Nos, Szent György napja jött, látott, és továbbállt, nem törődve vele, hogy holmi kétségbeesett kis boszorkány a gyógyhatású gombák tengerében fuldokolva nem tudott időben hírt adni róla. Sebaj: jobb későn, mint soha. Legalább a jövő évi ápr. 24.-éről nem csúszok le :).
 |
| Szent György |
Szent György napján a kereszténység a sárkányölő lovagról emlékezik meg. A hős (i.sz. 275/281-303) előkelő palesztinai család sarjaként látta meg a napvilágot (apja, Gerontius kappadókiai katonatiszt, anyja, Polychronia palesztíniai nemesi család leánya volt, mindketten keresztények), és felnövekedvén kiváló kardforgató vált belőle. Diocletianus császár alatt a római légióban szolgált, ám mikor a császár - Galerius befolyására - üldözni kezdte a keresztényeket, lemondott addigra kivívott tribunusi pozíciójáról. A császár megdöbbenéssel vegyes felháborodással fogadta, hogy legkiválóbb tisztjei egyike is a krisztusi hit követője, és különböző felajánlásokkal igyekezett őt rábírni, hogy vallását megtagadva áldozzon a római isteneknek. Minekutána Georgius következetesen ellenszegült, Diocletianus végül kínpadra vonatta, majd sokáig húzódó tortúra után Nicodemia városfala előtt, 303. ápr. 23. - án lefejeztette. Testét a palesztíniai Lyddában temették el, ahol a helyi keresztény közösség mártírnak kijáró tisztelettel tekintett rá.
A sárkánnyal való küzdelmének legendája - keresztény interpretációban - a krisztusi hitnek az elnyomó Római Birodalom, a pogányság és a Sátán ellen vívott győzedelmes csatáját szimbolizálja. A történetben azonban ráismerhetünk számos ókori mitológiai párhuzamra, például Perszeusz és Androméda sztorijából. A história kétségtelenül hasonló: a sárkánykígyó fészke megakadályozza 'Silene' lakóit abban, hogy megközelítsék a város víznyerőhelyének számító forrást, ezért birkákat, majd szüzeket ajánlanak fel a szörnynek, hogy eképp tereljék el a figyelmét. Mikor azonban a hercegnőre kerül sor, közbelép a rettenthetetlen Georgius, és a kereszt jelével meghátrálásra készteti, majd megláncolja a sárkányt.
 |
| kihajtás a modern Hortobágyon |
A néphagyományban Szent György napjához tavaszköszöntő, tavaszkezdő szokások kötődnek (hasonlóan május elsejéhez). Magyar kultúrterületen ekkor hajtották ki az állatokat a legelőre. Tették ezt mindenféle mágikus termékenységvarázsló praktika közepette: láncon, fejszén, ekevason, tojáson, a gazdaaszony kötényén stb. hajtották keresztül a marhákat. A terelésre használt vesszőt nagy becsben tartották, később mágikus célzattal alkalmazták (Hidegkúton pl. vajköpülő szárát faragták ki belőle). Medvesalján a gazdák vadrózsa-gallyakat fektettek keresztbe az istállóajtóba, s azon keresztül engedték ki az állatokat; majd e csipkeágakkal csapkodva terelték ki őket a legelőre. Mindezen praktikák elsősorban is a boszorkányoktól hivatottak megvédeni a jószágot, mert - a hagyomány szerint - azok ekkor kerülgették leginkább az istállót. A rontás ellenszere volt a füstölés is, például karácsonyi morzsával. Az alábbiakban a Magyar Néprajzból idézek: "A Hortobágy vidékén a gulyások, csikósok,
juhászok füstölték meg a jószágot, mert úgy vélték, hogy akkor nem
bitangol el, és elháríthatják róla a rontást. Az Ipoly menti palócok az
istálló védelmére zöld gallyat tűztek az ajtajára, fokhagymafüzért
helyeztek rá, és füstöltek.
 |
| tejbemérés |
Hagyományosan Szent György napjához kapcsolódó jellegzetes pásztorszokás Kalotaszegen az ún. tejbemérés.
Ilyenkor állapítják meg, hogy a gazdák a nyár folyamán lemért
tejmennyiségnek megfelelően milyen sorrendben, mennyi tejet kapnak. A
tejbeméréshez termékenységre utaló vagy serkentő mozzanatok
kapcsolódnak, például a lányok, a juhászok és a juhok vízzel való
leöntése. [...] Evés-ivás, táncmulatság
zárta a napot.
Szent György napját a magyar néphit rontásra,
varázslásra alkalmas időpontnak tartotta. Jellegzetes megnyilvánulása
ennek a hitnek a harmatszedés –
különféle mágikus célzattal. Harmatot szedtek a tejhaszon érdekében.
Zagyvarékason vászonabroszt vagy a kötényüket húzgálták a harmatban,
miközben mondogatták: „Mind szedem…”, vagy „Vaját viszem, tejét nem,
vaját viszem, tejét nem”. Közben egy marék füvet is szedtek. Ezt a tehén
elé tették. A harmatos ruhadarabot pedig a tejesfazékba facsarták ki,
hogy sok vaj legyen (Pócs 1964: 156). A Mura-vidéken harmatszedés közben
ezt mondogatták: „Viszek is hagyok is”, vagyis nem viszik el az egész
hasznot, hagynak másnak is (Penavin 1988: 87). A harmatszedéssel tehát
nemcsak a tejhaszon elvitelét vélték, hanem a termőföldét is. Az
Ormánságból való leírás szerint: „Akinek gyenge vetése van, az Szent
György napján éjfélkor menjen ki a mezőre egy lepedővel és ahol szép
vetést talál, azon húzza végig maga után a lepedőt, rá a saját vetésére,
hogy a harmatot rávigye, akkor szép lesz a gabonája” (Zentai T. 1983:
154). Az e nap hajnalán lepedővel szedett harmatból a kenyértésztába
cseppentettek, hogy szebbre süljön a kenyér. E sokfelé ismert hiedelem
mellett van olyan század eleji leírás Borsod megyéből, mely szerint a
harmattal pogácsát készítettek, amit megszárítva, megsózva adtak a
tehénnek, hogy jól tejeljen.
 |
| harmatszedő asszony |
Szent György éjszakáján különösen féltek a
boszorkányok rontásától. Az Ormánságban úgy tartották, hogy akinek a
kapufélfáját ezen az éjszakán a boszorkányok megfaragták, annak ezzel
elvitték a tejhasznát. Közismert hiedelem, hogy a boszorkányok különböző
tárgyakból (pl. kútágas, lepedő, kötény, kocsirúd) tejet tudnak fejni. A
boszorkányok rontása ellen védekeztek a már említett zöld ágakkal,
füstöléssel, fokhagymával, a tejesköcsögök gyógyfüvekkel (pl. úrnapi
füvek) való kimosásával.
Szent György napját a néphit alkalmasnak tartotta
a földbe rejtett kincs keresésére, melyről úgy hitték, hogy minden
hetedik évben Szent György-napkor lángot vet. A kincskereséssel
kapcsolatban a következő berettyóújfalusi élményelbeszélést idézzük:
„A Leszkai kocsissal is kimentek Szentgyörgy
iccakáján oda, ahol lángot láttak. Csak úgy bömböltek a bikák. Három
bömbölés hallatszott. Arra tartotta balkézzel a kefét az egyik, amerről a
bömbölést hallotta (látni nem lehetett, csak hallani) a másik addig
kiásta a pinzt. Ott ment el egy hosszúszakállú ősz, öreg ember s azt
mondta: jól tették, hogy kiásták, nem kell tovább őrizze… s eltünt.
Isten födgyinek hijják aszt a hejet: kincses hej a” (Sándor M. 1976:
206).
Az egész magyar nyelvterületen elterjedt hiedelem
él a Szent György-nap előtt fogott gyíkkal és kígyóval kapcsolatosan.
Nagykőrösön a Szent György-nap előtt fogott gyíkot a torokgyík
megelőzésére tartották alkalmasnak. A gyík torkánál háromszor
végighúzták gyűrűsujjukat, majd megkenték a saját torkukat háromszor.
Medvesalji falvakban azt hiszik, hogy amelyik kézzel megfogták a gyíkot,
azzal gyógyítani lehet. A jászdózsaiak szerint a Szent György-nap előtt
fogott kígyóval tudást lehet szerezni. A moldvai magyarok úgy hiszik,
hogy aki Szent György előtt kígyót üt meg, annak nagy lesz az ereje, de
ha a kígyó elmegy, akkor elviszi az illető erejét.
Ugyancsak a magyar nyelvterületen általánosan
elterjedt hiedelem él a Szent György-nap előtti mennydörgéssel
kapcsolatosan. Turán azt tartották, hogy ha Szent György-nap {7-147.}
előtt megdördül az ég, bő áldás lesz. Ahonnan hallatszik, abból az
irányból várható egész esztendőben az eső. Jászdózsán a mennydörgés,
akárcsak az aznapi eső, bő termést jelent.
Időjárásjósló hiedelmek is kapcsolódnak a Szent
György napja körüli időszakhoz. Úgy vélik például a bukovinai magyarok,
az Ipoly menti falvak lakói is, hogy ha e nap előtt megszólalnak a
békák, az korai tavaszt és nyarat jósol. A Szent György-nap előtt
megszólaló béka a medvesalji falvakban esőtlen nyarat jelez. A békát
gyógyításra is használták ezen a vidéken. Kiszárított békával és
ráolvasással szemölcsöt gyógyítottak.
A Gyimes-völgyi magyarok szerint, aki Szent György-nap előtt megfürdik a szabadban, az egész évben nem lesz rühes.
Az ágynemű szellőztetését tiltották ezen a napon
különböző okokra hivatkozva, például a Gyimes-völgyi magyarok szerint
sok égzengés lenne, a berettyóújfalusiak a jószág pusztulásától féltek.
Szent György napját általában a kukorica, bab,
uborka vetésére tartották alkalmas időpontnak. Jó előjelnek tartották a
termésre, ha a varjú nem látszott ki a búzából [...]."
 |
| pásztorok mulatozása |
A hazai szokások egy része egy ókori római pásztorünnep, a Palilia (avagy Parilia) emlékét őrzi. E jeles napon (ápr. 21), mely egybeesett Róma alapításának dátumával, a pásztorok a nyájak szaporaságáért és egészségéért felelős Pales isten(nő)nek hódoltak. A hajnal első fényeinél a kitakarították a juhok szálláshelyét, majd babérből, szalmából, olíva-ágakból és kénből rakott tűzzel rituálisan is megtisztították azt. A lángok közt pattogó gallyak hangja gyümölcsöző esztendőt jósolt. A pásztorok - a birkákat maguk után húzva - átugrottak a tűzön, majd áldozatul kölest, süteményt és tejet ajánlottak fel Pales-nek. Ezt követően megnedvesítették a kezüket harmattal, és arccal keletnek fordulva négyszer fohászkodtak hozzá, kérvén, hogy oltalmazza meg őket és a juhaikat betegségtől, rontástól, s minden hibás cselekedeteik, akaratlan vétkük következményeitől.Végül tej és forralt bor keverékéből álló italt fogyasztottak, s a ceremónia zárásaképp háromszor átugrottak a máglya felett.
Az ünnep városi formája a Veszta-szüzek által bemutatott, a város megtisztulását, gyarapodását, és sikeres jövőjét biztosítani szándékozott égőáldozat köré összpontosult, amelyben egy ( a Fordicidia alkalmából Tellusnak feláldozott vemhes tehén méhéből eltávolított és rituálisan elégetett) meg-nem született borjú hamvait, valamint (vélhetőleg) az Októberi Ló (az előző év október 15.-ei fogathajtóversenyt nyerő fogat jobb kéz felőli lova) vérét égő szalmához keverték.
Nem tudom, ki merre és mit (vagy kit) kerülgetett Szent György napján, én bizony legfeljebb csak a tyúkólat :), de gyíkot láttam, békát, mennydörgést hallottam, s harmatot is szedtem - a cipőmmel :). Mindazonáltal a boszorkányoknak még egy fontos feladata akad e nap: méghozzá a Gellért-hegyi gyülekezés. A folklórból - ahogy azt 'a boszorkány és a szőlőhegy' c. bejegyzésben említettem - kitűnik a Gellért-hegy kultikus szerepe, s az ottani, Szent György-napi boszorkányszombat - mondhatom, egyszerre rettegett és vágyott - képe. A hiedelmek szerint jó kartársaink hajnalhasadtáig mulatoztak a borospincék mélyén és a szőlőtőkék között, s a bátor halandó megleshette őket. Biztos vagyok benne, hogy a szíve mélyén közéjük kívánkozott... ;)
Áldás!
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése