Térjünk rá a mitológiai párhuzamok kérdésére, hiszen ahogy említettem volt, a zöld ember több pogány istenséggel rokon vonásokat mutat. Köztük van természetesen Cernunnos, a kelta népek rejtélyes Szarvas Istene, Sylvanus (az erdők római ura), vagy az újjászületést zöld bőrével is reprezentáló Osiris, a hozzá hasonlóan élet és halál felett diadalmaskodó mezopotámiai gabonaisten, Tammuz, a skandináv Frey és Wotan. Az angliai Suffolkban előkerült 4. századi római kincsek egyikén, egy ezüst tálca középpontjában egy levélkoszorús maszk látható, amely Bacchust idézi. Neptunust és Oceanust is eszünkbe juttathatja, amennyiben az arcát övező leveleket tengeri növényeknek tudjuk be.
Nem csak istenek, de legendabéli alakok, sőt, mesefigurák is tükrözik a green man természetét, így Puck, Pán Péter, Robin Goodfellow, Jack-in-the-green, John Barleycorn, vagy a Zöld Lovag. Európán kívül Mike Harding szerint (ld: A Little Book of the Green Man, illetve a szerző weblapja) hasonló ábrázolásokat láthatunk Borneón, Nepálban és Indiában. A legkorábbi leveles fej egy 8. századi Rajasthan-i templomban található, de Harding szerint a libanoni és iraki fejek a 2. századra datálhatók. A 11. században a templomos lovagrend által épített, román stílusú jeruzsálemi templomokban szintén felfedezhető e szimbólum. Harding következtetése szerint a motívum eredeti hazája Kis-Ázsia, ahonnan kőfaragók hozták magukkal Európába. Ezt az elképzelést támasztja alá Tom Cheetham, az iszlám misztika kutatója, aki a szúfizmus egyik alakjában, Khidr-ben véli felfedezni a green man megfelelőjét. Khidr neve maga is annyit tesz, ’A Zöld’, s a köré fonódó legendák némelyikében Osirishoz hasonlóan újjászületik. Tőle származik az ihlet és a lelkesedés, fáradhatatlan és elkötelezett munkavégzésre ösztönöz. Fehér fényként, a fűszálon megcsillanó fénysugárként, vagy belső hangként mutatkozik meg. A normál kapacitáson felüli teljesítőképesség előmozdítója, s egyfajta kultúrák közti kapocsként talán azért is volt oly népszerű díszítőelem a középkorban, mert a kőfaragók úgy hitték, tőle származik mind az inspiráció, mind a kivitelezéséhez szükséges tetterő.
Ha már az analógiáknál tartunk, nem szabad elfeledkeznünk Jack-in-the-green-ről, vagyis Zöld Jackről, akit egyesek azonosítanak a green man-nel. Zöld Jackről röviden annyit érdemes tudni, hogy a május elsejei felvonulás hagyományos figurája volt, általában levelekkel és virágfüzérekkel díszített zöld maskarába öltözött férfi testesítette meg, s alighanem szintén a természeti megújulás szellemét reprezentálta. A viktoriánus időkben háttérbe szorult, a mértéktartóan szemérmes közvélemény ellenezte a zajos, iszákos, pajzán karakter színre lépését. Az 1970,- es, ’80,-as évek óta Angliában ismét a karneváli forgatag élére állt, s mind népszerűbb. Minőségileg alighanem ugyanazon fogalomkört testesíti meg, mint a tárgyalt ’green man’- szimbólum, - az persze kérdéses, hogy ugyanazon személyt jeleníti-e meg.
Az újpogányság képviselői, legalábbis a wiccák java, a zöld embert Cernunnossal rokonítja. Ha elvonatkoztatunk a konkrét megnevezéstől, a különös figura az élet ciklikus megújulását, a természet őserejét, az erdő vadságát, ugyanakkor termékeny gazdagságát, s ilyenformán Szarvas Istenünk egy aspektusát jeleníti meg a számunkra. Talán nem meglepő, hogy még a kereszténység hatalmát hirdető építményekben sem maradt magára: társa Sheela-na-Gig, vagyis szemérmetlen Sheela, a hasonlóképp rejtélyes, múlt-idéző mitikus figura. A következő bejegyzésben róla fogok megemlékezni.
Nem csak istenek, de legendabéli alakok, sőt, mesefigurák is tükrözik a green man természetét, így Puck, Pán Péter, Robin Goodfellow, Jack-in-the-green, John Barleycorn, vagy a Zöld Lovag. Európán kívül Mike Harding szerint (ld: A Little Book of the Green Man, illetve a szerző weblapja) hasonló ábrázolásokat láthatunk Borneón, Nepálban és Indiában. A legkorábbi leveles fej egy 8. századi Rajasthan-i templomban található, de Harding szerint a libanoni és iraki fejek a 2. századra datálhatók. A 11. században a templomos lovagrend által épített, román stílusú jeruzsálemi templomokban szintén felfedezhető e szimbólum. Harding következtetése szerint a motívum eredeti hazája Kis-Ázsia, ahonnan kőfaragók hozták magukkal Európába. Ezt az elképzelést támasztja alá Tom Cheetham, az iszlám misztika kutatója, aki a szúfizmus egyik alakjában, Khidr-ben véli felfedezni a green man megfelelőjét. Khidr neve maga is annyit tesz, ’A Zöld’, s a köré fonódó legendák némelyikében Osirishoz hasonlóan újjászületik. Tőle származik az ihlet és a lelkesedés, fáradhatatlan és elkötelezett munkavégzésre ösztönöz. Fehér fényként, a fűszálon megcsillanó fénysugárként, vagy belső hangként mutatkozik meg. A normál kapacitáson felüli teljesítőképesség előmozdítója, s egyfajta kultúrák közti kapocsként talán azért is volt oly népszerű díszítőelem a középkorban, mert a kőfaragók úgy hitték, tőle származik mind az inspiráció, mind a kivitelezéséhez szükséges tetterő.
Ha már az analógiáknál tartunk, nem szabad elfeledkeznünk Jack-in-the-green-ről, vagyis Zöld Jackről, akit egyesek azonosítanak a green man-nel. Zöld Jackről röviden annyit érdemes tudni, hogy a május elsejei felvonulás hagyományos figurája volt, általában levelekkel és virágfüzérekkel díszített zöld maskarába öltözött férfi testesítette meg, s alighanem szintén a természeti megújulás szellemét reprezentálta. A viktoriánus időkben háttérbe szorult, a mértéktartóan szemérmes közvélemény ellenezte a zajos, iszákos, pajzán karakter színre lépését. Az 1970,- es, ’80,-as évek óta Angliában ismét a karneváli forgatag élére állt, s mind népszerűbb. Minőségileg alighanem ugyanazon fogalomkört testesíti meg, mint a tárgyalt ’green man’- szimbólum, - az persze kérdéses, hogy ugyanazon személyt jeleníti-e meg.
Az újpogányság képviselői, legalábbis a wiccák java, a zöld embert Cernunnossal rokonítja. Ha elvonatkoztatunk a konkrét megnevezéstől, a különös figura az élet ciklikus megújulását, a természet őserejét, az erdő vadságát, ugyanakkor termékeny gazdagságát, s ilyenformán Szarvas Istenünk egy aspektusát jeleníti meg a számunkra. Talán nem meglepő, hogy még a kereszténység hatalmát hirdető építményekben sem maradt magára: társa Sheela-na-Gig, vagyis szemérmetlen Sheela, a hasonlóképp rejtélyes, múlt-idéző mitikus figura. A következő bejegyzésben róla fogok megemlékezni.
Tammuz
A mildenhalli római kori ezüstkincsek közt talált tálca, középpontjában vélhetőleg Bacchus-sal
Kell-e bemutatnom? Cernunnos:)
Hasonlóképp közismert figura: Frey
Khidr
Osiris
Jack-in-the-Green egy 18. sz. - i ábrázoláson
Jack-in-the-Green napjainkban:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése