a főpapnő

Némileg elmaradtam a Nagy Arkánum ismertetésével, pedig igazán megérdemli, hogy időt áldozzak rá: érdemes volt megfogadni a minapi 'jövendölés' konklúzióját, sikerült mindkét zh és ötös lett a hétfői vizsga :).  Tudom, tudom, most azt mondjátok, nem kell ahhoz tarot, hogy az ember eljusson a felismerésre, miszerint a kollokvium előtti estén nem bölcs dolog dorbézolni, elég a józan paraszti ész. Igazatok van, de akkor is: hadd legyek már elégedett magammal egy kicsit :D!

Naszóval, következzék 2-es számmal a Főpapnő avagy Nőpápa.

A figura eredete szorosan összeszövődik Johanna nőpápa legendájával (amelynek történelmi hitelessége megkérdőjelezhető.) A mítosz szerint egy művelt leány Angliai János néven Rómában előbb tanító, majd IV. Leó pápa titkára, s végül VIII. János pápa néven a katolikus egyház feje lett. Uralkodása alatt természeti katasztrófa sújtotta a várost, s a nép a nyilvános szerepléstől tartózkodó pápát okolta emiatt. „VIII. János”a tömeg követelésére engesztelő körmenetet tartott, amelyen azonban rosszul lett, s az orvosi vizsgálat közben fény derült a titkára (más verzió szerint egyenesen szülési görcsök törtek rá). A kártyalap mai formája fokozatosan elvesztette keresztényi töltetét, és a Krisztus előtti időkhöz visszanyúlva megtelt különféle pogány vallások és okkult eszmék szimbólumaival.

Megjelenítésének néhány általános jellemzője a következő: többnyire papi talárt, bő köntöst, fátyolt, magyarán: a szűzies tartózkodást és titokzatos elrejtőzést jelképező öltözéket visel, kezében könyvet vagy tekercset tart, díszes fejékén Hold-motívumok tűnnek fel. Háta mögött gyakran két oszlop magasodik, köztük drapéria feszül. A marseille-i tarot Nőpápájának tiaráján két stilizált szarvacska látható, emlékeztetve a később megjelenő holdsarló-díszekre, s ugyan nem oszlopok között ül, de a háttérben aláhulló lepel két felfüggesztési pontja eszünkbe juttathatja azokat.

A Pápanő passzív, visszahúzódó, nyugodt, mozdulatlan; a Varázsló ellentettje, szűzies hajadon, az élet forrásánál őrt álló női erő, aki magába gyűjti a gerjesztő energiákat. A kártya két oszlopának több mitológiai párhuzama van: többek között a jeruzsálemi templom kapuját őrző Jachin (–létrehozni) és Boaz (-erővel), amelyek együtt a stabilitás alappillérei, s az egymást kiegészítő ellentéteket jelenítik meg. Ez az ambivalencia a kártya 2-es számával együtt a női minőségre utal. Az oszlopok között feszülő fátyol az érintetlen szűzhártya, a szent titkokat, a végső bölcsességet, az élet forrását rejtő lepel. Az, hogy a már említett könyv/tekercs a Főpapnő ölében nyugszik, finom utalás az anyaméhre, amely minden élet forrása, a női bölcsesség és erő székhelye - s ahogy a Főpapnő ruhája ráomolva félig eltakarja a szóban forgó iratot, azt sugallja, hogy ésszel, a racionalitás útján csak részben ismerhetjük meg a végső igazságokat.

A Pápanő az Anima Mundi megtestesítője, a minden ember egyéni tudatalattijában rejtező női archetípusé. A teljesség eléréséhez egyesítenünk kell természetünk férfi és női elemeit, hogy megteremtsük azok harmóniáját. E szálon elindulva számos erotikus konnotációval találkozunk. A Zohar szerint a titkok titkait kutató misztikus a Tóra vőlegénye, az istenekhez vezető tudást őrző női minőség szeretője, amely a Pápanőben ölt testet – ezt erősítendő, a kezében tartott irat olykor tekercsként jelenik meg, s azon a Tóra olvasható.

Gyakran állítják párhuzamba különféle mitológiai istennőkkel, így Júnóval vagy Ízisszel. Utóbbinak jelképe – többek között – a kerék, s a ’rota’ szó (latinul kerék) számos szerző szerint etimológiai rokonságot mutat a tarot-val. Hozzá kell tennem, hogy valójában nincs közük egymáshoz – a kártya elnevezése az olasz „tarocchi” kifejezésből ered.

Ízisz mitológiájának része Ozirisz feltámadása. Az isten halálának és feltámadásának keresztény jelképe a kereszt, amit szintén megtalálunk a Pápanő mellkasán. A szeretett férfit az életbe visszahozó istennő, aki cselekedetével termékenységbe borította a földet és elhozta az új élet ígéretét, szintén rokonítható a Papnővel. A Papnő e formájában a nagy anyaistennő, az ideális és teljes nő eszményképe (szeretném hozzáfűzni, hogy utóbbi gondolatokkal nehezen egyeztethető össze – legalábbis számomra – a figura szűzies, rejtelmes, tartózkodó jellege.). Női mibenlétét erősíti a nyomatékos Hold-motívumok feltűnése.

A Kabbala életfáján a Kethertől Tifereth-ig vezető ösvény tartozik hozzá. Tifereth az isteni szépség szefírája, s a Papnő ily módon a világ világosságát megszülő asszony, az isten eljövetelét hirdető csillag, Shekinah, az Isten női oldalának kisugárzása, hatalmának dicsőséges megnyilvánulása női princípiumán keresztül. Ellenkező irányban a Tökéletesség Kapuja, az Ígéret Földjének bejárata, a misztikus menyasszony, akivel egyesülve elérjük az istenit, mert magában hordozza azt. Ő az intuitív, tudattalan elme bölcsessége, amelyet a maga teljességében meg nem érthetünk, de fátyla mögül is inspirál bennünket. Ahogy azonban a Menny, úgy a Pokol kulcsa is a kezében van (legalábbis némely ábrázoláson) – mutatva, hogy nem csak a felemelkedés, hanem a bukás lehetőségével is számolnunk kell őt megközelítve. Alakjában a női mibenlét negatív oldala is megtestesül (pusztítás, halál, kegyetlenség), s ehhez kapcsolódó mitológiai megfelelője The Morrigan vagy Hekaté.

Kulcsszavakban összegezve a Pápanő a passzivitás, szemlélődés, türelem, intuíció, tudatalatti, álom, meditáció, ihlet, belső sugallat, mély lelki tapasztalatok, saját tudattalanunk felfedezése, a teremtő képzelet kártyalapja. Nyugodt, de akár az óceán: sima felszíne alatt életteli, homályba burkolózó mélység rejlik. Ő a belső hang, amely nem a logika, hanem az intuíció, nem az ész, hanem a megérzés útján vezérel bennünket; ő végső bölcsesség tiszta és egyszerű szava.