Vannak bizonyos momentumok, amik csalhatatlanul jelzik: vége a gyerekkornak. Bármilyen elszántan próbálom ignorálni őket, nem mindig sikerül. Az egyik ilyen apró ettitűd három évvel ezelőtt játszódott le, és meglehetősen érzékenyen érintett. Bevásároltam Mikulásra, és hatodikára virradóra telepakoltam az albérletet csokikkal és cukrokkal. Számomra mindig is meghatározó élmény volt, hogy a nevezetes nap reggelén varázslatos módon felhalmozódó édességek hada nézett velem farkasszemet a konyhaasztalról. A lakótársaimról azonban addigra lekopott az ártatlanság hímpora, és tökéletesen hidegen hagyta őket a mikulások és bonbonok serege. Végül hetekkel később beolvasztottuk mindet csokilikőrnek.
Ezen a Húsvéton újra meghallottam az idő ketyegését. A nyuszi egy üveg Dreher Bakkal lepett meg, a sógorom közvetítésében.
Habár mit is panaszkodok: lássuk be, végtére is a csokilikőr és a sör nem feltétlenül a két legrosszabb dolog, amibe a felnőtté válás rögös útján belébotolhatok :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése