2014. február 25., kedd

horribile dictu

Most pedig nagyon ronda dolgot fogok tenni, amiért előre is elnézéseteket kérem: politizálás lészen. Morcogós magánvélemény következik, amivel a legkevésbé sem kötelező egyetérteni.
Hosszú ideig hidegen hagyott a politika, négyévente egyszer leadtam a szavazatomat a Fideszre, pirosbetűs ünnepeken végigültem a Híradót és kész. Az utóbbi hónapokban azonban a közügyek iránti érdeklődés akut tünetegyüttesét tapasztaltam magamon, már-már rendszeres olvasójává váltam különféle hírportáloknak és egyre sűrűbben telepedtem a képernyő elé esténként. Az eredmény: a kormánypártba vetett naív bizodalmam - enyhe émelygéssel kísért - rapid erodálódása.
Megdöbbenten tapasztaltam, hogy a közmédia esti híradója már hónapokkal a választások előtt inkább tűnt kampányvideónak, mint elfogulatlan, pártpolitikától mentes hiteles tájékoztatásnak; hogy milyen horderejű ügyek váltak mellőzötté, míg bizonyos hangyákat elefánttá pumpáltak; hogy lassanként semmi jele a semlegesség - látszatának - megőrzésére irányuló törekvéseknek; hogy az M1-M2 rafinált és kevésbé szubtilis kortesfogások eszközévé silányult.
Teljesen megrökönyödtem. Jóformán az anyatejjel szívtam magamba a jobboldal keresztény-konzervatív értékrendje iránti szimpátiát, s noha természethívőként nyilván nem tudok többé azonosulni annak vallási vetületével, továbbra is homályos eszményképként lebegett előttem A FIDESZ, csupa nagybetűvel, mint igaz értékeket képviselő, őszinte jóakarattól vezérelt, talpig becsületes politikusok közössége. Nos, a nimbusz romba dőlt.
Hogy csak a megelőző (fél) év botrányait citáljam: a földpályázatok visszásságai, a NAV-ügy agyonhallgatása, Kishantos ellehetetlenítése, a társadalmi-szakmai egyeztetés nélkül, képtelenül rövid idő alatt tető alá hozott tankönyvtörvény és a szintúgy tömegeket érintő, generációkra és évtizedekre kiható paksi egyezmény, amelynek részletei továbbra sem ismertek, és amelynek dokumentációját a kormány egy dekádra titkosította - noha Orbán Viktor 2008-ban épp egy hasonló szerződés miatt háborgott - számomra hitelvesztetté tették a Fideszt. Sokszor talán nem is az "amit"-tal, hanem az "ahogy"-gyal van a gond (hiszen számos elismerésre méltó intézkedést hozott négyesztendős regnálásuk): mégis, abszolút fölényük tudatában, a kétharmaddal visszaélve, elegendő fékező tényező nélkül mintha túlontúl is elbízták volna magukat.Megindult a lejtmenet a pofátlan önkényesség felé.
Ismétlem, számomra ez hatalmas csalódás. Őszintén hittem a kormánypártban, négy éve diadalittas örömmel töltött el az a bizonyos többség, emblematikus kulcsfigurának láttam Orbán Viktort, aki a rendszerváltás pezsgő légkörének fiatalos lendületével küzd Az Igazságért. Bocs a gúnyolódás miatt, a kiábrándultság szülte keser beszél belőlem.
Visszataszító, ami a mai politikai színtéren zajlik. Hogy a pozitív kampány lassanként ismeretlen fogalommá válik, a meghatározó politikai szereplők egymás pocskondiázásával igyekeznek saját népszerűségüket bebiztosítani; hogy a legaljasabb eszközökkel rángatják elő újra és újra az ellenfelek ballépéseit, ilyenolyan gaztéteményeit, kétes múltját; hogy elcsépelt retorikai fogásokkal, kiherélt hírek egysíkú tálalásával és a kényelmetlen részletek elhallgatásával operálva tudatos agymosást folytatnak; hogy jól bevált - unásig szájbarágott - jelszavak, értelmi helyett érzelmi asszociációt kiváltani szándékozó agyonhasznált klisék patetikus szajkózásával butítják a jónépet. Megdöbbentő, hogyan torzulnak az információk a köztévé tálalásában, hogyan szolgálja a híradó minden jól kiszámított és pontosan adagolt mondata a kormány felmagasztalását és az ellenzék nevetségessé tételét (teszem hozzá, utóbbihoz nem kell nagy igyekezet), hogy kopik a sokoldalú társadalmi párbeszéd. A négyes metrónál is gyorsabban épül (ésméghozzá közpénzen, kac-kac) a megfelelő csőlátást biztosító mentális alagút a mélyen tisztelt választópolgár fejecskéjében. Vagy paranoiás lennék?
A magam részéről a voksomat a zöld középmezőnyre adom majd le (LMP, Élőlánc Magyarországért), mert - a környezet,- és természetvédelmi elkötelezettségen túl - úgy érzem, azt a pozitív újító szándékot és hittel teli tenniakarást, amely hajdan a Fideszt jellemezte, ma ők képviselik (amíg bele nem fáradnak a szélmalomharcba). Összességében természetesen a Fidesz győzelmére számítok, és nem is bánom, ha így lesz, de talán jót tenne nekik, ha ezúttal nem kerülnének kétharmados többségbe.
Nno, pofázás vége. Uff, én beszéltem.