ágyláb, léplek...

Az András-nap a néphagyományban a férj-jóslás, szerelmi jövendölés egyik közkeletű alkalma. A lányok - egész napos böjtölést követően - férfi ruhaneműt tettek a párnájuk alá, abban a hitben, hogy így jövendőbelijükről álmodnak. 'Aki böjtöl András napján/Vőlegényt lát éjszakáján' - tartja a hajdúszoboszlói mondás, míg Medvén (Csallóköz) eképp szól a rigmus: 'Ágyláb, léplek/Szent András, kérlek/mondd meg, hogy ki lesz a férjem!'. A varázslatot erősítendő a Bódva vidékén a lányok kendermagot hintettek a faaprítóba, egy nadrággal boronálták el, majd azzal a fejük alatt aludtak (e szokás másik variációja szerint a favágó tőkére kendert hintettek, mondván: 'András, neked kendert vetek/Mondd meg nekem, kihez megyek?'). Éjszaka a fonóból kisurranva kendermagokkal dobálták meg a házak ablakait, figyelve a bentiek válaszreakcióját. A remélt felelet a következő volt: 'Csengős lovon vigyenek!', ám a háznép nem maradt adós a tréfával, és sokszor eképp kiáltott ki: 'Vess fattyút!', 'Vénülj meg!', 'Vessz vénlánynak!'. 

A fonóban közös praktikák is folytak - pl. gombócfőzés (a gombócokba papírcetliket rejtettek el, rajtuk férfinevekkel - amelyik elsőként feljött a víz színére, az lesz az illető leány férje), ólomöntés (az ólom alakjából a remélt udvarló foglalkozását olvasták ki). 

Nem csak gombóc, pogácsa is készült ezen az éjszakán, szám szerint három. Bele szintúgy férfinevek kerültek: majd a küszöbre kitéve azt figyelték, melyiket hagyja utolsónak a kutya (aki nyilván örömmel falta be a váratlan csemegét). 

A kíváncsi hajadonok szalmakoszorút is készítettek e napon, és megpróbálták úgy feldobni egy fára, hogy fennakadjon azon: ahányadszorra sikerült, annyi év múlva fog megházasodni a dobó. 

A majdani férj státusára, vagyoni állapotára engedett következtetni az ereszrázás. A zsúpfedeles házak ereszéből a lányok kötényébe hulló búzamag tehetős legényt, a rozs szegény kérőt, a pondró pedig nem kívánt terhességet jósolt. 

Karácsonyhoz hasonlóan a lányok serényebbje ezen az éjszakán is megrugdosta a disznóól falát, figyelve, hogy mennyit röffent válaszul a koca: annyi év múlva ment férjhez az illető leány. Másutt úgy vélték, ha az emse röfög, özvegyülést jelez, a malac pedig közelgő udvarlót. 

A még elszántabbak szemétre vagy trágyadombra állva hallgatóztak, s amerről először érkezett kutyaugatás, abból az irányból várták a szőke herceget (ennek szintén megvan a maga párhuzama a karácsonyi ünnepkörben). 

A párna alá kerülhetett tükör is, amelyet kis darab sózott kenyér társaságában helyeztek 'nyugovóra'. A kenyérből előzetesen - három Miatyánk és három Üdvözlégy elmondása után - harapott egyet a leány. Éjfélkor aztán belenézett a tükörbe, és abban meglátta kedvese arcát. Egyszerűbb ennél három falásnyi megrágott, majd kiköpött kenyér párna alá tétele.

A doroszlói leányok cédulákra írták az ismerős legények nevét, majd egy fésű és egy tükör kíséretében bedugták azokat a párnájuk alá. Ha valamelyikükkel álmodtak az éjjel - az lesz a férjük.

Szokás volt a párnát háromszor felrázni lefekvés előtt, mondván: 'Párnámat rázom/ Szent Andrást várom/ Mutassa meg a jövendőbeli párom!'.

Ha az András-nap előtt elfogyasztott almának hét vagy kilenc magja volt, azokat félretették, megőrizték, és e jeles alkalommal becsomagolva a párna alá dugták, szintén abban a reményben, hogy megjövendölik a leendő férj személyét. Az almához kötődik egy másik szokás is: a lányok András előestéjén egy pohár vízben egy piros almát helyeztek az ágyuk mellé, amit aztán reggel sebtében megettek, a vízzel megmosták az arcuk, és kiszaladtak az utcára: akivel először összefutottak, az lesz a mátkájuk. 

Lányok és legények is űzték a jóslásnak azt a változatát, amely szerint 13 papírlapra 13 szóbajöhető 'jelölt' nevét felírták, majd Luca-napig egyenként eldobálták azokat; amelyik utolsóként maradt, az lesz a jövendőbelijük.
A Grimm-fivérek mondagyűjteménye német kultúrterületről is feljegyez az András-naphoz kötődő férjjósló praktikákat. Az eladó hajadonok megterítettek vacsorára, két személyre (ügyelve, hogy villa ne kerüljön az asztalra), mire megjelent a kedvesük (no nem önszántából, hanem a mágia kényszerítő hatalma miatt). Ha távozáskor valamit hátrahagyott, azt a lányok gondosan elzárva őrizték: az illető legény ugyanis visszatért érte, és szerelembe esett őrzőjével. Fontos volt azonban, hogy soha ne lássa meg az elfelejtett tárgyat, mert annak hatására felidéződnének benne az András-éji varázslat gyötrelmei, és volt-nincs l'amour (sőt, a következményeket ennél is borúlátóbban festik le a Grimmek adatközlői). Ugyanez a hagyomány Tamás, Karácsony és Újév napjához kötődően is élt.

Disznóölőnek is hívják Andrást, mivel ekkor volt a disznóölések hagyományos kezdő időpontja. A csángók fokhagymával kenték meg az ólak, istállók, pajták ajtaját, hogy védjék a jószágot a téli ragadozóktól. Az birkanyíró ollót bekötötték, ezzel jelképesen lezárva a farkasok száját, hogy azok ne pusztítsák a juhokat. 

Andrást időjóslónak is tartották: ahogy Márton, ő is 'fehér lovon jár', azaz havat hoz (ez idén a nyugat-európai országokban maradéktalanul beigazolódott). Mondják, hogy ha ekkorra olyan vastag jégpáncél hízik a vizekre, hogy megtartja a ludat, az locsogós Karácsonyt jósol; az esős idő tartós csapadékot. 

Készítettek hagymakalendáriumot, vagy virágoztattak gyümölcságat is a következő hónapok időjárásának kikémlelésére. A hagymakalendárium 12 cikkelyre osztott hagymából készült; a cikkelyeket megsózták, és figyelték, reggelig melyik ereszt levet (ez esős hónapot vetített előre). A gyümölcsfaág, amely vázába, vizeskorsóba állítva a ház melegében kivirágzott, aszerint, hogy alján, közepén vagy tetején nyíltak-e a bimbók, a tél elejének/közepének/végének zord hidegét jósolta. 

Az ünnepnek keresztény vonatkozásai is vannak - a névadó apostolról való megemlékezésen túl az advent kezdetét, a karácsonyi időszak nyitányát jelzi. Mivel a Megváltó születésére való várakozás időszaka csendesebb, nyugodtabb, a zenés-táncos mulatságok is szünetelnek farsangig: 'András zárja a hegedűt'.
Egy rövid összefoglaló erejéig emlékezzünk meg a szentről, akit november 30. - án ünnepel a katolikus egyház. András az i.sz. 1. században élt, Jézus tanítványaként, az apostolok egyikeként vált ismertté. Krisztus halála után a Fekete-tenger mellékén (Örményország, Kurdisztán), majd a szkíták között, végül Trákiában és Görögországban evangelizált. Achaiában érte utol a mártírhalál: Aegeas prokonzul keresztre feszítette - minekutána hosszan hallgatta, ám megérteni nem tudta András hitvallását. Az apostol három napig szenvedett, míg végre kilehelte lelkét. Keresztje nem hagyományos, hanem átlós szárú (X-forma) volt, ábrázolásain gyakran láthatjuk vele.

Áldás!

boszorkánykör, tündérgyűrű

Boszorkánykörnek (angolul fairy-ringnek, vagyis tündérgyűrűnek) a többé-kevésbé szabályos körben növő gombák alkotta karikát nevezzük. Létrejöttének magyarázata egyszerű: ideális körülmények között, egyenletes tápanyagellátottságú talajon a gombafonalak szövedéke, a micélium (ami a gomba voltaképpeni testét alkotja) kör alakban terjeszkedik. Idővel középről kiindulva az idősebb részek elhalnak, így a telep nagy gyűrű formáját veszi fel, s értelemszerűen a képződő termőtestek elrendeződése is ezt követi. A gyűrű 'nyomvonalán', illetve belsejében a fű (aljnövényzet) általában dúsabb, sötétebb, ezért a boszorkánykör akkor is felfedezhető, ha a termőtestek nem láthatók. Ez annak köszönhető, hogy a gomba és társnövénye között szimbiotikus kapcsolat áll fenn. A gombafonalak a növényi partner gyökerei köré rendeződve átveszik a gyökérszőrök szerepét, és vizet, valamint ásványi sókat szállítanak a növénynek (mivel a micélium igen nagy kiterjedésű, sokkal nagyobb felületen, sokkal hatékonyabban tudja felvenni és továbbítani e fontos tápelemeket, mint a gyökérszőrök), míg az szerves tápanyagokat szolgáltat a gombának. Érdekesség, hogy a micélium, amennyiben több, egymás közelében elhelyezkedő (általában azonos fajú) növény gyökereit is behálózza, a növényegyedek közti transzportot is lehetővé teszi (a szimbiózis ilyen mérvű kifinomultsága számomra legalább olyan izgalmas, mint az Avatar Pandorájának élőlényeit összekötő mentális háló. Becslések szerint bolygónk hajtásos növényeinek körülbelül 80%-a él szimbiotikus kapcsolatban egy gombapartnerrel; erdősítésekben már alkalmazzák a technikát, miszerint a csemetéket eleve a megfelelő gombfaj micéliumával együtt telepítik el, ami által a megeredésük biztosabb, fejlődésük gyorsabb, a pótlási szükséglet pedig elhanyagolható a hagyományos eljáráshoz képest. Mindez jól példázza, hogy a földi ökoszisztémát varázslatosan árnyalt, összetett és bonyolult kölcsönhatások rendszere tartja fent, s hogy az élővilág egységre törekszik, egységben gondolkodik - szemben a magát a környezeti tényezőktől függetleníteni, a természet törvényei alól kivonni igyekvő emberrel, az individuum diadalát kereső nyugati kultúrával.)

A titokzatos karika persze megmozgatja a fantáziánkat. Már elnevezése is sokatmondó, s nem csak a magyar nyelvben: a németek szintén boszorkánygyűrűnek (Hexenring), a franciák varázslók körének ('ronds de sorciers'), az angolok tündérgyűrűnek (fairy ring) hívják.
A németek szerint a boszorkánykörben boszorkányok lejtették táncukat a Walpurgis-éjen; a holland hiedelmek az Ördög tejköpülőjét állítják bele. Tirolban a boszorkánykörök létrejöttét azzal magyarázzák, hogy a sárkányok tüzes farka repülés közben a földet érintette; az ilyen területeken hét évig semmi nem nőtt, csak mérges gomba.
Angliában, Skóciában, Írországban, a skandináv területeken a gombakör létrejöttét a tündérek táncával magyarázták. A középkori (12. sz.-i) forrásművekben felbukkanó "elfenringewort" kifejezés a tündérek tánca nyomán hasonlóképp köralakban növő százszorszépekre utal. 1628-ban Olaus Magnus úgy vélekedik, a tündérgyűrű (itt már gombákra vonatkoztatva) a körtáncot járó elfek lába nyomán beleég a földbe. Skandináviában a gombakört (elfdans) szintén e különös lényekkel hozták összefüggésbe, s úgy vélték, aki belelép, megláthatja a tündenépet - de rabjává is válik csalfa varázsuknak.
Walesben a boszorkánygyűrű neve 'cyclh y Tylwyth Teg'. A 19. században a tündéreket majdnem minden walesi gyűjtésanyag az erdőben táncoló csoportként írja le, s itt (csakúgy, mint Skóciában), a tündérgyűrűről, a táncukat lejtő elfekkel való találkozásról szóló történetek teljesen hétköznapinak - olyannyira, hogy néhány walesi adatközlő állította: maga is csatlakozott a vigadalomhoz. A viktoriánus kor folkloristái a tündéreket a boszorkányokkal hozták kapcsolatba, azon közös pontra alapozva, hogy mindkét népség szokása az erdőben mulatozni. E dínom-dánom általában holdvilágos éjjeleken zajlott, s a boszorkánykör az egyszerű halandó számára másnap reggel vált láthatóvá.

A mendemondának számos helyi változata szolgáltat további részleteket. Egy, a 20. sz. elején rögzített ír tradíció értelmében a tündérek előszeretettel táncolnak körbe galagonyafákat, így a gyűrű is gyakorta bukkan fel azok alatt. Egy skót adatközlő azt állította, a tündék a gombákra ülnek, vagy étkezőasztalul használják azokat. Egy devoni legenda szerint Dartmoor határában, alkonyattájt olykor fekete tyúk jelenik meg fekete csibéivel a boszorkánykörben. A walesi és manx hiedelmekben az 1960-as évek környékén új motívum tűnik fel: a gombakör egy földalatti tündérfalu helyét jelöli (ezen asszociációk bizonyos, kiemelt helyekhez kötődtek, például a dartmoor-i 'Pixie's Church'-höz, amely sziklaformációt gombakör övezte).
Európa-szerte tiltott a boszorkánygyűrű átlépése. Franciaroszágban úgy vélik, a kör felett dülledt szemű, ronda varangyok őrködnek, s megátkozzák azt, aki átlépni vagy megbontani merészeli. Másutt a körbe lépő halandót az a veszély fenyegeti, hogy fél szemére megvakul. Egy ír legenda beszámol egy gazdáról, aki - szomszédai tiltakozása ellenére - csűrt húzott fel a tündérgyűrű helyén. Éjszaka aztán mély öntudatlanságba merült; tetszhalott állapotából a helyi 'tündér-doktor' gyógyította ki, megtörve az átkot. A gazda, miután magához tért, elmondta: álmában az aprónép a csűr lebontására utasította.
A leggyakoribb elképzelés azonban az, hogy aki belép e mágikus térbe, az láthatatlanná válik a halandók számára, és többé képtelen elhagyni a kört. Gyakori, hogy a tündérek a gyűrűbe tévedő halandót táncra kényszerítik, míg az végső kimerültségében holtan rogy össze, avagy megőrül (ez a motívum - a gombakörtől függetlenül - a hazai szépasszony-hiedelmekben is megjelenik).  Walesben úgy tartják, a tündérek kimondottan igyekeznek maguk közé csalogatni, táncra csábítani az óvatlan emberfiát. Egy 19. századi walesi legenda erről így számol be:

"... [a pásztor] meglátta a tündérgyűrűt (Tylwyth Teg), mintha apró katonák járták volna körtáncukat. Elindult a dáridó színhelye felé, és hamarosan a kör közelébe húzódott, amelyben, egyéb nők és férfiak vidám társasága közepette e parányi harcosok ropták hárfamuzsika mellett. Sosem látott még ilyen jókiállású, s ilyen elbűvölően kedélyes népséget. Nevető arccal hívták maguk közé, amint kéz-a-kézben forogtak, oly meredeken hátradőlve, hogy csaknem elestek. Mindeközben azonban odafigyeltek, hogy megtartsák a tökéletes köralakzatot, attól soha el nem tértek. Azok közül, akik nem táncoltak, néhányan felkapaszkodtak a közelben álló vén dolmenre, mások fogócskáztak, meglepő fürgeséggel és a legnagyobb élvezettel. Megint mások apró, de leírhatatlanul gyönyörű formájú fehér lovakon lovagoltak fel,-s alá. Mindez teljes csöndben zajlott; noha a pásztor látta a hárfákat, hangjukat nem hallotta. Még közelebb húzódott hát, s végül megkockáztatta, hogy betegye lábát a varázslatos körbe. Abban a pillanatban füle megtelt a legédesebb, legdallamosabb muzsikával, amit valaha életében hallott..."
A kör átlépése a Walpurgis-éjen és Halloweenkor a legveszélyesebb (nyilván ez összefüggésben áll azzal, hogy ezek a napok, mint a természet körforgásának felezőpontjai, mint a nyári és téli, a világos és sötét félév közti fordulók, maguk is világosság és sötétség, élet és halál, valóság és misztikum határán lebegnek). Egy forrás szerint a pásztort, aki véletlenül megzavarta a tündérek ünnepi készülődését, az elfek foglyul ejtették és rabként tartották (végül azonban beházasodott közéjük, szóval annyira nem járhatott rosszul :)).
Még a körben növő fűről történő harmatgyűjtés, vagy az ott nyíló virágok leszedése is balszerencsét zúdít a halandó fejére. Más hiedelem szerint arra, aki az üres gyűrűbe lép, korai halál vár. A 20. században Sommersetből jegyezték fel azt az elgondolást, miszerint a körön átsétáló tolvaj vagy gyilkos (bűnöző) nem kerülheti el méltó büntetését (akasztás).

A tündérgyűrűből való kiszabadulás gyakran igényel külső beavatkozást. A 20. század korai szakaszában a walesiek a következő taktikával éltek: vad majorannát és kakukkfüvet dobtak a körbe, hogy megrészegítsék a tündéreket. Mások vassal érintették meg az áldozatot, így törve meg a gyűrű varázsát. Egyes források azt javasolják, az elbűvölt, megbabonázott áldozatot egyszerűen ki kell rántani a körből - noha ez nehezebb lehet, mint amilyennek hangzik. A Langollen-régióból rögzített monda szerint egy farmer a lányát akarta megszabadítani a tündér-igézettől; ezt úgy sikerült megtennie, hogy kötelet kötött a derekára, és megkérte négy társát, hogy húzzák ki őket a gombakörből.
Sokszor a keresztény hit segít az átok feloldásában. A körbe dobott vörösberkenye-ág (amelyből a néphit szerint Krisztus keresztfája készült, ily módon erőteljes védelmező, gonoszűző hatással bír), vagy a hangos imádkozás (akár olyan, egyszerű frázis formájában is, mint 'Az ég szerelmére' vagy 'Az Isten nevére mondom' vagy 'Az Ég megáldjon') semlegesíti a bűvöletet (ez szintén megjelenik a hazai szépasszony-mondákban).
A mentőakciók gyakori eleme, hogy a megmentőnek egy évet és egy napot kell várnia, mielőtt az áldozat segítségére siet. A megmentettek gyakran elveszítik a memóriájukat, nem emlékeznek a tündérekkel töltött időre, vagy azt tapasztalják, hogy míg tartózkodásuk a boszorkánykörben csupán néhány percnek tűnt, a való világban hetek, hónapok, sőt évek múltak el. Rosszabb esetben a körből kikerülve (az első falat étel elfogyasztása után) porrá morzsolódnak. Egy aberystwyth-járásbeli legenda szerint egy asszony, akit kimenekítettek a tündegyűrűből, eltűnt, mikor vassal érintették meg (e történetekben, ahogy látom, az az elképzelés tükröződik, hogy a körben ragadt, elbűvölt halandót, aki kapcsolatba került a másvilággal - értem ezalatt, hogy más-világ, nem feltétlenül a holtak földjét [bár a tündéreknek jócskán van halotti dimenziója] -,  megérintette, áthatotta annak mágiája, maga is tündérszerűvé vált, mint aki megrekedt félúton a két létsík, a két létforma - evilági, emberi és szellemvilágbeli, tündéri - között; s az anyagi valóságban életképtelen, azt nem tudja elviselni többé).

A tündérgyűrű kikémlelésének egyetlen biztonságos módja az, ha kilencszer körbefutjuk: ekkor hallhatóvá válik az aprónép földalatti mulatozása. Northumberlandi tradíció szerint ezt teleholdkor, a Nap járásával megegyező irányba kell tenni; ha ellenkezőleg körözünk, a tündérek a hatalmukba kerítenek. Elvéteni a számolást és a kelleténél többször (tízszer) futni körbe a gyűrűt hatalmas ostobaság és rendkívül veszélyes dolog (erre a meggyőződésre egy jó példa: Thomas Keightley rögzítette 1905-ben Northumberland-ból a gyerekek azon szokását, hogy kilencszer körberohanják a gombakört, ám mint írja 'arra, hogy egy tizedik kört is megtegyenek, semmi az égvilágon rá nem vethette őket'). Más legenda azonban állítja: elég egy fordítva föltett fejfedő is, hogy összezavarja a tündéket, akik így nem rántják le magukhoz a kíváncsiskodót.
Noha a legtöbb hiedelem meglehetősen baljós képet fest a boszorkánykörről, akad példa az ellenkezőjére is. Egyes források szerint a gyűrű a bőség és szerencse ígéretét hordozza. Szintúgy Wales-ben hiszik, hogy az a hegyi juh, amely a boszorkánykörben növő füvet vagy a helyén vetett terményeket legeli, sokkal jobban produkál majd, mint társai. Néphit állítja azt is, hogy a gombakörre épített ház lakói bőségben fürödnek. Pont Y Wern legendája szerint  a 13.-14. században Corwrion városka lakói minden vasárnap együtt lejtették a tündérekkel egy Pen y Bonc nevű helyen. Egy 1901-ben rögzített walesi mese egy férfiról szól, aki elpusztított egy varjúfészket, amely egy tündérgyűrűvel övezett fán lapult. A tündérek hálából minden nap ajándékoztak neki egy fél koronát, ám beszüntették, mikor minderről beszámolt egy barátjának (ismerős motívum: a bajba jutott varázslényen segítő egyszerű halandó bőséges jutalmat kap, ám tilos beszélnie róla - ha mégis megteszi, számolnia kell a következményekkel).

A magyar folklórban nem találtam nyomát a boszorkánykörre vonatkozó hiedelmeknek, noha neve (ami talán külföldről eredő átvétel) azt sejteti, hogy eleink számára sem volt közömbös. Hogy viszonyuljunk hát hozzá? Ki-ki ahogy kedve tartja. Egy biztos, én nem aludnék el a gyűrűn belül... :)

Források: a gombagyűrű folklórjáról szóló leírás a Wikipedia Fairy-ring c. szócikke 'Szájhagyomány és folklór' c. alfejezetének fordítása (1-2 mondat kihagyásával). A gombafonalak növekedéséről, gombák és növények szimbiózisáról és a boszorkánykör kialakulásáról saját ismereteim, tanulmányaim alapján írtam; e témában számos, az interneten is elérhető szakirodalom áll rendelkezésre, ha valaki utána kívánna nézni.

Áldás!

embernek ének őrzi az időt... (X): faun

Túl jók ahhoz, hogy ne szenteljek nekik egy teljes bejegyzést: íme tehát a kortárs pogány zenei színtér egyik meghatározó szereplője.

A banda 2002-ben jött létre, alapítói Oliver 'SaTyr' Pade, Elisabeth Pawelke, Fiona Rüggeberg és Brigit Muggenthaler (az eltelt időben a zenészek ugyan cserélődtek, a színvonal azonban változatlan maradt).

Oliver SaTyr Pade

Jelenlegi tagjai közül Oliver SaTyr Pade középkori irodalomból szerzett mesterfokozatú diplomát, két verseskötetet (1997 -Nach Hinterhüdelland; 2006 - Meere) jelentetett meg, s irodalmi munkásságáért elnyerte a Leonhard és Ida Wolf Emlékdíjat. Mindemellett közel két évtizeden át folytatott zenei tanulmányai kiváló muzsikust faragtak belőle. Elsősorban húros hangszereken játszik: kelta hárfán, ír buzukin, gitáron, saz-on (utóbbi leginkább a kobozra hasonlító jószág) tar-on.és svéd 'nyckelharpa'-n (avagy kulcsos hegedűn). A Faun-on kívül más bandák stúdiózenészeként is alkot (úgymint Omnia, Corvus Corax, Eluveitie, Schandmaul, stb). 

Fiona Rüggebern

Fiona Rüggeberg klasszikus zongorát, fuvolát, gitárt tanult, de számos egyéb hangszeren brillírozik. Az istanbuli és müncheni egyetemen a keleti hangszeres gyógyítás ősi tudományát tanulmányozta, s mély jártasságot szerzett a keleti zene rejtelmeiben. Ennélfogva több egzotikus instrumentumon (dombrán [domburán], rebab-on, kobzon), valamint dudán, fuvolán, furulyán, pommer-en (ami az oboa előfutára, lényegében tárogató) és ütősökön játszik. Mindezen túl - Oliverrel egyetemben - énekhangjával is gazdagítja az együttes produkcióit. 

Rüdiger Maul

Rüdiger Maul a dobfélék kiváló ismerője, képzett muzsikusa és tanára. Nem csak oktató, de aktív zenész:: számos alkalommal asszisztált élő koncerteken és a stúdiómunkálatokban, film,- és színházi zeneművekben. Két ritmusgyűjteményt adott ki (Oriental Rythm Collection, Latin Rythm Collection). A Faun-ban darabukát, davult, taikot, timbat és egyéb ritmushangszereket szólaltat meg. 

Niel Mitra

Niel Mitra az együttes elektronikus effekteket, hangzásokat biztosító tagja, az M94.5 rádió zenei szerkesztője, a müncheni 'Ultraschall' DJ-je.Ő a Faun egyetlen, elektromos eszközökkel operáló tagja - a felvételek szerkesztésén túl szintetizátoron játszik.

Sonja Darkulich

Sonja Drakulich a csapat nemrég csatlakozott dalnoka; az együttes weboldala a szakma egyik legjobb világzene - énekesnőjeként aposztrofálja őt. Sokat ígérő új muzsikus Stephan Groth, aki a tekerőlant mestere.

A Faun stílusát a kezdetektől máig a hagyományos és modern elektronikus hangszerek, a középkori hangzásvilág és az eklektikus world music elemek, a népi és a klasszikus dallamok harmonikus összeolvadása jellemezte, létrehozva az együttes sajátos, magával ragadó és lélekemelő zenei karakterét. Ha mindenáron néhány címszóval szeretnénk jellemezni azt, a 'pagan folk', 'darkwawe', 'gothic', 'medieval, neomedieval', 'world music' (továbbá 'varázslatos', 'tündérkönnyes', 'szívborzongató', 'lélekringató', 'álombájoló') kifejezéseket ajánlanám. Nemzetköziségüket, világzenei nagyságukat - korok és kultúrák között kapcsolatot teremtő muzsikájukon és dalaik soknyelvűségén (a németen kívül többek között angol, spanyol, különféle skandináv, latin, görög, magyar szöveggel szólalnak meg) túl mi sem jelzi ékesebben, minthogy Amerikától Japánig sikerült magukat belopniuk hallgatóik szívébe.

Stephan Groth

Talán ennyi elég is volna a Faunról. Persze hosszan méltathatnánk még az érdemeiket; felsorolhatnánk a neves, nemzetközi fesztiválokat, amelyeken részt vettek, felemlegethetnénk a német sajtótól és zeneszakmától kapott méltatásokat, elismeréseket, vagy számba vehetnénk az egyre növekvő rajongótábort. Aki erre vágyik, látogassa meg a banda weblapját: én már csak az albumaikat fogom listába venni.

2002 - Zauberspüche

2004 - Licht

2005 - Renaissance

2007 - Totem

2008 - Faun & the Pagan Folk Festival - Live

2009 - Buch der Balladen

2011 - Eden

S persze nem maradhat el egy kis ízelítő sem:

magyar kalendárium (XV): szent györgy napja

Nos, Szent György napja jött, látott, és továbbállt, nem törődve vele, hogy holmi kétségbeesett kis boszorkány a gyógyhatású gombák tengerében fuldokolva nem tudott időben hírt adni róla. Sebaj: jobb későn, mint soha. Legalább a jövő évi ápr. 24.-éről nem csúszok le :).

Szent György

Szent György napján a kereszténység a sárkányölő lovagról emlékezik meg. A hős (i.sz. 275/281-303) előkelő palesztinai család sarjaként látta meg a napvilágot (apja, Gerontius kappadókiai katonatiszt, anyja, Polychronia palesztíniai nemesi család leánya volt, mindketten keresztények), és felnövekedvén kiváló kardforgató vált belőle. Diocletianus császár alatt a római légióban szolgált, ám mikor a császár - Galerius befolyására -  üldözni kezdte a keresztényeket, lemondott addigra kivívott tribunusi pozíciójáról. A császár megdöbbenéssel vegyes felháborodással fogadta, hogy legkiválóbb tisztjei egyike is a krisztusi hit követője, és különböző felajánlásokkal igyekezett őt rábírni, hogy vallását megtagadva áldozzon a római isteneknek. Minekutána Georgius következetesen ellenszegült, Diocletianus végül kínpadra vonatta, majd sokáig húzódó tortúra után Nicodemia városfala előtt, 303. ápr. 23. - án lefejeztette. Testét a palesztíniai Lyddában temették el, ahol a helyi keresztény közösség mártírnak kijáró tisztelettel tekintett rá.

A sárkánnyal való küzdelmének legendája - keresztény interpretációban - a krisztusi hitnek az elnyomó Római Birodalom, a pogányság és a Sátán ellen vívott győzedelmes csatáját szimbolizálja. A történetben azonban ráismerhetünk számos ókori mitológiai párhuzamra, például Perszeusz és Androméda sztorijából. A história kétségtelenül hasonló: a sárkánykígyó fészke megakadályozza 'Silene' lakóit abban, hogy megközelítsék a város víznyerőhelyének számító forrást, ezért birkákat, majd szüzeket ajánlanak fel a szörnynek, hogy eképp tereljék el a figyelmét. Mikor azonban a hercegnőre kerül sor, közbelép a rettenthetetlen Georgius, és a kereszt jelével meghátrálásra készteti, majd megláncolja a sárkányt.

kihajtás a modern Hortobágyon

A néphagyományban Szent György napjához tavaszköszöntő, tavaszkezdő szokások kötődnek (hasonlóan május elsejéhez). Magyar kultúrterületen ekkor hajtották ki az állatokat a legelőre. Tették ezt mindenféle mágikus termékenységvarázsló praktika közepette: láncon, fejszén, ekevason, tojáson, a gazdaaszony kötényén stb. hajtották keresztül a marhákat. A terelésre használt vesszőt nagy becsben tartották, később mágikus célzattal alkalmazták (Hidegkúton pl. vajköpülő szárát faragták ki belőle). Medvesalján a gazdák vadrózsa-gallyakat fektettek keresztbe az istállóajtóba, s azon keresztül engedték ki az állatokat; majd e csipkeágakkal csapkodva terelték ki őket a legelőre.  Mindezen praktikák elsősorban is a boszorkányoktól hivatottak megvédeni a jószágot, mert - a hagyomány szerint - azok ekkor kerülgették leginkább az istállót. A rontás ellenszere volt a füstölés is, például karácsonyi morzsával. Az alábbiakban a Magyar Néprajzból idézek: "A Hortobágy vidékén a gulyások, csikósok, juhászok füstölték meg a jószágot, mert úgy vélték, hogy akkor nem bitangol el, és elháríthatják róla a rontást. Az Ipoly menti palócok az istálló védelmére zöld gallyat tűztek az ajtajára, fokhagymafüzért helyeztek rá, és füstöltek.

tejbemérés

Hagyományosan Szent György napjához kapcsolódó jellegzetes pásztorszokás Kalotaszegen az ún. tejbemérés. Ilyenkor állapítják meg, hogy a gazdák a nyár folyamán lemért tejmennyiségnek megfelelően milyen sorrendben, mennyi tejet kapnak. A tejbeméréshez termékenységre utaló vagy serkentő mozzanatok kapcsolódnak, például a lányok, a juhászok és a juhok vízzel való leöntése. [...] Evés-ivás, táncmulatság zárta a napot.

Szent György napját a magyar néphit rontásra, varázslásra alkalmas időpontnak tartotta. Jellegzetes megnyilvánulása ennek a hitnek a harmatszedés – különféle mágikus célzattal. Harmatot szedtek a tejhaszon érdekében. Zagyvarékason vászonabroszt vagy a kötényüket húzgálták a harmatban, miközben mondogatták: „Mind szedem…”, vagy „Vaját viszem, tejét nem, vaját viszem, tejét nem”. Közben egy marék füvet is szedtek. Ezt a tehén elé tették. A harmatos ruhadarabot pedig a tejesfazékba facsarták ki, hogy sok vaj legyen (Pócs 1964: 156). A Mura-vidéken harmatszedés közben ezt mondogatták: „Viszek is hagyok is”, vagyis nem viszik el az egész hasznot, hagynak másnak is (Penavin 1988: 87). A harmatszedéssel tehát nemcsak a tejhaszon elvitelét vélték, hanem a termőföldét is. Az Ormánságból való leírás szerint: „Akinek gyenge vetése van, az Szent György napján éjfélkor menjen ki a mezőre egy lepedővel és ahol szép vetést talál, azon húzza végig maga után a lepedőt, rá a saját vetésére, hogy a harmatot rávigye, akkor szép lesz a gabonája” (Zentai T. 1983: 154). Az e nap hajnalán lepedővel szedett harmatból a kenyértésztába cseppentettek, hogy szebbre süljön a kenyér. E sokfelé ismert hiedelem mellett van olyan század eleji leírás Borsod megyéből, mely szerint a harmattal pogácsát készítettek, amit megszárítva, megsózva adtak a tehénnek, hogy jól tejeljen.

harmatszedő asszony

Szent György éjszakáján különösen féltek a boszorkányok rontásától. Az Ormánságban úgy tartották, hogy akinek a kapufélfáját ezen az éjszakán a boszorkányok megfaragták, annak ezzel elvitték a tejhasznát. Közismert hiedelem, hogy a boszorkányok különböző tárgyakból (pl. kútágas, lepedő, kötény, kocsirúd) tejet tudnak fejni. A boszorkányok rontása ellen védekeztek a már említett zöld ágakkal, füstöléssel, fokhagymával, a tejesköcsögök gyógyfüvekkel (pl. úrnapi füvek) való kimosásával.

Szent György napját a néphit alkalmasnak tartotta a földbe rejtett kincs keresésére, melyről úgy hitték, hogy minden hetedik évben Szent György-napkor lángot vet. A kincskereséssel kapcsolatban a következő berettyóújfalusi élményelbeszélést idézzük:

„A Leszkai kocsissal is kimentek Szentgyörgy iccakáján oda, ahol lángot láttak. Csak úgy bömböltek a bikák. Három bömbölés hallatszott. Arra tartotta balkézzel a kefét az egyik, amerről a bömbölést hallotta (látni nem lehetett, csak hallani) a másik addig kiásta a pinzt. Ott ment el egy hosszúszakállú ősz, öreg ember s azt mondta: jól tették, hogy kiásták, nem kell tovább őrizze… s eltünt. Isten födgyinek hijják aszt a hejet: kincses hej a” (Sándor M. 1976: 206).

Az egész magyar nyelvterületen elterjedt hiedelem él a Szent György-nap előtt fogott gyíkkal és kígyóval kapcsolatosan. Nagykőrösön a Szent György-nap előtt fogott gyíkot a torokgyík megelőzésére tartották alkalmasnak. A gyík torkánál háromszor végighúzták gyűrűsujjukat, majd megkenték a saját torkukat háromszor. Medvesalji falvakban azt hiszik, hogy amelyik kézzel megfogták a gyíkot, azzal gyógyítani lehet. A jászdózsaiak szerint a Szent György-nap előtt fogott kígyóval tudást lehet szerezni. A moldvai magyarok úgy hiszik, hogy aki Szent György előtt kígyót üt meg, annak nagy lesz az ereje, de ha a kígyó elmegy, akkor elviszi az illető erejét.

Ugyancsak a magyar nyelvterületen általánosan elterjedt hiedelem él a Szent György-nap előtti mennydörgéssel kapcsolatosan. Turán azt tartották, hogy ha Szent György-nap {7-147.} előtt megdördül az ég, bő áldás lesz. Ahonnan hallatszik, abból az irányból várható egész esztendőben az eső. Jászdózsán a mennydörgés, akárcsak az aznapi eső, bő termést jelent.

Időjárásjósló hiedelmek is kapcsolódnak a Szent György napja körüli időszakhoz. Úgy vélik például a bukovinai magyarok, az Ipoly menti falvak lakói is, hogy ha e nap előtt megszólalnak a békák, az korai tavaszt és nyarat jósol. A Szent György-nap előtt megszólaló béka a medvesalji falvakban esőtlen nyarat jelez. A békát gyógyításra is használták ezen a vidéken. Kiszárított békával és ráolvasással szemölcsöt gyógyítottak.

A Gyimes-völgyi magyarok szerint, aki Szent György-nap előtt megfürdik a szabadban, az egész évben nem lesz rühes.

Az ágynemű szellőztetését tiltották ezen a napon különböző okokra hivatkozva, például a Gyimes-völgyi magyarok szerint sok égzengés lenne, a berettyóújfalusiak a jószág pusztulásától féltek.

Szent György napját általában a kukorica, bab, uborka vetésére tartották alkalmas időpontnak. Jó előjelnek tartották a termésre, ha a varjú nem látszott ki a búzából [...]." 

pásztorok mulatozása

A hazai szokások egy része egy ókori római pásztorünnep, a Palilia (avagy Parilia) emlékét őrzi. E jeles napon (ápr. 21), mely egybeesett Róma alapításának dátumával, a pásztorok a nyájak szaporaságáért és egészségéért felelős Pales isten(nő)nek hódoltak. A hajnal első fényeinél a kitakarították a juhok szálláshelyét, majd babérből, szalmából, olíva-ágakból és kénből rakott tűzzel rituálisan is megtisztították azt. A lángok közt pattogó gallyak hangja gyümölcsöző esztendőt jósolt. A pásztorok - a birkákat maguk után húzva - átugrottak a tűzön, majd áldozatul kölest, süteményt és tejet ajánlottak fel Pales-nek. Ezt követően megnedvesítették a kezüket harmattal, és arccal keletnek fordulva négyszer fohászkodtak hozzá, kérvén, hogy oltalmazza meg őket és a juhaikat betegségtől, rontástól, s minden hibás cselekedeteik, akaratlan vétkük következményeitől.Végül tej és forralt bor keverékéből álló italt fogyasztottak, s a ceremónia zárásaképp háromszor átugrottak a máglya felett.

Az ünnep városi formája a Veszta-szüzek által bemutatott, a város megtisztulását, gyarapodását, és sikeres jövőjét biztosítani szándékozott égőáldozat köré összpontosult, amelyben egy ( a Fordicidia alkalmából Tellusnak feláldozott vemhes tehén méhéből eltávolított és rituálisan elégetett) meg-nem született borjú hamvait, valamint (vélhetőleg) az Októberi Ló (az előző év október 15.-ei fogathajtóversenyt nyerő fogat jobb kéz felőli lova) vérét égő szalmához keverték.

Nem tudom, ki merre és mit (vagy kit) kerülgetett Szent György napján, én bizony legfeljebb csak a tyúkólat :), de gyíkot láttam, békát, mennydörgést hallottam, s harmatot is szedtem - a cipőmmel :). Mindazonáltal a boszorkányoknak még egy fontos feladata akad e nap: méghozzá a Gellért-hegyi gyülekezés. A folklórból - ahogy azt 'a boszorkány és a szőlőhegy' c. bejegyzésben említettem - kitűnik a Gellért-hegy kultikus szerepe, s az ottani, Szent György-napi boszorkányszombat  - mondhatom, egyszerre rettegett és vágyott - képe. A hiedelmek szerint jó kartársaink hajnalhasadtáig mulatoztak a borospincék mélyén és a szőlőtőkék között, s a bátor halandó megleshette őket. Biztos vagyok benne, hogy a szíve mélyén közéjük kívánkozott... ;)

Áldás!

Források:  

Magyar Néprajz 

Wikipedia-Parilia

Wikipedia - Saint George

  

bolondgomba

Bocsássátok meg, de öt nappal a szakdogaleadási határidő előtt nemigen tudok másról írni, mint gombákról. Viszont ha már képtelen vagyok elszakadni a témától, legalább annak egy izgalmas aspektusával szeretnélek megismertetni benneteket (és nem - teszem azt - az aszkospórák csírázásának rejtelmeivel). 

A 'bolondgomba' kifejezést általában véve a mérges gombákra alkalmazzuk - de miért is? Hiszen a mérgezések zöme gyomor,- és bélpanaszokkal, a súlyosabbja a máj, - és vesekárosodással, valamint paraszimpatikus idegrendszeri szimptómákkal jár. 

Van azonban egy renitens brancs a mérges gombákon belül, akik hascsikarás helyett némi lebegés-feelinggel ajándékozzák meg a balfék gombászt. Ezek a pszilocibin-szindrómaként számon tartott tünetegyüttest előidéző,  elsősorban is trágyagomba és badargomba-fajok, illetve a pantherina-szindrómáért felelős galócák.

Psilocybe mexicana - avagy 'Teonanacatl'

A pszilocibin-szindróma tünetei fél órától két óráig terjedő lappangási idő után jelentkeznek. A fejfájás, zsibbadás, öntudatzavar, szédülés, lassú pulzus, alacsony vérnyomás mellé pszichés elemek (boldogság, félelem, felszabadultság-érzet, tér,- és időérzékelési zavarok, depresszív hangulat, dühroham, delírium) társulnak. A hatás 6-10 órán keresztül eltarthat; az érte felelős vegyületek, a pszilocibin, pszilocin, beocisztin és bufotenin valamennyien a szerotonin neurotranszmitter antagonistái.

Az előidéző fajok hazai léptékben elsősorban is a trágyagombák (Panaeolus spp.) és a badargombák (Psylocibe spp), továbbá egyes Stropharia (harmatgomba), Conocybe (haranggomba), Gymnopilus (lánggomba) fajok, valamint a zöldülőtönkű és zöldpúpú susulyka (Inocybe aeruginascens, I. corydalina) és a szürke csengettyűgomba (Pluteus salicinus); de a szívműködést gyorsító, hőre bomló bufotenint tartalmaz a citromgalóca is. Mivel a pszilocibin oxidációs vegyületei kékek, minden kék, kékeszöld termőtestű gomba "gyanús". 

A Psylocibe fajokat a modern tudomány az '50-es években ismerte meg, mikor Valentina és R. Gordon Wasson részt vehetett egy indián gombaszertartáson, s az ott tapasztaltakat közzétették (többek között a Life magazinban, 1957-ben). Az általuk hazahozott gombákat Roger Heim azonosította be, és Albert Hoffman volt, aki 1958-ban izolálta a hallucinogén hatásért felelős fő komponenseket, a pszilocibint és a pszilocint. A friss felfedezésen és Wassonékéhoz hasonló élményein fellelkesedő Timothy Leary és Richard Alpert elindították a hallucinogén drogok spirituális és vallási használatát tanulmányozó 'Harvardi Pszilocibin-Projektet", amely a két kutató 1963-ban történő elbocsátásával zárult. Alpert és Leary érdeklődése ekkor a kibontakozófélben levő hippimozgalom felé fordult, s a New Age gyermekeinek körében hirdették tovább tudományukat. 

a feltételezetten hallucinogén Stropharia aeruginosa

Nemzetközi szinten közel 190 pszilocibin-tartalmú gombát ismer a tudomány, közülök 144 a Psilocybe (badargomba), 14 a Gymnopilus (lánggomba), 13 a Panaeolus (trágyagomba), 12 a Copelandia (-), 6 a Hypholoma (kénvirággomba), 6 a Pluteus (csengettyűgomba), 6 az Inocybe (susulyka), 4 a Conocybe (haranggomba), 4 a Panaeolina (-), 2 a Gerronema (-), és 1-1 az Agrocybe (rétgomba), Galerina (sisakgomba), Mycena (kígyógomba) génuszba (nemzetségbe) tartozik. Ez azonban korántsem jelenti, hogy a felsorolt nemzetségek valamennyi képviselője hallucinogén hatóanyagokat tartalmaz, s még kevésbé, hogy nekiálljunk a saját szakállunkra kutatni utánuk, mert egy-egy nemzetségen belül számos, könnyen összetéveszthető rokonfaj található, köztük súlyosan mérgezőek is (pl. a susulykák körében).

Tassili n'Ajjer gombasámánja

A hallucinogén anyagok fogyasztása egyidős az emberiséggel, nagyon fontos kitétel azonban, hogy eleink tudtak valamit: nem a mindennapi bódulat kedvéért tömték magukat ezzel-azzal, hanem különleges alkalmakkor, rituális céllal. A hagyományos felhasználás testet és lelket roncsoló kábítószer helyett az istenekkel, szellemekkel, ősökkel való kommunikáció szakrális eszközeivé nemesítette a pszichedelikumokat. A prehispán idők azték és maja kultúrája a "mexikói varázsgomát", vagyis a Psilocybe mexicana-t isteni gombának ('Teonanacatl') nevezte, ami ékesen árulkodik szent mivoltáról. Használatának ősiségét a különböző ásatásokról, köztük egy guetamalai maja templom romjai közül előkerült gombaforma szobrocskák bizonyítják. Még ennél is korábbra datálódnak azok az észak-afrikai mezolitikus sziklafestmények, amelyeket  Tassili n'Ajjer - nél találtak, s amelyek egyes szerzők szerint egy hallucinogén gomba felhasználásával zajló sámánisztikus szertartást örökítenek meg. Száz szónak is egy a vége: ne akarjunk a puszta szórakozás kedvéért, elővigyázatlanul kísérletezni a felsorolt fajokkal, mert nem arra rendeltettek. Egyébiránt érdekes kitétel, s a fajok jelentőségét fémjelzi, hogy a modern orvostudomány gyógyászati felhasználásukkal kacérkodik: alkalmasnak tűnnek különböző mentális zavarok (depresszió, kényszerbetegség, rögeszmék) kezelésére.

A másik mérgezéstípus, a pantherina-szindróma lappangási ideje 0.5-3 óra, amely után alkoholmámorhoz hasonló tünetek jelentkeznek (felfokozott érzelmi állapot, heves beszéd, erős motorikus nyugtalanság, vitustánc, személyiség,- tér, - és időérzékelési zavarok). A szimptómák ritkán fajulnak súlyossá, a beteg többnyire káros utóhatás nélkül kialussza őket.

Az előidéző fajok elsősorban is a párducgalóca (Amanita pantherina), a légyölő galóca (Amanita muscaria) és néhány ritka rokonfajuk (A. gemmata, A. regalis). Hatóanyagaik az iboténsav és a muszkazon, amely muszcimollá alakul. Utóbbi vegyület a gamma-amino-vajsav neurotranszmitter molekula szerkezeti analógja, ezért a szimpatikus idegrendszerre hat, minek okán gombaatropinnak is nevezik. 

Amanita muscaria

Mint a pszilocibin-tartalmú gombákat, ezeket is tudatmódosító szerként alkalmazták a hajdaniak - elsősorban a légyölő galócát. A már említett R. Gordon Wasson meginterjúvolta a híres litván történészasszonyt, Marija Grimbutast, aki beszámolt róla, hogy Litvánia bizonyos területein a légyölő galóca - vodkával elkeverve - az esküvői lakoma tartozéka. A litvánok exportálták is a gombát - méghozzá a lappoknak, sámánisztikus szertartások céljából. Szibériában az uráli és a paleoszibériai nyelvcsaládba tartozó népek körében széles körben elterjedt a használata; míg nyugat- Szibériában elsősorban a sámán transzba esésének eszköze volt, keleten a laikusok is fogyasztották. Méghozzá nem is akárhogy: a gombát felhasználó sámán vizeletét gyűjtötték és itták. Meg kell mondanom, ez a módi még az én gyomromat is megfekszi :S Igaz, a szóban forgó vizelet szintén tartalmazott pszichoaktív anyagokat, viszont azokat, akik megitták, elkerülték a negatív mellékhatások (izzadás, remegés), így számukra úgy tűnt, az elsődleges fogyasztó egyfajta szűrőként funkcionált.

Felhasználására Szibéria türk népeinek körében alig-alig találunk példát. Elszórt és bizonytalan adatok beszélnek egy afganisztáni etnikum, illetve a szubarktikus amerikai bennszülöttek általi alkalmazásáról. Érdekes Wasson feltételezése, aki a Rig-Védában emlegetett mennyei eledellel, a szómával azonosította a galócát (e teória azóta is vita tárgya). Az a leginkább városi legendaként élő hipotézis, mely szerint a viking bersekerek harci dühük felélesztéséhez légyölő galócát fogyasztottak volna, Samuel Ödmantól származik, aki 1784-ben a szibériai sámánokról hallott jelentések alapján fogalmazta meg, s noha semmilyen korhű, a vikingekkel kapcsolatos forrásban nem található erre mutató utalás, mendemonda formájában túlélte a következő évszázadokat.

Tassili n'Ajjer gombasámánja átrajzolva

Összesítve a fentieket, nem az volt a szándékom, hogy ötleteket adjak a hétvégi elszálláshoz bárkinek is. Irodalmi adatok, tudományos cikkek ide vagy oda, a személyes tapasztalás mindig hordoz némi kockázatot. Nem csak az öntudatvesztésből, fizikai tünetekből (egyensúlyzavar, látászavar stb) vagy a túlfokozott érzelmekből (irracionális harag, levertség stb) származó veszélyekre gondolok, hiszen előfordulhat, hogy semmilyen negatívumot nem tapasztalunk. Mégis: a pszichoaktív anyagok olyan mélységekbe vihetnek önnön személyiségünk, lelkünk elfeledett bugyraiba, amikkel szembesülni megrázó élmény lehet. A hallucinogén gombák nem a stresszoldás kommersz eszközei - nem a sör helyettesítésére valók. Csakis kellő megfontoltsággal és tisztelettel, biztonságos környezetben és mértékkel alkalmazzátok őket, ha egyáltalán. Én még nem vetemedtem rá, hogy pszichotróp anyagot használjak, de nem vetek követ arra, aki rituális céllal olykor-olykor megteszi, mindazonáltal fontos észben tartani: egyik hallucinogén gomba - vagy növény - sem gyerekeknek való játék.

Áldás!

Hulló Eső, 2012-04-14

Források:

Albert László, Dr. Jakucs Erzsébet, Dr. Kékedi Tibor, Dr. Locsmándi Csaba, Dr. Siller Irén, Dr. Vasas Gizella - Mikológiai ismeretek (tanfolyami jegyzet, Clusiana, Magyar Mikológiai Társaság, 2005 Budapest) 

Albert-Locsmándi-Vasas: Ismerjük fel a gombákat I-II (Gabo, 1995)

Gerhardt, Ewald: Gombászok kézikönyve (M-Érték Kiadó, 2008)

Wikipedia - Psylocibin mushrooms

Wikipedia - Amanita muscaria (A. pantherina, A. gemmata, A. regalis)

sámándob készítése

A sámándobot - kellő türelemmel és elegendő szorítóval felszerelkezve - magunk is elkészíthetjük. Amire szükégünk lesz hozzá:

- nyírfa rétegelt lemez

- fogónak való fa

- rezonátoroknak való hengeres farudacskák

- szőrtelen, cserzetlen bőr (leggyakrabban kecskét használnak e célra, de egyéb állaté is jó)
- fűrész, esetleg flex, nagyobb méretű szögek, kalapács, faragasztó, szegecsek vagy kárpitszegek - és egy rakás szorító

Első lépésként meghatározzuk a leendő dob méretét, majd létrehozzuk az annak megfelelő sablont, vagyis egy deszkába vert szögekből álló kört, amelynek átmérője megegyezik a sámándob kívánt átmérőjével (ehhez használjunk legalább '60-as bognárszeget, amelynek a feje kicsi, így később sem lesz zavaró). Ezt követően feldaraboljuk a nyírfa rétegelt lemezt: 3 csíkot vágunk le belőle aszerint, hogy milyen széles kávát óhajtunk (ált. 9-15 cm). Az így kapott, teszem azt, 10 cm széles és 150-200 cm hosszú csíkok (a hossz attól függ, hogy milyen volt a megvásárolt lemez hossza) egyikét a sablon köré hajlítjuk, majd - mivel optimális esetben hosszabb a sablon kerületénél - megjelöljük a végét, és méretre vágjuk. A következő réteg erre kerül rá, tehát valamivel hosszabb lesz. Hajlítsuk rá az első és a második lemezcsíkot is a sablonra, szorítóval fogassuk össze őket, és jelöljük be, majd vágjuk le a második lemezcsík végét.

Ezt követően összeragasztjuk e két réteget. A faragasztót öntsük tálkába és hígítsuk tejszínsűrűségűre, majd jelöljük ki a leendő külső csík belső oldalának közepét, és kenjük be a ragasztóval kétszer (1-2 perc különbséggel). Ugyancsak kenjük be a belső csík egyik végének külső felét (teljes szélességében, 20-30 cm hosszan), s illesszük hozzá a külső csík közepéhez (figyelve arra, hogy az élek összepasszoljanak). A ragasztó ilyenkor még nem köt meg, ezért szorítókkal rögzítsük a két lemezt egymáshoz. A belső csíkot hajlítsuk rá a kávára, másik végét is kenjük meg ragasztóval, és simítsuk rá a külső csíkot, majd jöhet a szorító. Ekkor tehát a belső csík már kör alakban fogja körül a sablont, s két vége összeér, miközben a külső csík csak a derekánál illeszkedik a belsőhöz. A következő lépés a belső csík végigkenése ragasztóval, és a külső csík hozzáerősítése. Az a legjobb, ha 3-4 centinként felteszünk egy szorítót; időközönként újrakenve ragasztóval a kimaradt részeket. A kifolyó ragasztót vizes ruhával tudjuk letörölni.
Ha a külső csíkot teljesen ráhajlítottuk a belsőre, és hozzá is fogattuk, a két széle összeér. Itt a szorítót ne közvetlenül a nyírfalemezre csavarozzuk, hanem két puhafa lapkára, amik kétoldalról közrefogják a lemezeket. Hagyjuk a félkész kávát állni 2-3 óráig, majd vegyük le a sablonról és tegyük félre 12 órára.
Másnap leszedhetjük a szorítókat, és következik a harmadik nyírfalemez-csík, ami belülre kerül (előtte a káva belső oldalát óvatosan tisztítsuk meg a ragasztógöböktől, göcsörtöktől, miegyebektől). Hajlítsuk bele a kávába, jelöljük meg a végét és vágjuk méretre. Kenjük meg alaposan ragasztóval ezt a csíkot és a félkész káva belső oldalát is összesen 3x, 2-3 perc különbséggel. Ezután óvatosan illesszük össze őket, figyelve, hogy a most beragasztott, tehát legbelső réteg végei ne essenek egybe a következő réteg végeivel. Ha a helyén van, szorítókkal rögzítsük (ismétcsak 3-4 centiméteres távolságokra helyezve azokat), és hagyjuk állni legalább 12 órát.
Ha a csíkok összeillesztése nem volt tökéletes, előfordulhat, hogy egyik-másik kicsit kilóg. Ez az egyenetlenség gyaluval, flexszel vagy körfűrésszel orvosolható :). Csiszoljuk le a kávát, ha szeretnénk rá rezonátorokat, akkor jelöljük meg és fúrjuk ki a helyüket. Általában 7,9,11 bütyök kerül 1-1 dobra (a számoknak szimbolikus jelentősége lehet, kinek hogy tetszik), amelyeket rögzíthetünk facsavarral és/vagy ragasztóval. Ugyanez igaz a fix fogóra is. Utóbbi végeire ragaszthatunk egy kis bőrdarabot, ami rugalmas, de stabil összeköttetést biztosít a fogó és a káva között, ugyanakkor a káva rezgéseit letompítva kiküszöböli a két érintkező fafelület esetleges rezonanciájából származó kellemetlen zörgést.
Alakja szerint a fogó lehet Y-alakú vagy kereszt. Létezik függesztett formája is, amikor a kávához nem (közvetlenül) rögzül; ehelyett a bőrhöz (vagy a kávához) erősített megfeszített inak tartják. 
A bőrt tímártól szerezzük be, s éjszakára áztassuk be kézmeleg vízbe - ettől megpuhul és könnyen megmunkálhatóvá válik. Másnap még vizes állapotban terítsük ki a munkafelületen, helyezzük rá a kávát, és lazán hajtsuk rá a bőrt. Ekkor még ne feszítsük meg, mert száradás közben valamennyit zsugorodik, s ha nagyon feszes, összeroppanthatja a kávát (vagy végighasadhat). Ideiglenesen rögzítsük a bőrt, vágjuk le a felesleget, majd várjuk meg, míg megszárad. A végleges rögzítést megoldhatjuk kárpitosszegekkel, szegecsekkel, a bőrt és a kávát átfúrva 'varrással', - vagy ahogy tetszik. Az én (nagyobb) dobomon a bőr pereme körben ki van lyuggatva, és azon egy ín van átfűzve, majd megcsomózva.
Az ütőt készíthetjük csontból vagy fából, de ügyeljünk rá, hogy ne legyen olyan hegyes, kiálló része, ami beszakíthatja a bőrt; illetve ne legyen túl nehéz, hiszen a nagy tömeg kis lendületnél is kárt tehet a dobunkban. A Gerecsében találtam egy követ, amelyik alakja és fogása szerint kiváló dobverő lett volna - fájt is érte a szívem, ám a súlya miatt végül otthagytam. Az a legjobb, ha a kiválasztott faág vagy csontdarab végét bebugyoláljuk textíliába vagy bőrbe, így biztosan nem fogja megsérteni a dob felületét.
Dobunkra kedvünk szerint festhetünk (hennával, tussal, olajfestékkel stb); az ábrákhoz itt egy kis kedvcsináló különböző dobok autentikus és újkeletű motívumkincséből.

Persze a dobok egyéni ízlés szerint, saját stílusunkban is díszíthetők, s manapság, mikor a generációról generációra öröklődő hagyomány kiveszett, legfeljebb fragmentumaiból próbáljuk több-kevesebb sikerrel összegyúrni, talán az a legszerencsésebb, ha a dob nem vélt vagy valós ősök hajdani világképét, hanem személyes, belső világlátásunkat tükrözi. 

Még valami, ami csöppet sem elhanyagolható: a dobnak lelke van. Közte és a gazdája közt élő kapcsolat alakulhat ki, ha megfelelően bánunk vele. Ne úgy tekintsünk rá, mint egyszerű használati - vagy neadjisten dísztárgyra, mert az megbosszulja magát. Ha eszközként kezeljük, azzá is válik - lelketlen, üres, halott hangszerré. Amikor ránézünk, látnunk kell benne a segítőt, az útitársat, a barátot - az állatot, aki az életét adta azért, hogy bennünket a Világfa tetejéig röpítsen. Tartsuk szem előtt ezt az áldozatot, s ehhez mért tisztelettel forduljunk a dobunk felé. 

 

Áldás!
Eső, 2012-04-11

u.i.: a készítés lépéseinek leírása innen származik, ahol illusztrációt is találtok hozzá