a varázsló

Mielőtt rátérnék a tárgyra, szeretnék töredelmesen bocsánatot kérni az előző bejegyzésekért. Némiképp cenzúráztam őket, de még így sem igazán szalonképesek:). Sajnálom, hogy ennyire személyes (és hisztis) hangnemben fogalmazott gondolatokkal traktáltalak benneteket.

Oké, szabadkozás letudva, jöhet a Varázsló:)

1 – A Varázsló (Le Bataleur)

Régen az adukártyák élén helyezkedett el, ma a második pozícióban található, igaz, száma továbbra is az 1-es. Francia neve (Le Bateleur) és korai ábrázolásai arra engednek következtetni, hogy nem annyira bölcs varázsló, mint inkább vásári szemfényvesztő, bűvész, szélhámos. Erre utal legelterjedtebb ábrázolásmódja is: árukkal telepakolt asztal mögött áll, széles karimájú kalapban (amelynek alakja fekvő nyolcasra emlékeztet), egyik kezében botot tart, a másikkal a földre vagy a portékájára mutat. Érdekesség, hogy sok hasonló Merkúr-ábrázolással találkozhatunk.

Ha a Bolond a kezdetet megelőző semmi, akkor a Varázsló maga a kezdet, s ennek szép párhuzama, hogy a hozzá tartozó héber betű a beth, amely egyben a Biblia első szavának (beresith – kezdetben) első betűje. Fallikus pálcája és kalpagjának dupla hurkot leíró íve, amely akár a heréket is eszünkbe juttathatja, egyaránt az ember és Isten kreatív erejét, akaratát, teremtő potenciálját jeleníti meg. Némely paklikban bot helyett jogart szorongat, amely az Istentől nyert hatalom, a spirituális nagyság és tekintély jelképe. A Varázsló az egyéniség, a dominancia, a tetterő és határozottság megtestesítője. Akárcsak Ádám, az első ember, akit Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett, a Varázsló kapocs ég és föld, a mennyei és a hétköznapi, anyagi világ között; kézmozdulata is azt jelzi: „amint fent, úgy lent”. E ponton ismét csak érdemes visszautalnunk a Merkúrral való rokonságára, hisz utóbbi az istenek hírnökeként szintén összekötő szerepet töltött be.

Papus szerint a Varázsló felemelt karjával az ég felé nyújtózik, leengedett kezével pedig az alvilág démonait keresi, hogy önmagában egyesítve oldja fel az ellentéteket. A kártya 1-es száma az Egy Istenre, I alakja az én, az ego, a tudatosság, az aktív, alkotó, gondolkodó és teremtő szellem jelképe. A Varázsló tetteivel felülemelkedik az emberek megszokott lehetőségein, s a természetfelettit ostromolja. Alakjához számos szexuális konnotáció kapcsolódik: alkotóerő-nemzőerő (vö. genus – genital), fallikus utalások az ábrázolásmódban (pl. a kezében tartott bot), az asztal alatt és körül burjánzó virágok, zöld növények, mint a tudattalan elme és a termékeny nő szimbólumai. Ösvénye Kethertől, az Isteni Fénytől Binah-ig, a Genezis életteli ősóceánjáig, az elme kifürkészhetetlen mélységéig, a tudatalatti birodalmába vezet.

Némely pakliban (főleg a modernebbekben) a Varázsló asztalán a Tarot színeit (Kardok, Kelyhek, Korongok, Botok) megjelenítő tárgyak vannak (de némi fantáziával még a marseille-i tarot mágusának asztalán is felfedezhetjük őket). A négy alapszín egyben a négy elemet szimbolizálja (Kardok-levegő, Kelyhek-víz, Korongok-föld, Botok-tűz), amelyek felépítik a világot: s ily módon a Varázsló a mindenség urává, ismerőjévé, tudójává avanzsál.

Természetfeletti tudása révén hatalmat gyakorol test és lélek, anyag és szellem felett. Kalapjának végtelen-jelre emlékeztető formája az örökkévalóság, a végbe fonódó új kezdet kifejezője, csakúgy, mint öve a Rider-Waite-féle pakliban: az ugyanis egy alkimista szimbólumot, az ourobust (önmaga farkába harapó kígyó) idéz. Az ourobus az ellentétek összeolvadásának, s akár az önmegtermékenyítésnek is szimbóluma – vö: Isten, akiben megvan minden ellentét, önmagából hozta létre a világmindenséget.

A fentiekhez szeretnék hozzáfűzni néhány saját asszociációt, elsősorban is a marseille-i tarot Varázslója kapcsán. A kezében tartott pálca piros felső és kék alsó vége számomra a teremtő szellem, az alkotó intellektus lángját, és a tudatalatti sötét és kifürkészhetetlen mélységű óceánját idézi, amely között a Varázsló teremt közvetlen összeköttetést (vö: Kether-Binah). Fallikus utalás lehetne az asztalon heverő tőr, amely épp a Varázsló szétterpeszett lábai között helyezkedik el, s vonalát meghosszabbítva a földből kicsírázó stilizált búzanövényhez jutunk – ezzel is erősítve a figurához kötődő nemzőerő-képzetet. Az asztalon látható pénzérmék az anyagi világ feletti hatalmának jelképei; ruhájának felemás tarkasága ugyanakkor eredeti mibenlétét, a köpönyegforgató, ravasz és körmönfont bűvészt idézi. Batyujának zöld színe a benne rejlő új kezdet, megújulás, életerő szimbóluma.

A Varázsló megfelelései közt megtaláljuk az új tavasz eljövetelét hirdető fecskét, a diadalmas hódítás, győzelem pálmaágát, a varázserőt jelképező verbénát, Thot isten szent állatait (íbisz, majom, kutyafejű majom). Thot az írás és a mágia istene, a majom az értelem, a ravaszság és beszéd varázserejének hordozója, ugyanakkor a keresztény szimbolikában a Sátán jelképe, - ily módon erősítve a Varázsló ellentéteket magába sűrítő jellegét. C.G.Jung a Varázslót az elme „középső szintjén” helyet foglaló tudatos egóval állítja párhuzamba, amelyet különféle nem-tudatos szintek öveznek, s a Varázsló biztosítja az ezek közti kapcsolatot.

Mitológiai rokona Merkúr és Hermész, előbbi nem csupán hírnöki szerepkörében, de a tolvajok, kalmárok, kereskedők védnökeként is. Érdekes kitérőt tehetünk a higany (avagy merkúrium) irányába: az, mint a dolgok formájában rejtező életadó isteni szikra, rokonítható a Varázslóval, aki a testet öltött teremtő szellem. A higany fém létére folyékony, s kettős természete ismétcsak az ellentétek egyesítésére utal. Utóbbi figyelmeztet arra is, hogy a Varázslóban jó és rossz ötvöződik: akaratereje, céltudatossága, becsvágya brutalitásba, erőszakosságba, mohó hatalomvágyba fordulhat.

A jóslás során a következő fogalmakat köthetjük hozzá: befolyásoló, szuggesztív erő, tetterő, akaraterő, ügyesség, eredetiség, találékonyság, rugalmasság, sikeresség, ravaszság, jó kezdési lehetőség, aktivitás, tevékenység, hatékonyság, tudatosság, önbizalom, méltóság, tekintély. Fordított helyzetben szélhámosság, csalás, átverés, kellemetlenség, zavar előjele lehet.

Zárójelben szeretném hozzátenni, hogy a fenti bekezdést csak mint irányadót olvassátok – a kártya értelmét egyrészt az őt környező lapok, másrészt a róla kialakított személyes képetek, intuícióitok, a hozzá fűződő kapcsolatotok is befolyásolja. Az előre meghatározott sablon szerinti értelmezés csak elnagyolt, hozzávetőleges képet ad; minél több időt töltötök a kártyával (meditáció, szabad asszociációk, elmélkedés), annál inkább ráhangolódtok, s annál érzékenyebb, finomabb, árnyaltabb jelentést kap egy-egy jövendölés során.

(A fenti kép a Visconti-Sforza tarot Mágusa - azt hiszem, talán az egyik legszebb - és legrégebbi- ábrázolásról van szó. Nekem ez a pakli a szívem csücske:))