ünnep

A tegnapi holdtölte tartalmi lényege jól illeszkedett a szombati nap mágikus megfeleléseinek bizonyos szegmenséhez. Úgy döntöttem, hogy a szertartásomban a negatív gondolatok, hatások és folyamatok feloldását, lezárását, a félelmeimmel való szembenézést, a testi-lelki megtisztulást, a csendes magamba mélyedést, önelemző elmélkedést és a spirituális megújulást helyezem a középpontba.

Hogy miként ünnepeltem? Vettem egy gyors zuhany formájában manifesztálódó rituális fürdőt:), ami alatt igyekeztem összeszedni az alkalommal kapcsolatos gondolataimat; majd, mintegy bevezetésképp, kikönyököltem az ablakba és hosszú percekig gyönyörködtem Holdanya gyémántosan derengő arcában.  Lélegzet-akasztóan szép volt, ezüstfehér ékkőként függeszkedett az őt körülvevő gyapjas, ködszürke felhőfoszlányok között. Sápadt fénye lágyan permetezett rám, puhán beburkolt, s békés csendről suttogott. Lehunytam a szemem és felsoroltam az Istennőnek mindazt, ami a szívemet nyomasztja. Fóbiáimat, szorongásaimat, a lelkemet emésztő, erőnek erejével elnémított vágyakat, a bennem dúló ellentétes késztetéseket, a jövőképemmel kapcsolatos bizonytalanságaimat, érzelmi aszkézisem nyomorát, magányomat. Elmondhatatlan megkönnyebbülés volt - ha némán, szavak nélkül is - kiönteni a szívem. Végül Anyánk bársonyos ragyogásával megtöltekezve csuktam be az ablakot (oké, elkattintottam néhány fényképet is:)). 

Még mielőtt hozzáfogtam volna az érdemi munkához, elvégeztem a megfelelő előkészületeket - például gondoskodtam némi inspiráló háttérzenéről:), felírtam az alább közölt invokációt egy sárga papírlapra, kezem ügyébe készítettem tollat, öngyújtót, sót, egyszóval minden szükséges kelléket.

A kör négy "sarokpontját" a szokott, lapos, tenger-koptatta kavicsokkal jelöltem ki, mindegyikre egy-egy teamécsest állítva. Mióta a nagyszülői házból érkezett bútorok beköltöztek a szobámba, a nyári keltetés miatt lebontott oltárom az egyik vitrines szekrénybe települt át, "háziszentély" címén. Ezúttal nem pakoltam ki és állítottam fel egy-az-egyben a körben, csupán a legszükségesebb elemei kerültek oda: egy tálka só és az üstként funkcionáló talpas ezüsttál. Sok szempontból kényelmesebb volt ez a felállás - egy viszonylag kicsi területen nagyobb mozgásszabadságot biztosított.

No, egyszóval kör felvetve. Meggyújtottam a közepén elhelyezett, sárgaréz gyertyatartóba állított aranyszínű gyertyát is. Letelepedtem a padlóra és lehunyt szemmel meditáltam egy sort. Hagytam a képzeletemet szabadon kóvályogni, amerre a halk muzsika hangjai sodorták. Újra és újra a világfa tűnt fel előttem, roppant termetével, méltóságteljes szépségével. Gyönyörű volt, annyi szent. Gyökerei tövében, a törzsébe vájt árnyas üregben ősz szakállú, borzas hajú öregember tette a dolgát. Mikor beléptem, felfelé mutatott, s láttam, hogy innentől a lomkorona csúcsáig tekervényes csigalépcső vezet, magából az élő fából kifaragva. Szeretném azt mondani, hogy sikerült kihámoznom a látomás értelmét, s valami épkézláb csattanóval zárhatom a beszámolót, de nem:) - a különös vízió hogy jött, úgy tűnt tova, magyarázat nélkül.

Végül megszakítottam a mélázást és fennhangon elszavaltam az invokációt, Holdanya szerető jelenlétéért könyörögve. Majd papírt-tollat ragadtam, és írásba foglaltam mindazt, amit korábban néma szavakkal, lelkem suttogásával már elbeszéltem az Istennőnek. Újra átgondoltam az egyes pontokat, körbejártam jelentésüket, s igyekeztem leásni a gyökerekig. Végül, mikor már úgy éreztem, teljes a lista, s minden olyan "kórtünet", negatívum, ártalmas érzés helyet kapott rajta, amitől megszabadulni kívánok, összehajtottam és a Napgyermek remény-ébresztő tüzét szimbolizáló sárga gyertya lángjánál meggyújtottam a papírt. Eleinte nem akartam túlzásba vinni a pirózást, de végül csak sikerült alaposan belobbantani. Beledobtam az e célra előkészített talpas ezüsttálba, és végignéztem, ahogy elhamvad. Bevallom, közben egy vízzel teli műanyagkancsó fülét szorongattam görcsösen :).

Mikor egyértelművé vált, hogy nem fogok megsülni a szobával egyetemben, a már csak parázsló hamura rászórtam a Dorothy Morrison által ajánlott, ánizsmagból, rozmaringból és - levendula helyett - zsályából kevert "füstölő-alapanyagot". Nos, füst, az volt bőven, - idővel kénytelen voltam felállni és kinyitni az ablakot, mert már a galambok is prüszköltek - , némi ánizsillat is, a többi hatásosságát meg csak remélni merem. Mindazonáltal bízom benne, hogy a negatívumaim hamujával elkeveredő, védelmező-megtisztító erejű gyógynövények mágiája kisöpri, száműzi lelkem árnyait. 

Mikor a papírlap mindenestül porrá lett, összesöpörtem a padlóra hullott törmelékeit, és az egészet kiszórtam az ablakon: hadd ragadja magával, hadd szórja szét, hadd zúzza semmivé a heves északi szél. A talpas tálat, mert nem sikerült maradéktalanul megtisztítani a belé ragadt hamutól, kint hagytam az erkélyen.

Ezt követően kértem a Nagy Anyát és Napistent: segítsenek nekem is újjászületni, megélni egy új kezdet csodáját, s ahogy az ifjú esztendő útjára indul, a Nappal együtt felragyogni lélekben.

Végül bontottam a kört, és tessék-lássék rendet csináltam. A Torta és Bor ezúttal kimerült néhány korty ásványvízben, pár napja ugyanis ismét fogyókúrára fogtam magam, mintegy helyet csinálandó az elkerülhetetlen karácsonyi kilóknak:). 

Levezetésképp még megnéztem a Hex egyik epizódját, aztán bezuhantam az ágyba, és aludtam, akár egy mormota.

Áldott Holdtöltét nektek is!

Hulló Eső, 2011-12-11