Ó, az istenekre, micsoda egy nap. Reggeltől estig takarítottam: tengerimalacketrecet, deguketrecet, csibedobozt, szobát. Ruhát mostam, akváriumot pucoltam, fát hordtam a pincébe, madáreleség-golyókat aggattam fel az erkélykorlátra. Reggel elbúcsúztam a gerlétől, aki kecses nemtörődömséggel továbbállt (és megint a saját átkozott bénaságom okán. Grrrrr.)
Porszívóztam, kisúroltam a kádat, a mosdókagylót (az állatok utáni rendrakás állandó velejárója a fürdőszoba förtelmes bepiszkolódása), begyűjtöttem a teregetőállványról a megszáradt holmit. Hipóval és gyökérkefével felfegyverkezve kifertőtlenítettem az Uzonkáéktól (a nyári keltetés idejére) kölcsönkapott 'tollasbölcsit' (dróthálós tetejű faláda). Elkészítettem két házidolgozatot, egy könyvismertetést, tárgya a Bernáth-féle 'Gyógy,- és aromanövények', és a mikoterápiával kapcsolatos kiselőadásom szöveges kivonatát.
Nem és nem fogok holnap bemenni az első órára, hogy prezentáljam. Irtózom a közszerepléstől, ráadásul nem készültem fel. Beteget jelentek, nagyjából hetedszerre az idén (elméletileg négyszer lehet hiányozni).
Még most is zsong a fejem. Semmi gond, maradt tennivaló bőven: a rágcsálók tisztába tételét követően ketrecekből összeépített, többemeletes 'lakóotthonuk' lett a szoba egyetlen szalonképes pontja. Mindenütt másutt takarítóeszközök, írószerszámok, könyvek, ruhák (és galambtollak) hömbölögnek boldogan. Lesz mivel folytatni holnap.
Jóéjt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése