green man 1

Minthogy közeledik a tavasz, s lassan zöldbe öltözik a táj, eszembe jutott egy idevágó téma.

Aki a pogánysággal vagy közelebbről a wiccával barátkozik, előbb-utóbb biztosan belefut a "green man" néven ismert misztikus figurába. A gótikus templomok és középkori épületek klasszikus oszlopdíszeként feltűnő faragvány eredete, jelentéstartalma, értelmezése a múlt ködébe burkolózik.

A zöld ember legtöbb ábrázolása egy levelekkel körülvett vagy levelekből felépülő arcot formáz. Szájából, orrából ágak, indák burjánzanak elő, amelyeken olykor virág vagy gyümölcs díszlik. Egyszerűbb megjelenési formájában egy fej kukucskál ki a növényi hajtások sűrű szövedékéből; máskor haját és szakállát is lomb helyettesíti, s végül, találkozhatunk az összefonódó iszalagok kuszaságából kirajzolódó, épp hogy érzékelhető arccal. Gyakori dekorációs elem világi és egyházi épületekben egyaránt, általában oszlopfőkön láthatő. Nevéből is adódóan a stilizált vonások férfit idéznek, női változata elvétve ha akad. Három altípusa különíthető el:

- 'foliate head' . teljes egészében levelekkel borított fej
- 'disgorging head' - indák erednek a szájából

- 'bloodsucker head' - minden arcnyílásából növények hajtanak ki (csak tudnám, miért nevezik " vérszívó fejnek" ?!)

A motívum elsősorban angolszász nyelvterületen elterjedt, de más kultúrákban is felbukkannak hasonló ábrázolások. Valamennyi megjelenési formája a természetes vegetáció, a tavasz, a megújulás szellemét sugallja. A gótikus építészet Európa-szerte történő meghonosodásával eljutott hazánkba is; vélhetőleg nem szerves része a magyar folklórnak, a nyugati mesteremberek hozták magukkal. Raymond Buckland szerint a frissiben megtérített, pogány hagyományaikra még emlékező hajdani kőfaragók azért vésték bele az épülő templomok tartópilléreibe egykori istenük arcát, hogy eképp biztosítsanak neki helyet az új vallás szentélyében. A díszítőelem utóbb megtöltekezett keresztény tartalommal, példának okáért az egyik soproni templomban már mint "Jézus arcát" reklámozzák. Jól tudjuk, hogy a korai hittérítők sok esetben nem tudták maradéktalanul kigyomlálni az adott nép kultúrájában szervesen gyökerező ősvallást, s igyekeztek annak elemeit beemelni a kereszténységbe, így könnyítvén meg az átmenetet. Meglehet, a 'green man' épp e folyamat ékesszóló bizonyítéka. A 11. századtól kezdve napjainkig népszerű és gyakori motívum; sírköveken és emlékműveken is láthatjuk, zöld színével és a körülötte pompázó vegetációval az élet örök körforgását, a  feltámadást, újjászületést jelképezve. Buja levélkoszorúja utalhat az "eretnek" hagyományok túlélésére, elpusztíthatatlan életerejére is. Rokonítható a mitológiai "woodwose" - zal, aki a természet megújulását, termékenységét reprezentáló erdei szellem (erdei vadember). Utóbbihoz hasonló figura a magyar néphit "vadöreg" - je. Ez az erdőlakó szerzet szeszélyes, úrhatnám természet, aki mélységes gyanakvással tekint az emberre. Különösen a favágóknak kellett tekintettel lennie rá: hússal és borral tisztelték meg, s a munka végeztével hátrahagytak neki egy-egy áldozati tuskót. Jól is tették, hiszen ha megmérgelődött, a vadöreg elkorhasztotta a döntésre jelölt fákat, baleseteket okozott, s hazafele mentükben tobozokkal dobálta meg a társaságot. Ha viszont jól tartották, még a munkába is besegített, míg a favágók pihentek (forrás - Magyar Néprajzi Lexikon, illetve Kandra Kabos: Magyar mitológia). Nem kizárt, hogy a vadöreg legendája a szomszéd népek közvetítésével nyugatról gyűrűzött be a kárpát-medence sokszínű kulturális szövedékébe, s ily módon akár valódi rokonságban is állhat a 'woodwose'-zal.

Visszakanyarodva eredeti témánkhoz, a 'green man' a középkor későbbi évszázadaiban és az újkorban is népszerű maradt. Újkeletű variációiban nem csak faragványként, hanem vízköpők, kovácsolt maszkok, grafikus ábrázolások, üvegfestmények formájában is megjelenik (sőt, Numa Guyot, a svájci vésnök 1887 - ben ex librist tervezett e motívummal). Ezzel párhuzamban fokozatosan elvesztette eszmei tartalmát, s átalakult puszta dekorációs elemmé. Nagy-Britanniában a zöld ember reneszánszát élte a 19. században, amikor a neogótika és az Arts and Crafts korszaka dívott. A figura köré szövődő mitikus homály számos művészt is megihletett. Közismert a Whitefield Green Man, Paul Sivell faragványa, amelyet egy élő tölgyfa elhalt ágából vésett ki a mester. A zöld ember legnagyobb szabadtéri szobra Toin Adams nevéhez fűződik, aki Birminghamben alkotta meg 12 m. magas remekművét. A további hírneves alkotások listáját megtaláljátok az angol nyelvű wikipédia oldalon, némelyikről még fénykép is akad :) - én nem vesztegetem rájuk a szót tovább.

Folyt. köv.