:-)

egy isten, egy sör

Ma van a Sör Napja, legalábbis az USA-ban, ahol kereken 80 esztendővel ezelőtt oldották fel a tizenhárom keserű éven át tartó szesztilalmat (ami szándéka ellenére az alkoholra épülő bűnözés sosem látott felvirágozásához - valamint masszív állampolgári elégedetlenséghez - vezetett). Végre egy amerikai ünnep, amivel azonosulni tudunk. Let's drink!

'kicsit hippis, kicsit sátános'

 - eképp méltatta tegnap az unokahúgom a szobám, utalva a száradó gyógynövénycsokrok, a falra akasztott sámándobok, az előttük sorakozó állati csont,-és koponyakollekció, a padlóra festett, felerészben már lekopó pentagramma, a színes-szőttes tatyók, sálak és kendők tarka kavalkádja, a dekorációul szolgáló régi használati tárgyak (öreg násfa, bélhúros teniszütő, dédapám-készítette apró hordócska, kerámia tejeskannák, lyukas mosóteknő), az antik könyvek, a szekrény tetején felhalmozott lemorzsolt gyógyfüvek és a szétburjánzó szobanövények együttesére.

(aztán a 'sátános' kifejezést sietve 'sámános'-ra javította). 

Hát hiába, no :). 

zűrzavar felsőfokon

Tegnap megtörtént a ponthúzás, s minden jel arra mutat, hogy ősztől a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának néprajz szakos hallgatója leszek. Ennek kapcsán megpróbáltam elővarázsolni a kar honlapján a képzés részletes tantervét, félsikerrel; aztán a felvi.hu-n böngésztem a szakosodási lehetőségeket keresve. Phhfff, a felsőoktatás még mindig az őskáosz állapotában leledzik :). 

komposztásás, oltárfestés, ilyesmik

Arról is régen írtam utoljára, hogyan telnek a mindennapjaim, tehát íme. Ma délelőtt nekiestem a komposztdombnak, és alaposan kibeleztem. Miközben térdig merülve, félig elbomlott zöldségek, rohadó forgácshalmok és kövér pondrók társaságában áskálódtam (időnként megdobva egy-egy rém gusztustalan pajorral a baromfiudvar lelkes közönségét), egyfolytában Michelle Mays sorai jártak a fejemben: "... life is a beautifil place to be...". Trutymó és kukacok ide vagy oda, megvolt az eredmény: négy talicskányi ébenfekete színben játszó földet hordtam ki a parányi fűszerkertbe, amit nem csak az abban növekvő zsálya,-rozmaring,-és izsóptövek fogadtak hálásan, hanem a szabadon kóricáló orpington tyúkanyó is (aki karantén címszóval hónapok óta kizárólagos birtokosa a teljes udvarnak). 

Délután aztán eltöltöttem vagy két órát a számítógép előtt görnyedezve, majd mikor már zombira neteztem magam, úgy döntöttem, ideje valami értelmes elfoglaltság után nézni. Az Uzonkáéktól megörökölt degucuccok között akadt két kicsi falipolc, amikre már korábban szemet vetettem, mint esetleges oltárpótlékra. Tudniillik a nyár óta nincs háziszentélyem. Az előző kellékei ott díszelegnek az egyik vitrinben; node így, üveg mögé zárva inkább dekoratív, semmint funkcionális értékkel bírnak. Momentán helyem sincs egy komplett oltár felállítására, így jutott eszembe az ötlet: miért ne csinálhatnék a két polcocskából - némi fazonigazítás után - afféle 'minioltárt'?.

Rotringot, körzőt, vonalzót, radírt ragadtam, s megterveztem, majd néhányszor újrakomponáltam a leendő mintát. Aztán egy rakás temperával meg öt Supernatural-epizóddal felfegyverkezve belevágtam a megvalósításába. Az ábrák menet közben tovább alakították önmagukat, s persze az is hamar kisült, hogy nem vagyok született piktor (világéletemben hadilábon álltam az ecsettel, utáltam is festeni annak rendje szerint), de estére megszületett a mű. Döntsétek el, mennyire lett jó - én maradéktalanul elégedett vagyok vele :).
No, hát ennyi rólam :).

fogyó

nos, én tényleg szeretném meggyőződéssel állítani, hogy jó dolog, ha az ember délután öt után már nem eszik semmit, de nehezemre esik. mert, hogy őszinte legyek, voltaképpen szívás. nyomorúságossá teszi az estét. karikás szemmel, bedugult orral, a náthától letompult hallással  (oké, utóbbi tételek arra vonatkoznak, aki a koplalás mellett még meg is van fázva, jelesen szerény személyem) üldögélsz a monitor előtt, az éhezéstől túl kimerült vagy, hogy bármi értelmeset csinálj; így aztán korgó gyomorral bambulod a 'how i met your mother'-t, míg elég álmos nem leszel ahhoz, hogy - a holnapi reggeliről szőtt édes vágyképek közepette - álomba zuhanj.

nos, hát így telnek életem napjai :S

újabb epizódok szánalmas enmagamról

azt hittem, jó ötlet feleleveníteni azt a régi szokásomat, hogy tornával kezdem a napot. tegnap annak rendje és módja szerint végigcsináltam a tervezett gyakorlatokat

ma azonban fekvőtámaszozás helyett zokogva lerogytam a padlóra és ott heverésztem még pár percig, elsiratva hajdanvolt izmaimat

az élet igazságtalan

hogy lehet, hogy egy tésztaképű, elhízott, 'cián' becenévre hallgató vegyészmérnök - idióta kis körszakállal - élete szerelmét egy hollywoodi sikersztoriba illő romantikus táncfelkérésnek köszönhetően találja meg?! hogy lehet, hogy ilyesmi a valóságban mindig csak másokkal történik?!

(tudom, gonosz vagyok. a nátha kihozza belőlem a rosszmájúságot.

bridget jones)

továbbá...

... csokis kekszet vacsorázik zselés szaloncukorral.
:)

diéta

a változatosság kedvéért ismét nekirugaszkodtam, hogy leadjak pár kilót, de nem könnyű fogyózni, ha az ember ropit uzsonnázik rafaello-golyócskákkal, gyümölcskenyérrel és ischler-tortával körítve

:)

501

Délután határidőnapló-beszerző körútra indultam.

Tudnivaló, hogy köztem és a mindenkori határidőnaplóm között általában meghitt és bensőséges viszony alakul ki. A legutóbbit magammal vittem mindenhová, a gerecsei sólyomfészekőrzéstől kezdve (amelynek időpontja már idén is ki van tűzve, jupp:)) a tanulmányi kiránduláson át a melóig. Kerültek bele órai jegyzetek, emlékeztetők, zh-időpontok, fontos tudnivalók erről-arról, de pogány folkmetált játszó zenekarok listája, tetoválás-tervezetek és dalszövegek is. Sok szempontból nagyobb hasznát vettem, mint akár a mobilomnak (vagy egy személyi titkárnak, már ha rendelkeznék ilyesmivel).

Körülbelül két hete a karácsonyi bevásárlás lázában betévedtem a főutcai papír-írószer üzletbe, ahol reflexszerűen szemrevételeztem a 2012-es határidőnapló-kínálatot, és első pillantásra beleszerettem egy gyönyörű, világosbarna, bőrkötéses szépségbe. Nem vettem meg, mondván, túl drága, és különben is, most a család az első: így aztán csak az ünnepek lecsengése után tudtam ismét időt szakítani a kérdésre. Bepedáloztam a városba, beállítottam az üzletbe - és csak tipródtam a kérdéses polc előtt vagy egy órán át.

Ott volt a Nagy Ő, és rajta kívül még vagy 200 másik jelölt; én pedig képtelen voltam dönteni. Amelyiknek a belseje szép volt, annak a borítója láttán elment az életkedvem; amelyik kívülről kimondottan hívogatóan festett, annak beltartalma túl primitívnek, túl igénytelennek tűnt. Az egyik esélyes versenyző első lapjai  meglepően hasznos adalékinfókkal voltak telezsúfolva, a továbbiak pedig megütötték a mércét, ráadásul a legolcsóbbak közé tartozott - de tompa türkizzöld műbőr-kötésben pompázott. Akadt, melyiknek pikkelyes volt a borítója, akadt, amelyiknek olyan fekete és szögletes, hogy egyből kockafejnek éreztem magam tőle; akadt csillámporos, rózsaszín, égszínkék, piros, tiritarka, akadt virágokkal, fényképekkel, csillagokkal díszített, és így tovább.

Hiába próbáltam magam rábeszélni egy kevésbé expenzív modellre, végül csak visszakanyarodtam első választottamhoz. Ami, ha nem is túl csicsás belülről, s nem is tartalmazza - teszem azt - Abu Dhabi előhívószámát, mégis nagyon kellemes látványt nyújt. Valahogy azt érezteti, hogy a borítója alatt némán elsuttogott varázslatos mesék, izgalmas események, nagy sztorik, pergő mindennapok, szép emlékek regimentje várja, hogy életre keljen a tinta által. Mintha sokkal több lehetőséget rejtene magába, mint egy egyszerű, hétköznapi határidőnapló - ugye értitek? Tudom, túl élénk a fantáziám, de képtelen volnék a világot ennél szürkébben látni :). 

Az utolsó negyedórát azzal töltöttem, hogy e napló zöld és a barna verziója közt hezitáltam. A zöld valahogy rengeteg bolondos életörömöt és izgalmas újdonságot sugallt; a barna otthonos biztonságot, konszolidált kényelmet, rendet és nyugalmat. Még azt is megpróbáltam elképzelni, mit árulnának el rólam különböző élethelyzetekben. Ha a legvisszafogottabb, legszigorúbb öltözékemben előkapnám a zöld kötésűt, az kifejezne valamit a szolid felszín alatt rejlő bohókás, szertelen képzelőerőből. Fordítva, ha happy-hippi cuccaim legvadabbikában venném kézbe a barnát, az a rendhagyó és harsány megjelenést ellensúlyozó higgadt ésszerűséget, józan belátást, kifinomult gondolkodást sejtet.

Természetesen a zöldet kellett volna megvásárolnom.

Természetesen a barnát vettem meg.

:)

fogcsikorgatás

nincs is jobb, mint hajnali negyed háromkor, két és fél óra alvás után arra ébredni, hogy egy kecskekoponya irtóztató csörömpöléssel landol a padlón. 

természetesen A kecskefejről van szó, amely a január elsejei program sztárja és egyben mindmáig kísértő emlékek főszereplője volt.  úgy tűnik, az újrajátszás híve. a zuhanásnak hála ismét megvált néhány orrcsontjától, így ha netán unnám magam az ünnepek alatt, lesz mivel foglalatoskodni.

yupp

álmaim paripája

ajvé.

Már megint azt álmodtam, hogy egy (emberből lett) beszélő lovon ülök. 

Első alkalommal, még évekkel ezelőtt, az egyik lakótársam és kedves barátom változott lóvá, s rajta vágtáztam a levegőben. Ezúttal a ló kiléte titok maradt, de tudtam, ha nem is vagyok képes konkrétan megszemélyesíteni, jól ismerem, közel áll hozzám. 

Nagyon bizarr érzés olyasvalakit megnyergelni, aki beleszövegel abba, hogy hogyan teszed azt. Egyáltalán,  egy emberként érző és gondolkodó lényt hátasállatként kezelni. Brrr.

a tékozló galamb

(-ok, valójában). Vissza-visszajárnak. Nyilván jó helyet találtak maguknak a környéken, s mivel  nem csak nálunk, de szinte minden szomszédnál van baromfiudvar, a táplálék, - és ivóvízkérdés egyelőre megoldottnak tűnik. Jobban tartok a macskák (köztük is A Macska, vagyis őPukkancssága) vérszomjától. Ma az egyik bájos kis kacagó a fűrészbak alól csipegette fel a kukoriaszemeket, egyre közelebb és közelebb ugrándozva hozzám (nem tettem ám még le a visszafogásukról, mert mégiscsak háziállatok; sok veszedelem fenyegeti őket a való világban:)), s már-már a tenyeremből evett, mikor a bundás gömböc berongyolt a képbe, felrebbentve a madárkát. 

Fogtam a miaut, leszidtam és letoloncoltam a pincébe, hadd elmélkedjen a magatartásán,de ezután már hiába vártam vissza az unokahúgaim által Borókának keresztelt (egyébként hímnemű) gerlét. Bűntársa a dezertálásban, Barnabás most nem mutatkozott, de tegnap odarepült hozzám, miközben betöltöttem a tyúkok etetőjét.

Arra kértem Vénuszt, hogy egyéb elfoglaltságai mellett legalább a fél szemét tartsa rajtuk (Thortól mégsem várhatom, hogy pesztráljon két galambfiókát):). Időközben a bentlakók minden igyekezetükkel próbálják szintre hozni a létszámot: az egyik tojó elkezdett költeni az ajtóm feletti kiugró betonpárkányon sorakozó söröskorsók oltalmában :). Történt mindez körülbelül két hete, tehát lassan időszerű a kelés. Kíváncsian várom :). 

Akármennyi koszt csinálnak, tündériek ezek a gerlicék. Minden nap meg tudnak mosolyogtatni.

 (Elég vacak a minőség, de nem akartam vakuzni. Én tanultam, ő szundikált)

(Boróka és Barnabás a szabadság kapujában. Ekkor még azt hittem, nem fognak élni a lehetőséggel:)).

estefelé

Ó, az istenekre, micsoda egy nap. Reggeltől estig takarítottam: tengerimalacketrecet, deguketrecet, csibedobozt, szobát. Ruhát mostam, akváriumot pucoltam, fát hordtam a pincébe, madáreleség-golyókat aggattam fel az erkélykorlátra. Reggel elbúcsúztam a gerlétől, aki kecses nemtörődömséggel továbbállt (és megint a saját átkozott bénaságom okán. Grrrrr.)

Porszívóztam, kisúroltam a kádat, a mosdókagylót (az állatok utáni rendrakás állandó velejárója a fürdőszoba förtelmes bepiszkolódása), begyűjtöttem a teregetőállványról a megszáradt holmit. Hipóval és gyökérkefével felfegyverkezve kifertőtlenítettem az Uzonkáéktól (a nyári keltetés idejére) kölcsönkapott 'tollasbölcsit' (dróthálós tetejű faláda). Elkészítettem két házidolgozatot, egy könyvismertetést, tárgya a Bernáth-féle 'Gyógy,- és aromanövények', és a mikoterápiával kapcsolatos kiselőadásom szöveges kivonatát.

Nem és nem fogok holnap bemenni az első órára, hogy prezentáljam. Irtózom a közszerepléstől, ráadásul nem készültem fel. Beteget jelentek, nagyjából hetedszerre az idén (elméletileg négyszer lehet hiányozni).

Még most is zsong a fejem. Semmi gond, maradt tennivaló bőven: a rágcsálók tisztába tételét követően ketrecekből összeépített, többemeletes 'lakóotthonuk' lett a szoba egyetlen szalonképes pontja. Mindenütt másutt takarítóeszközök, írószerszámok, könyvek, ruhák (és galambtollak) hömbölögnek boldogan. Lesz mivel folytatni holnap.

Jóéjt.

sikálj galambpotyadékot, hamupipőke

Egyre meghittebb viszonyba kerülök a szobámban éldegélő kacagógerlékkel - az egyikük az elmúlt negyedórát a fejem tetején trónolva töltötte - valaki a családból meg is jegyezte, hogy olyan vagyok, mint egy Disney-mesehősnő. Igen ám, csakhogy az elcseszettebbek közül. A rajzfilmekből kifelejtik a véres valóságot. Hófehérkét soha nem piszkítják le az édes kis madárkák, akiknek énekel, és Hamupipőke nem súrol naphosszat galambürüléket a padlóról. Az élet igazságtalan. 

:)

vágtató

A közvélekedés szerint a boszorkányok seprűn járnak, s valóban, az európai folklórban szép számban vannak erre mutató adatok. Legalább annyi beszámoló szól azonban más, némileg meghökkentőbb "hátasjószágokról". Itt van mindjárt a férfiak paripává bűvölésének ősi szokása, mely többek közt a magyar szépasszonynak is jellemző vonása. Aki nem tudná, a szépasszony "kantárt üt", kötőféket vet a kiszemelt áldozat fejébe, mire az menten lóvá változik, s hajnalig hordozza úrnőjét hegyen-völgyön át. (Nem bírom megállni, hogy ne fűzzem hozzá: nézzétek meg az Ördögtérgye című fergetegesen humoros rövidfilmet, amely a gyimesi szépasszony-hiedelmeket dolgozza fel fiatal erdélyi színészek közreműködésével.)

De a boszorkányok fantáziája nem merül ki ennyiben, már ami a közlekedési eszközöket illeti. Mindenféle egyéb (általában az asszonyi élethez kötődő) holmit bevetettek, - például köleshéjat, dióhéjat, vékát, rostát, szitát, teknőt, sütőlapátot vagy épp (kender)tilolót. Utóbbit a gyimesiek egyenesen "vágtatónak" nevezték. Ez adta az ötletet, hogy a biciklimet (amit az évfolyamtársaim csak 'Herkulesnek' hívnak) Vágtatónak kereszteljem el; azonfelül, hogy a hétköznapi értelmét tekintve is tökéletesen megállja a helyét, mi más lenne egy boszorkány méltó hordozója :)?

eeeekkora halat fogtam...

Ó. Te. Jó. Ég. (Amúgy Janice-esen). Megvettünk egy másfél méternél is hosszabb, 25 kiló körüli lesőharcsát. A feldolgozására a fél napunk ráment. Anyukám, szegény, aki irtózik az édesvízi halaktól (különösen, míg azok egyben vannak) bemenekült a házba, hogy ne is kelljen látni az udvaron zajló vérengzést (becsületére legyen mondva, később hősiesen magára vállalta a mosogatást). Gigászi küzdelem volt: hajnali egyig ültem a halászlé-alapot forraló kondér mellett az udvaron, fejlámpa fényénél olvasgatva. Mindenem harcsaszagú, és még a melltartómból is pikkelyek hullottak ki, mikor levetkőztem. Hiába, a balatoni élet szépségei ... :)

(párkocka)

örömködés

Ó, úgy fel vagyok dobva, az előttem álló nap tele van kellemesebbnél kellemesebb lehetőségekkel :). A megvalósításhoz jelenleg az ebéd áll a legközelebb, már bepácoltam a csirkecombokat, és úgy tervezem, hogy hagymás krumplisalátát készítek köretnek. Utána alighanem szunyókálok egy kicsit, aztán nekiugrom a tegnap vásárolt angolkönyvnek és kivégzem az első leckét. Valamennyit gagyogok angolul, de soha nem tanultam rendszeresen, iskolai keretek között, s mostanság - különösen a nyelvvizsga sürgető kényszerével a fejem fölött - úgy érzem, ideje szisztematikusan elsajátítani.

Aztán, ha már ráuntam a nyelvelésre, ott van Bernáth Jenőtől a Gyógy-és aromanövények, minden gyógynövénybolond bibliája:). Vagy például felvehetnék néhány régóta talonban heverő nótát, véglegesíthetném az Árnyak Könyve borítójának díszítését, elkészíthetném a totememet jelképező agyagmedált...  

Utóbbihoz az ihletet egy már meglevő nyakláncom adta, egy körülbelül 3 cm hosszú és talán ha 1 cm átmérőjű, egyik oldalról ember, - a másik oldalról kecske vagy lófejet formázó mázatlan, nyers okkerszínű függő. A hétfői vizsga előtt fel-alá korzóztam a folyosón, utolsókat rúgó aggyal igyekeztem még néhány adatot bemagolni, közben azt szorongattam görcsösen, mire egyik évfolyamtársnőm megkérdezte, hogy "csak nem a totemed?" Ez aztán meglódította a fantáziámat, és menten be is szereztem 2 kiló agyagot (kisebb kiszerelésben nem volt, de amilyen béna vagyok, lehet, hogy el is fogom használni mindet a sikertelen próbálkozások során:)).

Szóval, nagyon kellemes délután ígérkezik. Megyek és neki is látok a salátának :)

Áldott szép napot nektek is!

H.E.

tényleg égő...

... a kádban ülve olvasgatni az Árnyak Könyvét?:)