rókaterrror

 - censored by Huyana -

utóbb beláttam, hogy nem kéne feszültséglevezető pótcselekvésként blogolni, s minden egyes gondolatomat szavakba önteni. a sok duma helyett röviden összefoglalva a történteket: mivel elfelejtettem időben bezárni a tyúkokat, egy rókakoma jelentős pusztítást vitt végbe köztük. öt túlélőnk (Kender, a kakas és négyfős háreme) még mindig nem heverte ki a megrázkódtatást, ahogy én sem. ideje volna megtanulnom felelősségteljes odafigyeléssel kezelni a magam vállalta kötelezettségeket és a tőlem függő élőlényeket. 

azt hiszem, bőven elég ennyiben hagyni az eseményeket.

haj, regö rejtem (I): rekegő

Ezt a rovatot a magyar folklór hiedelemlényeinek bemutatására szánom. Elsőként azért esett választásom a rekegőre, mert nevének tövében a sokértelmű és a hajdani magyar őshit gyökeréig visszavezető gyök, a 'rek' bujkál. E szócska szerves kapcsolatban áll a 'rej, rév' gyökökkel, amelyek a sámán extázisát leíró révület, rejtezés kifejezések magvát képezik [Diószegi]. A sámán, újabban a halottlátó, mondó révületét a népnyelv 'elrejtezésként' írja le. Néprajzi gyűjtésekből, tudományos forrásmunkákból tudhatjuk, hogy e lélekutazás alatt a sámán különös hőérzetet, hevületet tapasztal - ennek emléke őrződött meg 'rekkenő hőség' szófordulatunkban [uo]. A tudó önkívületi állapotát egyfajta tetszhalálként fogták fel (s fogja fel mindmáig a néphagyomány, a halottlátó, mondó figurájával kapcsolatban), hiszen az egy transzcendens, láthatatlan, a fizikai valóság felett álló létsíkba kalauzolja őt, ahol szellemekkel, halottakkal, istenekkel érintkezik [Diószegi, Pócs]. Ebből a képzetből származik a ma is használt 'elrekkenteni' ige, amely egyfelől régies formája az eldug, elrejt (vö: rejtezés-révülés; illetve a menedéket, búvóhelyet nyújtó rekettyés) kifejezésnek; másfelől valakinek a (titokban történő) meggyilkolását jelentheti. Hogy a rejtezés és rekkenés kapcsolatban áll ezen értelmében is, azt mi sem példázza jobban, mint Kótyuk kárpátaljai gyűjtése a születésszabályozás, abortusz témaköréről: "...Gudi nanó meg Budri Anna vótak a bába. Sok ríszi ugy vót, hogy etetette. Ű maga is csinálta, meg a Futóné, az igen sokat elrejtett..." Látható, hogy az 'elrejt' szó itt közvetlenül, áttétel nélkül a 'meggyilkol, megöl, túlvilágra küld' fogalmának megszólaltatója.

No, ezen szívderítő bevezető után:) következzék a híres-nevezetes (és nem kevésbé baljós) rekegő, amely a Gyimes-völgy bennszülöttje (noha a székelység is ismeri, rekkencs néven; azonban valódi mibenlétére alig-alig emlékeznek. Hajnácska férje, Bondor például mulatságos-félelmetes mesebeli szörnyként festette le nekünk, aki valahol a tápláléklánc derekán helyezkedik el, lévén hogy megeszi az embert, ám maga nincs biztonságban a hingizortól és a Jujujj-maádrtól:)).

Alakjában az elhunyt szelleme, a kísértet és a kirekesztett lélek vonásait ötvöződnek. Nem árt tudni, hogy e hármat a gyimesi néphit külön-külön kezeli. A kísértet (késértet) nem feltétlenül egy halott szelleme (bár az is lehet); mégis, többnyire természetfeletti, az anyagi világon túli entitás, eredendően szellemi természetű. Alakját tetszés szerint változtatja: gyakran állatként - "kutya, macska, ló, féreg képibe" mutatkozik (vö: Antal, GY/TA, 1944). Leggyakoribb tevékenysége a fizikai agresszió - ütlegelés, vicsorítás, morgás, esetleg érthetetlen beszéd, az alvó 'megnyomása'. Egyes beszámolók szerint a késértetek számára tabu a vízen való átkelés, s elriasztja őket a fokhagyma, amelynek általános gonoszűző hatását jól ismerjük. Ezzel szemben a hazajáró halott egy elhunyt földönragadt lelke, aki még életében ellopott/eldugott valamit, s nem nyughat, amíg rokonai vagy a megkárosított személy meg nem találják, ki nem igazítják a dolgot. Visszajárhat akkor is, ha erősen búsulják, hiányolják. Jellegzetes kísértési motívum a 'dergetés', vagyis zörgés, kopogtatás; a léptek zaja, világgyújtás, élő rokonok, barátok szólongatása, stb. 

No most, a visszajáró halottnak van egy speciális 'alfaja', a kirekesztett lélek, aki helyét nem találva bolyong a létsíkok között, s szoros kapcsolatot mutat a rekegővel. Ez utóbbi ugyanis olyan ember lelke, aki temetés, siratás nélkül halt meg, nem megszentelt földben nyugszik, erőszak áldozata lett, etc. Célja, hogy egy élőt halálra rémítsen, mert így az váltja fel őt, ő pedig békére lel. Sűrűn ölt állati formát (ez teszi a késértet rokonává), s állathangot utánoz. Valószínűleg a kísértethez hasonlóan képtelen átkelni a vízen (vö: Antal, GYKL/MGY, 1917). Magányosan sétáló, sokszor illuminált állapotban levő áldozatait furcsa hangokkal, zajokkal riogatja. A kiszemelt áldozatnak tartózkodnia kell attól, hogy kapcsolatba kerüljön vele (pl, válaszoljon neki, megtorpanjon), mert annál makacsabban követi.

Bájos, nemdebár?:) Még szerencse, hogy a Gyimesvölgy biztonságos távolságban van innen...

Források:

Antal, Mária: A gyimesvölgyi csángó magyarok hiedelmei (General Press, 2004) - magának a rekegőnek és a többi hiedelmlénynek a jellemzése itt szerepel; az alábbi könyvek pedig az adalékinformációkkal, háttérismeretekkel szolgáltak:

Diószegi, Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén (Budapest, 1960)

Diószegi, Vilmos: Samanizmus (Budapest, 1962)

Diószegi, Vilmos: A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben (Budapest, 1958)

Diószegi, Vilmos: A pogány magyarok hitvilága (Budapest, 1967) 

Kótyuk, Erzsébet: A népi gyógyítás hagyományai (Európai Folklór Intézet - Osiris, 2000)

Pócs, Éva: Élők és holtak, látók és boszorkányok (Akadémia Kiadó, 1997)

hajnácska

Mióta hazaérkeztem Erdélyből, Hajnácska mindössze egy levelet írt, azt is a lassan szokásosnak mondható, depressziós hangulatban. Valósággal kétségbeestem, amiért ilyen érzelmi hullámvölgy mélyén hagytam magára szegényt, s persze csalódtam, hogy a férjével való konfliktusának rendezésére hivatott, rögtönzött varázslat nem váltotta valóra hozzá fűzött reményeimet.

Hajnácska azzal zárta a levelet, hogy miután elutaztunk, ismét elkezdett havazni, s azóta is esik, négy fal közé kényszerítve őket. Ezt követően heteken át nem hallottam róla. Már-már kezdtem aggódni, s nem tudtam, mitől tartok jobban: a zord időjárástól vagy Hajnácska lelkiállapotától. Újra és újra emailekkel bombáztam, és számoltam a napokat.

Az istenek ismét megmutatták, milyen - számunkra sokszor érthetetlennek ítélt - fordulatokon keresztül igazgatják a sorsunkat. Tegnap végre levelet kaptam Hajnácskától. Elmesélte, hogy a hó nem csak őt és a gyerekeket kárhoztatta tétlenségre, hanem az erdészeket is: ezért a férje, Bondor az eltelt hetek javarészét odahaza töltötte. Ezalatt az időszak alatt sikerült valamelyest elsimítani a kettejük közt felgyülemlett feszültséget, újra megtalálni a közös hangot, s békés, szeretetteljes, normális családi életet élni. Hosszú-hosszú ideje nem olvastam ilyen gondtalan, kiegyensúlyozott, derűs sorokat tőle. A szavaiból - végre-valahára - ismét kicsendült a rá korábban oly jellemző életöröm és lelkesedés. Nagyon boldoggá tett a beszámolója.

Köszönet érte az Istennőnek.

tettenért tavasz

Ismét csavarogtunk egyet az erdőben, s ismét próbáltam lencsevégre kapni a természet nyiladozását - változó sikerrel. 

a tájba olvadva

tyúkhúr a patakparton

örökzöld téma

bébiturbolya

a megunhatatlan borostyán

a pionír

árnyékos rengeteg

télutó

boszorkánykert (VII): stellaria media

- azaz tyúkhúr. E ránézésre jelentéktelen, széles körben elterjedt, közönségesnek számító növénykét bizonyára mindannyian ismeritek. A legkorábban kelő egyéves fajok közé tartozik; már most úton-útfélen találkozhatunk hamvaszöld levelecskéivel. 

Botanikai jellemzés: dúsan elágazó, elheverő vagy felemelkedő szárú növényke, a Caryophyllales (szegfűfélék) renden belül a Caryophyllaceae (szegfűfélék) család tagja. Ősszel csírázik, zsenge hajtásai áttelelnek és a fagyok felengedtével azonnal növekedésnek indulnak. Szára 10-50 cm hosszú; egy-másfél centis, világoszöld levelei keresztben átellenesek, a szár alsó részén nyelesek, a felsőn ülők. Levélhónalji virágai hosszú kocsányon ülnek, sugaras szimmetriájúak, 4 mm átmérőjűek, fehér sziromlevelekkel; márciustól novemberig nyílnak. Április és december közt, folyamatosan érlelt termése hártyás, lecsüngő, 6 foggal nyíló tok.

Élőhelyi igény, előfordulás: tápanyag- és nitrogénigényes, üde vagy nedves helyeket kedvelő, félárnyéktűrő faj. Szálanként szinte bármilyen lomberdőben előfordul. Nagyobb tömegben bolygatott élőhelyeken, különösen akácosokban bukkanhat fel, de erdőkön kívül, gyomtársulásokban, szántókon is megjelenik. Az ország egész területén közönséges [Vidéki Róbert által összeállított egyetemi jegyzetünkből idézve].

Drogja, hatóanyagai: a növény föld feletti, virágzó hajtását (Stellariae herba) természetes populációiból gyűjtjük. Hatóanyagai: illóolajok, szaponinok, sók.

Farmakológiai hatás, felhasználás: vizelethajtó; teáját veseműködést és epeműködést javító hatásáért fogyasztják, s kőelhajtó hatást tulajdonítanak neki [Bernáth, Rápóti Romváry]. Lesley Bremness egészen más oldalról mutatja be: föld feletti részeinek nyugtató, összehúzó hatást tulajdonít. Külsőleg bőrviszketegség, bőrgyulladás, pikkelysömör, reumás fájdalmak, lassan gyógyuló sebek kezelésére ajánlja, míg belsőlegesen székrekedés, hólyaggyulladás, általános gyengeség, hosszan elhúzódó betegség esetén javasolja. Az eltérő használat oka talán abban keresendő, hogy a Brit-szigeteken más alfajok honosak, vagy az eltérő klimatikus és környezeti adottságok változást idéztek elő a hatóanyagok arányaiban, összetételében; s persze mások a modern fitoterápia táptalajául szolgáló népgyógyászati hagyományok, folklór-hiedelmek (?).

Használata a mágiában: nőies jellegű, víz elemű, a Vénusz (más források szerint inkább a Hold) uralma alá tartozik. Asztrológiai vonatkozásban a Rák, másodsorban Rák, Skorpió, Halak tartozik hozzá. Istennője Oshun.

Kiváló szerelmi varázsszer, emeli a varázslatok hatékonyságát, s termékenységet hoz. A ház déli oldalára ültetve minden mágikus tevékenységet felfokoz. Gyorsítja az ok-okozati folyamatokat, a szimpatikus mágia működését (a jó öreg 'hasonló hasonlót vonz' elv alapján).

A fürdővízhez adagolt tyúkhúrtea - egy negyed csésze ecettel és egy teáskanál sóval kiegészítve - segít elűzni a negatív energiákat, bevonzani életünkbe a szerelmet, s kapcsolatot teremteni lelkünk legbensőbb valójával. Napi szintű fogyasztása elősegíti a teherbe esést, de áldott állapotban - vízhajtó hatása miatt - alkalmazása ellenjavallt.

Szószokba keverve és húsételekhez felszolgálva erősíti a házastársak vagy szerelmesek közti hűséget. A szerelmi varázslatokban helyettesíti a különféle, közkedvelt testváladékokat (pl. menstruációs vért). Nem csak szerelem, egyéb társas kapcsolatok megerősítésére, kiegyensúlyozására is alkalmas. Bremness szerint valaha saláta-alapanyagként szolgált, de szaponintartalma miatt fogyasztása háttérbe szorul (a szaponinok - nagy mennyiségben - hemolitikus, azaz a vörösvértestek szétesését előidéző hatásúak!).

Források: 

Bernáth, Jenő: Gyógy,- és aromanövények (Mezőgazda Kiadó, 2000)

Bremness, Lesley: Fűszer,- és gyógynövények (Panem Kft, 1995)

Drew, A.J.: A Wiccan Formulary and Herbal (Career Press, 2004)

Gregg, Susan: The Complete Illustrated Encyklopedia of Magical Plants (Fair Winds, 2008)

Rápóti-Romváry: Gyógyító növények (Medicina, 1990)
+ a már említett növénytan-jegyzet, melynek szellemi atyja Vidéki Róbert

muzsikás - azt gondoltam, eső esik...

erdő, erdő, erdő...

Tegnap délelőtt a hónom alá csaptam Árnyékot, és ismét nekivágtunk A Rengetegnek.

Szavakkal leírhatatlan, milyen gyönyörű az erdő... Miközben a hajdani, mára vadcsapává szűkült irtáson felfelé kaptattunk a Csókakő dombjára, újra és újra megálltam, lenyűgözötten az élet csodájától. Áhítattal töltött el Földanya szentélyének tavaszi kibontakozása: a kásás hófoltok alól előbukkanó, ázott avarral borított, nedves fekete föld, amelyen máris hóvirágok, keltikék hamvaszöld szikleveleit cirógatta a déli szél; az olvadéktócsákon visszatükröződő napfény; a sombokrok közt kergetőző, párválasztó dalukat fújó széncinkék; a völgy fölött keringő ölyv-pár méltóságteljes röpte...
A dombtetőre érve hátradőltem a kedvenc sziklámon, és lehunyt szemmel a Nap felé fordítottam az arcom. A völgyből tompa kutyaugatás, kakaskukorékolás, motorzúgás sodródott felénk, ám a távolság puhán beburkolta a gépzaj fülsértő élét. Áldott csend ereszkedett a táj fölé, amelyet csak a szirtek alatt el-elrepülő hollók korrogása, a cserjésben lapuló őszapó-csapat csettegése és az erdő mélyéről felszüremlő szajkórikkantások törtek meg.
Olyan nyugalom vett körül, amihez alig-alig volt szerencsém a sólyomfészekőrzéseket leszámítva. Rájöttem, hogy nem kell a Gerecséig futnom a háborítatlan természet lélekröptető szépségének megtapasztalásáért: elég csak kidugnom az orrom a szoba négy fala közül. Tegyetek ti is így: lépjetek ki az ajtón, és tapasztaljátok meg e varázslatos változásokkal teli, szerelmes-szép tavasz szívünket elringató csodáit!

Áldás!

varázskő (II): tigrisszem

Noha nem szerepel a február korreszpondensei között, mégis a tigrisszemre esett a választásom - nem csak mert (az ametiszthez hasonlóan) jóformán minden ásvány-szaküzletben kapható, hanem mert kifejezetten közel áll a szívemhez. Nézzétek el nekem ezt a kis elfogultságot :).

A tigrisszem a kvarcfélék közé tartozó, 7-es keménységű kristály, amely a 'sólyomszem' nevű ékkő pszeudomorfózisával alakul ki. A sólyomszem tompa kékesszürke színű, párhuzamosan elhelyez­kedő, igen finom amfibol-azbesztszálakat tartalmazó, lemezes-rudas kvarcváltozat. Ritkán egyszínű az egész darab, rendesen vékonyabb-vastagabb aranysárga sávok váltakoznak a sötét alapszínnel. A sárga színt az amfibol-azbesztnek vas-hidroxid által festett mállásterméke okozza. A nagyobbrészt mállott, aranysárga, sárgásbarna példányok neve tigrisszem. 

E kettős egyedüli fontos lelőhelye a dél-afrikai Oranje-folyótól északra fekvő Griquatown vidéke, hol átlagosan centiméter vastag lemezeik vörösbarna, okkersárga jáspispalák repedéseit töltik ki. Indiában, Burmában, Nyugat-Ausztráliában és Észak-Amerikában szintén megtalálható.

Alkalmazása a mágiában: tűz, illetve föld elemű, (gyakran említik napkő néven), a Nap uralma alatt áll. A hozzá köthető kulcsszavak a következők: vizualizáció, látomások, a száraz intellektuson túlmutató mentális aktivitás, gondolatok, megelégedettség, foglalkoztatás, évszakok, nyár, nap (mint időegység); kiegyensúlyozott harmónia az ellentétek között, gyakorlatiasság, életerő, tetterő, belátás, méltányosság. A napfonat-csakrára, a gyökércsakrára és a szexcsakrára gyakorolt hatást. Arra sarkall, hogy aktív cselekvőként válaszoljunk a mindennapok kihívásaira, s minden körülmények között maradjunk nyugodtak, stabilak és belátóak.

A tigrisszem ösztönzi a mentális tisztánlátást, megvilágosodást, a logikus gondolkodást. Nyitottá teszi az elmét a paradoxonok felfogására, s így az több, akár egymásnak ellentmondó idea egyidejű tanulmányozására is képessé válik; a konfliktusokban ítélkezés nélküli megértést tanúsít. Segít átlépnünk a fekete/fehér, jó/rossz megközelítésen, s megérteni, hogy minden létező a mindenekfelett álló Egynek, a teremtő isteni szellemnek a megnyilatkozása, része. Ez a látásmód elengedhetetlen annak számára, aki egy magasabb tudás titkait kutatja, mert meg kell értenie, hogy a dolgok alapvető természetében számos látszólagos ellentmondás bujkál.

Az egyensúly köveként segít megtalálni a harmonikus középpontot, az arany középutat mindenféle szélsőség között. Közreműködésével a nézeteltérésekben mindkét oldalt egyformán átlátjuk. Kiváló segítőtársa a hivatalos közvetítőknek (nem riporterekre, hanem különböző, ütköző szituációkban dolgozó közbenjárókra gondolok - ügyvédekre, rendőrökre, bírákra, stb.). Ajánlatos magukkal hordoznia azoknak is, akik peres ügyekbe keveredtek, válófélben vagy letartóztatásban vannak. Konfliktushelyzetekben egyéni törekvéseinket összehangolja a másik fél szándékaival, találva azoknak egy közös nevezőt; s gyakran egyszerű megoldást inspirál. Megbékélteti az eltérő látásmódú, vallású, életfelfogású embereket, legyen szó ismeretlenekről vagy családtagokról, barátokról, szeretőkről. Az egyén belső érzelmi zűrzavarán is segít, lecsendesítve a szélsőséges megnyilatkozásokat.

Mindemellett energizálja a testet, hogy képes legyen teljesíteni az akaratunkat; az 1-3 csakrák ösztönzésével vitalitást, lendületet kölcsönöz nekünk, s gyorsítja az anyagcserét, sejtregenerációt. Mikor hosszú időn át megerőltetéseknek vagy egyéb nehézségeknek vagyunk kitéve (nem csak fizikai értelemben), a magunknál hordozott vagy magunkon viselt tigrisszem segít átlendülni a fáradtságon, legyőzni a félelmet. Az alsóbb csakrák indukálásán keresztül tetteinket megtölti kreativitással és világos szándékkal.

Az aranyfényt közvetítő ásványként segít ráhangolódnunk egy magasabb tudatosságra. Vele meditálva eljuthatunk a feltétel nélküli szeretet, a megvilágosodott tudás és befogadó kegyelem meleg aranyporral átszőtt világába. Az innen visszatérő 'utazó' nem akar egyszerűen csak lebegni az élmény nyújtotta boldogságban: tettekre akarja váltani mindazt a tudást és erőt, amellyel e felsőbb világbéli kalandozás megajándékozta (a szakirodalmi forrás a fentieket keresztény kontextusba helyezte, ami talán ki is csendül a szövegből, bár én nem tartottam szükségesnek ennél jobban kihangsúlyozni). A földre érkező napsugár erejét közvetítve a teremtő, alkotó energia hordozója. Segít, hogy személyiségünk teljessé váljon, megleljük test és lélek harmóniáját, hogy minden tettünkkel kifejezhessük a fölöttünk álló szellemi hatalom nagyságát.

A többi kvarckristállyal jól harmonizál. Moldavittal (meteorüveggel) kombinálva segít felülemelkedni azokon a problémás pontokon, amelyeken hosszú időre leragadtunk.

A belőle csiszol tükör a tudatalatti, intuitív elme gondolataira rezonál, a mágikus látomások tükrözője. A jólét és anyagi gyarapodás érdekében szőtt varázslatok fontos alapeleme (peridottal, jadekővel, opállal, topázzal, pirittel, mágensvasérccel kombinálva). Védelmező erőként szolgál a rosszindulattal, gonoszsággal szemben. A római zsoldosok kimondottan az ellenül foganatosított sötét varázslatok elhárítása érdekében hordták.

A szervezetben a vérre hat, életerőt generál. A belsőelválasztású mirigyek működését stimulálja, kiegyensúlyozza használója hormonháztartását.

Források:

Cunnigham, Scott: Cunninham's encyclopedia of crystall, gem & metal magic (Llewellyn, 2003)

Simmons, Naisha, Raven: The Book of Stones - Who They Are & What They Teach (North Atlantic Books, 2007)

Wikipedia angolul, magyarul

Shimmerlings

terepszemle

Ma körbeszimatoltunk az erdőben, Árnyék meg én: vajon ébredeznek-e már a fák, vajon az olvadó hótakaró alatt zöldell-e már az aljnövényzet, vajon ott zsong-e a levegőben a megújhodás láza? Szép helyeken jártunk, s mindketten találtunk izgalmas felfedeznivalót: Árnyék mindenféle vadnyomokat, én meg a havon megcsillanó napsugár-szikrákat, szerelmes cinegéket, hallgatag sziklatömböket, sárgálló zuzmótelepeket, ráncosra fagyott csipkebogyókat...

Az alkony az erdőben ért bennünket. A barna félhomály olyan puhán ereszkedett fölénk, mint a bagoly röpte. A fák koronáit ringató szél zúgása halk morajlássá csendesedett. Az est csípős hidegébe balzsamos tavaszillat vegyült. Már nem tart soká a tél. 

földanya, ébredj!

valentájnszdéj

Már a cím is ékesen árulkodik arról, mily forró rajongás fűt a szerelem e cukorkaszíves, puttószárnyas, mézesmáztól csöpögő úgynevezett ünnepe iránt. Ahelyett, hogy belemélyednék a szinglik valentinnapi depressziójába, inkább lássuk, mily hagyományokra tekint vissza korunk giccsáradatban fuldokló február 14. - éje.

Szent Bálint a 14. században vált a jegyesek és ifjú házasok védőszentjévé Angliában és Franciaországban. Az ókori Terni (akkori nevén Interamna) püspöke keresztény szertartás szerint összeadta a hozzá forduló ifjú párokat, s még a házasságtól eltiltott katonákat is összeeskette kedvesükkel. A személye köré szövődő legenda úgy tartja, Claudius császár keresztény hite miatt börtönbe vettette. A jó püspök itt sem maradt tétlen: meggyógyította börtönőre vak leányát, visszaadva annak látását, s mielőtt - a hagyomány szerint - febr. 14. - én a vesztőhelyre vezették volna, búcsúüzenetet küldött neki. Innen származik a szerelmesek közti Valentin-napi levélváltás. Hozzá kell tennem, hogy a római katolikus naptár 1970-es reformja óta Szent Bálint és ünnepe eltűnt a hivatalos egyházi liturgiából; helyét átadva a történelmileg bizonyíthatóan létezett Cirillnek és Metódnak.

Ám ha az őskeresztényeknél messzebb utazunk a múltba, azt találjuk, hogy a mai Valentin-nap tájékán (február 13 és 15 között) jelentős fesztivál zajlott az ókori Rómában: a Lupercalia (vagy Februa) néven ismert rituális megtisztulás,- és termékenységünnep. Lupercus a római mitológiában a pásztorok isteneként testesült meg, gyakran azonosították Pán római megfelelőjével, Faunus-szal. (Bizonyos elméletek szerint maga a Lupercalia az árkádiai 'Lykaia' fesztiválból származik, amelynek központjában Pán tisztelte állt). Azonban a Romulust és Remust szoptató anyafarkas (latinul 'Lupa, Lupercal') is erősen kötődik e jeles naphoz. (Nemkülönben Júnó, mint a házasság és az egymásra találás pártfogója).

Plutarkhosz eképp ír az ünnepről: 

"A Lupercaliaról sok írás állítja, hogy az ősi időkben a pásztorok ünnepe volt, s úgyszintén kapcsolódik valami módon az árkádiai 'Lykaia'-hoz. Ez időtájt a nemes ifjak, sőt, a magiszterek közül számos fel-alá rohangált a városban meztelenül pusztán a sport kedvéért, s 'bozontos szíjakkal' [értsd: kecskebőr övekkel. A történetíró Marcus Junianus Justinus közöl egy leírást a rómaiak farkasjegyeket hordozó pásztoristenéről - akit a görögök Pán, míg a latinok Faunus néven tisztelnek - mely szerint az meztelenül, dereka körül egy kecskebőr övvel jelenik meg. Lupercus papjainak tradicionális viselete a kecskeirha volt. A kecskebőr szíjakkal történő verés valószínűleg a betegségek és rossz szellemek kiűzését s a termékenység fokozását célozta. h.e.] nevetve megcsapkodták azt, akivel találkoztak. Sok rangos asszony önként keresztezte az útjukat, s mint a gyerekek az iskolában, kinyújtották a kezüket, várva a verést - azt remélvén, hogy az a terhes nőknek segít a szülésben, a meddőknek pedig a megfoganásban."

A fesztivál elnevezése, ahogy már mondtam, Lupa-ra, az árva Romulust és Remust szoptató anyafarkasra is visszautal. Nem véletlen, hogy a Palatinus dombon, az ikreknek és szőrös-karmos dajkájuknak otthont adó Lupercal barlangtól nem messze ünnepelték (utóbbit idővel elhanyagolták, majd Augustus császár renováltatta. Ma úgy tartják, erre a szakrális barlangra bukkantak rá 2007-ben, mindössze 15 méterre Augustus palotájának romjaitól. Még egy apró érdekesség: a farkastól való eredeztetés mítosza egyértelműen a totemista világképből táplálkozik, amely az ősember egyik legkorábbi spirituális megnyilvánulása volt; s a rituális célokra használt barlang mindenkor Földanya ölét, méhét, titokzatos női szentélyét testesítette meg. A Romulust és Remust barlangja mélyén tápláló farkasanya képzete az emberiség feleszmélésének hajnaláig mutat vissza).

A rítusokat Faunusnak  'A Farkas testvérei' (Luperci) névre hallgató papjai vezették, akik mindössze kecskeirhát viseltek. A testvériséget több (előbb kettő - Quinctiliani és Fabiani, majd a Julius Caesar tiszteletére létrehozott Julii-val kiegészülve három) csoportosulás ('collegia') építette fel, melyek vezetője magiszteri rangban állt. 

Az ünnepet állatáldozat nyitotta meg: a Luperci tagjai két bakkecskét és egy kankutyát öltek le. Ezután két, a Lupercihez tartozó nemesifjút vezettek az oltárhoz, s az áldozati vérrel megkenték a homlokukat (amelyet aztán tejjel átitatott gyapjúkendővel töröltek le). A közönség azt várta, hogy a fiatalok mosolyogva, kacagva fogadják mindezt [közbevetés szigorúan laikus szemmel: talán túlságosan belém ivódott Makra Sándor látásmódja, de úgy vélem, a fentiek a hajdani emberáldozat emlékét őrzik. A piros szín - mint a vér színe - az élet hordozója; a pirosra festett halotti maszk, koporsó, holttest az újjászületés, feltámadás záloga. A leölt állatok vérével felkent ifjak boldog kacagása talán azt szimbolizálta, hogy az áldozat - a természethez hasonlóan - új életre kelt, újjászületett az isten kegyelméből.)

Ezt követően a fiatal patríciusok szíjakat vágtak maguknak a kecskebakok bőréből, magukra öltötték annak maradékát és körbefutották a Palatinus régi falait ('a régi Palatinus városfalait'), amelynek vonalát kövek jelölték. Aki az útjukba akadt, azt a februának nevezett szíjakkal megostorozták, különös tekintettel a lányokra és fiatalasszonyokra. E szokás - ahogy arról már szó esett - a termékenység fokozását, a szülés megkönnyítését és a meddőség elleni védelmet szolgálta.

Az 5. századra a pogány rítusok nyilvános gyakorlását megtiltották, a s a Lupercalia feledésbe merült. Gelasius pápa (494-496) tette fel az i-re a pontot, mikor gúnyt űzött a ceremóniát hiányoló szenátorokból (akik Andromachus-sal az élen attól tartottak, hogy annak elmaradása a betegségek elleni védelemtől fosztaná meg a várost), majd hosszú vitát követően végleg eltörölte e tavaszköszöntő hagyományt. Helyére i.sz. 496-ban Szent Bálint ünnepét ültette, igaz, korántsem romantikus célzattal. 

A jeles nap a 14. századtól kezdett (ismét) megtelni a szerelem attribútumaival, Geoffrey Chaucer 1382-es "A Madarak Parlamentje' c. költeményének megjelenése után. A versben a költő így fogalmaz: 'For this was Saint Valentine's Day, when every bird cometh there to choose his mate'. A mű egyébként II. Richárd és mátkája, Anna egy esztendővel azelőtt történő eljegyzésének állít emléket. Ugyanabban az évben a savoyai Otto de Grandson, az angliai John Grower és a velencei lovag, Prado is verses formában emlékezett meg a madarak valentin-napi nászáról. Innentől fogva, lépésről-lépésre vált a szerelmesek és a szeretet ünnepévé, s torkollt végül a mai giccsparádéba.

Most pedig berekesztem a bejegyzést, mielőtt ismét keresetlen kommentárok törnének ki belőlem e nap cukorszirupban ázó atmoszférája ellen. Hogy őszinte legyek, ha választanom kéne a csillámporos képeslapok és felszalagozott plüssmackók vagy egy rakás, véres bőrcafatokkal rohangászó félmeztelen pasas között, hmmm... ugye tudjátok, melyikre voksolnék? ;)

Áldás!

how could be something so...

grafirka

Gyerekkoromban imádtam rajzolni, de a gimnázium óta kevés kivétellel legfeljebb az unalmasabb előadásokat igyekeztem firkálással elütni. Ma délután - évek óta először - ceruzát fogtam a kezembe, és eltöltöttem körülbelül egy órát ezzel:

 

Higgyétek el, tudom, hogy túl közel ülnek a szemei, hogy aránytalanul hosszú az arca, hogy  -lássuk be - még kancsal is, de teszek rá. Így jó és punktum :D.

még mindig omnia

Na most, ami a dalokat illeti, zavarba vagyok. Hogy is lehetne mindössze néhány számmal híven reprezentálni azt a rendkívül széles stíluspalettát, amelyről az Omnia zenei világa táplálkozik? Szóval, következzék néhány nagy kedvenc, a teljesség igénye nélkül. 

s akkor még nem említettem az Alive! - ot, a Shamaniac-ot, a Dance until we die-t vagy a The Raven-t... 

egy szó mint száz: hallgassátok füllel-szívvel-lélekkel!

embernek ének őrzi az időt (VIII): omnia

Nem is értem, hogy-hogy nem velük kezdtem ezt a bejegyzés-sorozatot, mikor a zenéjük már első hallásra rabul ejtett? Most azonban pótolom a mulasztást: ismerkedjünk meg hát a kortárs pogány zene egyik kiemelkedő képviselőjével!

Az együttes frontemberei Steve Sic és Jenny Evans van der Haarten. Történetük nem mindennapi. Steve, aki két kontinens hat országában harminc-akárhány otthont tudhatott már magáénak, igazi "nemzetközi" neveltetésben részesült: utazáskedvelő szülei mellett gyermekévei során bebarangolta Nyugat-Európát és Amerikát. Életútjának kalandjai azonban korántsem merülnek ki ennyivel. Szökött gyermekként lakott az utcán, s ezidőtájt még az ételért is könyörögnie kellett; később számtalan munkakörben kipróbálhatta magát (úgymint mezőgazdasági melós, karikaturista, régészeti ásatásokon rajzoló, színész és színházi díszletépítő, kard-harcos, festő, lángzsonglőr, öko-aktivista, káosz-szerzetes, filozófus, zenei producer, játéktervező, muzsikus). Soha nem volt kilenctől ötig tartó állása, egyetlen iskolát sem fejezett be. 

Viszont kellően korán felismerte, hogy (s itt most inkább az ő szavaira hagyatkoznék): "... humans are just spoiled naked space-monkeys with delusions of grandeur who are going to destroy the world they live in due to their in-built stupidity and the fact that they are obviously not natural to this world... This inspired him to style himself as a tree hugging, nature loving, recalcitrant neo-pagan, admitting himself to be 'just an animal like the birds and the beez' and worshipping the Earth (Gaia) and the Creative Soul of the Universe (Chaos) as well as a host of made-up weird and wonderful Gods, Goddesses, Fairies and nature Spirits instead of the silly self-important notions and religions of space-monkeykind (ie: ONE God, Money, Royalty, Science etc.)...".

A '90-es évek közepén kezdett zeneszerzéssel foglalkozni. (Már ekkor mellette állt Luois 'Luka' Aubri, aki az Omnia karakterének meghatározó alakja, s az együttes törzsökös tagja lett egészen 2010 őszéig, mikoris annak érdekében, hogy több időt tölthessen a családjával, feladta a zenélést.) Steve célja a vaskori kelta zenevilág felelevenítése, s Nyugat-Európa közös zenei gyökereinek feltérképezése volt. E projekt folyományaként alapította meg 1996-ban az Omniát. Az előrelépés érdekében számos hangszeren megtanult: ír altsípon, neo-kelta ikerfurulyán, kavalon, bodhránon, dombeken, darabukán, gitáron és ír buzukin, cajon-on, davúl-on, seljefloit-on, shawn-on.

Feleségével, Jennyvel 2003-ban, egy zenei fesztiválon ismerkedtek meg, ahol Jenny barátai folkegyüttesének kíséretében táncolt. Steve a maga sajátos megjelenésével, vaskori kelta harcos öltözékével - s persze nem kevésbé sajátos egyéniségével -  azonnal levette a lábáról. Ezzel a húzással nem csak életreszóló társat:), de egy kiváló muzsikust is szerzett az Omniának - Jenny ugyanis, amióta csak az eszét tudja, a zenének és a zenéért élt. Személyében kiváló hárfaművészt és zongoristát nyert a csapat; s időközben bodhránon, cimbalmon és tekerőlanton is megtanult játszani. Steve-vel egy hollandiai erdei ház békés csendjében élik életüket (már amikor nem épp koncerteznek vagy turnéznak), s szerzik dalaikat. Házasságukból két gyermek (Damien Raven és Myrthe Fortuna), zenei együttműködésükből pedig tíz kiváló album született, amelyeket minden nagy zenei kiadótól függetlenül, önerőből rögzítettek és forgalmaznak. Természetesen nem egyedül: a bandát kiváló muzsikustársaik tették és teszik teljessé. Az évek során ír, holland, belga, iráni és brit származású csapattagok váltották egymást, egyedülálló zenei sokszínűséget hozva az együttes világába. Jelenleg a 'gitárhős' Phillip Steenbergen, a vokalista, valamint slideridoo-n és ütőshangszereken játszó Daphyd Crow, és a dobos Rob van Barschot dolgozik együtt az Evans van der Haarten házaspárral.

S hogy min? Azon a rendkívül gazdag, árnyalt, számos nép, kultúra, etnikum és történelmi kor muzsikájából, mitológiájából és szívéből táplálkozó páratlan zenei világon, amely az Omniát fémjelzi. Középpontban természetesen a pogány hitvilág, a pogány életérzés, a pogány múlt és jelen áll; s mindez angol, német, holland, finn, latin, hindi, walesi és breton nyelven tolmácsolva. A zene üzenete a természet szeretete, a lelki és szellemi szabadság tiszteletben tartása, s a kapitalista agymosás elleni tudatos védekezés.

Az 'omnia' szó 'mindent' jelent latinul. Ez egyaránt magába foglalja az együttesre jellemző műfaji kötetlenséget és az általuk képviselt, az élet minden területére kiterjedő spirituális világnézetet. Zenéjük arra inspirál bennünket, hogy ismerjük fel a modern, nyugati életszemléletet és életmódot kibélelő hazugságokat, a felszínt uraló talmi látszat alatt megbújó ürességet, a belénk sulykolt értékrend és gondolkodásmód hamisságát. Hogy merjünk azok lenni, akik lenni szeretnénk; hogy merjünk úgy élni, ahogy élni szeretnénk; hogy képesek legyünk kitörni a globalizált (vallási-politikai-gazdasági) eszmék korlátai közül, s szabadon lélegezni.

 Albumok:

Sine Mission, 1998 (2000)

Sine Mission II (2002)

Omnia-Three (2003)

Crone of War (2004)

Live Religion (2005)

PaganFolk (2006)

Cybershaman (2007)

Alive! (2007)

History (2007)

PaganFolk At The Fairy Ball (2008)

Pagan Folk Lore (2008)
World of Omnia (2009)

Wolf Love (2010)

Musick and Poëtree (2011)

Több információért látogassatok el az együttes honlapjára, vagy myspace-oldalára..

(Luka. Tizennégy éven át az Omnia ikonszerű figurája - nem hagyhattam ki a fotóját :))

rackahaj

Oké, (ötödszörre is) eldöntöttem: rasztafrizurát csináltatok. 

Hogy miért? Nem, nem váltam a rasztafarianizmus követőjévé. A dread lock ma már nem csak Jah híveinek kultikus hajviselete. Nem, nem buggyantam meg. A raszta egy nőnek is jól állhat (de még mennyire!). S kifejezésre juttatná a lelkivilágom mélyén meglapuló szabadságvágyat, nonkonformizmust, a kockafejű, kosztümös-öltönyös felnőttlét elleni lázadást, az alternatív világnézetet, a hippiszoúlt :). Mindemellett, bevallom, gyakorlati érvek is szerepet játszottak: hogy őszinte legyek, besokalltam a fésülgetős - fényezgetős - csatolgatós - fonogatós problémakörtől. Ugyan nem mintha a rasztahajjal nem kéne bajlódni, de azért az mégis más :D.

Persze nem a közeljövőben fog megszületni a hajkorona:), mert előbb össze kéne kaparni a rávalót. Azt nem merem megkockáztatni, hogy magam készítsem el, mert bár a neten rengeteg részletes instrukciókat és minden tudnivalót felvonultató weblap található, nem bízok sem a kézügyességemben, sem abban, hogy megvan bennem a szükséges türelem és kitartás :). Persze a profi fodrász-szalonokat nagy ívben elkerülöm: az elérhető áron dolgozó maszek raszták felé tendálok.

Szóval egyelőre a tervezgetés-spórolgatás fázisában vagyok, aztán majd meglássuk. Addig is néhány kedvcsináló fotó a leendő 'sorstársakról' .):