Mindjárt kiköpöm a tüdőm.
Hazafelé észrevettem magam előtt egy, ahogy apu szokta mondani, dinnyefejet - áramvonalas bukósisak, csilivili versenycanga, sporthátizsák, szűk naci, - és motoszkálni kezdett bennem a kisördög. Végül nekilódultam és leelőztem, kecsesen elhúzva mellette csinos utcai viseltben, iskolatáskával a vállamon. (No jó, beismerem, kecsesnek legfeljebb pár tizedmásodperc erejéig tűnhettem, de ennyi épp elég volt ahhoz, hogy elhagyjam.) A maradék másfél kilométert kivörösödött fejjel, fújtatva pedáloztam végig, hogy csakazértis megtartsam az előnyöm, ám végül - épp, mikor kicsit kilazítottam - beért, és széles, de elismerő vigyorral eltekert mellettem. Még próbáltam tartani a lépést pusztán a hecc kedvéért, de jött egy aljas emelkedő, és mivel a váltóm nem működik, lemorzsolódtam.
Azért jó volt - ma már történt valami mókás :)
Áldás!
HE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése