Ki gondolta volna, hogy a hollywoodi álomgyár idén három produkcióban is vászonra viszi a népszerű skandináv viharisten alakját? Igaz, nem egymástól teljesen független alkotásokról van szó: kettőt közülük a Marvel jegyez, míg a harmadik - előzőek rossz utánzataként - a gagyi koppintásairól elhíresült Asylum gondozásában jelent meg.
Kezdjük utóbbival, az 'Almighty Thor'-ral. Keretsztorija szerint Loki (Richard Grieco) az Odin (Kevin Nash) által birtokolt legyőzhetetlenség pörölyére pályázik, hogy azzal felfegyverkezve uralma alá hajtsa az univerzumot. Kezdésnek azonban megelégszik egy kis világvégével, így elszabadítja pokolbéli fenevadjait, s velük a Ragnarök-öt. Miután Odin és jobbkeze, Balder (Jess Allen) elesik (aki arra számít, hogy az eszményi férfiszépséget látja megtestesülni utóbbi figurájában, az készüljön fel egy közepes termetű, durva vonású, kopasz fickóra), Thor (Cody Deal) a hősies valkűr, Járnsaxa (Patricia Velásquez) óvó szárnyai alatt igyekszik bosszút állni értük. Hősünk természetesen lelkesebb, mint amilyen ügyes, s a film közel kilencven percének jelentős hányadát a forrófejűségének köszönhető csúfos kudarcokat követő meneküléssel tölti, mígnem végül az Alvilág lángoló mezeire taszítva egyszeriben megvilágosodik: ripsz-ropsz elkészíti Mjöllnirt, tisztázatlan körülmények között visszatér a földre és megteszi azt, amit gépfegyverekkel nem tudott: leszámol Lokival
Summa summarum: ha jót akartok magatoknak, ne nézzétek meg. Én megtettem és megbántam. Talán ha nem olvasok előtte annyi negatív kritikát, nyitottabb és befogadóbb lelkiállapotban ültem volna a képernyő elé, és esetleg - esetleg - tűrhetőnek találom (gyermeki képzeletemet alkalomadtán a legbugyutább fantasy-filmek is képesek megmozgatni). Ám az előismeretekkel felvértezve képtelen voltam beleringatni magam a megfelelően megbocsátó hangulatba, ami segített volna elsiklani az animációs technika (amelynek színvonala alig valamivel múlta alul egy átlagos számítógépes játékét), a színészi teljesítmény (elég, ha annyit mondok, hogy az Odint alakító daliás középkorú uraság élete javarészében pankrátorként kereste a kenyerét) és a rendezés mikéntjének mélyrepülése felett.
Nem tudom, mi a szánalmasabb: a tény, hogy a költségvetés minimalizálása végett soha nincs egyszerre három szereplőnél több a képen (tulajdonképpen még ez is ritkaságnak számít), vagy a nevetséges párbeszédek, a még röhejesebb akciójelenetek (Odin és Loki epikusnak szánt párbaját látva felmerült bennem a gyanú, hogy az Asylum idén a szokásos kopírozás helyett úgy döntött, inkább paródiát készít), a történet fordulatainak (bocsánat, akarom mondani: erőltetetten vonszolódó eseményeinek) logikátlan ostobasága, vagy a nagyjából két percbe sűrített katartikus végkifejlet, amely során Thor néhány csepp bájitallal életre kelti a Világfa szívét (melyet előzőleg Loki a legyőzhetetleség pörölyével porrá zúzott), majd amúgy férfiasan megmutatja a nornáknak, ki az úr a háznál. Ki kell még térnem a főgonoszt megtestesítő Lokira: gyakorlatilag az egész filmben nem tesz más, mint fenyegető pillantásokkal, ármányosan somolyogva jön, jön és jön; na jó, időnként üvöltözik egy kicsit (többnyire azt, hogy "Thor!!", illetve "Ragnarök!!").
Összegezve: még visszagondolni is rossz rá. Egyetlen pozitívuma a Thort alakító Cody Deal, akiről az egyik fórumon a következő, nagyon találó hozzászólást olvastam: "...olyan, mint egy Owen Wilson-ba oltott Tom Cruise". Valóban, ami az arcát illeti, az tükröz valamit a fent említett urak női szíveket megdobogtató vonásaiból, a testfelépítése pedig vetekszik kettejük együttes izomzatával, mindezeket feledteti azonban színészi tehetségének ordító hiánya. Ennek ellenére magáénak mondhatja azt az érdemet, hogy ő volt a szereplőgárda egyetlen olyan tagja, akin szívesen elidőzött az ember szeme (oké, az urak nyilván inkább Járnsaxa-ra szavaznának). Ugyan nem mondom, hogy Kevin Nash nincs jó formában, de mégsem az én korosztályomnak való falat :).
Evezzünk kellemesebb vizekre.
A Marvel két filmje lényegében ugyanazt a történetet dolgozza fel, az egyik animációs, a másik élőszereplős kivitelben. A rajzfilm ('Thor: Tales of Asgard') nem rossz, a cselekmény izgalmas és sok humorral fűszerezett, az ábrázolás igényes (egyedül talán a figurák mozgása darabosabb, szögletesebb a kelleténél - legalábbis nekem, aki a Disney - alakok kecses, lendületes dinamikáján szocializálódtam), a mondanivaló is a helyén van, satöbbi. Aki szereti a (felnőtteknek szóló) meséket, nézze meg bátran.
Ám a pálmát kétségkívül a mozifilm ('Thor') viszi, amely természetesen a Marveltől szokványos újszerű tálalásban tárja elénk az északi istenek birodalmát. Odin modern uradalma az a hely, ahol varázslat és a tudomány összefonódik; ahol a kozmikus világfa ágain ringatózó univerzumok között Eistein-Rosen hidak (közismert nevükön féregjáratok) létesítenek kapcsolatot, s ahol az Asgardba vezető szivárványhíd, a Bifröst nem más, mint óriási teleport-kapu.
A történet szerint az ifjú viharisten (Chris Hemswort) a maga lázadó, meggondolatlan, harcias és becsvágyó természetével ráveszi legjobb barátait, a harcias hajadon Sif-et (Jaimie Alexander) és a Három Harcost, a kedélyes Volstagg-ot (Ray Stevenson), a jóképű Fandral-t (Josh Dallas) és a szűkszavú Hogun-t (Tadanobu Asano), hogy törjenek be a jégóriások birodalmába, Jötunheim-be. Teszi mindezt azért, mert királlyá avatásának ünnepségét megzavarta három Jötun, akik az Odin (Anthony Hopkins) palotájában őrzött titokzatos szelencét, erejük ősforrását akarták visszaszerezni. Odin hosszú idővel ezelőtt leverte a déróriásokat, az örökkön fagyos Jötunheim világába szorítva vissza őket, hogy megvédje tőlük a kilenc világot. Győzelme záloga és biztosítéka a Régi Telek Ládikója, amelyet az asgardi őrségen túl az élő tűzből megformált Pusztító őriz.
A merész Jötunok odavesznek, de pimaszságuk visszavágásra ösztönzi Thort, s Lokival, (Tom Hiddleston) valamint barátaival együtt Jötunheimbe utazik egy kis csihipuhira. Szíve vágya teljesül, a felbőszült déróriások azonban kis híján vesztüket okozzák: végül csak Odin váratlan megérkezése menti meg az életüket. Az istenek ura minden igyekezetével azon van, hogy békésen elsimítsa a fia által okozott zűrt, de Laufey (Colm Feore), a Jötunok királya háborút üzen Asgardnak.
Odin mélységes csalódottságában és haragjában hatalmas büntetést mér engedetlen utódjára: megfosztja hű fegyverétől, a Mjöllnir-től, és Midgard-ra, vagyis a Földre száműzi őt. Thor az új-mexikói sivatagban köt ki, s mit tesz isten, épp egy különleges légköri elektromágneses tevékenységekre vadászó tudósokból álló kis csapat mikrobuszának orra előtt. Innentől a történet a szokványos fordulatokon át folytatódik: a hitetlenkedő kétkedést, amellyel a kutatást vezető Jane Foster (Natalie Portman), oktatója, Erik Selvig (Sellan Skarsgard) és a projekttel szemben közömbös, Thor férfiúi adottságait azonban nagyra értékelő politológia-szakos egyetemista, Darcy Lewis (Kat Dennings) fogadja az égből pottyant szuperhőst, fokozatosan felváltja a rokonszenv, majd a hit. Természetesen nem maradhat el a szerelmi szál sem, amely szerencsénkre nem nyomja el a sztori egyéb vonatkozásait, s nem fojtja rózsaszín cukormázba a produkciót.
Thor tehát immár két lábbal a földön jár, de továbbra sem veszítette el elpusztíthatatlan életkedvét és derűlátását. Mikor megtudja, hogy kevéssel megérkezése után különleges "műhold" csapódott be a pusztaságba, nyomban a keresésére indul, hiszen gyanítja: az nem más, mint csodás kalapácsa, a Mjöllnir. A helyzetet valamivel komplikáltabbá teszi, hogy mire hősünk a színhelyre ér, egy különleges kormányalakulat, a SHIELD már birtokba vette a terepet. S mintha nem lenne elég ennyi akadály, a hataloméhes Loki, aki kis jötunheimi kiruccanásuk kapcsán tudomást szerzett róla, hogy a déróriások vére folyik az ereiben, minden igyekezetével azon van, hogy megakadályozza Thor visszatérését Asgardba. A fondorlatos kisöccs arra vágyik, hogy bizonyítsa a sok megrázkódtatás hatására mély, öntudatlan álomba merült Odinnak: ő is méltó örököse, egyenrangú fia, s alkalomadtán a birodalom erőskezű ura lehet. Ténykedését Sif és a Három Harcos nem nézi jó szemmel, s az igaz-szívű Heimdall (Idris Elba) közreműködésével Thor után szöknek Midgard-ra.
Hogy mindebből mi sül ki? Nos, azt hagyjuk a filmre. Nézzétek - meglátjátok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése