1916-ban, Londonban született egy középosztálybeli keresztény család gyermekeként. Újságírónak tanult, számos cikket és novellát publikált., korai éveiben többek között a Soviet Weekly és Daily Worker munkatársa volt. Szövegkönyvíróként televíziósorozatokat szolgált ki (Dr. Finlay's Casebook, Armchair Theathre, Crossroad), és rádióműsorok szerkesztésében is segédkezett. A második világháborúban a hadseregben a légelhárításnál szolgált, kapitányi rangban. Első komolyabb publikációja egy kézikönvy a 30mm-es Bofor fegyver használatához. Ő volt az első angol tiszt, aki belépett Aushcwitz kapuján, s ez, meg a háború utáni Németországban szerzett tapasztalatai (a Szövetségi Felügyelő Bizottságnál dolgozott) egy életre meghatározták a gondolkodásmódját. Angliába visszatérve folytatta az újságírást, s az '50-es években csatlakozott a Brit Kommunista Párthoz időszakos szerkesztőként. A kommunizmus híve maradt mindaddig, míg az 1956-os magyar forradalmat vérbe fojtó szovjet csapatok pusztításával nem szembesült. Ekkor kilépett a pártból.
A wicca vallással Alex Sanders révén ismerkedett meg. Ahogy arról már szó esett, a 'Legend of the Witches' c. film forgatásának kapcsán interjút készített a nagy médiahírverés központjában álló Sanders-házaspárral. A riport kétrészes cikk formájában jelent meg a Reveille-ban. A Sanders-házaspár az írás kedvező fogadtatását látva felkérte Farrar-t, hogy írja meg Alex életrajzát - annak ellenére, hogy azt June Johns már megtette. Ebből a megbízatásból született Farrar legismertebb műve, a "What Witches Do"(1971). A könyv a modern boszorkányság mikéntjeit és miértjeit részletezi. Hogy minél alaposabban elmélyülhessen a témában, Farrar maga is csatlakozott a wicca hívek táborához: 1970. febr. 21. - én avatta be Maxine Sanders, a Főpapnő. Sanders-ék kovenjében találkozott későbbi feleségével, Janet Owen-nel. Közösen léptek be a második fokozatba a következő évben, s nem sokkal ezután (a '70-es Yule-fesztivál idején) saját kovent alapítottak. 1971. ápr. 24-én beavatták őket a harmadik fokozatra, s ezzel függetlenné váltak, ám mindvégig hálával és tisztelettel tekintettek tanítóikra, a Sanders-házaspárra. Kovenjüket körültekintően és figyelmesen vezették, s mellette1972-ben összeházasodtak egy anyakönyvi hivatalban.
1976-ban - megelégelvén a nagyvárosi nyüzsgést és zajt - az írországi Mayo-ba költöztek, ahol új kovent alapítottak. Időközben saját vallásgyakorlatuk nagymértékben eltávolodott az Alexandriánus Tradíciótól, s jelenleg is élő önálló hagyománnyá formálódott. Közös munkájuk további gyümölcse néhány meghatározó könyv (pl. Eight Sabbat for Wiches-1981, The Witches' Way-1984, The Withes' Bible, stb.). Előadásokat tartottak az Egyesül Államokban, Európában és a Németalföldön, videóanyagot készítettek a modern pogányságról. Munkásságuk a mai napig meghatározó a wicca követői számára.
Farrar számos hagyományba nyert beavatást, többek között a stregheria (olasz boszorkányság) tradíciójába is. 1999-ben mint 3. szintű klérus megalapította a Vízöntő Szentségtartó Templomot, amelynek írországi támaszpontja ma a Teampall Na Callaighe. Habár a pogányság több területével foglalkozott, egyszerű wiccának tartotta magát, aki egész életét a boszorkányság elérhetővé és elfogadottá tételének szentelte. 2000. febr. 7. - én, nyolcvankét éves korában hunyt el.
További részletes információk olvashatók róla itt: Stewart Farrar - Wikipedia (ENG) .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése