más olvasatban

a bolond

Gondoltam, ha már van egy ropogósan friss tarot paklim, napról- napra megismerkedek a Nagy Arkánum egy-egy lapjával. Természetesen a Bolonddal kezdtem, és meg kell mondjam: szimpatikus egy fickó:). Elolvastam róla az Árnyak Könyvébe írt jegyzeteimet, aztán persze a pakli mellé kapott kiadvány mondjuk úgy, zanzásított ismertetőjét is. Végül merengtem egy sort a figurán, igyekezvén saját asszociációkat és szimbolikus jelentéstartalmakat kihámozni belőle - mindezek összefoglalóját olvashatjátok alább. Előre is elnézést kérek azoktól, akik már jól ismerik a tarot-t, hiszen nekik e bejegyzés kevés újdonsággal szolgálhat:). Továbbá, szeretnék hangsúlyozni egy-két apróságot: .úgymint, ad1, az általam közölt értelmezés meglehetősen eklektikus, nem igazodik kizárólagos alapon egyik neves szerző (Crowley, Waite, Papus, etc.) megközelítéséhez sem; inkább azok szintézisének mondanám, kiegészítve saját gondolatokkal. Másodszor, a tarot olvasata szubjektív dolog, így előfordulhat, hogy számomra egész mást sugall egy-egy lap, mint XY számára. Harmadszor, az értelmezésben helyet kap a Kabbala is, amelynek istenképe és világmodellje talán megfekszi egy kicsit politeista pogány gyomrunkat, de azért nem emészthetetlen:). S végül, tárgyi tudásom és tapasztalatlanságom folytán nem kizárt a tévedés lehetősége sem :), magyarán, ne vegyétek készpénznek az alábbiakat - valószínűleg jónéhány melléfogás van a gondolatmenetben :D. Egyébként építő kritikát és egyéb észrevételeket, hozzászólásokat, kiegészítéséket örömmel fogadok!

0 – A Bolond.

A Nagy Arkánumon belüli elhelyezkedését illetően több eltérő nézettel találkozhatunk, ám Crowley, Mathers,Waite és a Golden Dawn tanai az ütőkártyák élére állítják. A mai modern Joker elődje, s Jokerként is sokat megőrzött eredeti jelentéstartalmából, hiszen általában mentesül minden szabály alól, sok játékban bármely lap helyét elfoglalhatja, s többnyire igen magas (ha nem a legmagasabb) pontértékkel bír.

Ábrázolása: bohócruhát viselő, csörgősipkás férfi, vállán a batyujával, kezében pálcával, vándorbottal; gyakorta valamilyen kóbor állat követi, s épp ráugrik vagy beleharap. Sokszor sziklákon kel át vagy szakadék szélén áll, nem látja, hová lép.

Szó szerinti értelemben, vagy találóbban, a konkrét képszerű megjelenésből levezethető magyarázat szerint az ostobaság és vakság, a züllés útján gondtalanul haladó emberiség szimbóluma: látszi örömöket, szépségeket hajszol, nem törődve azzal, hova vezet az útja, s meggondolatlanságában végül a vesztébe rohan. Ruházatának tarkasága, cifrasága a földi hívságok, batyuja pedig a földhözragadt ösztönök, vágyak, célok kifejezője; a lábának ugró kutya a mardosó lelkiismeret szimbóluma, amelyről igyekszik tudomást sem venni.

Más megközelítésben – s bevallom, hozzám ez az értelmezés áll közelebb – a Bolond „őrülete” isteni eredetű, s azzal, hogy eltávolodott a realitásoktól, közelebb került a felsőbb hatalmakhoz, mint a többi földi halandó. Ő a kezdet és a vég, omega és alfa: egyszerre az ismeretlen felfedezésének bátran nekivágó, bizakodó és reményteli vándor, és az élet titkait kiismerő, tapasztalt bölcs. Azért nem fél a szakadékba gyalogolni, mert tudja: ha le is zuhan, vesztenivalója nincs, hisz még a haláltól sem kell tartania. Elképzelhetjük azonban azt is, hogy a mélység pereméről felemelkedik az égbe, végleg szakítva az anyagi világ törvényszerűségeivel és korlátaival. Ha megnézzük a marseille-i pakli ábráját, láthatjuk, hogy a figura könyöke és nyaka lehetetlen szögbe csavarodik ki. Nem hiszem, hogy a rajzoló ennek is többletértelmet szánt, de számomra ez az abszurd, az anatómia törvényeit felrúgó testtartás is a fizikai valóságon való felülemelkedést jelképezi; felfelé és előre tekintő arca pedig az optimizmus, magabiztosság és remény érzetéről árulkodik.

A Bolond gondtalan, a percnek él, nem számol a következményekkel. Batyujában azon kevés értéket hordozza, amelyeket megőrzésre méltónak ítélt. A ruháját megszaggató kóbor eb annak az erőnek a jelképe lehet, amely lefosztja a keresőről a külvilág számára fenntartott látszatot, hogy az alól előbukkanhasson igaz valója. A Bolondot nem érdekli, hogy rongyos öltözéke nevetség és gúny tárgyává teszi – nem csak a fizikai, hanem az eszmei normákon is felülemelkedik, valamilyen magasabb igazságot keresve. Számomra a szabadság érzete kapcsolódik hozzá – azé a szabadságé, amely nem csak testben, de lélekben és szellemben is szárnyakat ad és magasra emel. A Bolond előtt tátongó szakadék, s a hátteret alkotó kék ég (gondolok itt a marseille-i, illetve Rider-Waite paklira) a végtelenség, a mérhetetlen távolság, a feneketlen mélység érzetét kelti – egy olyan misztikus térét, amelyben a spirituálisan kiteljesedett személyiség szabadon szárnyalhat, s amelyben eggyéolvadhat az istenivel. Ha a Kabbala életfáján akarjuk elhelyezni, a Bolond a Kethert és Hokhmát összekötő ösvényen jelenik meg. Kether az Isteni Fény, a Teremtő Egy maga, Hokhmáh pedig az ő alkotóereje, akarata, kiáradó szelleme. A fán felfelé haladva a Bolond ösvényével tetőzik be az adeptus útja, hiszen itt emelkedik fel az isteni tökéletességhez; lefelé pedig a Bolond jelképezi a tiszta isteni szándékot, gondolatot, amely mozgásba hozza a Genezis őserőit. Nem véletlen, hogy hozzá kapcsolódnak a különféle pszichikai képességek: jóslás, gyógyítás, látnoki adottságok.

Az ösvényhez tartozó héber betű az aleph, amelynek eleme a levegő, s ezzel ismét visszautal a Bolond szabadságára, vad életerejére, zabolátlan, korlátok és szabályok nélküli szellemére. A levegő-lélegzet-lélek úton haladva akár a Szentlélek, Isteni Szellem képzetéig is eljuthatunk. Érdekes szókapcsolat a fool-follis (angol, fool – bolond, follis – szélkakas, szószátyár), amely szintén rokonságot sugall a két fogalom között.

R. Cavendish nem csak lelkiállapotokra, de életszakaszokra kivetítve is értelmezi a Nagy Arkánumot. E megközelítésben a Bolond a születendő gyermek reprezentánsa, aki gyanútlanul, ártatlanul, tisztán lép ki az új élet veszedelmei közé, s még fényesen ragyog benne az isteni szikra. Batyuja e kontextusban az előző életből származó emlékek, érzelmek, jellemvonások maradékát rejtheti.

Mitológiai párhuzamai közül Dionüszösz említése a legkézenfekvőbb, aki a féktelen mámor, az életkedv és eksztázis istene. Követői a társadalmi normák felrúgásával, s a józanság következetes tagadásával keresték a megvilágosodás útját:). De a Bolondot párhuzamba állíthatjuk Zeusszal és Jupiterrel, az ég és levegő uraival, avagy Hórusszal, a napsólyommal, aki maga az isteni fény, a magasban szárnyaló madár, a megújulás és ifjúság ura. Érdekes felvetés a Bolond és a ’green man’ kapcsolata: a két figura a megújulás, újjászületés, új kezdet fogalomkörében találkozik. Utóbbi magába foglalja a nemzőerő, szexuális potenciál képzetét is, s azon keresztül ismétcsak visszaköszön az isteni teremtőerő gondolata. (A Crowley-féle ábrán számomra különösen is hangsúlyos a szexuális jelentéstartalom, s egyben a Bolond felsőbbrendűsége, a világon való felülemelkedése.)

A jóslás során a Bolond sokféle értelmet kap. Lehet az ostobaság, különcség, őrültség, váratlan fordulat, váratlanul felbukkanó személyiség, nem kívánt hatás, kétely, könnyelműség, meggondolatlanság, gondolattalanság jelképe; de éppúgy a rácsodálkozás, nyíltság, kezdeményezőkészség, kalandvágy, új lehetőségek, kíváncsiság, ösztönösség, biztos megérzések, útra kelés, keresés, életöröm, játékosság, új kezdet szimbóluma. Ha fordított helyzetben jelenik meg, akkor eredeti értelme ellenkezőjét vagy annak szélsőséges, kisarkított formáját testesíti meg.

stílus és megjelenés

Tisztában vagyok vele, hogy a gyakori dizájnváltás nem javítja a blog reputációját. Igyekszem leszokni róla, csakhát valahogy sehogysem találom az igazi arculatot.

tyúkól és tarot

Ma végre-valahára bevásároltuk a tyúkólhoz szükséges építőanyagok nagy részét, úgymint 20 darab kétméteres akáckarót, és kb. 10 négyzetméternyi zsaludeszkát. Két forduló között még arra is akadt idő, hogy beugorjak az Alexandrába és megvegyem életem első tarotpakliját. Kellemes meglepetés ért a pénztárnál: arra számítottam, hogy az eladónő csudabogaraknak kijáró pillantással tekint majd rám, ehelyett azonban kedvesen a figyelmembe ajánlotta az Angyalvarázst, mondván, ott bizonyára útmutatást kaphatok a kártya használatához.

Naszóval, ez a nap sem volt hiábavaló.

Áldás!

angyalbőrben

Nyílt egy új ezoterikus ajándékbolt a városkánkban. Csak ma vettem észre, valósággal eltűnik a Spar és az Alexandra Könyvesbolt széles kirakata között. Az üzlet maga a rendkívül hangzatos, cukorka-rózsaszín és pilleszárnyas "Angyalvarázs" névre hallgat, s mint az ezek után már sejthető, a termékkínálat jelentős hányadát aranyozott gipszputtók teszik ki. Node nem akarom becsmérelni, a maga nemében úttörő a környéken. Volt ugyan több egzotikus (nem ezoterikus) shop a városközpontban, de előbb-utóbb mind befulladt - nagy bánatomra, mert már csak az indiai és afrika szobrocskák, maszkok, szélcsengők, ajándéktárgyak látványa no meg a bőséges füstölő,- és gyertyakínálat miatt is szívesen be-betértem. Ami az árumennyiséget illeti, az Angyalvarázs momentán a nyomukba sem ér, de remélem, ha beindul a biznisz, kicsit felfejlődik.

Egyébiránt tarot-paklit keresgélve akadtam rá, minekutána feltérképeztem a helyi könyvesboltok készleteit. Az Alexandrában rátaláltam a Marseille-i tarot-ra, meglepően olcsón, mindössze 2000 forintért. Nagy a kísértés, egyrészt az archaikus ábrázolásmód, másrészt az alacsony ár miatt. Az Angyalvarázsban a - mi sem természetesebb - angyalos paklin kívül egyiptomi és a szecessziós készlet kapható, rendelésre pedig beszerzik a Rider-Waite-t is, persze nem kevés pénzért. Nem vásároltam meg egyiket sem, de hogy ne jöjjek el üres kézzel, vettem két csomag füstölőt. Legalább azért már nem az OneEuroMarket-be kell járnom ezentúl :)

Áldás!

oh my gods!

oh my gods!!

Gondolom, sokatoknak nem kell bemutatnom az oldalt, amely apránként mindennapi szellemi betevőm magvát kezdi képezni. Csak ajánlani tudom, - én magam már hetekkel ezelőtt függővé váltam :).

Áldás!

ünnepi alkoholizálás

Vannak bizonyos momentumok, amik csalhatatlanul jelzik: vége a gyerekkornak. Bármilyen elszántan próbálom ignorálni őket, nem mindig sikerül. Az egyik ilyen apró ettitűd három évvel ezelőtt játszódott le, és meglehetősen érzékenyen érintett. Bevásároltam Mikulásra, és hatodikára virradóra telepakoltam az albérletet csokikkal és cukrokkal. Számomra mindig is meghatározó élmény volt, hogy a nevezetes nap reggelén varázslatos módon felhalmozódó édességek hada nézett velem farkasszemet a konyhaasztalról. A lakótársaimról azonban addigra lekopott az ártatlanság hímpora, és tökéletesen hidegen hagyta őket a mikulások és bonbonok serege. Végül hetekkel később beolvasztottuk mindet csokilikőrnek.

Ezen a Húsvéton újra meghallottam az idő ketyegését. A nyuszi egy üveg Dreher Bakkal lepett meg, a sógorom közvetítésében.

Habár mit is panaszkodok: lássuk be, végtére is a csokilikőr és a sör nem feltétlenül a két legrosszabb dolog, amibe a felnőtté válás rögös útján belébotolhatok :).

alapjáraton

olyan vagyok, mint a darált sz@r, két órát aludtam, hányingerem van, és csak egy hajszál választ el attól, hogy megátkozzam a PannonWork-öt, amiért még mindig nem fizették ki az ásatáson ledolgozott nap után járó bért!

thor pörölye

Végre, az év első zivatara! Az istenekre, el sem tudom mondani, mennyire hiányzott ez nekem. Mintha hosszú idő után most először élnék igazán. Újjászületek az esőben.

sámánének

Úgy döntöttem, összeszedem minden egómat és teszek rá, hogy a felvétel tele van szerkesztési hibákkal, hamis hangokkal és ilyen-olyan kéretlen zörejekkel. Íme.

trallala

igenn!!

mindössze 11 órába telt felvenni és elfogadható szinten megszerkeszteni a "sámánéneket".

az elfogadható szint alatt pedig azt kell érteni, hogy elfogadtam, ennél többre nem vagyok képes.

alszok rá egyet, ha azután sem áll ketté a fülem tőle, akkor feltöltöm a youtube-ra.

amúgy kimondhatatlanul utálom, mikor a maihoz hasonló gyönyörű, felhős-napos-szeles napokon tör rám a kornyikálhatnék, és ahelyett, hogy a szabadban örömködnék, reggeltől estig a laptop előtt görnyedek. tudom, tudom, csak magamnak köszönhetem.

grrrrr

húsvét

Amúgy meg, legyen bármennyire is eretnek dolog, én bizony boldog Húsvétot kívánok mindannyiótoknak. Elvégre, ha jól sejtem, valamennyiünk olyan környezetben, családban él, amely megtartja az ünnepet - minek maradnánk hát ki a jóból? :) Nem beszélve arról, hogy mennyi pogány gyökerű, tavaszköszöntő és termékenységvarázsló népszokás kötődik ehhez az alkalomhoz.

Egyszóval, kellemes sonka-és-csokinyuszi-falást, sok locsolót a lányoknak, satöbbi. És főleg, remélem, hogy nektek - velem ellentétben - nem kell macskahányás-takarítással nyitni a vasárnapot :S

Áldás!

Hulló Eső

szociális kommunikáció, avagy információcsere a boly és a kiküldött felderítők között

Némely férfiak csoportosan lődörögtek az áruházban, talán együtt nagyobb biztonságban érezték magukat. A legtöbb kis csapat egyik tagja a bevásárlókocsit tolta egy vágóhídra terelt birka lemondó arckifejezésével; míg egy másik a már említett "tízparancsolatot" hordozta, igyekezvén nagyon összeszedett és öntudatos képet vágni; s végül a harmadik egy telefont szorított a füléhez, amin általában a következő társalgást folytatta le, meglehetősen zaklatott hangnemben:

- Van kék meg zöld....

(...)

- Hát kicsi és nagy.

(...)

- Hogy márkenév? Öööö... Dr Ötker vaníliás cukor.

(!!!)

- Ja, hogy a sütőport keressük?

...

no comment.

antropológiai tanulmányok

Mi sem bizonyítja ékesszólóbban a nők felsőbbrendűségét, mint az a számtalan összezavarodott, tanácstalan és rémült pasas, akikkel tegnap a tescóban összefutottam. Valamennyien kétségbeesetten kapaszkodtak a feleségük által írt bevásárlólistába, mint fuldokló az utolsó szalmaszálba, és értetlenül ácsorogtak a polcok előtt, jobbára olyasmit keresgélve rajtuk, ami öt sorral odébb leledzett.

Hát hiába, no.

ősanya

még mindig földnapja

Michelle Mays nem tartozik a kedvenc pogány előadóim közé - annak ellenére, hogy nagyon kellemesnek találom bársonyos, mély fekvésű hangját - , csak néhány dalát hallgatom rendszeresen - ez az egyik. Emlékezzetek az ígéretre, amit tettünk.

Föld napja

minden jó, ha jó a vége

Elmentek.
Csak egy pár papucsot és négy szendvicset hagyva maguk után.
Valahogy üresnek tűnik most a ház.

mikroorgazmusok

Amikor tegnap a növényélettan professzorunk bejelentette, hogy a citokininek felfedezése rendkívül kalandos és pikáns, természetesen senki nem hitt neki. A teremben bóbiskoló cirka 110 ember nyugodtan szunyókált tovább, mindaddig, míg el nem hangzott az "állott heringsperma" kifejezés. 

Ugyan miféle botanikusnak jutna eszébe állott heringspermával öntözgetni a dohány-szövettenyészetét, ha nem egy svéd csodabogárnak, név szerint Folke K. Skoog-nak? Jobban meggondolva a skandináv származás enyhít valamelyest a helyzet súlyosságán. Odafent északon alighanem még a miatyánkot is "mindennapi heringünket" - tel imádkozzák. Lehet, hogy akkortájt kezdték szerkeszteni " A hering 1001 felhasználási módja, - avagy ha rövid a karod, told meg egy heringgel!" című enciklopédiát, és Skoog voltaképpen egy ehhez írandó szócikk kedvéért locsolta meg az ültetvényét heringmaggal. Sajnos tudományos körökben méltatlanul nagyobb visszhangot keltett holmi növekedésserkentő hormonok létének felfedezése, mint a kísérlet nyomán megszülető korszakalkotó " Heringbelsőségek az üvegházban" c. értekezés. Hiába, a démosz nem képes értékelni a szubtilis kifinomultságot.)  

lányok egymás közt

Tegnap az unokahúgaim rábeszéltek, hogy vessem alá magam az általuk megkomponált kozmetikai kezelés-sorozatnak. Megengedtem nekik, hogy "arcpakolást" készítsenek a fürdőszobában fellehető ilyen-olyan kenceficékből, jobbára testápolókból, kézkrémekből, tusfürdőkből. Sajnos kellő angoltudás hiányában a szőrtelenítő kenőcsből is jelentékeny mennyiséget kevertek bele. Mire ráébredtem, hogy honnan ismerős ez a jellegzetes, némiképp kenes illat, a lányok már mélyen belemerültek a munkába, az én arcomon pedig vastag rétegben állt a trutyi.

Szerencsére nem a szemöldökömmel együtt távozott.

etűdök kerékpárra

eljön a pont, ami után a csinos megjelenés és a biciklizés egymást kölcsönösen kizáró tényezőkké válnak

nagyon mókás látvány, ahogy a fülbevalóid hosszan úsznak utánad a levegőben, miközben ezerrel tekersz lefelé a dombon

(hazafelé még szétfolyik a sminked az izzadtságtól, miközben ezerrel tekersz felfelé a dombon)

oh my gods!

családban marad

imádom az unokahúgaimat. mikor tegnap este kiszálltunk az autóból, a nagyobbik felmutatott az égre és közölte:
- Telihold van, én pedig 6000 éves vagyok." - azzal bemasírozott a házba

mit mondhatnék erre? hoztak az istenek, hugi :)

húsvéti szünet

Takarítok.

Dél körül megérkeznek az unokahúgaim,- és az unokaöcsém kedves édesanyjukkal együtt, addig fel kell számolnom a szoba dekorációjának kevésbé keresztényi elemeit, valamint a pogány vonatkozású számítógépes tartalmakat. Már rejtetté varázsoltam az összes oltárfotót, blogbejegyzést, innen-onnan letöltött okkult anyagokat, igazából csak a böngészési előzmények törlése van hátra. Annál nagyobb fejtörést okoz, hogy találjak egy kellőképp félreeső, de azért nem túl tiszteletlen (és főleg, poros) zugot az athaménak meg az Árnyak Könyvének.

Nem mintha zavarna, ha esetleg meglegyintené őket a felismerés szele, miszerint a nagynéni felrúgta a családi hagyományt és más vallásúvá vedlett; de tiszteletben tartom a szüleik azon szándékát, hogy hithű katolikussá neveljék őket. Úgy vélem, bőven elég lesz elgondolkodniuk vallásról, erkölcsről meg egyebekről néhány év múlva, ha már kilábaltak a kamaszkorból. Őszintén szólva nagyon szívesen mesélnék nekik a pogányságról, a természetszeretetről, ősi, mágikus néphagyományainkról, s azoknak a világ legkülönbözőbb kultúráiban egyaránt fellelhető gyökereiről - ha majd kellően érettek lesznek ahhoz, hogy önálló fejjel gondolkodjanak minderről, ne a beléjük ivódott szülői normákon keresztül szemléljék a világot (no meg persze ha egyáltalán érdeklődést mutatnak a téma iránt:)).

Addig is felveszem a pókerarcom és átmenetileg a kispadra küldöm Hulló Esőt.

Áldás!

(d)evolució

annál, aki a szombat estét a tescóban shoppingolva tölti, már csak egy szánalmasabb teremtménye van a földnek: aki a szombat estét a tescóban dolgozva tölti

... a legkisebb is számít...

Alig hat óra múlva ismét a tescóban fogok gürizni. Nem panaszkodok, jól jön egy kis kereset, és hát huszonnégy éves fejjel az embernek igazán illik valamit dolgozni, mégha csak diákmunkásként is.

Naszóval, tesco. Szó mi szó, a személyzeti részleg tele van lelkesítő, emberbarát plakátocskákkal. Hónap dolgozója, év dolgozója, erősségeink és gyengeségeink, pályázatok, karrierépítési lehetőségek, biztonsági felhívások, munkavédelmi intelmek, zöld propagandaszöveg. Na igen, utóbbi már facsarja az orrom. A tesco ugyancsak igyekszik a környezetbarát multicég imázsában tetszelegni (ha egyáltalán létezhet olyan), szelekítv hulladékgyűjtés, mindenütt az energiatakarékosságot fontosságát hirdető matricák, etc. Kedvem lenne az egyik "Ne hagyd égve a villanyt feleslegesen!" felirat alá odafirkantani, hogy "Ne importálj pólókat Kambodzsából feleslegesen!"

Gondolom, nem kell részleteznem, hogy a tecsó addig környezetbarát, amíg abból anyagi haszna származik. A bebálázott műanyag,- és papírhulladékot pénzért passzolja le, a dolgozói energiatakarékosság pedig a vállalat villany,- és vízszámláját karcsúsítja. Pedig akkor használna a legtöbbet a szűkeb-tágabb környezetének, ha mindenestül eltakarodna.

A másik: úgy fest, már nem kell az Újvilágba hurcolkodni ahhoz, hogy megéljük az amerikai álmot. Ki emlékszik még, hogy Magyarországon élünk, amikor a tinilányoknak Hannah Montana-s és Justin Biber-es pizsamafelsőket meg napsapkákat árulunk, amikor a csecsemőket "I'm so cool, just like my dad" és "100% cute" feliratú rugdalózókba bujtatjuk, amikor "I love New York" matricás pólók függenek tömött sorokban a fogasokon, amikor a tesco rádió hullámhosszán bömbölő amerikai popszámok aláfestésével shoppingolhatunk? Amerika a politikai,- gazdasági, - és haderejét tekintve is hatalmas befolyással bír a világ többi részére, de a legrosszabb az a kulturális egyeduralom, amit a populáris médiában elért. Persze, én is, ahogy mindenki más, rengeteg amerikai filmet, sorozatot nézek, amerikai zenét hallgatok; ezzel együtt megdöbbentő, mennyire rátelepedett az emberek tudatára az újvilági életmód, életszínvonal, életstílus mint idealizált eszménykép. Ezzel lehet a leghatékonyabban becsalogatni a mélyen tisztelt fogyasztókat egy áruházba. Siralmas.

Feleslegesnek érzem tovább ragozni a témát, szerintem mindannyian találkozunk a fenti jelenségek számtalan megnyilatkozásával. Hogy mit tehetünk ellene? Váljunk az "Ismerd meg kis hazádat" :) mozgalom részeseivé. A hazai cult-art szférának is vannak kiemelkedő alakjai, vívmányai, akár filmekről, akár könyvekről, akár zenéről legyen szó. S ha már itt tartunk, hadd ajánljam figyelmetekbe a Kaukázus nevű együttes "Teszkó" c. számát :).

Áldás!

Hulló Eső, 2011-04-15

mitmiért

úgy tudtam, hogy nem kellene meginni három bögre zöldteát késő délután
bzzzzzzz, teljesen be vagyok pörögve

türüpp

how to make a zombie: take a piece of fish liver,...

"... Fölébredt volna valaki egy reggel és azt mondta, hej, micsoda ötlet, valakit ma zombivá fogok változtatni, mindössze valami ritka halmájra meg egy darab gyökérre van szükségem, az egész csak a megfelelő hozzávalók megtalálásának kérdése? "

(Terry Pratchett: A Kaszás)

szemfogadó alkonyfényben, by mr. pratchett

"... A többi varázsló ránézett.

A Dékán vállat vont. - Tudom is én - mondta - Hemoglobinok. Ezt írta a könyv. Az egésznek ahhoz van valami köze, hogy az embereknek vas van a vérében.

- Állati biztos vagyok benne, hogy az én véremben nincsenek vasgoblinok. - szögezte le a Rangidős Lovász.

- De legalább különbek a zombiknál. - fejtegette a Dékán. - Sokkal előkelőbb népek. A vámpírok nem csoszognak egyfolytában. "

-...-

mmm, nincs jobb, mint egy forró fürdő egy hűvös, csendes hétköznap délután...

-...-

... ideje vagyon a koplalásnak, és ideje vagyon a pudingfalásnak...
:)  

nyamm

whoooaaah...

.... és végre!

kiszabadultam a ronda kapitalista gépezet karmai közül, vagyishogy: egy hétre magam mögött hagytam a tescot.

igen, szégyen-gyalázat, az elmúlt napokat a nevezett nagyáruházban töltöttem, mint diákmunkás. tegnap addig tömködtem a fősorra a húsvéti nyuszikat, amíg hányingerem nem lett már a puszta látványtól is

nem akarom elrontani a vasárnapot a tecsó üzletpolitikájával kapcsolatos észrevételeimmel, úgyhogy majd holnap

addig is whoooaaaa 

:)

a vidéki élet szépségei

Némi lelkiismeretfurdalásom támadt az előző bejegyzés okán, végtére is nagyon személyes húrokat pengettem meg, ráadásul szó mi szó, olyan téma ez, amit nem szokás kitálalni a nagyvilágba. Ugyanakkor olyan jól esett kipöfögni magam! Ráadásul alig fejeztem be a blogolást, ismét kipattant egy nagyjelenet édesapám főszereplésével:), s ezek után úgy éreztem: üsse kavics, nem törlöm az iméntieket.

Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy én magam is számos jellemvonást és magatartásformát örököltem az ősöktől, tehát amikor őket kritizálom, saját magamnak is mércét állítok. Amit aztán rendre leverek - messze nem nőttem még túl egynémely rossz tulajdonságomon.

No, ennyit a családiaskodásról.

Tegnap lenyírtam a füvet a kertben, közben mély pironkodással beismerve, hogy immár visszavonhatatlanul besoroltam azon megelégedett kispolgárok közé, akik elvágólagos rendet tartanak a házuk táján és a füvet véletlenül sem engedik 3 cm-esnél nagyobbra nőni. Oké, esetemben mindez még csak szándék szintjén jelent meg, minthogy

ad.1, a fűnyíró nem elég alacsony a 3 cm betartásához

ad.2, a famíliánkban uralkodó kóros hanyagság kellőképp kordában tartja az én perverz késztetéseimet

Szóval, nincs még tüchtig rend, de azért fejlődünk :).

Fűnyírás közben konstatáltam, hogy ismét benépesül a szomszédságban álló újgazdag csodapalota, amit néhány éve egy helyi rendőr és a családja építtetett. Az elköltözésük körül valami kétségtelenül bűzlött; alighanem szétpattant a pár, - én csak azt sajnálom, hogy távozásukkal kedvenc kiskutyám, egy bűbájos, pinduri puli is kilépett az életemből. No, most azonban újabb csilivili városi terepjárók sorakoztak a házikó előtt, reménykedtem is, hátha egy kedves, helyes és egyedülálló fiatal pasas hurcolkodik be. Vagy egy kedves, helyes és egyedülálló srácot is magába foglaló család. Esetleg egy idős házaspár, kedves, helyes és egyedülálló unokával.

Ja, mondtam már, hogy ez itt Bridget Jones naplója? Hulló Eső házon kívül van.

Visszakanyarodva a szomszédsághoz: ha van is kedves, helyes és egyedülálló (hímnemű) tagja, egyelőre nem mutatkozott. Akárhonnan néztem, nagyon úgy festett, hogy idős, kövér és gazdag németek költözködnek befelé. Nem meglepő: felénk több a külföldi, mint a magyar, és nem csak nyaralóvendégként. Az utcánkban két dajcs, egy osztrák és egy svájci házaspár lakik. Ha magyarul köszönsz a szembejövőnek, van rá esély, hogy furcsán néz; ha "Guten Tag" - ozol, biztos, hogy széles vigyorral visszaköszön.

Igen, ez meg már a Jobbik rádió. Némi idegenellenességet vélünk észlelni? Netán túlhabzanak a nemzeti érzések?

Tény, hogy nem kedvelem a svábokat, me culpa, mea culpa, mea maxima culpa. Persze az egyes személyekkel nincs bajom. A nyelvet darabosnak és esetlennek találom, a mentalitást olykor kimondottan irritálónak; de azért alapvetően ki vagyok békülve germán testvéreinkkel. Csak ne érezném, hogy az országunk értük él! A környéken minden felirat dupla olyan nagy németül, mint magyarul. Furcsa tudathasadás: egyfelől élvezem azt az etnikai sokszínűséget, ami kicsiny falumat jellemzi (vannak ám még angolok, belgák, franciák, satöbbi), másfelől a műgólyákkal és kertitörpékkel feltunningolt, máskülönben példamutatóan rendbe tartott nádtetős parasztházikók láttán némi hányinger kerülget. Valahogy mintha kirakat lenne az életük, csupa csillogás, semmi valóságos -  olyanok ezek a jómódú német nyugdíjasok: elköltöznek egy balaton-felvidéki kis hegyközségbe, felújítják a vályogházakat, de mediterrán díszcserjékkel telepítik be a kertet, a borospince, a szekér, a hajdani pajta csak díszlet, s a tornácon sörözgetve élvezik a falusi romantikát. Mit szólnának a középkor daliás, rettenthetetlen bátorságú, vad germán harcosai, ha a nyugszékben szétterülő, rákvörösre égett, sört szopogató hájpacnikban felismernék távoli utódaikat?

Sajnálom, ha túl sok ellenszenv csendül ki a soraimból. Voltaképpen megértem őket, eljöttek ide a hangulat kedvéért, de hozták magukkal a nyugat-európai összkonformot. Ismeritek a "tourist bubble" kifejezést? Valahogy így vannak ezek a külföldiek, bentlakóként is kívülállók - habár ideköltöztek, továbbra is a megszokott életkörülményeik veszik körbe őket, s ugyanazt az életstílust folytatják, csak épp a Balaton panorámájával körítve. Végtére is nincs ezzel semmi baj. Miért érzem mégis úgy, hogy megerőszakolják a mostanra szétolvadó falusi múltat?

Befejezem.

Majd írok, ha már kiveszett belőlem ez a nagy lokálpatrionalizmus.

Addig is áldás kísérjen benneteket!

Bridget Jones

család

Hol is kezdjem.

Reggel, miután a harsogó madárdal kikergetett az ágyból, úgy döntöttem, ha már visszaaludni nem bírok, legalább csinálok valami hasznosat és irkálok pár sort a blogba, de valahogy nem találom a témát. Az utóbbi hetek nagyon egyszerűen teltek, - édesanyám és édesapám elutaztak rendet rakni a fehérvári nagyszülői házban, úgyhogy a magam ura voltam hétfőtől péntekig, és mit ne mondjak, piszkosul élveztem.

Oké, ez eddig úgy hangzott, mintha egy tizenhat éves kamaszlány írta volna. Ígérem, nem azzal fogom folytatni, hogy végre kipróbáltam a füvet, a haverokkal csapra vertük az ősök bortartalékait, közben az aranyhalak kipurcantak, mert elfelejtettem megetetni őket.

Nem; mindössze arról van szó, hogy kimondottan felszabadító érzés volt, hogy nem kell másokhoz alkalmazkodnom. Hogy nem vesz körül szünet nélkül egy elvárásokkal teli emberi közösség, hogy nem szemrehányások és számonkérések kereszttüzében mozgok (mert utóbbi kettőben a mi famíliánk igazi bajnok), hogy úgy osztom be a napomat, ahogy jólesik, s a terveimet nem keresztezik másokéi. Olyan hatékonyan és szervezetten végeztem el a napi feladataimat, hogy magamat is sikerült vele meglepnem; annyi apró célkitűzést teljesítettem, amennyit máskor hetek alatt sem. Elég borzasztó, de kénytelen voltam beismerni, hogy kimondottan jótékony hatással volt rám a család távolléte.
Hosszan ragozhatnám a családunkat átszövő emberi kapcsolatok buktatóinak sokaságát, sűrű konfliktusainkat és köztünk tátongó generációs szakadékokat, de 'az ősök tisztelete' címszóval inkább nem teszem. Legyen elég annyi: jó volt egy kicsit fellélegezni.

No, hát igazán vidámra sikeredett ez a bejegyzés. Felpezsdítő nyitány egy újabb gyönyörű naphoz. :)

Áldás kísérjen benneteket!

Hulló Eső, 2011-04-01

naphimnusz

Ó, Nap-Atyám,
Úgy vártam rád az éj után!
Te vagy, kit ünnepel a Föld
Az új nap hajnalán

Ó, Nap-Atyám,
Áraszd áldásodat rám,
Add, hogy megleljem az utam
Aranyfényed nyomán

Ó, Nap-Atyánk,
Bölcsességed ragyog le ránk,
Vezess szereteted melegével,
Tiszta égi láng!


Hangfelvétel: