a mai nap dala: northland - the rite

A normafai blót emlékére:

áldott napéjegyenlőséget!

a legjobb ajándék

Karácsonyra kaptam, ma szenteltem fel. Hát nem gyönyörű?

áldott ünnepet!

(Forrás)

néhány téli kép

a mai nap dala: dalriada - téli ének

Áldott Napfordulót!

az ünnepre készülődve

krampusnacht

Szóval, akad olyan szeglete a világnak, ahol a jóságos Télapót kísérő krampusz nem bekormozott arcú, feketébe öltöztetett, unott kamaszlány, hanem valami egészen más. Német nyelvterületen a télközép minden vérfagylaló rettenetét magukba sűrítik a különböző krampuszfelvonulásokon,-összejöveteleken és fesztiválokon látható, a pogány régmúlt, a keresztény ördögképzet és a modern horror nászából született szarvas-patás jelmezek. A figura az utóbbi évtizedekben kilépett a Mikulás árnyékából, hogy többek között december 5.-én saját jogán járja az utcákat, vad szertelenséggel, nem kevés pajzánsággal és annál is több foggal-karommal felszerelkezve. S a sok agancs, szőrme és virgács rengetegén talán átszüremlik valami a letűnt korok elfeledett misztériumaiból is.

 

áldott nyárutót, samhaint, halloweent!

a föld köszöntése

Tegnapelőtt sétára indultam Árnyékkal, a kutyámmal. Elsőként a faluszéli kaszálórétet céloztuk meg, ahol kápráztató virágpompa zengte a nyár dicséretét. A derékig érő fűtengerben kékeslila, bíborszín, napsárga, habfehér, mélykék szirmok özöne tündökölt.

 Az égen méltóságteljes gomolyfelhők követték egymást. Nap-atya ékkőként szikrázott közöttük, izzó fényzuhatagában szárazon lélegzett a föld, amelyen már megkezdődött az aratás: aranyszínű tarló borította a lágyan hullámzó határt. 

Útközben csokrot szedtem a mező gyermekeiből. Katángot, lucernát, varfüvet, bükkönyt, galajt, lóherét, mályvát, szarvaskerepet, ledneket, rekettyét, orbáncfüvet, aranyvesszőt, cickafarkat, seprencét, ebszékfüvet, konkolyt vegyítettem érett bugát dajkáló fűfélékkel és a még lábon álló zab, árpa, búza kalászaival. 

Végül egy learatott búzatábla közepén letérdeltem a langyos földre, és hálát adtam Földanyának, Nap-Atyának szerelmük gyümölcseiért, az új aratásért, a nyár bőkezűen osztogatott áldásaiért. Halkan elénekeltem két dalt, amelyet az ünnephez illőnek éreztem, majd a szürkésbarna göröngyökre fektettem a csokrot.

(ez persze egy másik bokréta)

Esteledett, mire hazafelé vettük az irányt. A napsugarak olvadt aranyként csordultak végig a tájon, párás ragyogásba burkolva a láthatárt: mintha fényből szőtt, pókháló-finom fátyol borult volna a földre. Az alkony táncra kelt a réttel, és én tanúja lehettem e csodának...

Áldás!