Érdekes adalékot fedeztem fel a Magyar Néprajzban tamás napjáról, azaz december 21. - éről. Mégha kicsit megcsúszva is, íme:
"E naphoz néhol férjjósló praktikák kapcsolódnak. Többnyire azonban arról nevezetes, hogy ilyenkor ölik a disznót. Az ekkor vágott disznó[zsírjá]nak tamásháj a neve. Kelések gyógyítására találták alkalmasnak. Medvesalján úgy tartották, hogy az ezen a napon vágott disznó sózott vérét el kell tenni, mert alkalmas a köszvény gyógyítására (Kotics 1986: 34). A Mura-vidéken úgy hitték, aki ezen a napon disznót öl, annak minden évben le kell vágnia valamit, mert Tamás öl, elpusztítja valamelyik állatát."
Mindössze laikusként hajlamos volnék azt hinni, hogy a Tamás-napi hagyományos disznóölés a - talán nyugati területekről átvett, megörökölt - télközépi állatáldozat emlékét őrző szokás. Különösen figyelemre méltónak találom az idézet utolsó mondatát, vagyishogy "Tamás öl, elpusztítja valamelyik állatát": mélyéről kicsendül az ősi figyelmeztetés, miszerint a napforduló sötét éjszakája vért kíván. Mindez természetesen merő spekuláció, kötetlen benyomások, asszociációk szüleménye - senki ne tekintse tényszerű állításnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése