benedekfű - cnicus benedictus

Tavaly ilyenkor jó szolgálatot tett, idén ismét belefoglaltam egy évkezdő varázslatba - remélem, nem haszontalanul. Közben ráeszméltem, hogy a blogon eddig még nem esett szó e növényről: íme a hiánypótlás.

Rendszertani besorolás: a benedekfű (Cnicus benedictus) a fészkesvirágzatúak rendjébe (Asterales) s az őszirózsa-félék (avagy fészkesvirágzatúak - Asteraceae) családjába tartozik (azon belül a csövesvirágzatúak közé). Népies nevei: áldott bogáncs, áldott bárcs, áldottfű, áldott haloványka, pápafű, keserű bogáncs.

Előfordulás, elterjedési terület, élőhely: eredetileg a Földközi-tenger vidékén és Elő-Ázsiában honos; fény, - és melegkedvelő, közepesen nedvességigényes (a tartós szárazság visszaveti a növekedésben); talajjal szemben igénytelen, de ha termesztésbe akarjuk vonni, érdemes mélyrétegű, középkötött, humuszos homok,- vagy vályogtalajra ültetni. Amint az nevéből is sejthető, bencés szerzetesek közvetítésével került Magyarországra: mint megannyi mediterrán gyógynövény, e faj is a kolostorkertek ágyásait színesítette kezdetben. Manapság kivadult példányaival és termesztett állományaival találkozhatunk.

Botanikai jellemzés: egyéves, therophyta. Magassága 30-50 cm, hajtása elágazó (olykor elfekvő), szára szögletes (ötélű), mirigyszőrökkel borított, enyves; rajta 10-30 cm. hosszú, lándzsás, karéjos szélű, tövises élű, szórt állású, alul nyeles, feljebb ülő levelek sorakoznak. Június-júliusban nyíló, végálló, kizárólag csöves, sárga virágokból felépülő fészekvirágzatát szúrós gallér veszi körül; maguk a gyapjas szélű fészekpikkelyek is tövisesek. A fészek tojásdad, a vacok selyemfényű szőrökkel borított, lapos és fehér. Termése hengeres, görbe, bóbitás barna kaszat, 0.7-1. cm hosszú.

Drogja, hatóanyagai: gyógyászati hasznú a virágos hajtás - Cardui (Cnici) benedicti herba. Benne knicin (egyfajta szeszkviterpén-lakton), szanolitenolid, artemizifolin (előbbi rokonvegyületei), cseranyagok, fenilpropánok, flavonoidok, kevés illóolaj és nyálkaanyag található. Jellegzetesen keserű ízű. Termése szappangyártásra alkalmas

Gyógyhatás, felhasználás: étvágyjavító, fokozza a gyomorsav-szekréciót és az epeelválasztást. Keserű italok, aperitifek és étvágyjavító teakeverékek kedvelt alapanyaga. Egyéb felhasználási lehetőségek: vírus,- és baktériumölő, enyhe lázcsillapító és vízhajtó hatású; máj,-és epebetegségre, nőgyógyászati panaszokra (erős és rendszertelen menzesz) és idegi kimerültségre, nehezen gyógyuló sebekre, fekélyekre, valamint köszvényre is ajánlott (utóbbi infók az internetről származnak; Bernáth Jenő kizárólag mint étvágyjavítót említi). Mellékhatásairól szintén csak ilyen-olyan website-okon olvastam, de jobb félni, mint megijedni, ezért leírom ezeket is: gyomor,-és nyombélfekély, valamint vesegyulladás esetén alkalmazása kerülendő; a fészkesvirágzatúakra érzékeny személynél allergiás reakciót válthat ki; nagy dózisban hányingert, hányást, hasmenést okozhat.

Donald Watts megemlíti, hogy a középkorban és újkorban széleskörű gyógyhatást tulajdonítottak neki, szinte minden betegség és méreg ellenszerének tartották (beleértve például a pestist is). Csak hogy néhány érdekes kitételt említsek: Írországban leveleit tejbe főzték, s e tejet megfázás ellen itták; Bartholomew Anglicus pedig hajhullás ellen javasolta.

Folklór és mágia: a benedekfű férfias, tűz elemű, a Mars uralma alatt áll. Asztrológiai jegyek: Skorpió, Kos/Kos, Oroszlán, Nyilas. Alapvetően védelmező hatású: távol tartja a balszerencsét, a rossz szándékot, a betegséget. Gerina Dunwich szerint magyarországi cigány hiedelem, hogy az istálló ajtajába akasztott bogáncs (amelynek mágikus tulajdonságai megegyeznek a benedekfűével) megóvja a lovakat és egyéb jószágokat a boszorkányok rontásától. Ugyancsak ő javasolja a tündérek, természeti szellemek számára kedves kert kialakításához. Róla álmodni viszont azt jelenti, hogy nehéz idők várnak az álmodóra.

Cunningham részletesebben ír a bogáncsokról (pontosabban szólva a 'Carduus' nemzetség fajairól; azonban korábban a benedekfüvet ide sorolták, így rá is vonatkoznak a következők). Ha a szobában egy edényben elhelyezünk valamennyit belőle, az felfrissíti az életenergiánkat, megerősíti a lelkünket. A kertben növesztve elriasztja a tolvajokat; cserépben a küszöbre helyezve távol tartja a gonoszságot. Zsebben hordozva őre lesz viselőjének, erőt és energiát kölcsönöz neki, felrázza a melankóliából. Férfiakat segít jobb szeretővé válni. Ha tűzben elégetjük, megvédi a házat a villámcsapástól. Ördögűzéshez és boszorkány rontásának megtöréséhez is alkalmazható. Felforralva és főzetének gőzét belélegezve segít kapcsolatba lépni a szellemvilággal.

Ha végigolvassuk a listát, hamar feltűnik, milyen logikusan bomlanak ki e jelentéstartalmak a növény alapvető jellegéből. Szúrós-tövises megjelenése harcias külsőt kölcsönöz neki, hatékonyan oltalmazza a többi élőlénnyel szemben; természetes hát, hogy a Mars bolygó (istenség), a tűz elem és a védelem társul hozzá. Ahogy pedig bökése lüktető fájdalmat ébreszt, úgy éleszti fel tetszhalott állapotából, tespedt nyugalmából a pszichét. Arra akarok kilyukadni, hogy némi logikával és kis beleérzéssel a növényekről még akkor is megsejthetjük mágikus vonatkozásaikat, ha nem olvasunk utána; sőt, csak ajánlani tudom, hogy az online irodalom (beleértve e blogot :)) bújása helyett lépjünk ki az ajtón, és hallgassuk meg, mi mondanivalója van a számunkra az élővilágnak. Csak így tehetünk szert igazi, életszagú tapasztalatokra. A legjobb tanítómester nem a worldwideweb, hanem Földanya, akinek bölcsessége teremtményein keresztül jut el azokhoz, akik képesek - és hajlandók - meghallani suttogását a civilizáció fojtogató maszkja mögött. Noha a nyugati műveltségből kiveszett a mágia, és a hagyományosan elfogadott uralkodó vallás - a kereszténység - transzcendens szféráján kívül mindenfajta mitológia hiteltelenné, nem-létezővé degradálódott, e mentalitás - amely önpusztító anyagelvűséggel társul - csak törékeny felszín az élet évmilliárdos csodái felett. Bátran tessék áttörni, és felfedezni az alatta rejlő szépségeket :)!

Végezetül egy saját magam költötte rigmus, benedekfűvel végzett otthon-védelmező rituáléhoz:

"Benedekfű, áldott fia Földanyának

Te légy őrizője, oltalma e háznak!

Ne engedd küszöbén átlépni a rosszat,

(de) Tárt karokkal fogadd, ami áldást oszthat!

Kíméld meg lakóit bánattól és bajtól,

Csüggedés, keserűség, harag fájdalmától

Ajándékozz nekik békét - s boldogságot,

Hogy - ha nehéz is - szépnek lássák e világot!

Virága Istenünk tüzes hatalmának

Bűverőddel te légy pajzsa e családnak!"

Áldás-

Eső

samhain megfelelései

Egyéb nevei: All Hallow's Eve, Allantide, almafesztivál, aratási otthon, árnyünnep, El Dai del Muerte,  Geimredh, gyertya-éj, halálünnep, Halloween, Hallowmas, halottak napja (Feile na Marbh), harmadik aratóünnep, Hollantide, Kala Gounv (november eleje), Ken, Martinmas, minden lelkek napja,  mindenszentek napja, Nos Calan Galaf (a tél első napja), Oidhche Shamhna, ősök éje, Pomonia, Saman, Samain, Samhuinn, Samonios, Sauin, szellemek éjszakája

Füstölők: benzoé, fehér üröm, fekete üröm, fenyő, mirha, pacsuli, szantálfa, szerecsendió, zsálya

Eszközök: seprű, üst, tarot, obszidián gömb, pendulum, rúnák, oghamok, Oujia táblák, varázstükör, fekete üst vagy fekete tintával vagy vízzel töltött fazék

Kövek: fekete obszidián, ónix, füstös kvarc, pirit, borostyán, hematit, minden fekete kő, tiszta kvarc, márvány, homokkő, gyémánt, rubin, szén, gránit, tigrisszem, szodalit

Fémek: arany, vas, acél, sárgaréz

Szimbólumok, dekorációk: alma, őszi virágok, makk, denevér, fekete macska, csontok, kukoricaszár, színes levelek, holló, halál/haldoklás, jóslás és a hozzá kapcsolódó eszközök, szellemek, lopótök, kukorica, töklámpás, dió, tölgylevelek, gránátalma, tökök, madárijesztő, kasza, fogyó hold, madártoll

Színek: fekete, narancs, piros, fehér, ezüst, arany

Ételek: alma, tökmag, mogyoró, forralt bor, almabor, kukorica, marhahús, kenyér, herbatea, tök, fehérrépa, mandula, tőzegáfonya, piték, burgonyapüré, sültburgonya, sertéshús

Istenségek: Anubis, Arianrhod, Asztarté, Baba Yaga, Beansidhe, Belili, Bran, Caillaech Beara, Cernunnos, Cerridwen, a Banya, Sötét Úr/Úrnő, Deméter, Hathor, Hel, Inanna, Istár, Ízisz, Káli, Koré, Lakshmi, Lilit, a Mórrigan, Nepthys, Ódin, Ozirisz, Oya, Perszephoné, Pomona, Rhiannon, Tlazotetl, Hekaté, Herne, Hádész, Dagda, holtak istenei/istennői

Növények: mandula, alma, babérlevél, körömvirág, fahéj, fokhagyma, gyömbér, mogyoró, bürök, mandragóra gyökér, fekete üröm, csalán, golgotavirág, fenyőtű, tök és tökmag, rozmaring, ruta, zsálya, napraforgó szirom és mag, tárkony, vad ginszeng, fehér üröm, éger, dió, ökörfarkkóró, nadragulya, gránátalma, kukorica, krétai szurokfű

Állatok: szarvas, macska, denevér, bagoly, sakál, elefánt, kos, skorpió, kócsag, holló, vörösbegy, az alvilág kutyái, kígyó

Használható: szexuális mágia, rossz szokások elhagyása, elűzés, tündérmágia, mindenféle jóslás, gyertyamágia, asztráltest kivetítés, előző életek, sötét hold misztériumok, tükörrel végzett varázslatok, védelem, belső munka, kiengesztelés, akadályok leküzdése, inspiráció, átmeneti munkák vagy egy munka betetőződése, kimutatni a változásokat, kreatív képzeletek, kapcsolatot létesíteni a holtakkal és tiszteletük,  szerelem-, férj- és haláljóslás, transzformáció, az élet leckéi, teherbe esés

(a cikket mindenestül az Erdei varázslatokról kölcsönöztem)

samhainra készülődve

I. füstölő 

- 1 rész szegfűbors

- 1 rész zsálya

- 1 rész tömjén

- 1 rész gumiarábicum

A füstölőhöz keverhetünk némi tömjén,- vagy Samhain-olajat (ld. lejjebb). Ugyanezen összetevőkből tinktúra is készíthető; ekkor hagyjuk el a gumiarábikumot, és duplázzuk meg a zsálya, valamint a szegfűbors mennyiségét. 

II. olaj

- 8 csepp szegfűbors-olaj

- 6 csepp zsályaolaj

- 6 csepp tömjénolaj

- fél uncia bazsalikom-olaj

III. fürdőkeverék

- 2 rész szegfűbors

- 1 rész zsálya

- 1 rész fekete üröm

További kombinációkat is kitalálhatunk, alapul véve az ünnephez kötődő növényeket. Jó készülődést!;)

Forrás: Drew, A.J.: A Wiccan Formulary and Herbal (Career Press, 2004)

az idő bűvöletében (XVIII) : ősz

Hmmm, az ősz... nem véletlenül tartják ezt az évszakot a boszorkányok évadának. Csordultig van mágiával, varázslatos rejtelmekkel. Valami megfoghatatlan, bánatos szépség, keserédes melankólia szövi át. A természet hanyatlásában is gyönyörű; királyi pompa kíséri a napfény és meleg korszakának búcsúzását. Fiatalabb koromban a tavaszt tartottam kedvencemnek, mert tele van élettel; Földanya gyermekiben a megújulás láza zsong, s a levegőben a természet őserői, vad energiái örvénylenek. Később vált nagy szerelmemmé az ősz, amely a nyár perzselő heve után szelídebb, hűvösebb, csendesebb napokat hoz. Ugyanúgy a változás, átalakulás ideje, mint a kikeleti kavalkád: épp csak most fokozatosan visszahúzódik, elcsitul, átmeneti passzivitásba süllyed az élővilág. (No persze nem kell rögtön a november szúrós zimankóira és dermedt némaságára asszociálni - hiszen e hónapokban is rengeteg dinamikus és izgalmas folyamat zajlik le.) Ám miközben Nap-atya fénye elhalványul, s Földanya álomra hajtja a fejét, szerelmük gyümölcsei beérnek, és kettejük közös áldásai bőséggel ajándékozzák meg a világot.

S hogy milyen páratlanul gyönyörű ilyenkor a táj! A megszínesedő lombok ünnepi köntösbe öltöztetik a fákat. A levegőben szálló ökörnyálon megcsúszik a napfény, s úgy csillámlik végig rajta, mintha mesebeli tündérhaj volna. Az ég kéksége elmélyül, a végtelenbe nyúlik. A pókhálókon ülő harmatcseppek leheletfinom pamutfonálra fűzött ezüstgyöngyök füzéreként szikráznak. Hajnalban tejfehér pára nyeli el a Napot, amelynek elmázolódott, vérnarancs korongja lassan emelkedik a horizont fölé. A reggeli köd végighömpölyög az erdő kékesszürke, néma tömbje fölött, rátelepszik a vidékre, míg a világosság fénydárdái szét nem kergetik. A gyümölcsök kövér pocakja kigömbölyödik, a szőlőtőkék meghajolnak édes terhük alatt. A vadonban beérik a som, a kökény, a mogyoró, a vadcseresznye, vadkörte, vadalma, a dió, a bükk,-és tölgymakk, a bodza, a galagonya - mind értékes táplálék.  A cserszömörce izzó-vörösen lángol. Az alkony barna félhomályában szarvasbőgés visszhangzik a völgyben. Gombaillat szövi át a hallgatag törzsek alatt guggoló árnyékos csendet. Dundi mohapárnák zöldellnek a nyirkos aljzaton, néma élvezettel adózva a párás hűvösségnek.

Később megérkezik a zúzmara, hogy jégkristályok apró szilánkjaival ékszerezze fel a csontvázzá soványodott fákat, bokrokat. A veteményekben már csak a tökök gyarapodnak, lusta elégedettséggel nyúlva el a kihűlt föld barázdái között. A csupasz szántás szenderegve várja, hogy újra élettel teljen meg. Az őszi vetésű gabonák hamvas-zöld selyempázsitja, a repce fodros tőlevélrózsája, az összepöndörödött fű, a nyári árokpart dérszakállt növeszt. Az eső kitartóan szemetel, apró, szúrós cseppekkel öntözve a mozdulatlan földet. Időnként viharos szélroham söpör végig a vidéken; előbb aranysárga levelek járják révült körtáncukat a karján, később ónos vízpermet, s még később kásás hódara érkezik vele.

Az ősz a betakarítás időszaka, képletesen szólva is. A múltba tekintve számot vetünk az eltelt időszak munkáival és azok eredményeivel; learatjuk erőfeszítéseink gyümölcseit, és előkészületeket teszünk a jövőre. Az Istennő a 'Banya' életszakaszba lépett (brrr, de rosszul hangzik ez a mondat). A 'banya' szó a magyar köznyelvben meglehetősen pejoratív felhanggal bír, - ámde nem véletlenül alkalmazzuk, hiszen az év (szigorúan véve Mabonnal vagy Samhainnal kezdődő) sötét fele során a Nagy Anya mostohább arcával találkozunk. A föld a beérő terményekkel kiadja magából életereje javát, és rideg passzivitásba süpped. Az időjárás zordra fordul; Démétér gyászolja Perszephonét, Ceres Koré után zokog, Skóciában felébred Cailleach; Napatya fénye meggyengül, távolivá és erőtlenné válik. S mégis: az Istennő méhe már magában rejti az új élet pislákoló reménységét, hogy a zord napok múltával ismét kiviruljon.
Azt se feledjük, hogy a hajlott kor nem csak zsémbes, rideg, morgolódó vénséget jelent, hanem élettapasztalataiból bölcsességet merítő, tiszteletet parancsoló idős asszonyt. Úgy gondolom, az Istennő talán ezen aspektusában válik csak igazán a rejtett tudás, a legmélyebb igazság kútfőjévé. Míg fiatal Szűzként a megtermékenyítésre váró természet ős szellemét, nyers életerejét, Anyaként pedig a teremtő és gondoskodó szülőt reprezentálja, addig Banyaként - a halál felé ballagva - egyre közelebb kerül a misztikumhoz. Az öregséghez az elmúlás, a halál képe társul kérlelhetetlenül - s velük együtt testközelbe kerülnek a titokzatos túlpart, a transzcendencia rejtelmei. Ahogy a gyakorlati, fizikai valóság mind kevesebb szerephez jut, úgy nyer egyre nagyobb teret mindaz, ami rajta felül (avagy kívül) áll. Ily módon ez az időszak - az év sötét fele, amelyben (képletesen szólva) az értelem fénye elhalványul, hogy helyére az intuíció homályos sejtéseibe burkolózott ősi titkok lépjenek - kiváló a mágia mélységeinek fürkészésére.
Áááh, megrekedtek bennem a szavak. Nem tudom megfelelően kifejezni a gondolataimat. Félek, hogy a kívülálló szemével olvasva félreérthető és kifogásolható a fenti eszmefuttatás, ezért itt be is fejezem :) - térjünk át a gyakorlatiasabb ismeretekre.
Az őszhöz a következő megfelelések kapcsolódnak:

Színek: barna, arany, olajzöld (vagy olívzöld), gesztenye, narancs, sárgásbarna, borvörös
Ékkövek: zafír
Jelképek: üst, szőlőlé, bor
Füstölő: pacsuli és kopál
Elem: Víz
Holdfázis: fogyó Hold
Csillagjegyek: Mérleg, Skorpió, Nyilas
Növények: medveszőlő, krizantémum, borszőlő, vetiver, tölgyfazuzmó, sárguló levelek, fehér nyár, és minden egyéb növény, ami ez időszakban nyílik, érik (például mindenféle gyümölcs - alma, körte, barack, kökény, húsos som, boróka stb - , aztán ezidőtájt nyíló virágok - pl. őszi kikerics).
Állatok: mezei nyúl, kígyó, hiúz, mókus, tigris és minden egyéb állat, ami ilyenkor aktív (ld. szarvas, vaddisznó).
Istennők: Ambika, Anieros, Annapurna, Aphrodite, Aphrodite Camaetho, Athéné, Baba Yaga, Ba'u, Brigid,  Cailleach, Campestres, Carpo, Ceres, A Banya, Démétér, Diana, Diké, Erce, Feronia, Gesthinanna, Habondia, Hekaté, Héra, Latiaran, Mama Allpa, Marzana, Modron, Morgay, Pachamama, Pomona, Rugio Boba, Saradevvi, Sif, Tailtiu, Tatsuta-Hime, Vacuna, Xi Wang Mu, Zisa
Istenek: Adad, Baal, Bacchus, Chang Fei, Dionüszösz, Dionüszösz Ignigema, D. Pyrigenes, A Szarvas Úr, Khirhkib, Phanes, Ruevit, Svantovit, Tammuz, Torquaret
Tevékenységek: az ősz kiváló a vízmágiára, a belső munkára, az üsttel kapcsolatos varázslatokra, a jövendölésre (kristálygömb-olvasásra), és mindenhez, ami a bőséggel, aratással, összegyűjtéssel, vadászattal, kéjjel, pénzzel, foglalkoztatással, halállal, bánattal, átalakulással, érettséggel, új tulajdonnal kapcsolatos.

Forrás: Holland, Eileen: The Spellcaster's References (Weiser Books, 2009)

a borz

Addig is, míg mélázok az álmon, ismerkedjünk meg egy kicsit közelebbről a borzzal (jelen esetben a hazánkban is honos fajra gondolok)!

Rendszertani besorolás: az európai borz (Meles meles) a ragadozók (Carnivora) rendjén belül a menyétfélék (Mustelidae) családjába és a Melinae alcsaládba tartozik. 

Elterjedés, élőhely: Skandinávia fagyos tájait leszámítva egész Európában, valamint Ázsia DK-i vidékein megtalálható (a nemzetség egyéb fajai Távol-Keleten is honosak). Jellemzően erdőségekben, dús vegetációjú biotópokban üt tanyát, de élelemkeresés céljából kultúrterületeken is felbukkanhat. Bokrokkal, erdősávokkal tarkított mezőgazdasági parcellákban is megtelepszik. 

Megjelenése: nagy testű; hossza 80-90 cm, ebből 15-20 cm a farok; a nagyobb hímek súlya a 20 kg-ot is elérheti (különösen ősszel, mikor a téli ínségre készülődve alaposan meghíznak). Szőrzete a hátán ezüstszürke, oldalán sárgásbarna, hasán koromfekete. Fehér pofáján két fekete csík húzódik az orrától a szemén át egészen a füléig. 

Életmódja: mindenevő, magvakat, gyümölcsöket, gombákat, gyökereket, gerinctelen és - apróbb termetű - gerinces állatokat egyaránt fogyaszt. Éjszaka aktív, nappal elvétve látható. Hagyományosan magányos állatnak tartották, ám a későbbi kutatások szerint a kiterjedt üregrendszereken olykor akár egy tucat tagot számláló klán osztozik (megfigyelések szerint a klánok kialakulása a hidegebb égövben jellemző; dél felé, melegebb vidékekre haladva - így hazánkban is - létszámuk csökken, s a párban, illetve magányosan élő állatok lesznek jellemzőek). A 'társas' üregrendszer több (meglehetősen nagy) kamrából és az azokat összekötő folyosókból épül fel, s számos (vész)kijárattal rendelkezik. Az egymást követő generációk huzamos időn keresztül használják, bővítik, növelik; egy angliai borzlabirintus vizsgálatakor kiderült, hogy annak folyosói összesen 879 méter hosszúak, s  50 kamrával, valamint 178 bejárattal rendelkezik. Az üregeket a borzok lombokkal, mohával bélelik, és nagy gondot fordítanak a tisztán tartásukra. 

A csapatot rokon egyedek, javarészben nőstények alkotják (a fiatal hímek általában elvándorolnak és saját családot keresnek); területük 50-150 ha, amelynek határait ürülékkel, vizelettel, továbbá szagmintákkal jelölik és harciasan védik. A klán feje a domináns hím és nőstény; gyakorlatilag csak utóbbiak szaporodnak, mert ugyan a hím több nősténnyel is párzik, azoknak utódait a rangsor élén álló anya elpusztítja.
A magányosan élő borz nőstények a párzási időszakban több hímmel is párosodhatnak. Az ivarzási periódus tél végétől a nyár végéig (februártól októberig; csúcspontja augusztusra esik) eltart, ám a tényleges megtermékenyülés késhet, az embiró fejlődése szünetelhet, a beágyazódás eltolódhat akár hónapokat is; így a párzástól számítva általában 11-12 hónap telik el az utódok születéséig. 

A rendszerint február-március táján születő kölykök száma általában 2-6, hosszuk 15-20 cm, gyér szőrzettel és vakon jönnek a világra, szemüket három hetes korban nyitják ki. A 8. héttől már szilárd táplálékot is fogyasztanak, és szülői felügyelettel el-elhagyják az üreget, de még néhány hétig szopnak. Öt hónapos korukra lesznek többé-kevésbé önellátók. Őszig maradnak a szülők - vagy magányos borz esetén az anya - felügyelete alatt, s csak a következő tavasszal, egy, - másfél éves korukra válnak ivaréretté. Ritkán az anyával töltik a telet, a meglevő üregrendszert kibővítve egy saját hálókamrával; gyakoribb, hogy önálló lakhelyet keresnek vagy ásnak maguknak. A csapatban élő borzok esetében a nőstény utódok maradnak, a hímek általában elszakadnak a nagycsaládtól. 

A telet téli álomba szunnyadva töltik, habár időnként fel-felébrednek, sőt, enyhébb éjszakákon el is hagyhatják az üreget vízivás vagy táplálék-keresés céljából. Maximális életkoruk 15-16 év; a fiatalon befogott példányok szelidíthetők, az idősek viszont agresszívek és harciasak.
Borz és ember: a borzot régen előszeretettel vadászták húsáért, illetve gereznájáért, amely festőecset, borotvaecset alapanyagául szolgált. Kisütött testzsírjából cipőpaszta, csizmakenőcs készült. Mivel odúját olykor rókákkal (ritkábban nyulakkal) osztja meg, Angliában a már betiltott hagyományos rókavadászat előtt betemették a célterületen található borzlyukak bejáratát, nehogy menekülési lehetőséget biztosítsanak a rókáknak (később aztán újra szabaddá tették őket, vagy a borzokra bízták a melót).
Hazánkban a borz nem védett, vadászható, és minthogy a veszettség potenciális terjesztője, illetve jelentékeny gazdasági károkozó lehet (elsősorban mezőgazdasági terményeket, szőlőt fogyaszt, illetve szabadtartásos baromfitelepeken a tojásokat megdézsmálhatja), állományának szintentartása a vadgazdálkodás fontos feladata. A kilőtt állat koponyája (illetve péniszcsontja és szemfoga) számít trófeának. A fajra nézve azonban nem a vadászat, hanem az autóforgalom jelenti a legnagyobb veszélyt: megdöbbentően magas számban hullanak el az utakon, köszönhetően a figyelmetlen vezetőknek. Egyébiránt - hazánkban - természetes ragadozójuk nincs (másutt a farkas és a hiúz jelent fenyegetést a számukra); s kutya legyen a talpán, amelyik ki mer kezdeni egy borzzal. 

A borzhoz fűződő hiedelmek, hagyományok és mágikus megfelelések: a kelta mitológiában mint alakmás (állattá változott ember) jelenik meg (Eochaid fia Conall három gyermekét borzzá változtatta Grian istennő, mert azok megtámadták Knockgraney hegyén álló erődjét. Cormac Mac Airt, Tara Nagykirálya gyermekkorában elejtett néhány borzot, és hazavitte őket vacsorának, ám nevelőapja, Tadg undorodott a húsuktól, s később kiderült, hogy borzzá változott unokatestvérei kerültek [volna] terítékre). Malájföldön a varázslók familiárisa, küldött állata gyakran borz (vagy bagoly). Totemállatként az önfejűség, a céltudatosság, az akaraterő és az eltökéltség jelképe (részletesebben ld. előző bejegyzés). Steven D. Farmer így ír:

- ha a borz felbukkan [az álmaidban, látomásaidban]: légy kitartó és ragaszkodj a terveid teljesítéséhez, nem számít, milyen áron. Légy kész megvédeni azt, amiben hiszel, az elveidet, az elképzeléseidet; és felemelt fejjel fogadj minden velük kapcsolatos kihívást, kritikát. Ideje abbahagyni a taktikázást, a hezitálást, a késlekedést, és megtenni, amit kell. Nem jó, ha másokra támaszkodsz, másoktól (mások véleményétől) teszed függővé magad, aztán neheztelsz rájuk, ha a dolgok nem jönnek ki jól; bízz benne, hogy megvan benned az önállósághoz szükséges erő. A benned feszülő nyugtalanságot (agressziót, dühöt) alakítsd termékeny, gyümölcsöző energiává ahelyett, hogy mások ellen fordítanád. 

- hívd a borzot segítségül, ha: hosszú távú célod van, de úgy érzed, feladni készülsz; ha elnyomva, bántalmazva érzed magad, és ki akarsz állni magadért; ha bizonytalannak érzed magad, hogy előrelépj, haladj bizonyos ügyben; ha olyan helyzetbe (pozícióba) jutottál, amelyben fokozott felelősség hárul rád, és támogatásra van szükséged ehhez az új szituációhoz; ha pszichés gyógyulásra vágysz, de nem bogyók vagy dilidoki igénybevételével. 

- ha a borz a totemed: a céljaid elérése érdekében nagyon eltökélt és makacs tudsz lenni. Ugyan nem vagy kifejezetten konfliktuskereső alkat, ha sarokba szorítanak, kész vagy harcolni. Hatásos és erős gyógyító vagy, gyakran szokatlan módon orvosolod a hozzád fordulók problémáit. Önbizalomhiányod és félénkséged leplezésére hajlamos vagy olykor mogorva álarcot ölteni, mogorván viselkedni. Jó mesélő vagy, számos remek történetet tudsz előadni.

Ted Andrews azzal egészíti ki a feniteket, hogy a borz kiváló gyógyító tudása annak köszönhető, hogy - elsőrangú ásóként - ismeri a föld felszíne alatt rejlő dolgokat, képletesen szólva a felszín alatt meghúzódó kincsek, tudás, hatalom birtokosa. Munkamódszere lehet szokatlan, ámde hatásos, egészen a probléma gyökeréig hatoló.

Ha a borz feltűnik az életünkben, ideje önvizsgálatot folytatni. Ássunk mélyre önmagunkban, a múltunkban. Keressük meg ismét a szoros kapcsolatot a földdel és az élővilággal. Jelezheti azt, hogy ideje feleleveníteni mindazt, ami érdekelt, kíváncsivá tett és lenyűgözött. Ideje fejleszteni az önkifejezési képességünket, az önbizalmunkat; ideje, hogy kezdetét vegye egy új történet rólunk és az életünkről.

Források:

boszorkánykert (X): narcissus spp.

Az idő szalad, a vegetáció rohamtempóban bomlik ki, én meg jól lemaradtam az aktuális, úton-útfélen fellelhető növények ismertetésével (nem utolsósorban az internetkapcsolatunk miatt, ami ellehetetleníti az épkézláb blogolást grrr :S). Ezúttal egy népszerű kiskerti virág, a nárcisz mellett döntöttem. Az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy noha jobbára a virágágyásban találkozunk vele, példának okáért Erdélyben, a Hargita oldalában bűvös-bájos vadnárciszmezők várják bódító illatukkal az odatévedőt. S persze kisebb hazánkban is honos a nemzetség egyik faja, a csillagos nárcisz (Narcissus angustifolius - védett, eszmei értéke 10 000 HUF).

Rendszertani besorolás: a nárciszok a spárgavirágúak rendjébe (Asparagales) s azon belül az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó, jobbára trópusi-szubtrópusi elterjedésű fajok. Jellemzőjük a földben nyugvó szaporítóképlet (vagyis a geofita életmód), amely lehet hagyma vagy rizóma (gyöktörzs). A mitológia szerint nevüket Narcissusról, a szépséges görög ifjúról kapták, aki önnön tükörképébe lett szerelmes, s végül - elbódulva a vízen fodrozódó arcmásától - megfulladt. Az érte epekedő nimfák, akik másnap reggel felkeresték a folyópart azon pontját, ahol Narcissus önmagában gyönyörködött, már csak néhány sárga virágot - nárciszt - találtak a fiatalember helyén. Így vált e virág többek között az önimádat szimbólumává. 

Botanikai jellemzés: e helyütt a Kárpát-medencében honos csillagos nárciszt mutatom be, amely hagymás évelő. Közepes termetű, a termőhelyi adottságoktól függően 30-60 cm magasra nő. Levelei hosszúkás-lándzsásak, szálasak, 5-8 mm szélesek, 8-10-15 cm hosszúak. A virágnak gyűrű alakú mellékleple van, mely sokkal rövidebb a lepelnél. A fehér vagy halovány vajszínű lepellevelek elliptikusak, egymást alig fedik át, míg a melléklepel sárga, széle narancsvörös. Áprilistól-júniusig virágzik (hűvösebb tájakon, nagyobb tszf magasságban később nyílik), üde, kellő vízellátású termőhelyeken nő (láprétek, hegyvidéki kaszálók). Hagymája erős hatású alkaloidákat tartalmaz; levelei nemkülönben, habár kisebb koncentrációban. Érdekességként megemlítem, hogy mikor Erdélyben jártunk, a házigazdáink óvtak attól, hogy túl sok időt töltsünk a nárciszmezőn, neadjisten elaludjunk rajta, mert a virágok illata bódító hatású. A szedett csokrokat nem helyezhettük el a busz utasterében, csak a csomagtartóban, nehogy bekábuljon az egész társaság:). E narkotikus tulajdonsághoz fűződik nevének alternatív magyarázata, amely a görög narkoa=bénítani kifejezéssel hozza kapcsolatba azt.

Elterjedés:  a nárciszfélék - ahogy arról már szó esett - széles körben megtalálhatók, a trópusi Afrikától Európa mérsékelt égövi területein át a Közel- Keletig.
Felhasználás: a virágot a húsvéti tojások színezésére hasznosították, míg a hagymát és a gyökeret - mérgező voltuk ellenére - a 18. századi füveskönyvek sebösszehúzóként, sebforrasztóként, lázcsillapítóként ajánlották. Borogatás formájában bokaficam, ízületi fájdalmak ellen alkalmazták, s mézzel, csalánlevéllel, zabliszttel vagy  konkoly(?)liszttel elkeverve a testbe fúródott tüskék, tövisek, szálkák eltávolítását is elősegítette. A homeopátiában bronhitist és szamárköhögést orvosolnak vele. Az ókori görögök szerint az impotencia legjobb ellenszere, míg a marokkói hagyomány állítja: az illata megóv a szifilisztől, s ha már elkapta az ember, segít belőle kilábalni. Házilag kísérletezni vele szigorúan tilos!

Használata a mágiában: nőies, víz elemű, bolygója a Vénusz; a csillagjegyek közül a Bika, a Halak, a Skorpió, A Szűz és a Rák kapcsolódik hozzá.
Az angolszász kultúrkörben a nárcisz különös népszerűségnek örvend, s a tavasz közeledtét, a természet újjászületésének őserejét reprezentáló jelképpé lépett elő. A kertbe ültetve vagy az otthonunkban elhelyezve (cserépben, vázában) erőteljes védelmet nyújt; száműzi a negatív energiákat, ártó varázslatokat, bevonzza a szerencsét (legalábbis a tizenhárom vagy annál több szálból álló csokor), életvidám, örömteli hangulatot kölcsönöz nekünk, s áldást oszt. Hagymája egy 14. századi forrásmű szerint ördögűző hatással bír; a démoni megszállottság alatt álló vagy mániákus, őrjöngő személy egy tiszta kendőbe csomagolva hordja magánál, s megszabadul a kórságtól. A házba nem engedi belépni a gonoszt.
Ugyanakkor létezik egy több évszázados britanniai hiedelem is, amely szerint ha az első nárcisz, amelyet megpillantunk a tavasz (vagy nyár) folyamán, felénk tekint (tehát a virág felénk áll), az rossz szerencsét jelent az év hátralevő részére ( mi több, halál-ómen: "When a daffodil I see/ Hanging down her head t'wards me/ Guess what I may what I must be;/ First, I shall decline my head/ Secondly, I shall be dead;/ Lastly, safeli buried..." - in: Watts, Donald).
Mivel a tavaszi egyházi ünnepeken is helyt kapott, Anglia bizonyos részein - pl. Hampshire-ben - úgy hitték, hogy a vad nárciszok egy kolostor közelségét, helyét jelölik. Maine-i hiedelem szerint nem szabad ujjal mutatni a nárciszra, mert az abbahagyja a virágzást.

Virágnyelven elismerést, figyelmet, csodálatot, hódolatot, lovagiasságot fejez ki (más magyarázat szerint azonban önimádatot és csalfa reményt. Éppen ezért - állítólag - vendégségbe nemigen illik nárciszt vinni). Termékenységi és szerelmi varázslatokhoz is használhatjuk; az Ostara klasszikus virága. Azonban a szerelem veszélyeire is figyelmeztet. Ha egy szűz a nárciszról álmodik, az intő jel, hogy ne menjen az udvarlójával elhagyatott, magányos helyekre, ahol könnyen erőszak áldozatává válhat, s senki nem hallja majd a sikoltozását.

Ha baromfiudvar van a háznál, a kislibák (szárnyasok) kikelése előtt szerencsétlenséget okoz a házba bevitt két-három szál nárcisz vagy kankalin. Más vidékeken úgy vélik, ha a liba nárciszt lát, mielőtt a csibéi kikelnének, a kelés után elpusztítja őket. Ha mindenáron nárciszt akarunk lakásdíszül, gondoskodjunk róla, hogy minél nagyobb csokrot szedjünk, máskülönben csak bajt zúdít a nyakunkba. Az ideális a 13 vagy annál is több szálból álló bokréta. Mégis akad Angliának olyan tája, ahol végzetesen szerencsétlen virágnak vélik, aminek soha nem szabad bekerülnie a házba.
Ha a nárcisz áldáshozó hatásában bízva mégis hazaviszünk belőle egy derekas adagot (ismétlem: legalább 13 vagy annál több szálat), szedjünk hozzá még némi tulipánt, s próbáljuk ki Ellen Dugan varázsigéjét, hogy némi tavaszi lendületet és jókedélyt csempésszünk az életünkbe:

Egy kosár tulipán, s egy nárciszcsokor           A basket of tulips and a pot of daffodils      
Otthonomba napfényt s jókedvet hozol          Bring to my home sunshine, cheer, and encourage good will
A víz és föld erejével megáldalak téged          By the elements of earth and water, I bless this blooms
Hintsd szét lakásomban tavaszi szépséged      May their springtime energy spread into every room   
 - majd befejezésképp: -                              - close the charm up with: -
Jó cél érdekében, ha nem árt senkinek           For the good of all, with harm to none           
Föld és víz segítse hatni bűvigémet!                By earth and water, this charm is done!

Áldás!
Eső, 2012.13.27

Források:

Cunningham, Scott: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs (Llewellyn, 2000)
Drew, A.J: A Wiccan Formulary and Herbal (Career Press, 2004)
Dugan, Ellen: Cottage Witchery: Natural Magick for Hearth and Home (Llewellyn, 2005)
Dugan, Ellen: Garden Witchery: Magick from the Ground Up (Llewellyn, 2003)
Dunwitch, Gerina: Herbal magic: A Witche's Guide to Herbal Folklore and Enchantments (Career Press, 2002)
Gregg, Susan: The Complete Illustrated Encyclopedia of Magical Herbs (Fair Winds, 2008)
Terra.hu - Csillagos nárcisz
Watts, Donald: Dictionary of Plant Lore (Academic Press, 2007)
Wikipédia - a nárciszokról
Wikipédia - Narcissus
 

az idő bűvöletében (XVI): eostre, ostara, tavaszi napéjegyenlőség

Aligha írhatok olyasmit az Ostaráról, ami ne lenne közismert, mégis megpróbálok egy rövid összefoglalást közzétenni az ünnephez kapcsolódó legfontosabb tudnivalókról. 

Egyéb megnevezései: Alban Eilir, Eostre, A Hölgy Napja, Gyarapodó Napéjegyenlőség, Bealtaine, Beltane, a gyermekek Bealtaine-ja (hivatkozom itt A.J. Drew-ra, aki hangsúlyozza az Ostara és a Beltaine közti számos kapcsolódási pontot). Közismert nevét Eostre (óangol Éostre, Éastre, ógermán Ostara) istennőről nevezett hónap (óangol Ēosturmōnaþ vagy Ēastermōnaþ, ónémet Ôstarmânoth) után kapta, melynek során - ahogy a krónikás Bede írja - a pogány angolszászok ünnepsége(ke)t celebráltak az istennő tiszteletére (ezek helyét utóbb a keresztény nagyböjt és Húsvét vette át, nevében őrizve tovább - Easter, Ostern - a múlt lenyomatát).

Figyelemreméltó, hogy az Éostre, Eostre szó gyöke a "fénylőt", "csillogót" jelentő hiewes- (→ awes-) kifejezésből adódik, s szoros kapcsolatot tételez fel a hajnal-istennő Hiewsṓs nevével; az pedig továbbmutat a görög Éósz, a római Aurora és az indiai (!) Ushas felé (s mondanom sem kell, utóbbiak szintén a pirkadat hölgyei). A próza-Edda egyik könyvében Austrit, a keleti szelet mint 'a fény szellemét' aposztrofálják; a mai modern angol nyelvben a keleti égtáj 'east', a németben 'Ost'. A virradat és a tavasz fogalma ötvöződik a magyar 'kikelet' szóban is - talán ez a leghűbb fordítása, átirata az Ostara ünnepének. 

Időpontja arra a márciusi napra esik (a gyakorlatban 19, 20, 21 jöhet szóba), amelyen az éjszaka és a nappal épp egyforma hosszú; fény és sötétség tökéletesen kiegyenlítik egymást. A wicca mitológia szerint a magra váró anyaföldet reprezentáló ifjú Istennő és a termékenyítő melegét reánk ontó Nap tüzét megtestesítő Isten egymásra találásáról, nászáról emlékezünk meg ekkor. A természet feléledését, a tavasz kezdetét, az élővilág újjászületését az ókor embere is számon tartotta: Görögországban Perszephoné visszatérését, Babilonban a Menny és a Föld házasságra lépését, Egyiptomban a tavaszi aratást s vele összefüggésben Íziszt és Oziriszt ünnepelték e jeles napon. A görögöknél nem csak Démétér nyerte vissza a lányát, de Aphrodité is szerelmét, Adoniszt, akit vadkan tépett szét, így az Alvilágba került; ám az év egy (később két-)harmadát - Zeusz kegyének köszönhetően - ezután is a szerelem istennőjével tölthette. Kettejük boldogsága borítja virágba a földet minden tavasszal.

Az ünnep klasszikus szimbóluma a húsvéti szokásrendbe is átszivárgott tojás és nyúl. Hogy miért? Előbbi ősidők óta a termékenység megtestesítője, hiszen egy új életet hordoz magába zárva (nem véletlenül született meg a 'Világtojás', mint minden életet magába sűrítő mágikus mikrokozmosz képzete, amely pl. a Kalevalában, de az egyiptomi Halottaskönyvben - a Napra vonatkoztatva - is megjelenik). Utóbbi tisztelete a történetírók szerint szintén a pogány múltba nyúlik, legalábbis a brit-szigetek lakóinak körében, s valami módon Éostre istennőhöz köthető. Nyilván nem véletlenül, hiszen a nyulak közmondásosan termékeny, szapora állatok. 

Hogy ma mit jelent ma számunkra e sabbat, s miképp ünnepejük? Számos-számtalan módja van. Ez az időszak kiváló a múltból ránkragadt (nem csak fizikai, de érzelmi és lelki) limlomoktól való megszabaduláshoz, az újrakezdéshez, a tiszta lappal induláshoz. Most érdemes belevágni eddig dédelgetett terveink megvalósításába. Ne féljünk az újdonságtól, a változástól, az előretöréstől, s engedjük be életünkbe, szívünkbe a tavasz léleknyitogató energiáit. Töltsünk időt a családunkkal, örvendeztessük meg a gyermekeinket valami finomsággal. Adjunk hálát értük; hiszen bennük él tovább a jövő, a szerelem gyümölcseiként gazdagítják életünket, s nem csak számunkra, de környezetünk számára is áldás a jelenlétük (noha olykor ezt nehéz belátni:)).  

A komplett pogány rituálén kívül mindennapi tevékenységek egész serege kínálkozik, hogy rajtuk keresztül tiszteltjük meg az élet körforgását. Ilyen a tavaszi nagytakarítás, a megunt, elhasználódott, elavult, régi holmiktól való megszabadulás: ennek analógiájaképp a kertben a tél során felgyülemlett szemét eltakarítása. Az egyéb kerti munkák közül most jött el az ideje a magvetésnek, illetve - hűvösebb években - a leendő veteményes felásásának, az érett komposzt bedolgozásának. Fedett térben (lakásban, verandán, üvegházban) palántázhatunk.

Mozduljunk ki otthonról: az udvaron, a közeli kertben, parkban, erdőben figyeljük meg a természet nyiladozását, a fák rügyezését, az aljnövényzet virágba borulását, a madarak fészekrakó szorgoskodását. Hallgassuk szerelmes nótájukat, s hagyjuk, hogy a természet megélénkülő energiája magával ragadjon bennünket. Meditálva hangolódjunk rá a fák növekedésének, a virágok kibújásának lassú, de kitartó ütemére. Vigyük a családot, barátokat is, és játsszunk: önfeledten, felszabadultan, mókázva, miként az ártatlan gyermekek. Ha csokrot, koszorút kötünk a lábunk előtt növő virágokból, köszönjük meg nekik, hogy feláldozzák magunkat a mi kedvünkért.

Odahaza fessünk tojást, készítsünk tojásos ételeket, díszeket. A lakásba rügyező fűzfavesszőt, bimbózó orgonát, nyíló aranyesőt, idényvirágokat helyezzünk dekorációként. Viseljünk élénk, tarka öltözetet, amely árnyalataival a tavaszi színpompára emlékeztet. Akasszunk szélcsengőket az ablakba, fákra, hogy hangjukkal köszöntsék a kikeletet. A napéjegyenlőség hajnalán nézzük végig a napfelkeltét. 

Amivel pedig még adós maradtam: a sabbat megfelelései. Íme:

Színei: fehér, halványrózsaszín, világoszöld, piros, sárga; általában a tavaszias pasztell-árnyalatok

Szimbólumai: rügyező barkákkal teli ág, festett tojás, édesség, nyúl, csibe, kacsa etc, színes virágok, színes szalagok, fonott kosárkák (ld. Húsvét)

Ásványok: akvamarin, rózsakvarc, holdkő

Állatok: bárány, nyúl, egyszarvú, kígyó, sikló, (gyík), pegazus, kacsa, csirke, méh

Növények: krókusz, jázmin, jácint, frézia, gyömbér, kőris, sárkányvér, benzoé, tömjén, rekettye, nőszirom, jázmin, szerecsendió, olíva-, narancs, bazsarózsa, rózsa, szantálfa, ibolya, és minden virág, ami már elkezdett virágozni (vagy épp most kezd).

Füstölők: lásd mint fent - azaz sárkányvér, szerecsendió, benzoé, gyömbér, pézsma, narancshéj, ibolya, rózsa, azonkívül magnólia, aloé, zsálya, eper

Istenei: minden, a termékeny férfiasságot és az újjászületést reprezentáló férfialak, így - Zöld Ember, Ozirisz, a Szarvas Úr, Cernunnos, Dagda, Adonisz, Mithrász, Árész, Mars (mint a tettrekészség, lendület, energia, erő megtestesítői), Pán, Dionüszosz (mint az önfeledt mámor és a szerelem istenei), Narcissus, Hyacinthus (mint az ifjonti szépség szimbólumai), a bölcs Ódin, Thot, Liber, stb.

Istennői: minden, a termékenységet, nőiséget és szerelmet reprezentáló istennő - a Nagy Anya, Gaia, Asztarté, Aphrodité, Vénusz, Istár, Ízisz, Auróra, Eostre, Ostara, Éósz, Perszephoné/Koré, Athéné, Minerva (Görögországban és Rómában ekkortájt ünnepelték Athénét, ill. Minervát), Libera stb. 

Ünnepi ételek: magok (gabonafélék, liszt, dara, gabonapelyhek, száraz hüvelyesek, szezámmag, fûszermagok, napraforgómag, tökmag, fenyõmag, dió, mogyoró, pisztácia), leveles zöldségfélék, fûszeres vagy virággal ékesített teasütemények, gyümölcs, keménytojás, mézes sütemények, a szezon elsõ gyümölcsei, zöldségei, retek, újhagyma, póréhagyma, hal, kétszersült, sajt, méz, sonka, sütõtök, napraforgó, szezámmag, tavaszi hajtások, rügyek, virágszirmok (pl. ibolya, salátaboglárka, zamatos turbolya, tyúkhúr etc).

Források: 

Andi oldala

Drew, A.J. - A Wiccan Bible (Career Press, 2003)

Erdei varázslatok

Eason, Cassandra: A Practical Guide to Witchcraft and Magic spells (Foulsham, 2001)

Nichols, Mike: Eight Sabbats of Witchcraft 

Nock, Judy-Ann: The Wiccan Year (F&W Publications, Inc, 2007)

Wikipedia - Éostre

 

további, szívből ajánlott olvasmány (mindkét könyv nagyon részletesen és alaposan tárgyalja az ünnepet):

Montley, Patricia: In Nature's Honor: Myths and Rituals Celebrating the Earth (Unitarian Universalist Association of Congregations, 2005)

Zell-Ravenheart, Oberon & Morning Glory: Creating Circles & Ceremonies: Rituals for All Seasons And Reasons(Career Press, 2006)

katalinka

Tudom, kissé túlontúl is belebonyolódtam a kertészkedés, növénytermesztés, vegetációs periódusok bűvkörébe, ideje kiszélesíteni a horizontot. Már hosszú ideje tervezgetem egy, az állatokkal kapcsolatos bejegyzésfüzér útnak indítását, s ehhez is remek apropót szolgáltat a március, hiszen ilyenkor megelevenedik az élővilág, lépten-nyomon elénk bukkannak a fauna jeles képviselő. Mivel valamelyik télvégi sétámon elsőként egy katicabogárba botlottam, gondoltam, kezdjük e parányi, de annál kedvesebb ízeltlábúval a sort.

Ugyan hazánkban a katicáknak közel 90 (!) faja honos, én most - jobbára - a közismert és könnyen beazonosítható hétpettyes katicával foglalkozom.

Megnevezés, rendszertan: a hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata; a név első tagja 'gömböcskét' jelent,  második fele a hét pettyre utal) a Coleoptera (fedelesszárnyúak, másképp bogarak) rendjén belül a katicafélék - Coccinellidae - családjának tagja. A magyar népnyelv számos beszédes (vagy épp mulatságos) elnevezéssel illeti: hétpettyes böde, bödebogár, katóbogár, kata, katóka, tehénke, Isten-tehene, katalinbogár, katalinka, katinka, fusskata, katica, kóskata, katapila, katicska, bilibáncs, bugabácsi, bödebácsi, budabácsi... és még sorolhatnánk. Népszerűségét mi sem jelzi jobban, minthogy számos európai nyelvben is hízelgő jelzőkkel látták el: ilyen a német Herrgotts-Küchlein (Úristen csibéje), franciául bête à bon Dieu (jó Urunk bogara), spanyolul coquito de Dios (az Úr bogara). Sok nyelvben kapcsolódik a neve Máriáéhoz: angolul ladybug vagy ladybeetle (= Miasszonyunk bogara), németül Marienkäfer, franciául bête de la Vierge (a Szűz bogara).

Megjelenés: a kifejlett bogár testossza 5-8 mm, teste szinte félgömb-alakú. Hasoldala lapos, háta domború; bunkós csáppal ellátott feje, valamint tora fekete, két-két fehér folttal; szárnyfedői sárgásvörösek, élénkpirosak, tövükön egy fehér,- és közvetlenül mellette, a középvonalban egy fekete folttal (utóbbiak a két szárnyfedő összezárásával kerek pöttyé formálódnak). Emellett a két szárnyfedőn további három-három, jól körvonalazott fekete pötty díszlik, így kerekedik hétre a számuk. Lábai szintúgy feketék. 

Tojása apró, hosszúkás-tojásdad, sárga, nőstény 20-30-as csomókban helyezi őket a levelekre. A lárvák hernyószerűek, csomókba álló tüskékkel megtűzdelt dudoroktól rücskös testűek, színezetük szürkésfekete (az előtoron és a potrohon oldalt feltűnő sárga foltokkal), lábaik erősek és jól fejlettek. A báb tojásdad, igen domború, sárgás színű, szelvényenként több fekete folttal. 

Elterjedés: egész Európában, továbbá Ázsia mérsékelt égövi területein honos; Észak- Amerikába betelepítették. Gyakorlatilag minden életközösségben megtalálható, ahol táplálékállata - a különféle levéltetvek - előfordulnak. 

Életmód: az imágók áttelelnek, majd tavasszal lerakják tojásaikat, és kevéssel azután elpusztulnak. A kikelő lárvák falánk ragadozók, akik elsősorban levéltetveket fogyasztanak, de táplálékhiány esetén minden kisebb rovart megtámadnak, sőt, saját fajtársaikat is felfalják. Fejlődésük 10-30 napig tart; négy vedlés után bábozódnak be, amely állapot 3-17 napon át húzódik. A kifejlett bogarak (imágók) szintén ragadozók.Gazdasági haszna hatalmas: egy katica életében akár 1000 levéltetvet is elpusztíthat. Terjedését elősegíthetjük, ha nem használunk rovarirtót, permetszereket a kertünkben, illetve nem nyírjuk le a gyepet golfpálya-szerűen, hanem legalább néhány közel természetes állapotú foltot meghagyunk, hogy e kis bogár békében szaporodhasson.

Természetvédelmi vonatkozások: ugyan a hétpettyes katica egyelőre nem veszélyeztetett, azonban az Ázsiából eredetileg Észak-Amerikába és Nyugat-Európába betelepített, 2008 óta hazánkban is egyre terjedő harlekinkatica (Harmonia axyridis) némi aggodalomra ad okot, lévén hogy agresszivitásával és életrevalóságával kiszoríthatja a hétpettyes katicát annak élőhelyeiről, illetve megfoszthatja táplálékától.

A katica a mitolgóiában és a folklórban: piros színe miatt régóta a szerelem szimbólumának tartják (többek között Freya jelképe). Provence-i hagyomány szerint egy férfi hamarosan megnősül, ha rászáll egy katica: egy leány pedig annyi évet fog még várni a házasodásra, ahány másodpercig a bogárka az ujján tartózkodott. Avagy az orrán; merthogy az orrhegyen landoló katalinka szintén közeli esküvőt jósol.

Ha menyegző előtt álló leány kezére száll, pettyei száma a várható gyermekáldásról árulkodik. Ha egyedülálló személy kezéről röppen fel, röpte iránya azt mutatja, merrefelé lakik az illető (jövendőbeli) igaz szerelme. Nem csak a várva-várt kedvest: például az elkóborolt nyájat is felkutatja nekünk. Az indiai Indra isten pásztoraként segített tehenei visszaszerzésében, s esőt és napsütést hozott a földre.

Egyben szerencsehozó is: ha rajtunk landol, súgjuk meg neki a kívánságunkat, mert az teljesülni fog. A bogárka pettyeinek száma az elkövetkező szerencsés hónapok számát jelöli. Más kulturális kontextusban a hét napjait; ezért a németeknél és angoloknál a hetedik nap az övé. 

Jelentése, jelentősége:  kulcsszavakban összefoglalva: szerencse, bőség, aratás, átalakulás. Ha feltűnik az életünkben, üzenete nagyban függ a szituációtól. Milyen körülmények között találkoztunk? Rászállt a kezünkre, a ruhánkra, vagy netán megfogtuk? Miről gondolkodtunk éppen, mi járt a fejünkben? 

Jelenthet közelgő románcot, amely, ha mégoly rövid életű is lesz, örömmel és élvezettel fog megajándékozni bennünket. Jövendölhet anyagi gyarapodást:  jutalomcsekket, visszafizetett kölcsönt, fizetésemelést, előreléptetést. A munka, karrier terén arra utal, hogy váratatlan események folytán új, jövedelmezőbb irányba fordulhat az életünk; néhány héten belül állást váltunk (válthatunk) vagy jobb munkakörülmények között találjuk magunkat. Kreativitást igénylő projektekhez új lendületet kapunk, amellyel rövidesen végére érhetünk a feladatainknak. Ha egészségügyi problémákkal küszködünk, a katicabogár üzenete az, hogy hamarosan a gyógyulás útjára lépünk. Még a krónikus betegségek spontán javulása is előfordulhat. 

A katicabogár feltűnése arra is biztathat, hogy mozduljunk ki. Hagyjuk magunk mögött a mindennapos stresszt: fogjuk a családunkat és a szeretteinket, s menjünk kirándulni, kempingezni, horgászni vagy akár csak focizni a kertbe. Érezzük jól magunkat, leljük örömünket a szabadtéri elfoglaltságokban, a természet szépségeiben. Spiritualitásunkba is emeljük bele az új felfedezésének örömét.

A katica védelmet is nyújthat a rossz kedélyállapot, mások zavaró viselkedése, negatív gondolatai ellen. Ha meg akarunk szabadulni a félelmeinktől, aggályainktól, ha kiábrándultnak érezzük magunkat, és ismét vissza akarunk találni a hittel és bizalommal teli életörömhöz, gondolatban vagy meditáció útján hívjuk magunkhoz a katicát, s vele pozitív energiáit. 

A katica mint totemállat: családszerető, a hagyományos értékeket és erkölcsöket tisztelő személyiséget mutat, akit körbevesz a bőség. Az illetőnek sosem kell aggódni a következő étkezés miatt (természetesen ez nem jelenti, hogy ne lehetnének anyagi nehézségei; inkább mint életfelfogás értendő), s a világot ártatlanul és őszintén szemléli. 

Források:

Farmer, Steven D.: Animal Spirit Guides (  Hay House, Inc. 2006)

Germondo, Millie - McGergor, Trish: Animal Totems - The Power and Prophecy of Your Animal Guides (Fair Winds, 2004)

Rosta, Erzsébet - Rábai, Attila: Hiedelmek, hagyományok, babonák a világ minden tájáról (Korona Kiadó Kft, 2007)

Vásárhelyi, Tamás: Az év rovara 2011-ben: a hétpettyes katica
Wikipédia: Hétpettyes katicabogár 

fohász a termékeny, gyümölcsöző kertművelésért

Ez a bűbáj a közkedvelt Green Man, vagyis Zöldember (részletesebben róla itt és itt) termékeny alkotóerejét, életenergiáját hivatott ránk ruházni, hogy azzal felvértezve bőven termő, gazdag kertet alakíthassunk ki. 

Amire szükség lesz hozzá:

- egy szőlőinda/szőlőlevél/szőlőszem/venyige vagy tőke darabkája, esetleg egyéb kúszónövény (pl.erdei iszalag) indája (attól függően, hogy mikor végezzük a varázslatot)

- magvak

- egy (friss-zöld) falevél

- egy darabka zöldellő növényi hajtás

- egy tetszés szerint választott virág

- egy (kerámia) ivóedény

- esővíz

Néhány illúzióromboló, de szükséges technikai kitétel: ügyeljünk rá, hogy ne használjunk fel mérgező alkotóelemeket (pl. borostyánhajtást, gyöngyvirágot, tiszafalevelet stb). Tartózkodjunk a frissen permetezett vagy szántóföld peremén termő (ennélfogva a műtrágyáknak, talajfertőtlenítőknek, gyomirtóknak kitett, azokat akkumuláló) növényektől.

A nagy napünnepek egyikének hajnalán vigyük ki a kertbe a hozzávalókat. Helyezzük valamennyi növényi részt a kupába, töltsünk rá esővizet (lehetőleg ne poshadtat:)), majd hagyjuk odakint huszonnégy órán át, szabadon kitéve a Nap éltető sugarának. Másnap pirkadatkor kortyoljunk bele a vízbe, majd alaposan mossuk meg vele a kezünket, miközben a következőket mondjuk:

Föld és eső, szél és napsugár

Öröm és fejlődés, bánat és halál

Ahogy a természet kiteljesedőben

Akként gyarapodjon az erő énbennem

Mélyen a talajba nyúlnak gyökereim

Ág-koronám ringatózik mennyek vizein

Ahogy megszületek, élek, s meghalok

A létezés kereke velem együtt forog

Lényemben a Zöld Ember ős hatalma ragyog

A teremtő erő hordozója vagyok!

Ezt követően ássunk egy kis gödröt a kert közepén, öntsük bele a vizet és az átázott növényi részeket, majd takarjuk be talajjal és ültessünk fölé valamit, mintegy meggyógyítandó Földanyát. Mindezek után hozzáfoghatunk a kertészkedéshez. :)

Még egy hozzáfűzés: a fenti versike az eredeti szöveg saját ízlésem szerint történő átdolgozása. Hogy senki ne érezze magát megrövidítve, itt az angol nyelvű forrásmű:

"Sun and wind

Earth and rain

Joy and growing

Death and pain

As the green grows

So the power grows

Esus knows

My being glows

With green life!

I am rooted in earth

My branches in sky

I engender rebirth

As i live and die"

A szövegben szereplő 'Esus' egy gall istenség, akiről csupán töredékes ismeretekkel rendelkezünk. Nevében (eredetileg Aisus) az ais- előtag a tisztelni igére utal, s így a név maga 'Tisztelendőt, Tisztelt"-et (átvitt értelemben Nagyurat, Mestert) jelent; más értelmezésben viszont (eis-indulat) "Haragos"-at. Habár ábrázolásaiban termékenységi szimbólumok veszik körül, mégsem egyértelmű, hogy a vegetáció és a tavasz ura lett volna; mindazonáltal a rigmus ezen összefüggésben, mint a Green Man egy lehetséges előképét említi meg (Esusról bővebben itt olvashattok). 

Forrás:

Sargent, Denny & Sophia:  The Magical Garden: Spells, Carms, and Lore for Magical Gardens and the Curious Gardeners Who Tell (Andrews McMeel Publishing, 2000)

az idő bűvöletében (XV): magvető hold

Ismét közelít a holdtölte, s ahogy fordul az évkerék, a természet ciklusainak változásai más és más jelentéstartalommal ruházzák fel az esbatot. A márciusi telehold a növényzet kizöldülésének, a föld virágba borulásának, a fákon kipattanó rügyeknek, a madarak és vadak párkereső, fészekrakó, családalapító szorgoskodásának:) jegyeit hordozza magán. A körülöttünk lélegző világot betölti a tavasz vad, zabolátlan energiája, s annak hatása alatt minden növekedni, kiteljesedni, megszépülni vágyik. A hívás bennünket sem hagy érintetlenül: nehéz ilyenkor nyugton megülni a szebbik felünkön. Jobb is, ha felkelünk és levetkőzzük magunkról a téli bezártságot: tessék kimozdulni, friss levegőt szívni, ásót ragadva nekilátni a konyhakertnek, átültetni a cserepes növényeinket, palántázni, takarítani... Persze a szellemi megújulás sem maradhat ki: ez az időszak ismét jó alkalom új ötleteket, terveket megfogalmazni, azokat papírra vetni, s belevágni a megvalósításukba. Ezidőtáj mindannyiunkban szinte kényszerítő erővel munkálkodik a tenniakarás, a kreativitásra ösztönző tettvágy és fantázia; ne hagyjuk elúszni kihasználatlanul. A magvető Hold játékos tavaszi lendületével azért érkezik el, hogy a növekedés, megújulás és újjáéledés ígéretét hintse szét fölöttünk.

Holland az ünnepnek számos-számtalan (olykor talán megkérdőjelezhető hitelességű) nevét említi még: Nagy Éhínség Hold, Böjt-Hold vagy Böjtölő Hold, Viharhold, Szelek Holdja, Szűzhold, Varjúhold, Hal-Hold, Jéghold, Juharcukor-Hold,  Féreghold, Ekehold, Nedv-Hold, Álmos Hold, Hóvakság Holdja, Vizek Holdja, Kéreghold. Az írónő szerint a márciusi esbat kiváló alkalom a mágia minden formájára, különösen olyan tevékenységekhez, amelyek a gyógyítással, egészséggel, kiteljesedéssel, egyensúllyal, jóléttel, bőséggel, új kezdetekkel, spirituális növekedéssel, szellemi fejlődéssel, termékenységgel, túléléssel, a tél fagyos ridegségének kiolvasztásával s persze az időjárással, magvetéssel, kertápolással, ültetéssel kapcsolatosak. Morrison mindehhez hozzácsapja a lelkierő, kreativitás, inspiráció, belső növekedés, új nézőpontok, szélesebb látótér érdekében végzett munkát.

A rituáléhoz a következő ötleteket javasolja:

- öltözzünk zöldbe, az Anyatermészet megújulása előtt tisztelegve

- az oltárt pasztellzöld terítővel borítsuk, s idényvirágokkal, friss hajtásokkal, aranyeső-vesszőkkel díszítsük.

- használjunk zöld, esetleg sárga és fehér gyertyákat, levelekkel borított (növényi ornamentikával díszített) gyertyatartóba helyezve

- a szertartás végeztével fogyasszunk mákszemekkel vagy szezámmal megszórt süteményt, és igyunk hozzá tejet

- A rituálé után hagyjunk a fák alatt/helyezzünk a fák alá néhány színes fonalat, cérnát, ami a madarak számára fészek-alapanyagul szolgálhat. (Saját megjegyzés: én fonalak helyett inkább száraz fűszálakat, növényi szárakat vagy puha anyagdarabokat, rongyokat javaslok). 

Végül egy alkalomhoz illő fohász Dorothy Morrisontól, amit alkotói szabadsággal - vagy inkább kontármódra - én magam ferdítettem magyarra:

Amint a földben sarjad az új élet
Anyám, te kedves, alázattal kérlek
Hintsd el lelkemben friss bátorság magvait
Hadd vetkezzem le múltam félelmeit
Hadd nőjem túl, mi öreg és hasztalan
Miként  fú az avart, amely alatta van
Ültesd belém új nagyság, új távlatok magvát 
Tetterővel, ihletően ápoljad csíráját

Töltsd el életem a Szél-Hold erejével
Ajándékozz meg vágyam beteljesültével!

Áldott-szép ünnepet!

Források:
Holland, Eileen: The Spellcaster's References (Weiser Books, 2009)
Morrison, Dorothy: Everyday Moon Magick (Llewellyn, 2004)

boszorkány a kertben

Az elmúlt napokat jobbára a szabadban örömködve töltöttem. Édesapámmal és Kendével nekiestünk a bátyám telkét elborító makacs szederdzsungelnek, és rövid úton felszámoltuk azt. De nem csak a bozótot fazoníroztuk át: megmetszettük az akácfákat, kigyomláltuk az iszalaggal és aranyvesszővel benőtt mezsgyét, s lenyírtuk a füvet. Aztán pedig belefogtunk a tervezgetésbe: hova kerüljön az emukarám, hova építsük a fészert, s végül - hogyan vágjunk bele a leendő gyógynövény-ültetvény előkészítésébe. Nagyon feldobott a lehetőség, hogy végre lesz egy zsebkendőnyi földdarab, amely fölött saját belátásom szerint rendelkezem, s amelyen - remélhetőleg - anyagi hasznot hajtó termelést folytathatok. Na jó, be kell vallanom, a profit érdekel a legkevésbé: inkább az motivál, hogy e kétszázötven négyzetméteren megvalósulhat A Kert, egy bűvös-bájos növényekkel teleültetett, varázslatos szépségű parányi boszorkány-birodalom:).

Aztán idehaza, rálapátolandó az eddigiekre, felástuk a konyhakertet. Tudom, tudom, ősszel illett volna: nos, a mi családunkban már csak így működnek a dolgok :). Megint rádöbbentem, mennyire szeretek a földdel dolgozni; talpig leizzadva ásni és kapálni, két kézzel tapintani a sötét, termékeny rögöket, s közben belélegezni a szabadság illatát. Számomra sokkal egyszerűbb, békésebb, nyugodtabb elfoglaltság a veteményes művelése, mint a városi létforma diktálta örökös sietség, zaj és szorongás.

Mindezek kapcsán kerestem és találtam egy varázst, ami termékenységgel és egészséggel áldja meg a friss vetőágyat, s gondoltam, megosztom a sorstársakkal :). Ami szükségeltetik hozzá:

- egy toll

- egy tűzből kiemelt széndarab vagy elszenesedett fa

- egy kisebb kagyló

- egy sima kő

- egy frissen leszakított virág

Elsőként helyezzük a tollat a leendő kert keleti oldalára, és mondjuk a következőt (aki tehetséges, az versbe szedheti a jobb hatás kedvéért): " Gyengéd szelek, áldjátok meg e földet; töltsétek el az ágyásokat örömmel és vidámsággal". 

Következzen a déli oldal, ahová a széndarabot (vagy elszenesedett fát) helyezzük, mondván: "Gyengéd napfény, álld meg e földet, töltsd el ágyásait vidámsággal és örömmel".

Ismételjük el a fenti rigmust a vizet megszólítva a nyugati oldalon, miközben a földre tesszük a kagylót. Utolsóként Észak fele fordulva a kőtől váljunk meg, s a fohászt a "Gyengéd kő" megszólítással kezdjük. Végül dobjuk a virágot a kert közepére, mondván: " Az elemek, a Nap és a Hold által szálljon áldás e kertre és mindenre, ami benne terem!" 

Hagyjuk a bűbájt hatni egy éjszakán át, majd másnap lássunk hozzá az ültetéshez. Jó kertészkedést!:)

Forrás: 

Sargent, Sophia & Denny: The Magical Garden - Spells, Carms, and Lore for Magical Gardens and the Curious Gardeners Who Tell (Andrews McMeel Publishing, 2000).

boszorkánykert (VIII): viola odorata

Törtem a fejem, melyiket válasszam az Istennő szoknyáját tavaszi díszbe öltöztető számos növényke közül. A csáfordi erdőben már nyílnak a tőzikék, s a völgyben futó patakpart hóvirágokat dédelget a meder oldalában - ám e két fajról érdemi mágikus információt nem leltem. Így maradt a közismert-közkedvelt ibolya, amelynek ékszerszirmú, illatos fejecskéi rövidesen lilába borítják az erdő árnyas aljnövényzetét. Lássuk, mit kell tudnunk róla!

Először is azt, hogy a nemzetség, amely a köznyelvben ibolyának és árvácskának nevezett virágokat is magába öleli, a Kárpát-medencében közel 20 fajjal képviselteti magát. Gyakorinak és elterjedtnek számít az illatos ibolya (Viola odorata), erdei ibolya (V. sylvestris), háromszínű árvácska (V. tricolor); különleges és védett jégkorszaki reliktum a sárga ibolya (V. biflora). Itt és most én az illatos ibolyáról szeretnék szólni.

Botanikai ismertetés: a Violales rend Violaceae családjába tartozik.10-25 cm magas, a talajon kúszó és legyökerező indákkal (is) terjedő évelő faj. Tőlevélrózsája szíves vállú, széles-tojásdad, lekerekített csúcsú, csipkés szélű levelekből áll; pálhalevelei rövid-rojtosak. Tőkocsány tetején egyesével nyíló, öttagú, sarkantyús virágai nagyjából 1 cm-esek, sötétlilák (ritkán halványak vagy fehérek), illatosak, márciustól májusig virítanak. Termése szőrös, kerekded tok. 

Előfordulás, élőhely: európai flóraelem. Üde, tápanyagban gazdag, humuszos, árnyas termőhelyeket igényel. Leggyakrabban különböző üde lomberdők és kultúrállományok bolygatott szegélyén találkozhatunk vele, néha gyepekben is felbukkan. Országosan elterjedt faj, egyedül az Alföld fátlan területein ritka. Kertekbe előszeretettel ültetik, nemesített kertészeti változatai is ismertek.

Drog:  gyökeres gyöktörzs (Violae odoratae rhizoma et radix), levél (Violae odoratae folium), ritkán virág (Violae odoratae flos). A gyökeres gyöktörzs kora tavasszal vagy késő ősszel, a levéldrog virágzás alatt vagy közvetlenül utána, 2-3 cm-es nyéllel, a virágzat a nyílás kezdetén gyűjtendő.

Hatóanyagai: triterpénvázas szaponinok, szalicilsav-származékok; kisebb mennyiségben flavonoidok

Farmakológiai hatás, felhasználás: köptető; elhúzódó, idült hörghurut, légcsőhurut kezelésére alkalmas. A legmagasabb hatóanyag-koncentrációt a gyökérzet tudhatja magáénak, a levél és a virág gyengébb hatású. Utóbbit a népgyógyászat nyugtatóként is alkalmazza. Bremness enyhe antiszeptikus, hashajtó és gyulladáscsökkentő hatást is tulajdonít neki, így visszerek borogatására, fáradt, gyulladt szem lemosására, fejfájás csillapítására javallja. Illata miatt a kozmetika,-és illatszeripar közkedvelt alapanyaga volt, ám ma már az ibolya-aromát mesterségesen állítják elő. Virága, leveles-virágos hajtása fogyasztható: a konyhában frissen salátanövényként, vagy édességek, likőrök ízesítőjeként, kandírozott sütemény-díszként debütált.

Az ibolya a mágiában: nőies, Vénusz és Aphrodité szent növénye. A Vénusz bolygó uralma alatt áll, víz elemű. A görögök a termékenység szimbólumaként tisztelték, a rómaiak pedig a belőle készült borért rajongtak. De szerepelt Napóleon híveinek jelképeként is, a viktoriánus Angliában pedig a hölgyek egyik legkedveltebb parfümének számított. Különleges illata miatt régóta a mély érzelmek, a szerelem és szenvedély megtestesítője. Segít szerelemre találni; használóját támogató emberekkel és egyéb entitásokkal veszi körül; emlékeztet bennünket a felajánlás, áldozat szentségére, s örömet hoz az életünkbe. 

A fehér szirmú változat az ártatlanság és alázatosság, a lila a hűség és állhatatosság szimbóluma. Utóbbi eszünkbe idézi, hogy (materiális vagy spirituális) céljaink eléréséhez rendületlen kitartás és következetesség szükségeltetik. Segítségével képesek leszünk minden kötelességünket a kellő határozottsággal végrehajtani, s valós vágyainkat, valós önmagunkat felfedezve megtalálni a helyünk az életben.

Nem árt tudni, hogy bizonyos hagyomány szerint az ibolya a tündérek kedvelt növénye, s a leszedése azok haragját vonja maga után. Viselése ugyanakkor megóv attól, hogy a tündérek 'megvezessenek', azaz elcsalogassanak, elbódítsanak. Az ibolyafüzér- vagy koszorú nem csak a fejfájást tartja távol: erős oltalmazó hatást fejt ki a negatív mágikus effektusokkal szemben is. A szerelem és vágy felébresztésére levendulával kombinálhatjuk. Növő Hold idején, pénteki vagy keddi napon pakoljunk meg egy bíbor vagy lila zsákot félig levendulával, majd tegyünk bele hat friss, apró ibolyavirágot. Kössük át bíbor vagy lila szalaggal, majd a kezünkben tartva töltsük fel pozitív energiával. A varázsige mindenkinek egyéni ízlése szerint alakítható, fontos azonban, hogy abban pontosan megjelöljük, mire vágyunk (szenvedélyes szexuális kapcsolatra, szórakoztató és könnyed viszonyra, vagy tartós, mély érzelmekkel és elkötelezettséggel járó szerelemre). A zsákot tartsuk az ágyban, a párnánk alatt vagy éjjeli fekhelyünk közelében, míg ki nem fejti hatását.

Nos, jó kísérletezést ;)!

Források:

Bernáth, Jenő: Gyógy - és aromanövények (Mezőgazda Kiadó,2000)

Bremness, Lesley: Fűszer,-és gyógynövények (Panem Kft, 1995)

Drew, A.J.: A Wiccan Formulary and Herbal (Career Press, 2004)
Dugan, Ellen: Herb magic for beginners (Llewellyn, 2006)

Gregg, Susan: The Complete Illustrated Encyclopedia of Magical Herbs (Fair Winds, 2008)

McVicar, Jekka: Új füveskönyv (M-Érték Kiadó, 2005)

Rápóthy-Romváry: Gyógyító növények (Medicina, 1977)

az idő bűvöletében (XIV): március

Március. Mikor végre felenged a fagy. Mikor előbújnak az első virágok, s meglegyint bennünket a tavasz szerelemittas életöröme. Mikor a madarak költeni kezdenek, világgá dalolván boldogságukat. Mikor Földanya szívdobbanásai mind gyorsabbak és erősebbek lesznek; Napatya pedig ifjonti szépsége teljében tündököl...

Mmmm, ez a hónap a sokszínű lehetőségek, a lendületes változások, az új kezdetek dinamikus energiáiról szól. Kiváló alkalom az ötleteléshez, megújuláshoz, új projektek indításához, s mindenhez, ami a növekedés, jólét, felfedezés, energia, átmenetek, kitartás, siker, eredmények, valamint a látomások, víziók, jövőképek, jós-álmok fogalomköréhez tartozik. Romboljuk le a minket körülvevő hamis illúziókat, s lássuk olyannak a világot, amilyen valójában. Ébresszük fel magunkban a bátorságot. hogy lépni tudjunk, s ahogy e hónapban a sötétség és fény is kiegyensúlyozza egymást, mi is találjuk meg belső harmóniánkat, amely a letisztult, tudatos, célratörő és gyümölcsöző személyiség kialakulásának alapköve. 

A hónap megfelelései: 

Szín: világoskék, világoszöld, vöröses-lila
Szám: 3
Kő: ametiszt, akvamarin, vérkő, karneol, gyémánt, jáspis, opál, rubin, vörösesnarancs kalcedon, kék topáz
Állatok: vaddisznó, puma, varjú, hal, bárány, oroszlán, halászsas, kormorán (az angol 'tengeri varjú' a kormorán mellett jelenthez sirályféléket, szárcsát és egy bizonyos bíbicfajt is, így ebben bizonytalan vagyok), giliszta
Növények: éger, kőris, rekettye, nárcisz, lósóska (avagy bodros lórom), somfa,  lonc, ír moha, jonquil-nárcisz, cukorjuhar, viola, zsálya, fűzfa
Istennők: Anath, Anna Perenna, Artemisz, Asztarté, Athéné, Bellona, Kübele, Hekaté, Holda, Ízisz, Luna, Minerva, a Morrigan, Ostara
Istenek: Árész, a Zöld Ember, Mars, Teutates, Tyr
Megidézhetők továbbá: viharszellemek

Forrás: 

Hollan, Eileen: The Spellcaster's References (Weiser Books, 2009)