- azaz tyúkhúr. E ránézésre jelentéktelen, széles körben elterjedt, közönségesnek számító növénykét bizonyára mindannyian ismeritek. A legkorábban kelő egyéves fajok közé tartozik; már most úton-útfélen találkozhatunk hamvaszöld levelecskéivel.
Botanikai jellemzés: dúsan elágazó, elheverő vagy felemelkedő szárú növényke, a Caryophyllales (szegfűfélék) renden belül a Caryophyllaceae (szegfűfélék) család tagja. Ősszel csírázik, zsenge hajtásai áttelelnek és a fagyok felengedtével azonnal növekedésnek indulnak. Szára 10-50 cm hosszú; egy-másfél centis, világoszöld levelei keresztben átellenesek, a szár alsó részén nyelesek, a felsőn ülők. Levélhónalji virágai hosszú kocsányon ülnek, sugaras szimmetriájúak, 4 mm átmérőjűek, fehér sziromlevelekkel; márciustól novemberig nyílnak. Április és december közt, folyamatosan érlelt termése hártyás, lecsüngő, 6 foggal nyíló tok.
Élőhelyi igény, előfordulás: tápanyag- és nitrogénigényes, üde vagy nedves helyeket kedvelő, félárnyéktűrő faj. Szálanként szinte bármilyen lomberdőben előfordul. Nagyobb tömegben bolygatott élőhelyeken, különösen akácosokban bukkanhat fel, de erdőkön kívül, gyomtársulásokban, szántókon is megjelenik. Az ország egész területén közönséges [Vidéki Róbert által összeállított egyetemi jegyzetünkből idézve].
Drogja, hatóanyagai: a növény föld feletti, virágzó hajtását (Stellariae herba) természetes populációiból gyűjtjük. Hatóanyagai: illóolajok, szaponinok, sók.
Farmakológiai hatás, felhasználás: vizelethajtó; teáját veseműködést és epeműködést javító hatásáért fogyasztják, s kőelhajtó hatást tulajdonítanak neki [Bernáth, Rápóti Romváry]. Lesley Bremness egészen más oldalról mutatja be: föld feletti részeinek nyugtató, összehúzó hatást tulajdonít. Külsőleg bőrviszketegség, bőrgyulladás, pikkelysömör, reumás fájdalmak, lassan gyógyuló sebek kezelésére ajánlja, míg belsőlegesen székrekedés, hólyaggyulladás, általános gyengeség, hosszan elhúzódó betegség esetén javasolja. Az eltérő használat oka talán abban keresendő, hogy a Brit-szigeteken más alfajok honosak, vagy az eltérő klimatikus és környezeti adottságok változást idéztek elő a hatóanyagok arányaiban, összetételében; s persze mások a modern fitoterápia táptalajául szolgáló népgyógyászati hagyományok, folklór-hiedelmek (?).
Használata a mágiában: nőies jellegű, víz elemű, a Vénusz (más források szerint inkább a Hold) uralma alá tartozik. Asztrológiai vonatkozásban a Rák, másodsorban Rák, Skorpió, Halak tartozik hozzá. Istennője Oshun.
Kiváló szerelmi varázsszer, emeli a varázslatok hatékonyságát, s termékenységet hoz. A ház déli oldalára ültetve minden mágikus tevékenységet felfokoz. Gyorsítja az ok-okozati folyamatokat, a szimpatikus mágia működését (a jó öreg 'hasonló hasonlót vonz' elv alapján).
A fürdővízhez adagolt tyúkhúrtea - egy negyed csésze ecettel és egy teáskanál sóval kiegészítve - segít elűzni a negatív energiákat, bevonzani életünkbe a szerelmet, s kapcsolatot teremteni lelkünk legbensőbb valójával. Napi szintű fogyasztása elősegíti a teherbe esést, de áldott állapotban - vízhajtó hatása miatt - alkalmazása ellenjavallt.
Szószokba keverve és húsételekhez felszolgálva erősíti a házastársak vagy szerelmesek közti hűséget. A szerelmi varázslatokban helyettesíti a különféle, közkedvelt testváladékokat (pl. menstruációs vért). Nem csak szerelem, egyéb társas kapcsolatok megerősítésére, kiegyensúlyozására is alkalmas. Bremness szerint valaha saláta-alapanyagként szolgált, de szaponintartalma miatt fogyasztása háttérbe szorul (a szaponinok - nagy mennyiségben - hemolitikus, azaz a vörösvértestek szétesését előidéző hatásúak!).
Források:
Bernáth, Jenő: Gyógy,- és aromanövények (Mezőgazda Kiadó, 2000)
Bremness, Lesley: Fűszer,- és gyógynövények (Panem Kft, 1995)
Drew, A.J.: A Wiccan Formulary and Herbal (Career Press, 2004)
Gregg, Susan: The Complete Illustrated Encyklopedia of Magical Plants (Fair Winds, 2008)
Rápóti-Romváry: Gyógyító növények (Medicina, 1990)
+ a már említett növénytan-jegyzet, melynek szellemi atyja Vidéki Róbert
