A Császárnő a termékeny istenanya, az életadó föld, a buja természet megtestesítője. Héber betűje a daleth, amelyhez az ’ajtó’ fogalom kötődik (a betű alakja egy ajtót idéz) – jelen esetben az élet kapuja, a női szeméremtest analógiája. Ösvénye Hokmáh-tól, az isteni akarattól Bináh-ig, a Teremtés ősóceánjáig vezet, jelképezve, hogy a férfiúi teremtő elv megtermékenyíti a passzivitásában az élet csíráját hordozó, minden létező eredőjét jelentő női aspektust. Száma, a 3-as az ellentétek (1-férfi minőség, 2-női minőség) új egységet teremtő kibékülése, az isteni teljesség hordozója.
Megjelenítésében a modern paklikban a természet és termékenység motívumai dominálnak, míg a régebbi kártyákon karizmatikus, hatalma teljében levő uralkodónőt látunk. Előbbi formájában rendszerint növények (állatok) veszik körül, sokszor feltűnik a Vénusz asztrológiai szimbóluma (mint pl. a Rider-Waite pakliban), illetve különféle szexuális utalások (ld. vízesés és tó a Rider-Waite pakliban) - magyarán a kártyáról már-már ordít a világszülő anya képzete :). A marsille-i tarot esetében kicsit több fantázia kell ennek meglátásához, de érdekes apróság, hogy mind a Császárnő lábánál, mind a trónja tövében zöld növények sarjadnak. Ezen túl a termékenység jelképe a kezében tartott jogar tetején helyet foglaló alma, a rajta látható kereszt pedig az ellentétek egyesülését szimbolizálja. A jogar fallikus nyele fokozatosan elkeskenyedve a tekintetet a Császárnő ölébe vezeti, s ismét a jó öreg anyaméh-életforrása-satöbbi mantránál vagyunk:). Ugyanakkor a jogar nyilvánvaló hatalmi szimbólum, amit azonban a Császárnő a bal kezében tart – erről akár a női őserő uralmára is asszociálhatunk.
Jobb karját egy sast ábrázoló pajzson nyugtatja. A sas a győzelem, erő, diadal szimbóluma, a Császárnő mozdulata viszont (számomra) azt sugallja, hogy a gyengéd, de állhatatos, türelmes és rendíthetetlen női erő fölötte áll az erőszakkal, harccal kivívott uralomnak. Ugyanezen pajzs a Crowley-féle lapon a nőalak lábainál, virágok között nyugszik.
Ha a mitológiához fordulunk, számos párhuzamát megtaláljuk – a pogány vallások természet,- termékenység,- és szerelemistennőivel rokonítható, így Istárral, Ízisszel, Démétérrel, Ceresszel, Aphroditéval, Vénusszal, Freyával, Hathorral… stb. Cavendish utal rá, hogy a középkorban sok hasonló Mária-ábrázolás készült, ahol is Krisztus anyját mint a Mennyek Királynőjét jelenítették meg.
Megfelelései között szerepel a galamb, veréb, hattyú, mint a szerelmi boldogság és kielégített vágy jelképei; a mirtusz és a rózsa, Vénusz, Ízisz és Mária szent növényei; a kert, amely egyszerre utal a gyönyörök kertjére, a földi örömök kimeríthetetlen bőségszarujára és a Máriában megtestesülő „bezárt kertre”; a gabonakalász, amely Démétérhez, Cereshez köthető.
Összegezve ő a természetes erők és ritmusok, az életerő, életrevalóság, életteli növekedés, fejlődés, gyarapodás, a testi örömök, az érzékiség, szépség, a bőség, a biztonság, meghittség, a termékeny talaj, az új kezdet, a ciklikus folyamatok, a kreativitás, a női befolyás, a sokoldalúság, harmónia, anyaság megtestesítője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése