Tegnap az egész napot az erdőben töltöttem. Mmmm, de jó volt...
... annak ellenére, hogy megtámadott egy nagy rakás aljas szederinda, tetőtől talpig összecsípett a csalán, a szúnyogokról és kullancsokról nem is beszélve.
... annak ellenére, hogy tíz órát talpaltunk lényegében megállás nélkül
... annak ellenére, hogy mindvégig rémes zavarban voltam a kis kompánia többségét alkotó tudós koponyák társaságában
... annak ellenére, hogy a nap végére körülbelül ötévesnek éreztem magam, és kedvem lett volna kakaót követelve bömbölni.
No jó, voltaképpen egész kellemes tanulmányi kirándulás volt, a szakdolgozatomhoz szükséges kőzettani felvételezéseket végeztünk, végre használható információk egész seregének birtokába jutottam. És az erdő...! Meg a sziklák...! Tulajdonképpen a geológia csodálatos tudományág. Összekapcsol élőt és holtat, elevent és élettelent, múltat és jelent, szellemet és anyagot. Hiszen a föld alatt, amelyen járunk, olyan kőzetek húzódnak meg, amik rég elhalt élőlények csontjaiból, szerves és szervetlen anyagaiból képződtek. Természetesen ez nem minden kőzetfajtára igaz, de ugyebár a karbonátokra igen, tehát a Gerecse rengetegében barangolva nyugodtan elmerenghetünk; a napsütötte mészkőtömbökben a sok száz millió évvel ezelőtti múlt és a jelenkor összeér, élet és halál közti fátyol elvékonyodik. A felszínükre kipreparálódott őskövületek, kőbelek, lenyomatok, vázdarabkák hajdani élőlények emlékét őrzik, akik életüket adván ismét eggyé váltak a Földdel, hogy talpazatul szolgáljanak kései utódaik számára. Semmi sem tükrözi jobban ezt a titokzatos, végenincs körforgást, mint mikor látom, hogy Gonzales, az én kamikaze achátcsigám jura-kori rokonainak maradványaiból felépülő kődarabokat majszol, hogy az azokból kinyert kalciummal saját (nagyon csinos) házát erősítse.Jó darabig pusztán a paleontológiai vonatkozásaiért tudtam értékelni a földtant, később már az is lenyűgözött, hogy milyen messzemenő ősföldrajzi, klimatikus és paleo-ökológiai következtetéseket lehet levonni akár csak egyetlen öklömnyi szikla alapján. A tegnapi nap folyamán egészen más, mondhatni filozófiai aspektusból gyönyörködtetett el. Mi lehet fantasztikusabb, mint - a szó szoros értelmében -l érintkezni a múlttal? Mint - a szó szoros értelmében - megérinteni a földtörténet különböző korszakait? Oké, lehet, hogy elfogult vagyok, tény, hogyha az űrturizmus példájára létezne időturizmus is, én biztosan befizetnék egy mezozoikum - menetre. Jobb híján az is elbűvöl, ha eleven valójukban nem is, de holt formában testközelből megszemlélhetem a hajdankor élőlényeit. Na szóval, jó kis túra volt. Hazafelé menet a kocsi ablakából szemléltem a tájat: nyugaton az erdőborította, kékeszöld, elmosódó hegyhátak felett vérnarancs színben lángolt a búcsúzó Nap; keleten az üvegkék horizonton már ott függeszkedett az ezüstfehér Hold, fürödve fenséges párja alkonyi fényében. Mintha az Isten és az Istennő váltott volna tüzes, mégis gyengéd csókot, mielőtt Éjszakába fordul az idő...
Áldás reátok!Hulló Eső, 2010-08-23
... annak ellenére, hogy megtámadott egy nagy rakás aljas szederinda, tetőtől talpig összecsípett a csalán, a szúnyogokról és kullancsokról nem is beszélve.
... annak ellenére, hogy tíz órát talpaltunk lényegében megállás nélkül
... annak ellenére, hogy mindvégig rémes zavarban voltam a kis kompánia többségét alkotó tudós koponyák társaságában
... annak ellenére, hogy a nap végére körülbelül ötévesnek éreztem magam, és kedvem lett volna kakaót követelve bömbölni.
No jó, voltaképpen egész kellemes tanulmányi kirándulás volt, a szakdolgozatomhoz szükséges kőzettani felvételezéseket végeztünk, végre használható információk egész seregének birtokába jutottam. És az erdő...! Meg a sziklák...! Tulajdonképpen a geológia csodálatos tudományág. Összekapcsol élőt és holtat, elevent és élettelent, múltat és jelent, szellemet és anyagot. Hiszen a föld alatt, amelyen járunk, olyan kőzetek húzódnak meg, amik rég elhalt élőlények csontjaiból, szerves és szervetlen anyagaiból képződtek. Természetesen ez nem minden kőzetfajtára igaz, de ugyebár a karbonátokra igen, tehát a Gerecse rengetegében barangolva nyugodtan elmerenghetünk; a napsütötte mészkőtömbökben a sok száz millió évvel ezelőtti múlt és a jelenkor összeér, élet és halál közti fátyol elvékonyodik. A felszínükre kipreparálódott őskövületek, kőbelek, lenyomatok, vázdarabkák hajdani élőlények emlékét őrzik, akik életüket adván ismét eggyé váltak a Földdel, hogy talpazatul szolgáljanak kései utódaik számára. Semmi sem tükrözi jobban ezt a titokzatos, végenincs körforgást, mint mikor látom, hogy Gonzales, az én kamikaze achátcsigám jura-kori rokonainak maradványaiból felépülő kődarabokat majszol, hogy az azokból kinyert kalciummal saját (nagyon csinos) házát erősítse.Jó darabig pusztán a paleontológiai vonatkozásaiért tudtam értékelni a földtant, később már az is lenyűgözött, hogy milyen messzemenő ősföldrajzi, klimatikus és paleo-ökológiai következtetéseket lehet levonni akár csak egyetlen öklömnyi szikla alapján. A tegnapi nap folyamán egészen más, mondhatni filozófiai aspektusból gyönyörködtetett el. Mi lehet fantasztikusabb, mint - a szó szoros értelmében -l érintkezni a múlttal? Mint - a szó szoros értelmében - megérinteni a földtörténet különböző korszakait? Oké, lehet, hogy elfogult vagyok, tény, hogyha az űrturizmus példájára létezne időturizmus is, én biztosan befizetnék egy mezozoikum - menetre. Jobb híján az is elbűvöl, ha eleven valójukban nem is, de holt formában testközelből megszemlélhetem a hajdankor élőlényeit. Na szóval, jó kis túra volt. Hazafelé menet a kocsi ablakából szemléltem a tájat: nyugaton az erdőborította, kékeszöld, elmosódó hegyhátak felett vérnarancs színben lángolt a búcsúzó Nap; keleten az üvegkék horizonton már ott függeszkedett az ezüstfehér Hold, fürödve fenséges párja alkonyi fényében. Mintha az Isten és az Istennő váltott volna tüzes, mégis gyengéd csókot, mielőtt Éjszakába fordul az idő...
Áldás reátok!Hulló Eső, 2010-08-23
Tetszik.
VálaszTörlésEsetleg egy-egy oldalra lehetne több bejegyzést is tenni, hogy ne kölljön annyit lapozgatni /nem muszaj.
Idv
Köszönöm!
VálaszTörlésÉpp tegnapelőtt állítottam át a megjelenítést, hogy csak 1 bejegyzés legyen látható, de talán valóban macerás így az olvasás:)