kicsit szomorkás...

Némiképp el vagyok kenődve. Nem volt túl fényes a mai nap. Délután (pót)zéhát írtunk mezőgazdasági géptanból, és nem merem bizton állítani, hogy sikerült. Sok volt a kérdés, kevés az idő meg a tudás :).

Tegnap rövidke varázslatot komponáltam a siker érdekében. Ugyan nem sűrűn szoktam megosztani a nagyvilággal csetlés-botlásaimat a mágia berkeiben, most kivételt teszek. Íme.

Kedd lévén - vagyis a háború isteneinek napja – Arészhez, Tyrhez, Marshoz, és persze pártfogómhoz, Thorhoz fohászkodtam. Azt kértem tőlük, hogy kölcsönözzék nekem erejüket, állhatatosságukat, önbizalmukat, kitartásukat, céltudatosságukat, hódító hatalmukat. Hogy mikor a vizsgalap felett töröm a fejem, és közben éget a lelkiismeretfurdalás, amiért nem fordítottam több időt és energiát a felkészülésre, segítsenek felülemelkedni a bűntudaton, csalódottságon és a kudarctól való félelmen. Makacs harciasságuk töltsön el bátorsággal és akaraterővel, ami arra sarkall, hogy - képletesen szólva - az utolsó csepp vérig, vagyis az utolsó pillanatig, az utolsó ismeretmorzsáig mindent megtegyek a szimbolikus győzelemért.

Ami a technikai kivitelezést illeti: a jegyzeteket egymásra halmoztam és rájuk állítottam egy piros gyertyát (a siker, az előretörés, a szenvedély, a diadal jelképeként). A kupactól jobbra egy tálka sót készítettem a kezem ügyébe, míg balra egy fakupában zsálya, rozmaring és majoranna forró főzete gőzölgött (az emlékezőtehetség és összpontosítás előremozdítása végett. E. Holland nyomán. Ugyan nem kimondottan fogyasztásra ajánlja e növényeket, gondoltam, baj nem lehet belőle:)). Törökülésben a padlóra telepedtem, különösebb felhajtás nélkül meggyújtottam a gyertyát és lehunyt szemmel fohászkodni kezdtem a fent nevezett hadurakhoz. Hosszan és részletesen taglaltam a helyzetet, és alázattal kértem a támogatásukat. Végül fennhangon is megszólítottam őket: „Tyr, Thor, Árész és Mars, a Ti nevetekben sikeres legyek a holnapi megmérettetésen!”. Közben meghintettem a könyveket a sóval, mintegy „száműzendő a mumust”. Aztán mindkét kezemmel átfogtam a gyertyát, és körözni kezdtem vele a könyvek felett, miközben csukott szemmel, halkan ismételgettem a fenti mondatot. Éreztem, ahogy az energia örvénylése fokozódik bennem. Azon kaptam magam, hogy előre-hátra ringatózok, mind gyorsabban suttogva a rigmust, míg végül az egész erőáramlás jól  érzékelhető csúcspontba torkollott. Ezalatt afféle energetikai maximumot értek, ami egyfajta mentális-pszichés érzelemrobbanást idézett elő. Az utolsó szavaknál elakadt a hangom, és csak tátogtam kábultan, mint egy partravetett halacska.

Az energia lassan leülepedett, szétfoszlott körülöttem. Elengedtem a gyertyát, kinyitottam a szemem és lassan, felidézve, miért is teszem, elkortyoltam a gyógyteát (írhatnék bájitalt, de valahogy túl fellengzősen hangzik. Ha nem válik be, egyenesen nevetségesen hat majd e titulus). Végül elfújtam a gyertyát és összepakoltam. A jegyzeteket és rajtuk a piros lánglovagot egyelőre az éjjeliszekrényemre helyeztem: hátha jó hatással lesz a tananyagra a diadalmas tűzhordozó. Ma délelőtt ismét meggyújtottam pár perc erejéig, miközben a sikerre koncentráltam.

Most már nincs is más dolgom, mint várni az eredményt. Meg közben persze tanulni a következő vizsgára.

Lélekemelő kilátások :).