családlátogatás

Délután felhívott az unokahúgom, hogy nincs-e kedvem átmenni. Nagyon drága volt, úgy fogalmazott: "olyan hiányérzetem támadt, hogy szeretnélek téged látni...". Végül a tesóival együtt átjöttek szemrevételezni a félkész tyúkólat, aztán együtt visszaballagtunk hozzájuk. Eredetileg legfeljebb másfél órát szerettem volna maradni, de persze repült az idő, és végül fél 10 után indultam haza. Mégis olyan jól esett náluk tölteni az estét, egy csöppet sem bánom, hogy ezzel a holnapi vizsgára való felkészülés dugába dőlt. Időnként sokkal többet ér az érzelmi-lelki feltöltődés, mint a tudomány.

A nővérem átment kerítőnőbe (természetesen nem először): lelkesen elújságolta, hogy az egyik volt évfolyamtársának van egy egyedülálló, kedves, helyes és rendes öcsikéje. Az "öcsike" 35 éves, egy tetőtéri szobában lakik a szüleik házában, és ahogy kivettem a szavaiból, lényegében krónikus önbizalomhiánnyal küszködő, fásult, kopaszodó szingli (ráadásképp szőke, amely hajszínt én hátközépig érő dús sörény formájában nagyra tudom értékelni, de máskülönben a bocsánatos bűn kategóriájába esik:)). Oké, a fentiek még nem jelentenének leküzdhetetlen akadályt, elvégre rólam is elmondható nagyjából ugyanez, leszámítva a szőkeséget és a hajhullást. A tesóm azonban azzal folytatta a jellemzést, hogy a szépreményű fiatalember minden héten ott van a misén, továbbá amolyan régimódi nevelésben részesült (ami többek között azt jelenti, hogy magázza a szüleit), és mindent összevetve egy igazi úriember. Ez aztán végképp lelombozott. Szerettem volna belesikoltani a kagylóba (az első kör ugyanis még telefonon keresztül zajlott), hogy nekem egy szertelen és szabadságszerető, lökött pogány hapsit keressen, minél hosszabb a haja, annál jobb, és a lehető legkevésbé emlékeztessen a "kockafejű mintaférj" típuspéldányára.

Tényleg ideje lenne találni valakit, mielőtt a család eláraszt ígéretes jelöltekkel. Kezdem magam kellemetlenül érezni a nővéri igyekezet kereszttüzében. Már a kölkök is folyton-folyvást a szüleik ismeretségi körének egyedülálló, hímnemű tagjaival húznak. Valahányszor az apjuk egy-egy szingli barátja feltűnik a színen, én máris hírt kapok róla, félreérthetetlen mellékzöngével. Jó lenne még azelőtt pontot tenni a pasi-kérdés végére, hogy belefulladnék az általuk menedzselt ájtatos manók tömkelegébe.

Huyana, aki ismét gonoszkodó hangulatban van

2011-05-15