(-ok, valójában). Vissza-visszajárnak. Nyilván jó helyet találtak maguknak a környéken, s mivel nem csak nálunk, de szinte minden szomszédnál van baromfiudvar, a táplálék, - és ivóvízkérdés egyelőre megoldottnak tűnik. Jobban tartok a macskák (köztük is A Macska, vagyis őPukkancssága) vérszomjától. Ma az egyik bájos kis kacagó a fűrészbak alól csipegette fel a kukoriaszemeket, egyre közelebb és közelebb ugrándozva hozzám (nem tettem ám még le a visszafogásukról, mert mégiscsak háziállatok; sok veszedelem fenyegeti őket a való világban:)), s már-már a tenyeremből evett, mikor a bundás gömböc berongyolt a képbe, felrebbentve a madárkát.
Fogtam a miaut, leszidtam és letoloncoltam a pincébe, hadd elmélkedjen a magatartásán,de ezután már hiába vártam vissza az unokahúgaim által Borókának keresztelt (egyébként hímnemű) gerlét. Bűntársa a dezertálásban, Barnabás most nem mutatkozott, de tegnap odarepült hozzám, miközben betöltöttem a tyúkok etetőjét.
Arra kértem Vénuszt, hogy egyéb elfoglaltságai mellett legalább a fél szemét tartsa rajtuk (Thortól mégsem várhatom, hogy pesztráljon két galambfiókát):). Időközben a bentlakók minden igyekezetükkel próbálják szintre hozni a létszámot: az egyik tojó elkezdett költeni az ajtóm feletti kiugró betonpárkányon sorakozó söröskorsók oltalmában :). Történt mindez körülbelül két hete, tehát lassan időszerű a kelés. Kíváncsian várom :).
Akármennyi koszt csinálnak, tündériek ezek a gerlicék. Minden nap meg tudnak mosolyogtatni.
(Elég vacak a minőség, de nem akartam vakuzni. Én tanultam, ő szundikált)
(Boróka és Barnabás a szabadság kapujában. Ekkor még azt hittem, nem fognak élni a lehetőséggel:)).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése