eluveitie: slania's song

vagy másképp...

ha még nem láttátok volna, nézzétek meg mindenképp. megtörtént eseményeket dolgoz fel; nem könnyed esti szórakozásnak való, megrázó és elgondolkodtató.

vagy másképp...

omnia - dance until we die

(szokatlan stílus, szokatlan hangzásvilág, de tartalmas mondanivaló)

mt 6,24-34

Maga Jézus szintén az anyagiassággal szemben érvelt az alábbi gondolatokkal, és azt hiszem, ez manapság is komoly kérdés. Természet-tisztelő pogányként a legtöbbünk valószínűleg nem akar a fogyasztói társadalom, a globalizált szuperpiac rabja lenni, nem akar beszállni a pénzt, karriert és kényelmet hajszoló tömegek hajtotta mókuskerékbe. A multik által szponzorált "nyugati álom" ideája nem csak környezetromboló, lélekromboló is. Napjaink legelterjedtebb civilizációs betegsége a stressz. Milliók gyötrődnek a holnapon szorongva (és elsősorban nem a legszegényebbek), csak mert már nem látnak ki a maguk köré rakott fojtogató falak közül. Azt hiszik, az élet obligát szükségletei közé tartozik a plazmatévé, a laptop a gyereknek, a havi félmilliós kereset, a légkondi és a legújabb okostelefon. A kényelemért alkotott eszközök előbb-utóbb bilincsként szorulnak ránk; ami bennünket kéne szolgáljon, szolgává tesz minket. A rosszul értelmezett anyagi biztonság megteremtése először alapszükséglet, később életcéllá válik, miközben az emberiesség elsorvad a jólét mérgező bűvkörében. Ma vagy kétezer éve, pogányok, zsidók, keresztények között egyaránt ugyanaz a kérdés: "quo vadis"?

"Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ,,Mit együnk?”, vagy: ,,Mit igyunk?”, vagy: ,,Mibe öltözködjünk?” Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja."

"...utak találkozása vár..."

Annyi mindenről akartam írni az elmúlt napokban, hogy most, mikor végre időt is tudok szakítani rá, nem tudom, hol kezdjem.

Tegnap esküvőn voltam Székesfehérváron. A szüleim és a vőlegény felmenői régi barátok; a nagypapáink osztálytársak voltak az elemiben. A menyasszonyt és a sleppjét szintúgy ismertem, méghozzá abból a keresztény ifjúsági körből, amelynek kamaszéveim során többé-kevésbé aktív tagja voltam. Az egész násznép különböző katolikus közösségeken keresztül kapcsolódott össze, magyarán szólva már-már csöpögött a vallásos lelkesültségtől (egy kivétel a bátyám haverja, aki mellettem ülve jóízűen végigkuncogta az egész szertartást).

Ambivalens érzések töltöttek el a szentmise alatt. A több mint két évtizedes berögződés arra sarkallt, hogy gépiesen mormoljam a megszokott szövegeket, akárcsak hétről hétre sok-sok éven át. Erőnek erejével csukva tartottam a szám - talán életemben először nem énekeltem és imádkoztam együtt a tömeggel.Úgy éreztem, ezek a szavak számomra már semmitmondóak. Közben szünet nélkül a már-már reflexszerűen felébredő "templomi áhítat" és a kereszténységgel kapcsolatos újkeletű, valószínűleg a tőle való elszakadás elkerülhetetlen folyományaként fellépő ellenérzéseim között gyötrődtem. Mostanában meglepődve tapasztalom, hogy minden tudatos igyekezetem ellenére magam is beleestem a pogányok egyik nagy hibájába: vörös posztóként tekintek a krisztusi egyházra. Bár továbbra is meggyőződéssel vallom, hogy a kereszténység számtalan időtálló értéket tud felmutatni, újabban azon oldalait, amelyekkel kapcsolatosan fenntartásaim vannak, mind hevesebben kritizálom. Talán mert a tőle való végleges elszakadáshoz szükség van egyfajta érzelmi töltetre is; nem lehet steril józansággal, fájdalommentesen leválni róla? Vagy mert mostanra átestem a ló túloldalára? Ki tudja.

Mindezek kapcsán elgondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen miért is támadjuk oly sokszor oly haragosan -elsősorban is - a katolicizmust. Oké, eretneküldözés, inkvizíció meg a többi; ugyanezt az őskeresztények is megszenvedték a római birodalom derék pogány császárainak jóvoltából. Mégis, a legtöbb dühtől habzó kirohanás oly fényt vet a krisztusi hitre, mintha az abszolút összeegyeztethetetlen volna a mi világképünkkel. Miközben más vallásokból gátlástalanul merítünk, a pogány Európa mitológiai palettájától kezdve a hinduizmuson, buddhizmuson át a sámánizmusig, a kereszténység és példának okáért a wicca egybefonódását, házasítását elképzelhetetlennek tartjuk. Emlékszem, valamelyik pogány portálon közröhej tárgyaként tűnt fel egy wicca irányzat, amelynek főpapnője épp ezen fáradozott. 

Ha a kereszténység is csak egy vallás a sok közül, miért ne meríthetne belőle bármely pogány? Ha Jahve is csak egy isten a sok közül, miért ne imádkozhatnánk hozzá is? Nem mintha én szeretnék, jól megvagyok Földanyával, Napatyával - node azért a lehetőséget nem tartom eleve kizártnak.

Van, aki azzal érvel, hogy a kereszténység erkölcsisége, etikai kódexe, dogmatikus valláselvei ellenkeznek a pogány szellemiséggel. Sok tekintetben igaz; ugyanakkor lássuk be, a hajdani pogány vallások javarészének is szép számmal vannak olyan vonásai, amik kevéssé korrelálnak a "Ha azzal nem ártasz senkinek, azt tégy, amit akarsz" aranyszabállyal (noha utóbbit nem minden neopogány tartja tiszteletben). Az afféle apróságok, mint az ember (vagy akár állat,-)áldozat, vérbosszú és társai, amelyek - tetszik vagy nem - szorosan összefonódtak bizonyos vallási motívumokkal (illetve a hitrendszerből kibomló erkölcsiséggel), nehézkesen passzírozhatók be - hogy mást ne mondjak - a mai társadalmi normák keretei közé. Ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, be kell látnunk, hogy egyikünk sem tud száz százalékban az oly nagyra tartott ősök moralitása, vallása szerint élni (hacsak nem akarja rövid úton a börtönben végezni).

Amennyiben valaki elfogulatlan szemmel és némi alkotó szabadsággal olvassa a Bibliát, hamar rájön, hogy Jézus voltaképpen egy hamisítatlan hippi volt :), épp csak kicsit bővebben kifejtette a "Szeretkezz, ne háborúzz" jelmondatot (természetesen a korabeli zsidóság kultúrájába, hagyományaiba, társadalmi berendezkedésének szabályrendszerébe, vallási koncepciójába illesztve). A következő bejegyzésben azt az evangéliumot olvashatjátok, amelyet az ifjú pár a tegnapi esketéshez választott. Az atya úgy értelmezte a szöveget, hogy az anyagi javak, talmi értékek, felszínes fényűzés hajszolása helyett inkább az Istennel való kapcsolatra, a lelkiéletre kell koncentrálni. Nagyjából ugyanerről szól az Omnia "Dance until we die" című dala, természetesen pogány spiritualitásba ágyazva. Én meg úgy fogalmaznám meg: fenébe a világgal, élj a szíved szerint :).

Áldás!

Hulló Eső, 2011-05-29

égszakadás

Olyan vihar tombol errefelé, mintha Zeusz, Jupiter és Thor tartana szakmai meetinget épp a fejünk felett :)

eeeekkora halat fogtam...

Ó. Te. Jó. Ég. (Amúgy Janice-esen). Megvettünk egy másfél méternél is hosszabb, 25 kiló körüli lesőharcsát. A feldolgozására a fél napunk ráment. Anyukám, szegény, aki irtózik az édesvízi halaktól (különösen, míg azok egyben vannak) bemenekült a házba, hogy ne is kelljen látni az udvaron zajló vérengzést (becsületére legyen mondva, később hősiesen magára vállalta a mosogatást). Gigászi küzdelem volt: hajnali egyig ültem a halászlé-alapot forraló kondér mellett az udvaron, fejlámpa fényénél olvasgatva. Mindenem harcsaszagú, és még a melltartómból is pikkelyek hullottak ki, mikor levetkőztem. Hiába, a balatoni élet szépségei ... :)

(párkocka)

juhhú

hosszabban akartam ragozni a témát, de mivel kissé becsíptem (szolid poharazgatás némi családias csevej mellett a sógorom és szüleim társaságában), csak röviden: nekem lesz a legjobb melóm a nyáron és punktum.

uhh. majdnem tíz percbe telt helyesírási hibák nélkül begépelni ezt a két sort. szánalmas volnék?

az európai nemzeti parkok napja

1909. május 24-én alakultak meg az első európai nemzeti parkok, egyszerre kilenc Svédországban. Az EUROPARC Szövetség kezdeményezésére 1999 óta ennek emlékére minden év május 24-én ünneplik az európai nemzeti parkok napját. A nap a nemzeti parkok és egyéb védett területek célkitűzéseire és jelentőségére kíván ráébreszteni igyekezvén minél szélesebb társadalmi támogatást szerezni a természetvédelem ügyének. Alkalmából a nemzeti parkok különféle programokkal mutatják be tevékenységüket, védett értékeiket. Az alábbiakban megtaláljátok a hazai nemzeti parkok programajánlatát:

Aggteleki Nemzeti park

Balaton-Felvidéki Nemzeti Park
Bükki Nemzeti Park
Duna-Dráva Nemzeti Park
Duna-Ipoly Nemzeti Park
Fertő-Hanság Nemzeti Park
Hortobágyi Nemzeti Park
Kiskunság Nemzeti Park
Kőrös-Maros Nemzeti Park
Őrségi Nemzeti Park

(A fotón a Boldogasszony papucsa vagy Vénusz-sarucska, papucskosbor elnevezésű orchideafaj látható, amely hazánkban fokozottan védett /eszmei értéke 250 000 forint/. Mészkedvelő, /fél/száraz talajú, félárnyékos /sziklai/ bükkösök, száraz tölgyesek, szubmediterrán bokorerdők, száraz gyepek, sziklai cserjések lakója. Május-júniusban virágzik, rendkívül ritka növény; a Bükki Nemzeti Park fajmegőrzési programja keretében sikerült a legeredményesebben megóvni speciális élőhelyeit.)

ígéret

vadromantika

tegnap a tescóban megismertem "ZöldségesGábort", a kevés számú helyes férfi dolgozó egyikét. sajnos találkozásunk idején már vagy öt órája fagyálló hűtőfolyadékban, szélvédőmosóban, motorolajban és útszóró sóban tunkoltam, így kevésbé attraktív oldalamról mutatkoztam be neki. mindenesetre azért én alaposan megszemléltem az ő attraktívabb oldalát :).

meló után a sógorom baráti körének egyik szingli tagja jött értem, hogy hazavigyen (természetesen a nővérem szervezte össze a dolgot). annyira cool a srác haja, vörös, göndör és hosszú, úgy öleli körbe a fejét, mint valami színt tévesztett pitypangbóbita vagy gyapjas glória. hazafelé bartókot hallgattunk a kocsiban, nagyon kellemes aláfestése volt az éjszakai autózásnak. csak ne lettem volna annyira izzadt, olajos, poros, gyulladt szemű és félájult:). 

uff, én beszéltem

bridget jones 

búfelejtő

...over...

" Huyana,

Your command of English was quite well. Sadly I don't have the resources or time to keep the Oh My Gods! site up any longer. Sorry :-(

-- Shivian Balaris "

- most tényleg el vagyok keseredve. ostobaság, ez csak egy weboldal, de mégis. ha mindössze pár nappal előbb rászánom magam a külső winchester megvételére, talán még időben ki tudtam volna menteni az egészet, ahogy terveztem. végig sem tudtam nézni. áh, elment az életkedvem -

a rettegés foka

nem bírtam tovább cérnával

" Dear Shivian!

First, my english is poor, - please forgive me if I make mistakes:). I’m a pagan (girl) from Hungary, also avid fan of the webcomic „Oh my gods” :). I found it a couple of weeks ago, but soon became a favorite of mine. Last week i saw that the server is not available, which made me sad… And now, your „storefront page” appears instead of it. This means that the site is finally over? It would be very disappointing… :( I hope that this is only temporary (?).
If it’s not, then I want to thank you for the many happy, hilarious moments, caused by Oh My Gods. It made me want to smile at the world :)… I forgot my problems for a couple of minutes. Thank you very much.

Blessed be!

Yours sincerely, Huyana"

levendulaolaj, fahéjas füstölő, kókuszos keksz, gitár...

esbat :)))

tegnap este...

esbat helyett tesco.

Ezúttal ritka pocsék napom volt. Eddig sem lubickoltam a boldogságban, ha a tecsóban robotoltam, de bevallom, sok kellemes meglepetés ért. Előszöris, senki nem hajtott, mint a tatár, másodszor, egészen komoly feladatokkal is megbíztak, és ha egyszer-egyszer elbénáztam valamit, nem kapták le a fejem azonnal; harmadszor, a dolgozók szinte kivétel nélkül jófejek, segítőkészek és türelmesek voltak.

Tegnap sem volt nehezebb a meló, mint máskor, és az idő is telt-múlt (talán kicsit lassabban a szokásosnál): én viszont nagyon rossz hangulatban voltam. A kezdőlökést a sógorom adta meg, aki reggel ígérete ellenére nélkülem ment el egy munkamegbeszélésre. Noha nyilván nem szándékosan hagyott ki a dologból, már az is rosszul esett, hogy megfeledkezett rólam. Habár nem volt valós jogalapom haragudni rá emiatt, mégis meglehetősen morcos lettem.

Aztán a tescóban átöltözés közben eltört a szemüvegkeretem (nem csoda, szó mi szó, viharvert darab: már vagy négy éve hordom, és sosem voltam híres arról, hogy jól bánnék a cuccaimmal:)), így aztán egész délután mintegy félkarú (vagy inkább félszemű) óriásnak éreztem magam. Az árukat még csak-csak felismertem, de annál nehezebben boldogultam az emberekkel; akárha víz alatt volnék, nem csak a látásom, hanem a hallásom is tompulni tetszett. Talán mert egy-egy megszólalás megértésében oly nagy szerepe van a gesztusok, testbeszéd, mimika értelmezésének; én pedig az arcokból legfeljebb valami összefolyó, sárgás színű masszát láttam.

Mikor elindultam az első raklappal a vegyiáru-részleg felé, figyelmeztettek, hogy egy veréb beszabadult az áruházba, ne lepődjek meg. Később láttam is, átröppent a fejem felett, egy pillanatra megült egy billegő WC-papír - halom tetején, aztán tovaszárnyalt. Kimondhatatlanul sajnáltam, olyan kicsi volt, kecses, törékeny és életteli - egy parányi valóság ebben a reklámfényektől és vákumcsomagolt hazugságoktól csillogó, légkondicionált szép új világban. Összeszorította a szívemet a gondolat, hogy szerencsétlen valószínűleg a biztos halál felé tart: hiszen aligha fog magától kitalálni a zajok, színek, fények, emberek és áruk áthatolhatatlan labirintusából. Hülyének nézhettek, de majdnem sírva fakadtam emiatt.

Egész délután pityergős kedvemnél maradtam, és a szokásostól eltérően minden apróságot zokon vettem. A férfi munkatársak öntudatlanul is szexista megjegyzéseit; a biztonsági főnök szigorát; a vásárlók értetlenkedését, lekezelő modorát...

Mikor végre kiléptem az áruház ajtaján, Holdanya már teljes szépségében ragyogott az égen. Gyönyörű volt, valósággal lángolt a fekete felhők között - még szemüveg nélkül is lenyűgözött a látvány. Míg vártam a szüleimet (akik értem jöttek kocsival, hogy ne kelljen láthatósági mellény nélkül, foghíjas világítással hazatekernem), arra kértem az Istennőt, hogy adjon lelkierőt, türelmet és bátorságot szembenézni az élet nehezebb pillanataival is. Mindig lesznek jobb és rosszabb napok, akárhol dolgozzak is, megfutamodni előlük viszont előbb-utóbb nem lesz hova. Magamban fohászkodtam Holdanyához, hogy gyógyítson meg, töltsön el nyugalommal és kitartással.

Annyira kimerült voltam, hogy jóformán még csak szavakba se öntöttem a fenti gondolatokat - pusztán az Istennő támogatása és szeretete iránti kétségbeesett vágy töltött el. Vele párhuzamosan némi lelkiismeret-furdalás is felszínre bukkant az elmulasztott rituálé miatt. Olyan régen nem ültem meg amúgy istenigazából egy ünnepet! (A Beltaine-ceremónia életem legelfuseráltabb sabbatja volt). Az 'esbat' szó egy francia kifejezésből ered, amelynek jelentése nagyjából 'bolondos vidámság, felszabadult ünneplés'. Hát ez hiányzik nekem már hónapok óta. Eltökéltem, hogy ma este összeszedem magam, és megünneplem a Holdtöltét annak rendje és módja szerint.

Már alig várom :)))

H.E.

sokkterápia

amíg nincs Oh my gods! (nem, nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy végleg megszűnt, ez csakis valami átmeneti filmszakadás lehet), Brat-hallával vigasztalódom.

estefelé...

az alábbiakban olvasható szemelvény a "Kertészeti alapismeretek" jegyzetből származik:

"A szőlőtermesztésben vezető szerepet játszik Európa, jelentős termesztéssel rendelkezik még Észak,- és Dél-Amerika, Ázsia (...), Afrika (...), Óceánia (Ausztrália és Új-Zéland)."

Már-már meglepő, hogy az Antarktiszt nem vették be a felsorolásba.

családlátogatás

Délután felhívott az unokahúgom, hogy nincs-e kedvem átmenni. Nagyon drága volt, úgy fogalmazott: "olyan hiányérzetem támadt, hogy szeretnélek téged látni...". Végül a tesóival együtt átjöttek szemrevételezni a félkész tyúkólat, aztán együtt visszaballagtunk hozzájuk. Eredetileg legfeljebb másfél órát szerettem volna maradni, de persze repült az idő, és végül fél 10 után indultam haza. Mégis olyan jól esett náluk tölteni az estét, egy csöppet sem bánom, hogy ezzel a holnapi vizsgára való felkészülés dugába dőlt. Időnként sokkal többet ér az érzelmi-lelki feltöltődés, mint a tudomány.

A nővérem átment kerítőnőbe (természetesen nem először): lelkesen elújságolta, hogy az egyik volt évfolyamtársának van egy egyedülálló, kedves, helyes és rendes öcsikéje. Az "öcsike" 35 éves, egy tetőtéri szobában lakik a szüleik házában, és ahogy kivettem a szavaiból, lényegében krónikus önbizalomhiánnyal küszködő, fásult, kopaszodó szingli (ráadásképp szőke, amely hajszínt én hátközépig érő dús sörény formájában nagyra tudom értékelni, de máskülönben a bocsánatos bűn kategóriájába esik:)). Oké, a fentiek még nem jelentenének leküzdhetetlen akadályt, elvégre rólam is elmondható nagyjából ugyanez, leszámítva a szőkeséget és a hajhullást. A tesóm azonban azzal folytatta a jellemzést, hogy a szépreményű fiatalember minden héten ott van a misén, továbbá amolyan régimódi nevelésben részesült (ami többek között azt jelenti, hogy magázza a szüleit), és mindent összevetve egy igazi úriember. Ez aztán végképp lelombozott. Szerettem volna belesikoltani a kagylóba (az első kör ugyanis még telefonon keresztül zajlott), hogy nekem egy szertelen és szabadságszerető, lökött pogány hapsit keressen, minél hosszabb a haja, annál jobb, és a lehető legkevésbé emlékeztessen a "kockafejű mintaférj" típuspéldányára.

Tényleg ideje lenne találni valakit, mielőtt a család eláraszt ígéretes jelöltekkel. Kezdem magam kellemetlenül érezni a nővéri igyekezet kereszttüzében. Már a kölkök is folyton-folyvást a szüleik ismeretségi körének egyedülálló, hímnemű tagjaival húznak. Valahányszor az apjuk egy-egy szingli barátja feltűnik a színen, én máris hírt kapok róla, félreérthetetlen mellékzöngével. Jó lenne még azelőtt pontot tenni a pasi-kérdés végére, hogy belefulladnék az általuk menedzselt ájtatos manók tömkelegébe.

Huyana, aki ismét gonoszkodó hangulatban van

2011-05-15

mi történik???!!!

a blogger öntörvényűen megnyirbálja a bejegyzésekhez fűzött kommenteket, egyetlen értelmetlen, üres-kocka-karakterektől hemzsegő szófolyamot csinált a vesszővel akkurátusan elválasztott címkékből, az utólag átszerkesztett tartalmakat pedig nem eredeti dátumuk, hanem a legutóbbi módosítás ideje szerint teszi közzé...

mi történik?! azt hiszem háború dúl köztem és az internet birodalma között, csak épp eddig ezt az egyik érintett fél (jómagam) nem ismerte fel.>(.

a császár

Ahogy utánaolvasok egy-egy lapnak, mindinkább tudatosul bennem saját, a témával kapcsolatos műveletlenségem, illetve a személyenkénti szubjektív benyomások különbözősége, ezért nem győzöm hangsúlyozni - senki se várjon teljes, hiánytalan és hibátlan okfejtést tőlem - az alábbiak legfeljebb irányelvként, elnagyolt körülírásként értelmezendők:).

4- A Császár

A Császár a felnőtt férfi, az irányító, gerjesztő, szervező erő, a lehetőségeket magába sűrítő passzívumot ösztönző dinamikus princípium. Testtartásában gyakran visszaköszön a 4-es szám, illetve a Jupiter 4-esre emlékeztető asztrológiai szimbóluma, eképp erősítve a férfi dominancia képzetét. Más ábrázolásain a kén alkimista jelképére emlékeztet, s tudjuk, hogy a kén a természetben rejlő tüzes, aktív férfierő hordozója.

A Császár a Varázslóban nyugvó teremtő potenciál gyakorlati kifejeződése, alkotó megnyilvánulása. Ösvénye Hokmáhtól, az isteni bölcsességtől Tiferethig, az isteni szépségig vezet. Sokszor profilból látjuk: ő a hatalom arca, amelynek másik oldala láthatatlan marad. E gondolatmenet mögött negatív asszociációk is felmerülnek: a hatalom árnyékos fele lehet kegyetlen, agresszív, aljas, ármányos. A pejoratív felhangot erősítendő, a Császárnak sokszor a bal orcája fordul felénk, ami ugye köztudottan (habár meglehetősen bugyuta okokból kifolyólag) a „hamis, hibás, gonosz” oldal.

Száma, a 4-es a stabilitás, rendszeresség, szilárd alap száma. A Wirth-féle pakliban egy kockán ül (ami az anyagi világot, a hatalom rendíthetetlenségét testesíti meg), kezében az uralom jelképével, az országalmával, illetve a királyi jogarral. Waite verziójában szemből látható, fallikus jogarán az egyiptomi ankh-szimbólummal. Az élet ősi jelképe eszünkbe juttathatja a meghaló és feltámadó Oziriszt, - voltaképpen a meghaló és feltámadó Gabonaisten számos megtestesülését. Jogarának feje a marseille-i pakliban is zöld, erősítve a természeti megújulás, az életenergia képzetét.

A káosz legyőzése, irányítás, patriarchális tekintély, a természeti és társadalmi törvények, a háború, hódítás, lázadás leverése, zűrzavar megzabolázása kapcsolódik hozzá. Trónusának kosmotívumai (ld. Rider-Waite pakli, Crowley-féle ábra) a szervezett asztrológiai struktúra alappontjául szolgáló Kos csillagkép, s annak bolygóján, a Marson keresztül az erőszak, háború, rombolás képzetét sugallják. Ezt erősítendő, héber betűjének, a „he”-nek állatövi megfelelője a Kos. Mint Mars, szöges ellentettje a Császárnőben megtestesülő Vénusznak; ám nem véletlen, hogy kettejük közös gyermeke Harmónia. Azonban ez a határozott tetterő, harciasság nem csak fizikai konfrontációban fejeződhet ki. A Császár egyben az értelem szervező, meghatározó, rendszerező ereje. Jung az ’Animus’ megtestesítőjeként jellemzi. Az Animus az Anima ellentettje, az uralkodó és harcos, vállalkozó szellemű, befolyásos, agresszív, konok férfi esszencia. A pogány hiedelemvilág Szarvas Urának tarot-béli megtestesítője. Tüzes, tettrekész, energikus természetét hangsúlyozza a Crowley-féle tarot-lap színvilága, s a Császárnővel való egymást kiegészítő ellentétét a Császár testtartása (amelyben szintúgy megjelenik a 4-es szám avagy Jupiter-jel).

A marseille-i tarot Császára a feudális úr, aki a rend, biztonság és felelősség záloga. Keresztbe vetett lába már itt a teljességet jelképező 4-es számra emlékeztet. Aranytrónja tövében a sas-motívumos pajzs a hatalom és erő jelképe, ugyanakkor a gyengéket és rászorulókat védelmező lovagi erkölcsé is. Az elesettek gyámolítójaként tűnik fel a Thoth-tarotban is, ahol lábainál egy bárány hever. Jogara fallikus szimbólum, de a világfát, mint az univerzum létezésének támpillérét, alaposzlopát, stabilitásának és rendjének gerincét is eszünkbe juttathatja. A Császár a szellem anyag felett aratott győzelmének, az értelem hatalmának, a célratörő akaratnak a megtestesítője, aki formát és szilárd keretet ad mindennek: maga a törvény.

Kulcsszavakban a következő fogalmakat köthetjük hozzá: rend, rendszerezés, folytonosság, értelem, gyakorlati intelligencia, fegyelem, felelősségtudat, állhatatosság, bátorság, bölcsesség, hatalom, érettség, józanság, előrelátás, becsületesség, szándékok és eszmék megvalósítása, a szellem uralma az ösztönök felett, jog, törvények, úttörő, vállalkozó szellem, kiemelkedő vezetői kvalitások, szellemi alkotóerő, tekintély, tetterő.

thorténet

Időről időre elkap a vikingesdi:), pedig nem vagyok északi alkat, sem a megjelenésemben, sem a lelkivilágomban. Talán afféle ellentétek vonzzák egymást alapon mégis nagyon mély benyomást tesz rám a skandináv mondavilág, mitológia (vagy csak a hosszú, szőke hajú pasik?;)). Tegnap reggel  - köszönhetően Salem facebook-oldalának:) - rábukkantam egy rakás pogány zenét játszó német, orosz, finn, angol együttesre, és menten beleszerettem egyikbe-másikba (ami ellensúlyozta az ismételt regisztrációval töltött kínkeserves félórát). Azóta sem kattantam le a témáról, este például megnéztem a Nibelungok gyűrűje (avagy A Gyűrű átka) c. kétrészes filmet. Nem volt rossz, a képi megjelenítés időnként nagyon látványosra sikeredett, s már csak az általa felidézett kor és kultúra kedvéért is érdemes megtekinteni. Ezenkívül továbbolvastam Else Roesdahl "Vikingek" c. művét. Utóbbiról már nem nyilatkozhatom egyértelműen pozitívan. Minden jószándéka ellenére az író (aki egyébként a skandinavisztika elismert tudósa) olyannyira általánosságokban fogalmaz, hogy annak nyomán legfeljebb felületes, elnagyolt képünk alakulhat ki a "viking kor" történelmi eseményeiről, társadalmáról, szokásrendszeréről, erkölcsi és vallási hátteréről.

Persze ez nem tart vissza attól, hogy végigrágjam magam rajta, még a töredékes információmorzsák is sokat jelentenek számomra. Ma délelőtt beugrottam a városi könyvtárba, és megint eltöltöttem ott vagy egy órát, fel-alá járkálva a polcok között. Ha nem valami könnyed, szórakoztató olvasmányra vágyok, akkor többnyire az ezotéria, vallás és mitológia, illetve történelem, régészet, néprajz témakörébe tartozó művek közül választok. Most is kitartóan végigböngésztem először az okkult, majd a vallási irodalmat, és megállapítottam, hogy lesz mivel kisámfáznom műveltségem hézagait:). Rengeteg hasznosnak ígérkező írásra akadtam, és ezzel párhuzamban kénytelen voltam belátni, hogy eddig begyűjtött ismereteim kétségbeejtően hiányosak (nem mintha nem szembesültem volna e ténnyel már oly sokszor:)). Eltökéltem, hogy annak érdekében, hogy hosszabb távon is megmaradjon valami használható a fejemben az olvasottakból, szisztematikusan ki fogom jegyzetelni az arra méltó írásokat. Máskülönben olyan az agyam, akár a szita, a sok adat egyik lyukon be, a másikon ki... :) 

No, hát ennyi. Ismét egy "kiemelten közhasznú" bejegyzés:).  

Áldás!

nem hiszem el

befuccsolt volna az ohmygods? pár napja még működött, de ma reggel már csak egy kajánul vigyorgó kék pofa jelent meg "a szerver nem elérhető" hibaüzenettel körítve. nagyon remélem, hogy mindössze átmeneti üzemzavarról van szó, haldokló agysejtjeim máris toporzékolva követelik napi szellemi betevőjüket. arról nem beszélve, hogy végrevalahára beszereztem egy külső merevlemezt, amire le akarom menteni az oldal tartalmát.

függő volnék?

eső

eső!eső!eső!eső!!!!!

ESŐ!!!

:)

örömködés

Ó, úgy fel vagyok dobva, az előttem álló nap tele van kellemesebbnél kellemesebb lehetőségekkel :). A megvalósításhoz jelenleg az ebéd áll a legközelebb, már bepácoltam a csirkecombokat, és úgy tervezem, hogy hagymás krumplisalátát készítek köretnek. Utána alighanem szunyókálok egy kicsit, aztán nekiugrom a tegnap vásárolt angolkönyvnek és kivégzem az első leckét. Valamennyit gagyogok angolul, de soha nem tanultam rendszeresen, iskolai keretek között, s mostanság - különösen a nyelvvizsga sürgető kényszerével a fejem fölött - úgy érzem, ideje szisztematikusan elsajátítani.

Aztán, ha már ráuntam a nyelvelésre, ott van Bernáth Jenőtől a Gyógy-és aromanövények, minden gyógynövénybolond bibliája:). Vagy például felvehetnék néhány régóta talonban heverő nótát, véglegesíthetném az Árnyak Könyve borítójának díszítését, elkészíthetném a totememet jelképező agyagmedált...  

Utóbbihoz az ihletet egy már meglevő nyakláncom adta, egy körülbelül 3 cm hosszú és talán ha 1 cm átmérőjű, egyik oldalról ember, - a másik oldalról kecske vagy lófejet formázó mázatlan, nyers okkerszínű függő. A hétfői vizsga előtt fel-alá korzóztam a folyosón, utolsókat rúgó aggyal igyekeztem még néhány adatot bemagolni, közben azt szorongattam görcsösen, mire egyik évfolyamtársnőm megkérdezte, hogy "csak nem a totemed?" Ez aztán meglódította a fantáziámat, és menten be is szereztem 2 kiló agyagot (kisebb kiszerelésben nem volt, de amilyen béna vagyok, lehet, hogy el is fogom használni mindet a sikertelen próbálkozások során:)).

Szóval, nagyon kellemes délután ígérkezik. Megyek és neki is látok a salátának :)

Áldott szép napot nektek is!

H.E.

reggeli dallamok

Indításnak egy kis Manowar:)

a császárnő

3 - A Császárnő

A Császárnő a termékeny istenanya, az életadó föld, a buja természet megtestesítője. Héber betűje a daleth, amelyhez az ’ajtó’ fogalom kötődik (a betű alakja egy ajtót idéz) – jelen esetben az élet kapuja, a női szeméremtest analógiája. Ösvénye Hokmáh-tól, az isteni akarattól Bináh-ig, a Teremtés ősóceánjáig vezet, jelképezve, hogy a férfiúi teremtő elv megtermékenyíti a passzivitásában az élet csíráját hordozó, minden létező eredőjét jelentő női aspektust. Száma, a 3-as az ellentétek (1-férfi minőség, 2-női minőség) új egységet teremtő kibékülése, az isteni teljesség hordozója.

Megjelenítésében a modern paklikban a természet és termékenység motívumai dominálnak, míg a régebbi kártyákon karizmatikus, hatalma teljében levő uralkodónőt látunk. Előbbi formájában rendszerint növények (állatok) veszik körül, sokszor feltűnik a Vénusz asztrológiai szimbóluma (mint pl. a Rider-Waite pakliban), illetve különféle szexuális utalások (ld. vízesés és tó a Rider-Waite pakliban) - magyarán a kártyáról már-már ordít a világszülő anya képzete :). A marsille-i tarot esetében kicsit több fantázia kell ennek meglátásához, de érdekes apróság, hogy mind a Császárnő lábánál, mind a trónja tövében zöld növények sarjadnak. Ezen túl a termékenység jelképe a kezében tartott jogar tetején helyet foglaló alma, a rajta látható kereszt pedig az ellentétek egyesülését szimbolizálja. A jogar fallikus nyele fokozatosan elkeskenyedve a tekintetet a Császárnő ölébe vezeti, s ismét a jó öreg anyaméh-életforrása-satöbbi mantránál vagyunk:). Ugyanakkor a jogar nyilvánvaló hatalmi szimbólum, amit azonban a Császárnő a bal kezében tart – erről akár a női őserő uralmára is asszociálhatunk.

Jobb karját egy sast ábrázoló pajzson nyugtatja. A sas a győzelem, erő, diadal szimbóluma, a Császárnő mozdulata viszont (számomra) azt sugallja, hogy a gyengéd, de állhatatos, türelmes és rendíthetetlen női erő fölötte áll az erőszakkal, harccal kivívott uralomnak. Ugyanezen pajzs a Crowley-féle lapon a nőalak lábainál, virágok között nyugszik.

Ha a mitológiához fordulunk, számos párhuzamát megtaláljuk – a pogány vallások természet,- termékenység,- és szerelemistennőivel rokonítható, így Istárral, Ízisszel, Démétérrel, Ceresszel, Aphroditéval, Vénusszal, Freyával, Hathorral… stb. Cavendish utal rá, hogy a középkorban sok hasonló Mária-ábrázolás készült, ahol is Krisztus anyját mint a Mennyek Királynőjét jelenítették meg.

Megfelelései között szerepel a galamb, veréb, hattyú, mint a szerelmi boldogság és kielégített vágy jelképei; a mirtusz és a rózsa, Vénusz, Ízisz és Mária szent növényei; a kert, amely egyszerre utal a gyönyörök kertjére, a földi örömök kimeríthetetlen bőségszarujára és a Máriában megtestesülő „bezárt kertre”; a gabonakalász, amely Démétérhez, Cereshez köthető.

Összegezve ő a természetes erők és ritmusok, az életerő, életrevalóság, életteli növekedés, fejlődés, gyarapodás, a testi örömök, az érzékiség, szépség, a bőség, a biztonság, meghittség, a termékeny talaj, az új kezdet, a ciklikus folyamatok, a kreativitás, a női befolyás, a sokoldalúság, harmónia, anyaság megtestesítője.

a főpapnő

Némileg elmaradtam a Nagy Arkánum ismertetésével, pedig igazán megérdemli, hogy időt áldozzak rá: érdemes volt megfogadni a minapi 'jövendölés' konklúzióját, sikerült mindkét zh és ötös lett a hétfői vizsga :).  Tudom, tudom, most azt mondjátok, nem kell ahhoz tarot, hogy az ember eljusson a felismerésre, miszerint a kollokvium előtti estén nem bölcs dolog dorbézolni, elég a józan paraszti ész. Igazatok van, de akkor is: hadd legyek már elégedett magammal egy kicsit :D!

Naszóval, következzék 2-es számmal a Főpapnő avagy Nőpápa.

A figura eredete szorosan összeszövődik Johanna nőpápa legendájával (amelynek történelmi hitelessége megkérdőjelezhető.) A mítosz szerint egy művelt leány Angliai János néven Rómában előbb tanító, majd IV. Leó pápa titkára, s végül VIII. János pápa néven a katolikus egyház feje lett. Uralkodása alatt természeti katasztrófa sújtotta a várost, s a nép a nyilvános szerepléstől tartózkodó pápát okolta emiatt. „VIII. János”a tömeg követelésére engesztelő körmenetet tartott, amelyen azonban rosszul lett, s az orvosi vizsgálat közben fény derült a titkára (más verzió szerint egyenesen szülési görcsök törtek rá). A kártyalap mai formája fokozatosan elvesztette keresztényi töltetét, és a Krisztus előtti időkhöz visszanyúlva megtelt különféle pogány vallások és okkult eszmék szimbólumaival.

Megjelenítésének néhány általános jellemzője a következő: többnyire papi talárt, bő köntöst, fátyolt, magyarán: a szűzies tartózkodást és titokzatos elrejtőzést jelképező öltözéket visel, kezében könyvet vagy tekercset tart, díszes fejékén Hold-motívumok tűnnek fel. Háta mögött gyakran két oszlop magasodik, köztük drapéria feszül. A marseille-i tarot Nőpápájának tiaráján két stilizált szarvacska látható, emlékeztetve a később megjelenő holdsarló-díszekre, s ugyan nem oszlopok között ül, de a háttérben aláhulló lepel két felfüggesztési pontja eszünkbe juttathatja azokat.

A Pápanő passzív, visszahúzódó, nyugodt, mozdulatlan; a Varázsló ellentettje, szűzies hajadon, az élet forrásánál őrt álló női erő, aki magába gyűjti a gerjesztő energiákat. A kártya két oszlopának több mitológiai párhuzama van: többek között a jeruzsálemi templom kapuját őrző Jachin (–létrehozni) és Boaz (-erővel), amelyek együtt a stabilitás alappillérei, s az egymást kiegészítő ellentéteket jelenítik meg. Ez az ambivalencia a kártya 2-es számával együtt a női minőségre utal. Az oszlopok között feszülő fátyol az érintetlen szűzhártya, a szent titkokat, a végső bölcsességet, az élet forrását rejtő lepel. Az, hogy a már említett könyv/tekercs a Főpapnő ölében nyugszik, finom utalás az anyaméhre, amely minden élet forrása, a női bölcsesség és erő székhelye - s ahogy a Főpapnő ruhája ráomolva félig eltakarja a szóban forgó iratot, azt sugallja, hogy ésszel, a racionalitás útján csak részben ismerhetjük meg a végső igazságokat.

A Pápanő az Anima Mundi megtestesítője, a minden ember egyéni tudatalattijában rejtező női archetípusé. A teljesség eléréséhez egyesítenünk kell természetünk férfi és női elemeit, hogy megteremtsük azok harmóniáját. E szálon elindulva számos erotikus konnotációval találkozunk. A Zohar szerint a titkok titkait kutató misztikus a Tóra vőlegénye, az istenekhez vezető tudást őrző női minőség szeretője, amely a Pápanőben ölt testet – ezt erősítendő, a kezében tartott irat olykor tekercsként jelenik meg, s azon a Tóra olvasható.

Gyakran állítják párhuzamba különféle mitológiai istennőkkel, így Júnóval vagy Ízisszel. Utóbbinak jelképe – többek között – a kerék, s a ’rota’ szó (latinul kerék) számos szerző szerint etimológiai rokonságot mutat a tarot-val. Hozzá kell tennem, hogy valójában nincs közük egymáshoz – a kártya elnevezése az olasz „tarocchi” kifejezésből ered.

Ízisz mitológiájának része Ozirisz feltámadása. Az isten halálának és feltámadásának keresztény jelképe a kereszt, amit szintén megtalálunk a Pápanő mellkasán. A szeretett férfit az életbe visszahozó istennő, aki cselekedetével termékenységbe borította a földet és elhozta az új élet ígéretét, szintén rokonítható a Papnővel. A Papnő e formájában a nagy anyaistennő, az ideális és teljes nő eszményképe (szeretném hozzáfűzni, hogy utóbbi gondolatokkal nehezen egyeztethető össze – legalábbis számomra – a figura szűzies, rejtelmes, tartózkodó jellege.). Női mibenlétét erősíti a nyomatékos Hold-motívumok feltűnése.

A Kabbala életfáján a Kethertől Tifereth-ig vezető ösvény tartozik hozzá. Tifereth az isteni szépség szefírája, s a Papnő ily módon a világ világosságát megszülő asszony, az isten eljövetelét hirdető csillag, Shekinah, az Isten női oldalának kisugárzása, hatalmának dicsőséges megnyilvánulása női princípiumán keresztül. Ellenkező irányban a Tökéletesség Kapuja, az Ígéret Földjének bejárata, a misztikus menyasszony, akivel egyesülve elérjük az istenit, mert magában hordozza azt. Ő az intuitív, tudattalan elme bölcsessége, amelyet a maga teljességében meg nem érthetünk, de fátyla mögül is inspirál bennünket. Ahogy azonban a Menny, úgy a Pokol kulcsa is a kezében van (legalábbis némely ábrázoláson) – mutatva, hogy nem csak a felemelkedés, hanem a bukás lehetőségével is számolnunk kell őt megközelítve. Alakjában a női mibenlét negatív oldala is megtestesül (pusztítás, halál, kegyetlenség), s ehhez kapcsolódó mitológiai megfelelője The Morrigan vagy Hekaté.

Kulcsszavakban összegezve a Pápanő a passzivitás, szemlélődés, türelem, intuíció, tudatalatti, álom, meditáció, ihlet, belső sugallat, mély lelki tapasztalatok, saját tudattalanunk felfedezése, a teremtő képzelet kártyalapja. Nyugodt, de akár az óceán: sima felszíne alatt életteli, homályba burkolózó mélység rejlik. Ő a belső hang, amely nem a logika, hanem az intuíció, nem az ész, hanem a megérzés útján vezérel bennünket; ő végső bölcsesség tiszta és egyszerű szava.

tényleg égő...

... a kádban ülve olvasgatni az Árnyak Könyvét?:)

tarot: csapó 1

Kora este a tanulási kényszer és a színházbamenés közt őrlődve végső kétségbeesésemben a tarot-hoz nyúltam. (Mielőtt továbbmennénk: igen, tudom, hogy a kártyát nem illik ilyen bagatelle kérdésekkel zaklatni.)Az első keverés után a Botok Lovagja került elő a pakliból - majd földhözvágtam mérgemben, mert a jelenlegi állapotom jellemzése (feszült, ideges, izgatott, türelmetlen) nem sokat segített annak eldöntésében, hogy a nap hátralevő részében orrvézésig magoljak vagy sutba dobjam a jegyzeteket. Végül egy sor szerencsétlenkedést követően kiraktam egy ötlapos terítést. Nagyon zagyvára sikerült: a jelölőnek választott Botok Lovagja mellé a Kelyhek 2, a Szerencsekerék és a Nap (mindkettő fordítva), valamint a Korongok 4 és 10 került (normál állásban). Alkotó fantáziával úgy értelmeztem őket, hogy ha a kedvtelésemnek hódolok (Kelyhek 2), akkor a balszerencse (Szerencsekerék fordítva) ugyancsak keresztbe tehet nekem, ám némi jószerencse (Nap fordítva) ellensúlyozhatja ezt. Végeredményben mégis jobb, ha a konszolidált gyarapodás, a biztos előrejutás mellett maradok, és nem kockáztatom az eredményt (Korongok 4), így több esélyem van a végső sikerre (Korongok 10).

Még jó, hogy a különböző lapokhoz tartozó fogalmak köre elég tág ahhoz, hogy lényegében bármilyen helyzethez társítani lehessen őket. A fenti elemzés valószínűleg éktelen nagy hülyeség, de azért arra jó volt, hogy kellemesen elüssek vele vagy 20 percet. Ami pedig a csattanót illeti, az majd holnap fog elsülni... :)

Áldott éjszakát!

Hulló Eső, 2011-05-08

'stasera

Azért a mai napnak is volt néhány értékelhető pillanata :).

rövidzárlat

az önpusztító lustaság netovábbja, mikor nemhogy a tanuláshoz, de egy egyszerű szerencsehozó bűbájhoz is túl enervált vagyok

az idő fogságában

Ma egész nap rohantam, ha nem is szó szerint, csupán képletesen: egyik dologtól a másikig verődtem kétségbeesetten üldözve az elfolyó perceket. Ébredés után még rávettem magam, hogy kigyomláljam a krumpliágyásokat, s olyan békés, olyan egyszerű volt az az egy óra, amit a konyhakertben guggolva töltöttem, puszta kézzel turkálva a földet... Aztán nekemrontott a reggel, bedarált a mókuskerék; leültem az egyetemi beadandók meg a tanulnivaló mellé, s attól fogva másról se szólt a nap, mint az előttem álló feladatok és a rendelkezésre álló idő (fizikai képtelenségnek tűnő) összeegyeztetéséről. Úgy éreztem, minden oldalról szorongat a vizsgáig hátralevő alig két napba belezsúfolódó rengeteg program, tennivaló, esemény. Az idő kérlelhetetlenül véges mivolta fejetlen kapkodásra ösztökélt. Egy kis dokumentumszerkesztés, néhány drog jellemzőinek átfutása, némi internetes research, aztán vissza a házidolgozathoz. Közben ebéd, röpke kitérők a tyúkólépítéshez, fűnyírás, gyerekvigyázás. Olyan voltam, mint a flipperasztalon a golyó; miután valaki jó seggberúgott, magatehetetlenül csapódtam neki a szembejövő eseményeknek, gyomorforgató sebességgel szlalomoztam át az akadályokkal teli pályán, mindvégig a kapu feneketlen sötétsége felé száguldva. Holnap a legfiatalabb nővérem érkezik teljes pereputtyával egyetemben, ami hat örökmozgó csemetét és egy morcos férjet jelent; nem tudom, hogy leszek képes mellettük tanulni, holott az anyag oroszlánrésze még hátravan. Bárcsak több dimenzióban létezhetnék egyszerre - az egyikben a kölykökkel játszanék, a másikban pedig ezerrel bújnám a tankönyvet. Van, mikor élvezettel figyelem az idő múlását, a napszakok, évszakok változását, a tovatűnő pillanatokat - most megfojtanak a kitöltetlenül elzakatoló, eltékozolt másodpercek.

Hulló Eső, aki momentán egy "szuperintelligens pándimenzionális lény e dimenzióbéli betüremkedése" szeretne lenni.

sacra

minek nickelbacket hallgatni, ha apocalypticát is lehet?

levegőt!!!

Mindjárt kiköpöm a tüdőm.

Hazafelé észrevettem magam előtt egy, ahogy apu szokta mondani, dinnyefejet - áramvonalas bukósisak, csilivili versenycanga, sporthátizsák, szűk naci, - és motoszkálni kezdett bennem a kisördög. Végül nekilódultam és leelőztem, kecsesen elhúzva mellette csinos utcai viseltben, iskolatáskával a vállamon. (No jó, beismerem, kecsesnek legfeljebb pár tizedmásodperc erejéig tűnhettem, de ennyi épp elég volt ahhoz, hogy elhagyjam.) A maradék másfél kilométert kivörösödött fejjel, fújtatva pedáloztam végig, hogy csakazértis megtartsam az előnyöm, ám végül - épp, mikor kicsit kilazítottam - beért, és széles, de elismerő vigyorral eltekert mellettem. Még próbáltam tartani a lépést pusztán a hecc kedvéért, de jött egy aljas emelkedő, és mivel a váltóm nem működik, lemorzsolódtam.

Azért jó volt - ma már történt valami mókás :)

Áldás!

HE

apocalyptica:farewell

a varázsló

Mielőtt rátérnék a tárgyra, szeretnék töredelmesen bocsánatot kérni az előző bejegyzésekért. Némiképp cenzúráztam őket, de még így sem igazán szalonképesek:). Sajnálom, hogy ennyire személyes (és hisztis) hangnemben fogalmazott gondolatokkal traktáltalak benneteket.

Oké, szabadkozás letudva, jöhet a Varázsló:)

1 – A Varázsló (Le Bataleur)

Régen az adukártyák élén helyezkedett el, ma a második pozícióban található, igaz, száma továbbra is az 1-es. Francia neve (Le Bateleur) és korai ábrázolásai arra engednek következtetni, hogy nem annyira bölcs varázsló, mint inkább vásári szemfényvesztő, bűvész, szélhámos. Erre utal legelterjedtebb ábrázolásmódja is: árukkal telepakolt asztal mögött áll, széles karimájú kalapban (amelynek alakja fekvő nyolcasra emlékeztet), egyik kezében botot tart, a másikkal a földre vagy a portékájára mutat. Érdekesség, hogy sok hasonló Merkúr-ábrázolással találkozhatunk.

Ha a Bolond a kezdetet megelőző semmi, akkor a Varázsló maga a kezdet, s ennek szép párhuzama, hogy a hozzá tartozó héber betű a beth, amely egyben a Biblia első szavának (beresith – kezdetben) első betűje. Fallikus pálcája és kalpagjának dupla hurkot leíró íve, amely akár a heréket is eszünkbe juttathatja, egyaránt az ember és Isten kreatív erejét, akaratát, teremtő potenciálját jeleníti meg. Némely paklikban bot helyett jogart szorongat, amely az Istentől nyert hatalom, a spirituális nagyság és tekintély jelképe. A Varázsló az egyéniség, a dominancia, a tetterő és határozottság megtestesítője. Akárcsak Ádám, az első ember, akit Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett, a Varázsló kapocs ég és föld, a mennyei és a hétköznapi, anyagi világ között; kézmozdulata is azt jelzi: „amint fent, úgy lent”. E ponton ismét csak érdemes visszautalnunk a Merkúrral való rokonságára, hisz utóbbi az istenek hírnökeként szintén összekötő szerepet töltött be.

Papus szerint a Varázsló felemelt karjával az ég felé nyújtózik, leengedett kezével pedig az alvilág démonait keresi, hogy önmagában egyesítve oldja fel az ellentéteket. A kártya 1-es száma az Egy Istenre, I alakja az én, az ego, a tudatosság, az aktív, alkotó, gondolkodó és teremtő szellem jelképe. A Varázsló tetteivel felülemelkedik az emberek megszokott lehetőségein, s a természetfelettit ostromolja. Alakjához számos szexuális konnotáció kapcsolódik: alkotóerő-nemzőerő (vö. genus – genital), fallikus utalások az ábrázolásmódban (pl. a kezében tartott bot), az asztal alatt és körül burjánzó virágok, zöld növények, mint a tudattalan elme és a termékeny nő szimbólumai. Ösvénye Kethertől, az Isteni Fénytől Binah-ig, a Genezis életteli ősóceánjáig, az elme kifürkészhetetlen mélységéig, a tudatalatti birodalmába vezet.

Némely pakliban (főleg a modernebbekben) a Varázsló asztalán a Tarot színeit (Kardok, Kelyhek, Korongok, Botok) megjelenítő tárgyak vannak (de némi fantáziával még a marseille-i tarot mágusának asztalán is felfedezhetjük őket). A négy alapszín egyben a négy elemet szimbolizálja (Kardok-levegő, Kelyhek-víz, Korongok-föld, Botok-tűz), amelyek felépítik a világot: s ily módon a Varázsló a mindenség urává, ismerőjévé, tudójává avanzsál.

Természetfeletti tudása révén hatalmat gyakorol test és lélek, anyag és szellem felett. Kalapjának végtelen-jelre emlékeztető formája az örökkévalóság, a végbe fonódó új kezdet kifejezője, csakúgy, mint öve a Rider-Waite-féle pakliban: az ugyanis egy alkimista szimbólumot, az ourobust (önmaga farkába harapó kígyó) idéz. Az ourobus az ellentétek összeolvadásának, s akár az önmegtermékenyítésnek is szimbóluma – vö: Isten, akiben megvan minden ellentét, önmagából hozta létre a világmindenséget.

A fentiekhez szeretnék hozzáfűzni néhány saját asszociációt, elsősorban is a marseille-i tarot Varázslója kapcsán. A kezében tartott pálca piros felső és kék alsó vége számomra a teremtő szellem, az alkotó intellektus lángját, és a tudatalatti sötét és kifürkészhetetlen mélységű óceánját idézi, amely között a Varázsló teremt közvetlen összeköttetést (vö: Kether-Binah). Fallikus utalás lehetne az asztalon heverő tőr, amely épp a Varázsló szétterpeszett lábai között helyezkedik el, s vonalát meghosszabbítva a földből kicsírázó stilizált búzanövényhez jutunk – ezzel is erősítve a figurához kötődő nemzőerő-képzetet. Az asztalon látható pénzérmék az anyagi világ feletti hatalmának jelképei; ruhájának felemás tarkasága ugyanakkor eredeti mibenlétét, a köpönyegforgató, ravasz és körmönfont bűvészt idézi. Batyujának zöld színe a benne rejlő új kezdet, megújulás, életerő szimbóluma.

A Varázsló megfelelései közt megtaláljuk az új tavasz eljövetelét hirdető fecskét, a diadalmas hódítás, győzelem pálmaágát, a varázserőt jelképező verbénát, Thot isten szent állatait (íbisz, majom, kutyafejű majom). Thot az írás és a mágia istene, a majom az értelem, a ravaszság és beszéd varázserejének hordozója, ugyanakkor a keresztény szimbolikában a Sátán jelképe, - ily módon erősítve a Varázsló ellentéteket magába sűrítő jellegét. C.G.Jung a Varázslót az elme „középső szintjén” helyet foglaló tudatos egóval állítja párhuzamba, amelyet különféle nem-tudatos szintek öveznek, s a Varázsló biztosítja az ezek közti kapcsolatot.

Mitológiai rokona Merkúr és Hermész, előbbi nem csupán hírnöki szerepkörében, de a tolvajok, kalmárok, kereskedők védnökeként is. Érdekes kitérőt tehetünk a higany (avagy merkúrium) irányába: az, mint a dolgok formájában rejtező életadó isteni szikra, rokonítható a Varázslóval, aki a testet öltött teremtő szellem. A higany fém létére folyékony, s kettős természete ismétcsak az ellentétek egyesítésére utal. Utóbbi figyelmeztet arra is, hogy a Varázslóban jó és rossz ötvöződik: akaratereje, céltudatossága, becsvágya brutalitásba, erőszakosságba, mohó hatalomvágyba fordulhat.

A jóslás során a következő fogalmakat köthetjük hozzá: befolyásoló, szuggesztív erő, tetterő, akaraterő, ügyesség, eredetiség, találékonyság, rugalmasság, sikeresség, ravaszság, jó kezdési lehetőség, aktivitás, tevékenység, hatékonyság, tudatosság, önbizalom, méltóság, tekintély. Fordított helyzetben szélhámosság, csalás, átverés, kellemetlenség, zavar előjele lehet.

Zárójelben szeretném hozzátenni, hogy a fenti bekezdést csak mint irányadót olvassátok – a kártya értelmét egyrészt az őt környező lapok, másrészt a róla kialakított személyes képetek, intuícióitok, a hozzá fűződő kapcsolatotok is befolyásolja. Az előre meghatározott sablon szerinti értelmezés csak elnagyolt, hozzávetőleges képet ad; minél több időt töltötök a kártyával (meditáció, szabad asszociációk, elmélkedés), annál inkább ráhangolódtok, s annál érzékenyebb, finomabb, árnyaltabb jelentést kap egy-egy jövendölés során.

(A fenti kép a Visconti-Sforza tarot Mágusa - azt hiszem, talán az egyik legszebb - és legrégebbi- ábrázolásról van szó. Nekem ez a pakli a szívem csücske:))

másnap

aaargghhhh....  :S

csókakő

Oké, menthetetlenül átváltok Bridget Jones naplójába. Ha valakit netán már untatnának magánéletem 'zaftos' mozzanati, abba is hagyhatja az olvasást.

Ebéd után felsétáltam a falunk fölötti sziklaormokhoz, kicsit kiszellőztetni a fejem, összeszedni a gondolataimat, némi friss levegőt szívni, ésatöbbi. Odafele még az is eszembe jutott, hogy rögtönzök egy lebutított Beltaine-szertartást, vagy legalábbis megpróbálom megszólítani az isteneket a magam módján. Ezúttal kevésbé szalonképes kifejezésekkel készültem, s már javában fogalmaztam a panaszlistát, mikor rádöbbentem: nem leszek egyedül. A sziklák előtt elterülő tisztáson két félmeztelen srác állt buzogányokat lóbálva és önfeledten poénkodva. Hamar levágtam, hogy valamiféle küzdősportot gyakorolnak, de őszintén, első blikkre úgy festettek, mint egy meleg párocska valami szado-mazo előjáték közben. Alighanem ezzel ők is tisztában voltak, mert mikor megkérdeztem tőlük, nem zavarná-őket, ha kiülnék egy kicsit a sziklákra, sietve leszögezték, hogy "annyira azért nem romantikus a helyzet idefent".

Na persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy én sem keltettem olyan benyomást, mint aki teljesen százas - hány lány bóklászik egyedül az erdőben, miközben még esik is ráadásul? Bár a valóságnál egy árnyalatnyival kétségbeesettebbnek tűnhettem,  mert alig öt perce ücsörögtem a kedvenc helyemen, a két fickó odaóvakodott és megkérdezte, hogy "ugye nem akarsz leugrani?".

Miután tisztáztuk, hogy nem vagyok öngyilkosjelölt, végre visszatértek egymás püföléséhez, én meg igyekeztem átadni magam a látvány szépségének. Gyönyörű ám odafent - a szirtekről belátni a környező dombokat, amelyek javát buja vadon borítja. Szemkápráztatóan, harsogóan zöld volt a táj, még a völgyekben megülő pára is, s mindefölött az ólomszínű esőfelhőkkel borított ég nyúlt el. Nagyon szeretem az ilyen időt - a szelet, az arcomra hulló hűs esőcseppek szelíd érintését, a lábam előtt kitáruló messzeséget, a fák tengeréből felszűrődő madárhangokat... Persze az egész egy fokkal idillibb lett volna a hátam mögül érkező lábdobogás, jajjkiáltások és ütemes csattanások nélkül.

Oké, nem panaszkodok tovább a srácokra, egyébként kimondottan szimpatikusak voltak:). Megragadott a közvetlenségük, a vidámságuk, a belőlük sugárzó életöröm: s egyben rádöbbentett, hogy mennyire hiányolom Leventéből az övékéhez hasonló felszabadultságot, rugalmasságot. Vannak emberek, akikben - egyszerűen nem tudom jobban megfogalmazni - szinte lángol a szabadság szelleme. (Talán életemben először idegen nyelvhez kell folyamodnom ahhoz, hogy megértessem magam - az angol "free spirit" kifejezés találóbban jellemzi a szóban forgó egyéniségtípust, mint bármilyen magyar nyelvű körülírás). S hát szó mi szó: Levente nem tartozik közéjük. Mellettem nem érzem, hogy kitárul a világ, s vele tágul az én lelkem is. Mellette nem tölt el játékos életöröm, a vele való társalgás nem jelent ismét és ismét megújuló szellemi kihívást, - nemhogy szárnyakat ad, inkább gúzsba köt mentálisan.
Nem is tudom, miért töprengtem ennyit ezen a kérdésen. Furcsa egy Beltaine: pártalálás helyett arra kényszerülök, hogy visszautasítsak egy nagyszerű férfit. De a Csókakőn megismert srácok és a délutáni baráti összejövetel tapasztalatai megmutatták, hogy ennél kevesebbért nem érdemes belevágni egy románcba. Különösképp akkor nem, ha többre becsülöd és mélyebben szereted a másik felet annál, semminthogy fájdalmat okozz neki egy tartalmatlan, felszínes, színlelt és erőltetett kapcsolattal.
Remélem, jól döntöttem, és főleg, hogy mostantól egy jó darabig nem leszek elég spicces ahhoz, hogy érzelmi meghurcoltatásaim minden zamatos részletét a nagyközönség elé tárjam.

(További) áldott Beltaine-t!

Hulló Eső, 2011-05-01

this afternoon

Úgy döntöttem, teszek az egészre, és csakazértis jól fogom magam érezni a ma délutáni találkozón. És lőn.

MCK

meg fogom alapítani a Magányos Chipszabálók Klubját, hogy eképp biztosítsak az elhízásnak és depresszióba süllyedésnek egy társadalmilag is elfogadott hátteret

még mindig harapós kedvemben

Tudom, hogy ez tényleg magánügy, ami tényleg nem tartozik akárkire, de nem bírom ki, hogy ne füstölögjek tovább.

Miért büntetnek az égiek?! Egész életemben szerencsétlen voltam a kapcsolatok terén. Aki nekem tetszett, annak én nem kellettem, aki meg udvarolt volna, az nekem nem jött be. Alig pár alkalommal talál viszonzásra a vonzalmam,- minden esetben már foglalt pasik részéről. Valahányszor sikerült felkeltenem egy nekem is rokonszenves srác érdeklődését, kiderült róla, hogy van barátnője, és én lettem a gonosz harmadik, a gaz csábító, minden tisztességes, pasival felszerelt leányzó rémálma. Úgy tűnik, ahhoz nagyon jól értek, hogy rátaláljak egy kapcsolat gyenge pontjaira és módszeresen szétziláljam azt. Ebben az egyben aztán tényleg penge vagyok, noha csöppet sem tesz büszkévé a dolog.
Minden pillanatát gyűlöltem az ilyen helyzeteknek. Összes porcikámban éreztem, ahogy a gyanakvó barátnők féltékenysége és jogos dühe rám nehezedik. Szinte fojtogatott a belőlük áradó megvetés, harag és bosszúvágy, még akkor is, ha több száz kilométer választott el bennünket egymástól. Egyszóval ne gondoljátok, hogy élveztem a szerető szerepét. Arról nem is beszélve, hogy végül rendre én kerültem ki a legviharvertebb állapotban a szituációból.

Erre most itt van Levente. Megint. Ez már nem az első körünk, kitűnően példázva, mennyire hamvába holt próbálkozásról van szó.

Szánalmasak voltunk tegnap. Próbáltam meggyőzni arról, hogy nem én vagyok a megfelelő parti a számára. Előhozakodtam mindennel, még a pogánysággal is (mire nem képes két korsó sör), de sajnos az sem rendítette meg különösebben. És olyan édesen türelmes és kitartó és kedves volt, dehát őszintén: nem kétségbeejtő, ha egy srác annyira magányos, hogy képes a legjobb (lány-)barátjának rimánkodni egy fél estén keresztül?!

Annyira könnyű lett volna belemenni egy kis flörtbe, erőnek erejével kellett fegyelmeznem magam. Levente meg, aki pontosan tudja, mikor érdemes próbálkoznia, az utolsó pillanatig ütötte a vasat. Akkor és ott mi sem lett volna egyszerűbb, mint engedni neki - egycsapásra megoldódott volna a pasikérdés. Legalábbis míg kitart az alkoholmámor, mert józanul - és ebben biztos vagyok - nem akarok járni vele. Mennyivel kevésbé komplikált lenne az élet, ha viszonozni tudnám az érzelmeit! És valószínűleg sokkal kiszámíthatóbb is. Szépen ráállnék a "jókislány" - vágányra és végigpöfögnék rajta. Együttjárás, munka, eljegyzés, házasság, családi ház, gyerekek, megöregedés tisztességben (és unalomban).

Lehet, hogy nem vagyok igazságos, elvégre honnan tudhatnám, hogy milyen vele lenni, amíg nem vagyok vele. De csak kíváncsiságból belevágni, anélkül, hogy akár érzelmileg, akár fizikailag meglenne az a bizonyos plusz, nem akarok. Őszintén irigylem azokat a lányokat, akik képesek belebonyolódni egy párkapcsolatba úgy, hogy nem tetszik nekik igazán a srác - én nem tudok. Sakk-matt.

Befejezem a hisztit, tényleg nem így szerettem volna felvezetne a Beltaine-t a blogba. Úgy tűnik, ezen a hétvégén semmi nem úgy alakul, ahogy terveztem.

Áldás!

bulldog beltaine

Már rég megtanulhattam volna, hogy az embernek vigyáznia kell, mit kíván - különösen, ha boszorkány az illető. Ezúttal mégis képes voltam szerelemért fohászkodni az ünnep alkalmából  - erre mi történik?! A legjobb barátom lényegében tálcán kínálja föl magát nekem. Mégis mennyire kétségbeesett lehet az, aki két korty sör között képes megkérdezni egy lánytól, hogy "És engem nem szeretnél pasidnak?". S nem csak hogy megkérdezte, de a következő másfél órát azzal töltötte, hogy meggyőzzön az ötlet működőképes volta felől.
(S milyen nehéz volt ellenállni neki! Spiccesen jóformán bárkinek a karjaiba omlanék. Kézenfogva hagytuk el a pubot, papás-mamást mímelve egyetlen este erejéig. Meg kellett küzdenem önmagammal, hogy ne engedjem őt közelebb.)

Úgy érzem, hogy minden próbálkozásom, ami a szerelem megtalálására irányul, kudarcba fullad valamiféle átok miatt. Mintha egy estére nem lenne elég "Levente" abszurd felvetése kettőnk viszonyáról, azt is volt szerencsém megtudni, hogy a srác, akit a gimnázium négy éve alatt kitartóan és viszonzatlanul szerettem, az egyetlen férfi, aki iránt valós érzelmeim voltak, közel tíz évnyi szingli-lét után alig egy hónapja becsajozott. Úgy vártam a holnap délutánt, amikoris egy baráti összejövetel keretében találkozni fogok vele,- valóságos hidegzuhanyként ért a hír, hogy időközben sikerült beszereznie egy barátnőt.

Utálom Beltaine-t, utálom a romantika minden csöpögős válfaját, a pasikat, az érzelmeket, utálom az egész hóbelevancot úgy ámblokk.

boldog ünnepet nektek is, de tényleg