Lend courage as I start anew......................Kölcsönözz nekem bátorságot az új kezdethez,

Please bring these things, I ask for You"......Kérlek, add meg, amit kérek Tőled!

Insturkciók a ceremóniához:

- öltözzünk burgundivörösbe vagy rózsaszínbe, vagy a piros egyéb árnyalatába, kifejezve a szeretet és összetartás erejét

- ugyene célból gyújtsunk hasonló árnyalatú gyertyát az oltáron

- égessünk örökzöldekből készült füstölőt (pl. fenyőillatút)

- dekoráljuk az oltárt a családtagokról készült fényképekkel, a közös élményeket felelevenítő szuvenírekkel, egy-egy ereklyeként megőrzött személyes ajándékkal, a múlt mementóival. Díszítő gyümölcsként alkalmazzunk almát.

- jelöljük a kört örökzöldekkel, amelyek a szeretet tartósságára, örökérvényűségére emlékeztetnek bennünket; s egyben az élet és a növekedés mindig megújuló ciklusát szimbolizálják.

- a Torta és Bor alkalmával fogyaszthatunk édes-sukros süteményeket és almalevet.

Hogy milyen egyéb témakörök kötődnek hozzá? Eileen Holland értelmezésében a következők: levegő, hó-, jég mágia, konyhai varázslatok (varázslatosan finom ételek elkészítése;));  lustaság, kényelmesség,  kezdetek, új tervek, elgondolások; az önmagunkra, személyes problémáink megoldására fordított energia, kreativitás, kezdeményezőkészség, újjászületés, megújulás, felfrissülés, védelem, varázslatok hatástalanítása vagy visszafordítása, szülés, születés, gyermekek, fiatalság, ártatlanság, megtisztulás, csend, túlélés, szegénység, ínség száműzése (anyagi és spirituális, lelki-érzelmi vonatkozásban egyaránt).

Források: 

Hollan, Eileen: The Spellcaster's References (Weiser Books, 2009)

Morrison, Dorothy: Everyday Moon Magic (Llewellyn, 2004)

Egy utolsó jótanács: időben kezdjétek el az ünneplést, ne járjatok úgy, mint én, aki az egész napos láblógatás után akkor kaptam észbe, mikor már majd' leragad a szemem :) Áldott-szép esbatot!

az idő bűvöletében XIX : január

Ugye már ti is unjátok a semmitmondó, morcos bejegyzéseket? Hát most megpróbálok közhasznú lenni: íme a januárhoz kapcsolódó mágikus megfelelések ismertetése Eileen Holland alapján, kissé átszabott formában.

Januárhoz, az év kezdetéhez olyan varázslatok, tevékenységek kötődnek, amik a személyes megújulást, újrakezdést szolgálják. Tervezzünk, ne féljünk célokat tűzni magunk elé; vegyük számba az elmúlt naptári év tapasztalatait, tanulságait, emlékeit, és azokból építkezzünk a következő időszakban. Tekintsünk magunkba őszintén, s találjuk meg a tavalyi eseményeknek a bensőnkben felhalmozódott lenyomatait; tegyük mérlegre cselekedeteinket, kivívott sikereinket és kudarcainkat, s dolgozzunk azon, hogy száműzzük a negativitást az életünkből. A januárhoz kapcsolódik minden, ami a kezdetek, képességek, (ön)bizalom, célkitűzések, koncepciók, türelem, óvatosság, védelem, biztonság, megőrzés, állandóság, csendesség címszavakkal jellemezhető.

Az ide kapcsolódó néphagyományok jellemző eleme az időjárásra, leendő férjre vagy szeretőre, termésre, állati szaporulatra vonatkozó jóslás, illetve a kívánság-mágia. 

További megfelelések:

Állatövi jegy: Bak, Vízöntő

Szín: fekete, sötétkék, sötétvörös, fehér

Ékkövek, ásványok: jácint, borostyán, berill, gránát, hematit, ónix, krizopráz, amazonit, gagát, a turmalin rózsaszín változata (rubellitként is ismert)

Állatok: prérifarkas, kacsa, szajkó, róka, fácán, lúd, kakas

Növények: éger, nyír, szegfű, sáfrány (avagy krókuszok - a latin nemzetségnév egyaránt Croccus), benedekfű, majoránna, dió, fenyőtoboz, hóvirág

Füstölő: pézsma, szantálfa

Istennők: Chang-O, Felicitas, Freya, Héra, Ianuaria, Inanna, Irene, Junó, Pax, Sarasvati, Vénusz

Istenségek:  Antu, Janus (a kapuk őre), a Nagy Szellem

Megidézhető még: Gabriel, Cambiel, tündérkék (az angol folklór által 'brownie'-ként aposztrofált lények), gnómok

Forrás: Eileen Holland: The Spellcaster's Reference (Weiser Books, 2009)

csodafiú-szarvas