Ma egész nap rohantam, ha nem is szó szerint, csupán képletesen: egyik dologtól a másikig verődtem kétségbeesetten üldözve az elfolyó perceket. Ébredés után még rávettem magam, hogy kigyomláljam a krumpliágyásokat, s olyan békés, olyan egyszerű volt az az egy óra, amit a konyhakertben guggolva töltöttem, puszta kézzel turkálva a földet... Aztán nekemrontott a reggel, bedarált a mókuskerék; leültem az egyetemi beadandók meg a tanulnivaló mellé, s attól fogva másról se szólt a nap, mint az előttem álló feladatok és a rendelkezésre álló idő (fizikai képtelenségnek tűnő) összeegyeztetéséről. Úgy éreztem, minden oldalról szorongat a vizsgáig hátralevő alig két napba belezsúfolódó rengeteg program, tennivaló, esemény. Az idő kérlelhetetlenül véges mivolta fejetlen kapkodásra ösztökélt. Egy kis dokumentumszerkesztés, néhány drog jellemzőinek átfutása, némi internetes research, aztán vissza a házidolgozathoz. Közben ebéd, röpke kitérők a tyúkólépítéshez, fűnyírás, gyerekvigyázás. Olyan voltam, mint a flipperasztalon a golyó; miután valaki jó seggberúgott, magatehetetlenül csapódtam neki a szembejövő eseményeknek, gyomorforgató sebességgel szlalomoztam át az akadályokkal teli pályán, mindvégig a kapu feneketlen sötétsége felé száguldva. Holnap a legfiatalabb nővérem érkezik teljes pereputtyával egyetemben, ami hat örökmozgó csemetét és egy morcos férjet jelent; nem tudom, hogy leszek képes mellettük tanulni, holott az anyag oroszlánrésze még hátravan. Bárcsak több dimenzióban létezhetnék egyszerre - az egyikben a kölykökkel játszanék, a másikban pedig ezerrel bújnám a tankönyvet. Van, mikor élvezettel figyelem az idő múlását, a napszakok, évszakok változását, a tovatűnő pillanatokat - most megfojtanak a kitöltetlenül elzakatoló, eltékozolt másodpercek.
Hulló Eső, aki momentán egy "szuperintelligens pándimenzionális lény e dimenzióbéli betüremkedése" szeretne lenni.
ps.: aki nem tudná, az idézet a 'Galaxis Útikalauz Stopposoknak' c. epikus műalkotásból származik. Számomra alapmű:).
VálaszTörlés