'mások'

A minap körbeszimatoltam egy kicsit itt a blogspot.com-on, próbálván becserkelni valami rokontémájú webnaplót. Eredménytelenül. Mi több, ismét ékesszóló bizonyítékát adtam annak, micsoda egy digitális analfabéta vagyok, tudniillik még arra sem sikerült rájönnöm, hogy tudok tallózni a blogok között. Jobb híján ráfeszültem a NavBar "Következő blog" linkjére, azt nyomogattam kitartóan. 

És ott voltak ők. Minden második klikkre beléjük botlottam. 

Egy magamfajta hajadonnak igazán nem kéne irtóznia az olyasmi, kimondottan nőies kézműves foglalatosságoktól, mint a gyöngyfűzés, hímzés-varrás, kötés, horgolás (nem is beszélve a gobleinkészítésről), de mégis. Valamiféle,  éltem hajnalának dögunalmas techinkaóráin kicsírázott (és azóta alaposan meggyökeresedett), ösztönös ellenszenvvel viszonyulok az efféle ténykedésekhez. Pedig imádom a kötött-horgolt ruhákat (különös tekintettel a pulóverekre), szépnek találom a gyöngyhímzett nyakláncokat (van is pár), és a gülüszemű kis egérke kulcstartófityegők, a csillogó-villogó gyöngybrossok, medálok, a csipke könyvjelzők, a kötött "huncut-duci-pillangók" meg társaik sem olyan borzasztóak, tényleg... kivéve, hogy a falra mászok tőlük. 

So, here's the thing. Bizonyára szentségtörő dolog így meggyalázni egy művészi tökélyre fejlesztett pamutfonal-kompozíciót (és most feledkezzünk el a szintén émelyítő tortaköltemények kompániájáról.). Minden tiszteletem azoké a hölgyeké, akik időt és fáradtságot nem kímélve, mint önjelölt Columbusok, fejest ugrottak az egy gombolyag vagy épp egy halom csillogó kis műanyagizé rejtegette ismeretlen lehetőségek gazdag tárházába. És a szarkazmust félretéve valóban gyönyörű munkák születtek a kezük alatt. Mégis, lassan kezd az őrületbe kergetni a rózsaszín (csillámporos) cukormázat habzó blogok sokasága. 

Erre ma a Maradj talpon! második 'kihívója' az egyik ilyen hímező-hámozó, blogger szuperanyu volt. Úgy éreztem, mintha valami hajhullató rémálom deja vú-je kerülgetne. Hát már a csapból is...?!