Amint láthatjátok, tényleg sok mondandóm halmozódott fel az utóbbi napokban:). Még valamiről muszáj írnom: ez pedig az athamém.
Igen, igen, igen, és mégegyszer: igen, végre eljutott hozzám :). Az előzményekről annyit, hogy augusztus vége-szeptember eleje magasságában vásároltam a vaterán keresztül (lelkendeztem is róla egy sort itt a blogon, ha jól emlékszem). A bátyám vette át az eladótól, aztán szerencsétlen tőr megjárta a Magas-Tátrát, majd eljutott egy krakkói fizikuskonferenciára, s végül heteket rostokolt a tesóm albérletében. Minden jó, ha jó a vége: múlt csütörtökön édesanyám hazahozta.
Első látásra beleszerettem. Sokkal szebbnek, kecsesebbnek, formásabbnak tűnik, mint a fotók alapján hittem. Olyan, mintha egyenesen egy tündérmeséből csöppent volna ide. Mintha eleve varázstőrnek rendeltetett volna. Mondanám, hogy épp úgy fest, mint a legendabeli mágikus csodafegyverek, amelyeket bűbájjal kovácsoltak - ha nem tudnám, hogy alighanem szorgos ferdeszemű munkáskezek rakták össze egy futószalagon, tízezer társával együtt:). Persze számomra ezzel mit sem veszít az értékéből:).
Először úgy gondoltam, ismerkedek vele egy kicsit, mielőtt felszentelném, de nem bírtam sokáig. Másnap levendulaolajos vízzel lemostam, aztán kitettem a déli napra, hadd töltekezzen meg az égi úr tüzes, kiáradó energiájával. Alkonyatig kint hagytam, majd a sötétség beállta után egy rövid, de velős szertartás keretében felavattam. Sárkányvér illatú füstölőt, illetve a Mars befolyása alatt álló növénykeveréket tartalmazó olajat használtam hozzá. A ceremónia elején, mintegy bevezetésképp, elmélkedtem egy kicsit azon, hogy milyen változásokat hoz az athame a varázslataimba, miben áll a lényege, s mik a vele kapcsolatos elvárásaim, reményeim. Ezzel párhuzamban arra kértem az isteni párt, hogy ne csak a bűbájaimban, de az életemben is érvényesüljön mindaz, amit egy rituális tőr megtestesít, magában hordoz: a céltudatosság, az akarat, az eltökéltség és az összpontosítás. Aztán fennhangon közöltem a tőrrel, hogy mostantól sokkal több egyszerű dísztárgynál:) - egy boszorkány társa, szolgája, barátja, energiáinak és varázserejének hordozója, közvetítője lesz. Ha jól emlékszem, még azt is hozzátettem, hogy viselje ezen új tisztségét méltósággal és becsülettel :).
Azért érzem különösen nagy horderejűnek ezt az eseményt, mert az athame az első igazán személyre szabott eszközöm. Persze, mindannyiunk háziszentélye más és más, s az Árnyak Könyve is kimondottan egyedi - mégis, érzéseim szerint az athamé az az eszköz, amelyben a leginkább megnyilvánul használója karaktere. Amely a legtöbbet árul el rólam, a gazdájáról. Amely olyan, akár egy testrész, szervesen kapcsolódik hozzám. Kicsit mintha az egyéniségem egy részét, lelkem egy darabkáját is magába zárná.
Azóta is igyekszem minél több időt tölteni "vele" (menthetetlenül hajlamos vagyok megszemélyesíteni a tárgyakat, habár ez egy athame esetében talán még illendő is:)), és csak csodálom a szépségét. Vannak ugyan apróbb-nagyobb kivitelezési hibái, amik egy kevésbé elfogult szemlélőnek bizonyára feltűnnének, de bánja kánya. Az én szememben tökéletes, és ez a lényeg. Most már csak az van hátra, hogy kiderüljön, mennyire tudom használni. Végtére is a leves próbája az evés ... :)
Áldás!
Hulló Eső, még mindig okt. 26 :)
