grimm-mesék

Na nem az originálra gondolok, és még csak nem is a Matt Damon és Heath Ledger főszereplésével elkészült nagyszerű filmre, hanem az NBC idén októberben útjára indított sorozatára. Amelynek keretsztorija rendkívül egyszerű: adva van  teljesen hétköznapi életet élő, fiatal portland-i nyomozó, Nick Burkhardt (David Giuntoli), aki épp esküvőjét tervezgeti menyasszonyával, Juliette-tel (Bittsie Tulloch), munkájában pedig nyomozótársa, Hank Griffin (Russel Hornsby) segíti. Egy nap aztán betoppan ráktól haldokló, különös nagynénje, hogy feltárja előtte a titkot: mindketten a Grimmek leszármazottai, s mint ilyenek, képesek felismerni az emberek közt élő, kilétüket gondosan eltitkoló mitológiai kreatúrákat. Nickre hagyja páncélozott lakókocsiját, benne a szörnyirtás kézikönyvével és minden egyéb szükséges fegyverével; ifjú hősünk pedig döbbent értetlenkedéssel, de a maga lovagias eltökéltségével vesz át örökségét. 

Persze nem kezdi el nyakló nélkül irtani az útjába akadó fantázialényeket, lévén a jog és igazság elkötelezettje: mi több, rögtön szerez egy szőrös-karmos barátot egy vérszomjas-vérfarkas -szakszóval élve Blutbaden- személyében (Silas Weir Mitchell). Innentől az élete valamivel komplikáltabb lesz, hiszen mikor nyomozásai során a tett elkövetésében egy természetfölötti kéz (mancs, esetleg tapogatóláb) munkáját véli felfedezni, kénytelen eltitkolni sejtését partnere, Griffin és főnöke,  Reynard kapitány (Sasha Roiz) elől (aki maga is alvilági figura - a szó szoros értelmében). Helyettük Monroe-hoz szalad, s a vérszomjas ógva-mógva, általában az elmaradt Pilates-e miatt duzzogva, de segít neki. Így derítenek fényt a Piroskákat rabló farkas, a méhkirálynő és a kaptár (Mellifers), a csábító szarvas-patás (Ziegevolk), a vérmedve-család (Jägerbär) és a többi csodabogár ügyére. 

Az alapgondolat nekem nagyon tetszik, habár gyanúsan hajaz a Supernaturalra és a Poltergeist-re, node annyi baj legyen, ezekből sosem elég. A szereplőválogatást is csak dicsérni tudom. Nick egyénisége és annak megtestesítője egyaránt nagyon rokonszenves:). No nem csak a női szépérzék szól belőlem:) - végre egy főhös a karakter "feltupírozását" célzó manírok, drámai sallangok, fura rigolyák, katartikus előtörténet, keményfiú-pózok nélkül. Végre egy hús-vér ember a maga egyszerűségében, aki nem egy rossz korba született cowboy, nem az igazság kiégett bajnoka, nem szoknyavadász bájgúnár, nem tesztoszterontól fűtött alfa-hím, hanem szimplán becsületes, szerény, nyílt, őszinte, kötelességtudó és jólelkű. Habár a Grimmekről minden meselény úgy tartja, hogy fajtájuk kíméletlen mészárosai, Nick fütyül az előítéletekre és többször köt békét a tőle rettegő szörnyecskékkel, mint fogja őket célkeresztbe. Annak ellenére, hogy egy emberfeletti világban jár-kel, emberséggel és méltósággal kezeli azt.

Monroe a maga esetlen, bumfordi módján szintén nagyon szimpatikus, s annak ellenére, hogy többnyire lusta, kényelemszerető és minden zűrtől ódzkodó pasasnak mutatkozik (mint tudjuk, azon van, hogy ellenálljon farkasösztönének, amely mindenféle véres és vad dologra ragadná), mikor kivillantja a foga fehérjét, bebizonyítja, hogy nem felejtette el fajtája örökségét. Griffin, Nick detektívtársa kedélyes, lelkiismeretes fickó, egyetlen gyengéje, hogy nagy szoknyabolond: ezt használja ki a Hexenbeast Adelind Schade (Claire Coffe), mikor megkörnyékezi őt. A démonikus boszorka egyelőre tisztázatlan munkakapcsolatban áll Nick főnökével,  Reynard kapitánnyal. Céljaik homályosak, bár egy biztos: nem áll szándékukban megkönnyíteni Nick életét.
A színtér ideális: Portland, a "legzöldebb város" a maga szellős, kertes házakkal teli utcáival, hatalmas parkerdejével és a települést övező rengeteggel kiváló rejtekhely a természet vad gyermekeinek. A gigantikus fenyők alatti örökzöld félhomályban növő embermagasságú aljnövényzet sűrűjében bóklászva megérezzük földanya őserejét, a minket szülő természet vadságát, s félelmeink titkos teremtményei egyszeriben kézzelfoghatóan valóságossá válnak. Egy ilyen környezetben könnyebb elhinni, hogy minden második szomszéd valami mesebeli csudabogár. Az egyetlen, amit felrovok a szériának, az e "csudabogarak" képi megjelenítése: arcuk átalakulását (ami leleplezi valódi énjüket Nick előtt) én túlságosan torznak, ellenszenvesnek, durvának találom. Persze ez már ízlés dolga.

Száz szónak is egy a vége: ha egy kis esti mesére vágytok, bátran forduljatok a Grimmhez :).