a bolond

Gondoltam, ha már van egy ropogósan friss tarot paklim, napról- napra megismerkedek a Nagy Arkánum egy-egy lapjával. Természetesen a Bolonddal kezdtem, és meg kell mondjam: szimpatikus egy fickó:). Elolvastam róla az Árnyak Könyvébe írt jegyzeteimet, aztán persze a pakli mellé kapott kiadvány mondjuk úgy, zanzásított ismertetőjét is. Végül merengtem egy sort a figurán, igyekezvén saját asszociációkat és szimbolikus jelentéstartalmakat kihámozni belőle - mindezek összefoglalóját olvashatjátok alább. Előre is elnézést kérek azoktól, akik már jól ismerik a tarot-t, hiszen nekik e bejegyzés kevés újdonsággal szolgálhat:). Továbbá, szeretnék hangsúlyozni egy-két apróságot: .úgymint, ad1, az általam közölt értelmezés meglehetősen eklektikus, nem igazodik kizárólagos alapon egyik neves szerző (Crowley, Waite, Papus, etc.) megközelítéséhez sem; inkább azok szintézisének mondanám, kiegészítve saját gondolatokkal. Másodszor, a tarot olvasata szubjektív dolog, így előfordulhat, hogy számomra egész mást sugall egy-egy lap, mint XY számára. Harmadszor, az értelmezésben helyet kap a Kabbala is, amelynek istenképe és világmodellje talán megfekszi egy kicsit politeista pogány gyomrunkat, de azért nem emészthetetlen:). S végül, tárgyi tudásom és tapasztalatlanságom folytán nem kizárt a tévedés lehetősége sem :), magyarán, ne vegyétek készpénznek az alábbiakat - valószínűleg jónéhány melléfogás van a gondolatmenetben :D. Egyébként építő kritikát és egyéb észrevételeket, hozzászólásokat, kiegészítéséket örömmel fogadok!

0 – A Bolond.

A Nagy Arkánumon belüli elhelyezkedését illetően több eltérő nézettel találkozhatunk, ám Crowley, Mathers,Waite és a Golden Dawn tanai az ütőkártyák élére állítják. A mai modern Joker elődje, s Jokerként is sokat megőrzött eredeti jelentéstartalmából, hiszen általában mentesül minden szabály alól, sok játékban bármely lap helyét elfoglalhatja, s többnyire igen magas (ha nem a legmagasabb) pontértékkel bír.

Ábrázolása: bohócruhát viselő, csörgősipkás férfi, vállán a batyujával, kezében pálcával, vándorbottal; gyakorta valamilyen kóbor állat követi, s épp ráugrik vagy beleharap. Sokszor sziklákon kel át vagy szakadék szélén áll, nem látja, hová lép.

Szó szerinti értelemben, vagy találóbban, a konkrét képszerű megjelenésből levezethető magyarázat szerint az ostobaság és vakság, a züllés útján gondtalanul haladó emberiség szimbóluma: látszi örömöket, szépségeket hajszol, nem törődve azzal, hova vezet az útja, s meggondolatlanságában végül a vesztébe rohan. Ruházatának tarkasága, cifrasága a földi hívságok, batyuja pedig a földhözragadt ösztönök, vágyak, célok kifejezője; a lábának ugró kutya a mardosó lelkiismeret szimbóluma, amelyről igyekszik tudomást sem venni.

Más megközelítésben – s bevallom, hozzám ez az értelmezés áll közelebb – a Bolond „őrülete” isteni eredetű, s azzal, hogy eltávolodott a realitásoktól, közelebb került a felsőbb hatalmakhoz, mint a többi földi halandó. Ő a kezdet és a vég, omega és alfa: egyszerre az ismeretlen felfedezésének bátran nekivágó, bizakodó és reményteli vándor, és az élet titkait kiismerő, tapasztalt bölcs. Azért nem fél a szakadékba gyalogolni, mert tudja: ha le is zuhan, vesztenivalója nincs, hisz még a haláltól sem kell tartania. Elképzelhetjük azonban azt is, hogy a mélység pereméről felemelkedik az égbe, végleg szakítva az anyagi világ törvényszerűségeivel és korlátaival. Ha megnézzük a marseille-i pakli ábráját, láthatjuk, hogy a figura könyöke és nyaka lehetetlen szögbe csavarodik ki. Nem hiszem, hogy a rajzoló ennek is többletértelmet szánt, de számomra ez az abszurd, az anatómia törvényeit felrúgó testtartás is a fizikai valóságon való felülemelkedést jelképezi; felfelé és előre tekintő arca pedig az optimizmus, magabiztosság és remény érzetéről árulkodik.

A Bolond gondtalan, a percnek él, nem számol a következményekkel. Batyujában azon kevés értéket hordozza, amelyeket megőrzésre méltónak ítélt. A ruháját megszaggató kóbor eb annak az erőnek a jelképe lehet, amely lefosztja a keresőről a külvilág számára fenntartott látszatot, hogy az alól előbukkanhasson igaz valója. A Bolondot nem érdekli, hogy rongyos öltözéke nevetség és gúny tárgyává teszi – nem csak a fizikai, hanem az eszmei normákon is felülemelkedik, valamilyen magasabb igazságot keresve. Számomra a szabadság érzete kapcsolódik hozzá – azé a szabadságé, amely nem csak testben, de lélekben és szellemben is szárnyakat ad és magasra emel. A Bolond előtt tátongó szakadék, s a hátteret alkotó kék ég (gondolok itt a marseille-i, illetve Rider-Waite paklira) a végtelenség, a mérhetetlen távolság, a feneketlen mélység érzetét kelti – egy olyan misztikus térét, amelyben a spirituálisan kiteljesedett személyiség szabadon szárnyalhat, s amelyben eggyéolvadhat az istenivel. Ha a Kabbala életfáján akarjuk elhelyezni, a Bolond a Kethert és Hokhmát összekötő ösvényen jelenik meg. Kether az Isteni Fény, a Teremtő Egy maga, Hokhmáh pedig az ő alkotóereje, akarata, kiáradó szelleme. A fán felfelé haladva a Bolond ösvényével tetőzik be az adeptus útja, hiszen itt emelkedik fel az isteni tökéletességhez; lefelé pedig a Bolond jelképezi a tiszta isteni szándékot, gondolatot, amely mozgásba hozza a Genezis őserőit. Nem véletlen, hogy hozzá kapcsolódnak a különféle pszichikai képességek: jóslás, gyógyítás, látnoki adottságok.

Az ösvényhez tartozó héber betű az aleph, amelynek eleme a levegő, s ezzel ismét visszautal a Bolond szabadságára, vad életerejére, zabolátlan, korlátok és szabályok nélküli szellemére. A levegő-lélegzet-lélek úton haladva akár a Szentlélek, Isteni Szellem képzetéig is eljuthatunk. Érdekes szókapcsolat a fool-follis (angol, fool – bolond, follis – szélkakas, szószátyár), amely szintén rokonságot sugall a két fogalom között.

R. Cavendish nem csak lelkiállapotokra, de életszakaszokra kivetítve is értelmezi a Nagy Arkánumot. E megközelítésben a Bolond a születendő gyermek reprezentánsa, aki gyanútlanul, ártatlanul, tisztán lép ki az új élet veszedelmei közé, s még fényesen ragyog benne az isteni szikra. Batyuja e kontextusban az előző életből származó emlékek, érzelmek, jellemvonások maradékát rejtheti.

Mitológiai párhuzamai közül Dionüszösz említése a legkézenfekvőbb, aki a féktelen mámor, az életkedv és eksztázis istene. Követői a társadalmi normák felrúgásával, s a józanság következetes tagadásával keresték a megvilágosodás útját:). De a Bolondot párhuzamba állíthatjuk Zeusszal és Jupiterrel, az ég és levegő uraival, avagy Hórusszal, a napsólyommal, aki maga az isteni fény, a magasban szárnyaló madár, a megújulás és ifjúság ura. Érdekes felvetés a Bolond és a ’green man’ kapcsolata: a két figura a megújulás, újjászületés, új kezdet fogalomkörében találkozik. Utóbbi magába foglalja a nemzőerő, szexuális potenciál képzetét is, s azon keresztül ismétcsak visszaköszön az isteni teremtőerő gondolata. (A Crowley-féle ábrán számomra különösen is hangsúlyos a szexuális jelentéstartalom, s egyben a Bolond felsőbbrendűsége, a világon való felülemelkedése.)

A jóslás során a Bolond sokféle értelmet kap. Lehet az ostobaság, különcség, őrültség, váratlan fordulat, váratlanul felbukkanó személyiség, nem kívánt hatás, kétely, könnyelműség, meggondolatlanság, gondolattalanság jelképe; de éppúgy a rácsodálkozás, nyíltság, kezdeményezőkészség, kalandvágy, új lehetőségek, kíváncsiság, ösztönösség, biztos megérzések, útra kelés, keresés, életöröm, játékosság, új kezdet szimbóluma. Ha fordított helyzetben jelenik meg, akkor eredeti értelme ellenkezőjét vagy annak szélsőséges, kisarkított formáját testesíti meg.