Boszorkánykörnek (angolul fairy-ringnek, vagyis tündérgyűrűnek) a többé-kevésbé szabályos körben növő gombák alkotta karikát nevezzük. Létrejöttének magyarázata egyszerű: ideális körülmények között, egyenletes tápanyagellátottságú talajon a gombafonalak szövedéke, a micélium (ami a gomba voltaképpeni testét alkotja) kör alakban terjeszkedik. Idővel középről kiindulva az idősebb részek elhalnak, így a telep nagy gyűrű formáját veszi fel, s értelemszerűen a képződő termőtestek elrendeződése is ezt követi. A gyűrű 'nyomvonalán', illetve belsejében a fű (aljnövényzet) általában dúsabb, sötétebb, ezért a boszorkánykör akkor is felfedezhető, ha a termőtestek nem láthatók. Ez annak köszönhető, hogy a gomba és társnövénye között szimbiotikus kapcsolat áll fenn. A gombafonalak a növényi partner gyökerei köré rendeződve átveszik a gyökérszőrök szerepét, és vizet, valamint ásványi sókat szállítanak a növénynek (mivel a micélium igen nagy kiterjedésű, sokkal nagyobb felületen, sokkal hatékonyabban tudja felvenni és továbbítani e fontos tápelemeket, mint a gyökérszőrök), míg az szerves tápanyagokat szolgáltat a gombának. Érdekesség, hogy a micélium, amennyiben több, egymás közelében elhelyezkedő (általában azonos fajú) növény gyökereit is behálózza, a növényegyedek közti transzportot is lehetővé teszi (a szimbiózis ilyen mérvű kifinomultsága számomra legalább olyan izgalmas, mint az Avatar Pandorájának élőlényeit összekötő mentális háló. Becslések szerint bolygónk hajtásos növényeinek körülbelül 80%-a él szimbiotikus kapcsolatban egy gombapartnerrel; erdősítésekben már alkalmazzák a technikát, miszerint a csemetéket eleve a megfelelő gombfaj micéliumával együtt telepítik el, ami által a megeredésük biztosabb, fejlődésük gyorsabb, a pótlási szükséglet pedig elhanyagolható a hagyományos eljáráshoz képest. Mindez jól példázza, hogy a földi ökoszisztémát varázslatosan árnyalt, összetett és bonyolult kölcsönhatások rendszere tartja fent, s hogy az élővilág egységre törekszik, egységben gondolkodik - szemben a magát a környezeti tényezőktől függetleníteni, a természet törvényei alól kivonni igyekvő emberrel, az individuum diadalát kereső nyugati kultúrával.)
A titokzatos karika persze megmozgatja a fantáziánkat. Már elnevezése is sokatmondó, s nem csak a magyar nyelvben: a németek szintén boszorkánygyűrűnek (Hexenring), a franciák varázslók körének ('ronds de sorciers'), az angolok tündérgyűrűnek (fairy ring) hívják.
A németek szerint a boszorkánykörben boszorkányok lejtették táncukat a Walpurgis-éjen; a holland hiedelmek az Ördög tejköpülőjét állítják bele. Tirolban a boszorkánykörök létrejöttét azzal magyarázzák, hogy a sárkányok tüzes farka repülés közben a földet érintette; az ilyen területeken hét évig semmi nem nőtt, csak mérges gomba.
Angliában, Skóciában, Írországban, a skandináv területeken a gombakör létrejöttét a tündérek táncával magyarázták. A középkori (12. sz.-i) forrásművekben felbukkanó "elfenringewort" kifejezés a tündérek tánca nyomán hasonlóképp köralakban növő százszorszépekre utal. 1628-ban Olaus Magnus úgy vélekedik, a tündérgyűrű (itt már gombákra vonatkoztatva) a körtáncot járó elfek lába nyomán beleég a földbe. Skandináviában a gombakört (elfdans) szintén e különös lényekkel hozták összefüggésbe, s úgy vélték, aki belelép, megláthatja a tündenépet - de rabjává is válik csalfa varázsuknak.
Walesben a boszorkánygyűrű neve 'cyclh y Tylwyth Teg'. A 19. században a tündéreket majdnem minden walesi gyűjtésanyag az erdőben táncoló csoportként írja le, s itt (csakúgy, mint Skóciában), a tündérgyűrűről, a táncukat lejtő elfekkel való találkozásról szóló történetek teljesen hétköznapinak - olyannyira, hogy néhány walesi adatközlő állította: maga is csatlakozott a vigadalomhoz. A viktoriánus kor folkloristái a tündéreket a boszorkányokkal hozták kapcsolatba, azon közös pontra alapozva, hogy mindkét népség szokása az erdőben mulatozni. E dínom-dánom általában holdvilágos éjjeleken zajlott, s a boszorkánykör az egyszerű halandó számára másnap reggel vált láthatóvá.
A mendemondának számos helyi változata szolgáltat további részleteket. Egy, a 20. sz. elején rögzített ír tradíció értelmében a tündérek előszeretettel táncolnak körbe galagonyafákat, így a gyűrű is gyakorta bukkan fel azok alatt. Egy skót adatközlő azt állította, a tündék a gombákra ülnek, vagy étkezőasztalul használják azokat. Egy devoni legenda szerint Dartmoor határában, alkonyattájt olykor fekete tyúk jelenik meg fekete csibéivel a boszorkánykörben. A walesi és manx hiedelmekben az 1960-as évek környékén új motívum tűnik fel: a gombakör egy földalatti tündérfalu helyét jelöli (ezen asszociációk bizonyos, kiemelt helyekhez kötődtek, például a dartmoor-i 'Pixie's Church'-höz, amely sziklaformációt gombakör övezte).
Európa-szerte tiltott a boszorkánygyűrű átlépése. Franciaroszágban úgy vélik, a kör felett dülledt szemű, ronda varangyok őrködnek, s megátkozzák azt, aki átlépni vagy megbontani merészeli. Másutt a körbe lépő halandót az a veszély fenyegeti, hogy fél szemére megvakul. Egy ír legenda beszámol egy gazdáról, aki - szomszédai tiltakozása ellenére - csűrt húzott fel a tündérgyűrű helyén. Éjszaka aztán mély öntudatlanságba merült; tetszhalott állapotából a helyi 'tündér-doktor' gyógyította ki, megtörve az átkot. A gazda, miután magához tért, elmondta: álmában az aprónép a csűr lebontására utasította.
A leggyakoribb elképzelés azonban az, hogy aki belép e mágikus térbe, az láthatatlanná válik a halandók számára, és többé képtelen elhagyni a kört. Gyakori, hogy a tündérek a gyűrűbe tévedő halandót táncra kényszerítik, míg az végső kimerültségében holtan rogy össze, avagy megőrül (ez a motívum - a gombakörtől függetlenül - a hazai szépasszony-hiedelmekben is megjelenik). Walesben úgy tartják, a tündérek kimondottan igyekeznek maguk közé csalogatni, táncra csábítani az óvatlan emberfiát. Egy 19. századi walesi legenda erről így számol be:
"... [a pásztor] meglátta a tündérgyűrűt (Tylwyth Teg), mintha apró katonák járták volna körtáncukat. Elindult a dáridó színhelye felé, és hamarosan a kör közelébe húzódott, amelyben, egyéb nők és férfiak vidám társasága közepette e parányi harcosok ropták hárfamuzsika mellett. Sosem látott még ilyen jókiállású, s ilyen elbűvölően kedélyes népséget. Nevető arccal hívták maguk közé, amint kéz-a-kézben forogtak, oly meredeken hátradőlve, hogy csaknem elestek. Mindeközben azonban odafigyeltek, hogy megtartsák a tökéletes köralakzatot, attól soha el nem tértek. Azok közül, akik nem táncoltak, néhányan felkapaszkodtak a közelben álló vén dolmenre, mások fogócskáztak, meglepő fürgeséggel és a legnagyobb élvezettel. Megint mások apró, de leírhatatlanul gyönyörű formájú fehér lovakon lovagoltak fel,-s alá. Mindez teljes csöndben zajlott; noha a pásztor látta a hárfákat, hangjukat nem hallotta. Még közelebb húzódott hát, s végül megkockáztatta, hogy betegye lábát a varázslatos körbe. Abban a pillanatban füle megtelt a legédesebb, legdallamosabb muzsikával, amit valaha életében hallott..."
A kör átlépése a Walpurgis-éjen és Halloweenkor a legveszélyesebb (nyilván ez összefüggésben áll azzal, hogy ezek a napok, mint a természet körforgásának felezőpontjai, mint a nyári és téli, a világos és sötét félév közti fordulók, maguk is világosság és sötétség, élet és halál, valóság és misztikum határán lebegnek). Egy forrás szerint a pásztort, aki véletlenül megzavarta a tündérek ünnepi készülődését, az elfek foglyul ejtették és rabként tartották (végül azonban beházasodott közéjük, szóval annyira nem járhatott rosszul :)).
Még a körben növő fűről történő harmatgyűjtés, vagy az ott nyíló virágok leszedése is balszerencsét zúdít a halandó fejére. Más hiedelem szerint arra, aki az üres gyűrűbe lép, korai halál vár. A 20. században Sommersetből jegyezték fel azt az elgondolást, miszerint a körön átsétáló tolvaj vagy gyilkos (bűnöző) nem kerülheti el méltó büntetését (akasztás).
A tündérgyűrűből való kiszabadulás gyakran igényel külső beavatkozást. A 20. század korai szakaszában a walesiek a következő taktikával éltek: vad majorannát és kakukkfüvet dobtak a körbe, hogy megrészegítsék a tündéreket. Mások vassal érintették meg az áldozatot, így törve meg a gyűrű varázsát. Egyes források azt javasolják, az elbűvölt, megbabonázott áldozatot egyszerűen ki kell rántani a körből - noha ez nehezebb lehet, mint amilyennek hangzik. A Langollen-régióból rögzített monda szerint egy farmer a lányát akarta megszabadítani a tündér-igézettől; ezt úgy sikerült megtennie, hogy kötelet kötött a derekára, és megkérte négy társát, hogy húzzák ki őket a gombakörből.
Sokszor a keresztény hit segít az átok feloldásában. A körbe dobott vörösberkenye-ág (amelyből a néphit szerint Krisztus keresztfája készült, ily módon erőteljes védelmező, gonoszűző hatással bír), vagy a hangos imádkozás (akár olyan, egyszerű frázis formájában is, mint 'Az ég szerelmére' vagy 'Az Isten nevére mondom' vagy 'Az Ég megáldjon') semlegesíti a bűvöletet (ez szintén megjelenik a hazai szépasszony-mondákban).
A mentőakciók gyakori eleme, hogy a megmentőnek egy évet és egy napot kell várnia, mielőtt az áldozat segítségére siet. A megmentettek gyakran elveszítik a memóriájukat, nem emlékeznek a tündérekkel töltött időre, vagy azt tapasztalják, hogy míg tartózkodásuk a boszorkánykörben csupán néhány percnek tűnt, a való világban hetek, hónapok, sőt évek múltak el. Rosszabb esetben a körből kikerülve (az első falat étel elfogyasztása után) porrá morzsolódnak. Egy aberystwyth-járásbeli legenda szerint egy asszony, akit kimenekítettek a tündegyűrűből, eltűnt, mikor vassal érintették meg (e történetekben, ahogy látom, az az elképzelés tükröződik, hogy a körben ragadt, elbűvölt halandót, aki kapcsolatba került a másvilággal - értem ezalatt, hogy más-világ, nem feltétlenül a holtak földjét [bár a tündéreknek jócskán van halotti dimenziója] -, megérintette, áthatotta annak mágiája, maga is tündérszerűvé vált, mint aki megrekedt félúton a két létsík, a két létforma - evilági, emberi és szellemvilágbeli, tündéri - között; s az anyagi valóságban életképtelen, azt nem tudja elviselni többé).
A tündérgyűrű kikémlelésének egyetlen biztonságos módja az, ha kilencszer körbefutjuk: ekkor hallhatóvá válik az aprónép földalatti mulatozása. Northumberlandi tradíció szerint ezt teleholdkor, a Nap járásával megegyező irányba kell tenni; ha ellenkezőleg körözünk, a tündérek a hatalmukba kerítenek. Elvéteni a számolást és a kelleténél többször (tízszer) futni körbe a gyűrűt hatalmas ostobaság és rendkívül veszélyes dolog (erre a meggyőződésre egy jó példa: Thomas Keightley rögzítette 1905-ben Northumberland-ból a gyerekek azon szokását, hogy kilencszer körberohanják a gombakört, ám mint írja 'arra, hogy egy tizedik kört is megtegyenek, semmi az égvilágon rá nem vethette őket'). Más legenda azonban állítja: elég egy fordítva föltett fejfedő is, hogy összezavarja a tündéket, akik így nem rántják le magukhoz a kíváncsiskodót.
Noha a legtöbb hiedelem meglehetősen baljós képet fest a boszorkánykörről, akad példa az ellenkezőjére is. Egyes források szerint a gyűrű a bőség és szerencse ígéretét hordozza. Szintúgy Wales-ben hiszik, hogy az a hegyi juh, amely a boszorkánykörben növő füvet vagy a helyén vetett terményeket legeli, sokkal jobban produkál majd, mint társai. Néphit állítja azt is, hogy a gombakörre épített ház lakói bőségben fürödnek. Pont Y Wern legendája szerint a 13.-14. században Corwrion városka lakói minden vasárnap együtt lejtették a tündérekkel egy Pen y Bonc nevű helyen. Egy 1901-ben rögzített walesi mese egy férfiról szól, aki elpusztított egy varjúfészket, amely egy tündérgyűrűvel övezett fán lapult. A tündérek hálából minden nap ajándékoztak neki egy fél koronát, ám beszüntették, mikor minderről beszámolt egy barátjának (ismerős motívum: a bajba jutott varázslényen segítő egyszerű halandó bőséges jutalmat kap, ám tilos beszélnie róla - ha mégis megteszi, számolnia kell a következményekkel).
A magyar folklórban nem találtam nyomát a boszorkánykörre vonatkozó hiedelmeknek, noha neve (ami talán külföldről eredő átvétel) azt sejteti, hogy eleink számára sem volt közömbös. Hogy viszonyuljunk hát hozzá? Ki-ki ahogy kedve tartja. Egy biztos, én nem aludnék el a gyűrűn belül... :)
Források: a gombagyűrű folklórjáról szóló leírás a Wikipedia F
airy-ring c. szócikke '
Szájhagyomány és folklór' c. alfejezetének fordítása (1-2 mondat kihagyásával). A gombafonalak növekedéséről, gombák és növények szimbiózisáról és a boszorkánykör kialakulásáról saját ismereteim, tanulmányaim alapján írtam; e témában számos, az interneten is elérhető szakirodalom áll rendelkezésre, ha valaki utána kívánna nézni.
Áldás!
.jpg)
