Tegnap délelőtt Árnyékkal beleszimatoltunk a Völgy tavasz-illattal édes atmoszférájába: hosszasat kódorogtunk a smaragdzölden pezsgő patakmeder mentén. A száraz föld napszítta aromáját lehelő mezei dűlők szegélyét tyúkhúr és pásztortáska fehér fejecskéivel pettyezett piros árvacsalán - szőnyeg borította, benne huncut kék szemekként ösztörüs veronikák kacérkodtak. Másutt pitypang és vadárvácska váltotta egymást alkonylila indás ínfűvel, föléjük szálanként hagymaszagú kányazsombor hajlott.
Az erdőszélen bátortalanul virágzott néhány ifjonc madárcseresznye; a
sötét dombháton idősebb társaik tündökletes mennyegzői pompában
magasodtak ki a komor vadonból. A dióágakon porzós barkák tömött hengerecskéi ültek. A cseregalagonya téltől megráncosodott, sötétvörös bőrű tavalyi bogyóit az új levelek csipkés karéja ölelte körbe. A rezgő nyár ékszerként viselte lecsüngő virágfüzéreit, ezüsthamvas pehelyszőrrel borított fakó levélkéi épp csak megjelentek a hajtásvégen. A tölgyek kérgén serlegzuzmó napozott elégedetten.
A fasor alatti üde félárnyékban olocsány csillaghúr hunyorgott, növekedésnek indult a méregzöld erdei turbolya, miközben a filigrán és világosabb levelű zamatos turbolya fűszeres ánizsillatot árasztott az útra. A meder martján a vérehulló fecskefű terebélyes tőlevélrózsái nyújtózkodtak, némelyik hajtáson már megjelentek az első, négyosztatú sárga virágok is.
A partoldalon leereszkedve bokáig gázoltunk a megújhodás lázától fűtött növényvilág burjánzó tengerében, amely gazdagon tenyészik az egykori vízfolyás emlékét őrző, nedves mikroklímájú, nyirkos és tápanyagdús termőhelyen. A keltike és salátaboglárka utóvédje is elnyílóban van, kései példányaik valósággal fuldokoltak a párlófűszőnyegben. A bogláros szellőrózsa még tömegével virul, naparany ragyogását a tüdőfű rózsaszínből mélykékbe hajló árnyalatai, a foltos árvacsalán lilulása és az ibolyák visszafogott violaszíne hűti. A medvehagyma-csokrok hótiszta bimbókat ringatnak, a gumós nadálytőn kunkorodó füzérbe sorjázó zöldessárga gyöngyök készülnek a kipattanásra, a fürtös salamonpecsét egyelőre még csak a majdani virágzás ígéretét suttogja.
Gyönyörűséges arcát mutatja felénk a Természet e hetekben, hónapokban; nincsenek méltó szavak szépségének megragadására. Minden színében, árnyalatában, ízében, minden teremtményében a tökéletesség testesül meg - ismét és ismét. Ne mulasszátok el észrevenni, szívbezárni és áhítattal megköszönni Földanyánknak az új tavasz új csodáit.
