E napon jártak a dunántúli regölők. A gazdának minden jót kívántak, a leányokat, legényeket összeénekelték. A közelmúltig szokás volt egyes dunántúli falvakban, hogy a legények köcsögdudával, csörgősbottal felszerelve felkeresték a házakat, énekelték:
Eljöttünk, eljöttünk szent István szolgái | ||
Régi szokás szerint, szabad-e megtartani. | ||
Haj regü rejtem, regü, regü, regü regü rejtem. | ||
Amott eletkezik egy zöld pázsit, | ||
Azon legelészik csoda féle szarvas, | ||
Csoda féle szarvasnak ezer ága, boga, | ||
Ezer mise gyertya, | ||
Gyulladva gyulladjék, | ||
Soha el ne aludjék, | ||
Hej regü rejtem, regü, regü, regü rejtem. | ||
Amott is mondanának egy szép leányt, | ||
Kinek neve vóna N. N. volna. | ||
Haj regü rejtem, regü, regü, regü rejtem. | ||
Amott is mondanának egy szép legényt, | ||
Kinek neve volna, N. N. volna. | ||
Haj regü rejtem, regü, regü, regü rejtem. | ||
Regüjjük a gazdát, vele az asszonyát, | ||
Mert az asszonynak, retek a bocskora, | ||
Répahéjj a szíjja, krumpli a sarka, | ||
Haj regü rejtem, regü, regü, regü rejtem. | ||
Szegen lóg egy zacskó, tele van százassó | ||
Fele a gazdáé, fele a regüsöké. | ||
Haj regü rejtem, regü, regü, regü rejtem. | ||
Eljött a szent karácsony bodros szakállával, | ||
Hej te kicsi csizmám nem győzlek szalmával! | ||
Megsült a kismalac, érezzük a szagát, | ||
Hozzák ki nekünk a hátulsó combját! | ||
Aggyon isten minden jót, | ||
Ha meghalunk koporsót, | ||
Szekerünkbe kereket, | ||
Csutoránkba feneket, | ||
Szent István napján, | ||
Hadd ihassunk eleget! | ||
(Bük, Vas m.; Tátrai Zs. gy. 1966) |
Kejj föl, gazda, kejj föl, szállott Isten házodra
sokával, seregével, vetett asztalával,
szárnyas angyalával, teli poharával.
sokával, seregével, vetett asztalával,
szárnyas angyalával, teli poharával.
Ezt a szöveget főként a zalai változatokban találjuk meg. Az 1838-ban lejegyzett regösének is ezt tartalmazza. Egyes változatokban ehhez csatlakozik a „Ha a ketek asztala szent oltár vóna...” kezdetű versszak is.
Nem vagyunk mi rablók. |
Szent István szolgái; |
most jöttünk hideg útról, |
hideg mezejéről. |
Elfagyott kinek keze, kinek lába, |
kinek füle, kinek farka. |
(Szentpéterúr, Zala m.; MNT II. 810) |
Az adománykérés is bővülhet, Kemenesalján például a következő verssel:
Sütik a malacot, | ||
érzem a szagát. | ||
talán nekem adják | ||
a hátulsó combját. | ||
(MNT II. 812) |
Minden regösénekben szerepel a refrén:
Rőt ökör, régi törvény, |
haj, regő rejtem, |
azt is megengedte |
az a nagy úristen. |
Erdélyben, Udvarhely megyében az ifjú házasokat regélték meg bőségvarázsló, jókívánságmondó versekkel. Az első sorok így hangzanak:
Porka havak esedeznek, de hó reme, róma, | ||
Nyúlak, rókák játszadoznak, de hó reme, róma. | ||
(Kriza 1863: 121–122) |
A hazai kutatás sokat foglalkozott a regölés és a regösének kérdéseivel, mert abban finnugor kori réteget vél felfedezni, valamint a téli napforduló megünneplésének pogány nyomait. Rajeczky Benjamin pedig felhívta a figyelmet arra, hogy különféle szokások megnevezéseként is szerepel a magyar nyelvterületen a regölés, remélés. Például Pásztón a lakodalom legvégén „regélni mennek”, vagyis még egyet mulatni. Nógrád megyében, Nagybárkányban a farsangi mulatság befejezését jelenti a regélés. Hamvazószerdán mentek a legények „regényi”: tyúkot, kacsát loptak, eladták, és elmulatták a pénzt. Éger vidékén remélésnek nevezik az ugyancsak hamvazószerdai alakoskodást. Regélő hétfő volt a neve valamikor a vízkereszt utáni első hétfőnek. A 16–17. századi kalendáriumokban fordul elő és a 17–18. századi céhszabályzatokban. E naphoz fűződhettek céhes ünnepek. Az elnevezések, szokások közti összefüggéseket azonban még nem tisztázta a kutatás. (Idáig: Magyar Néprajz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése