Phhf, csak megszültem ezt a nyavalyás vasfüves bejegyzést. Miután lelkesen beharangoztam a szándékom, meglépett két kacagógerlém, és a délután az ő hajkurászásukkal töltöttem. Az egyik hátra se nézve elhúzta a csíkot, a másik viszont órákat töltött az erkélyemmel szemközti fenyőfán kuksolva, de persze a világért sem repült volna vissza a szobába. Estefelé megpróbáltam becserkészni egy merítőhálóval, aminek következtében halálra váltan átszárnyalt a szembeszomszédék kertjébe, és tanyát ütött ott. Őrjítő érzés, mit ne mondjak: gyakorlatilag egy karnyújtásnyira van tőlem (mit nekem a kerítés, a szomszédék amúgy is Ausztria kies földjén élik szerény mindennapjaikat az év javarészében), de nem merem újra megkísérelni az elfogását, mert ha még ennél is jobban megijesztem, talán végképp világgá megy. Úgyhogy most ülök a szebbik felemen, és várom, hogy mi hoz a holnap. Félek, hogy nem sok jót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése