mabon oltár

nap-éj egyenlőség

Mikor az első szeptemberi bejegyzést írtam, elhatároztam, hogy ezúttal nem fogok megcsúszni az ünnepi aktualitásokkal. Szépen elterveztem, ahogy napról napra közzéteszek néhány, a közelgő Mabonnal kapcsolatos infót, és fenemód elégedett voltam magammal.

Nos, ember tervez, az istenek pedig csak kuncognak a markukba. Nemhogy postolni, még ünnepelni sem volt alkalmam időben. Végül úgy döntöttem, jobb, ha a szövegelés helyett a hangulatfestésre helyezem a hangsúlyt. (Utólag is) áldott napéjegyenlőséget!

ne ráncigáld az alvó sárkány bajuszát

Először azt a címet akartam adni a bejegyzésnek: 'mindennapi csodák'. Merthogy ilyesféleképp éltem meg Uzonka válaszlevelét a nagy konfesszióra. Lelkiismeretfurdalásom támadt, amiért korábban szemellenzős, konzervatív, rigorózus kereszténynek könyveltem el őt - a pogánykodásomra adott reakciója megdöbbentően toleráns, nyitott és kulturált szemléletmódot tükrözött. Nemcsakhogy nem botránkozott meg, de érdeklődött, kérdezett.

No, ezen nekibuzdulva belemelegedtem, és - gondosan megfogalmazott, felhasználóbarát csomagolásba ágyazott szavakkal - meséltem neki spirituális útkeresésem főbb állomásairól, az újpogány mentalitás alapköveiről, a wiccáról. Féltem, hogy ez már megfekszi a gyomrát, hiszen - többek között személyes tapasztalatok révén - tisztában vagyok vele, hogy az európai, keresztény, polgári (értelmiségi) kultúrában az újpogányság számos szokatlan elemével idegenül, sőt, olykor kimondottan nevetségesen hat. A nyugati műveltség tudományelvű, racionális táptalaján (és esetenként konzervatív keresztény vallásosságán) szocializálódott átlagember számára - tisztelet a kivételnek - sok tekintetben nehezen emészthető a természethívő mentalitás és minden, ami vele jár. 

Mindezek miatt néhány szabadkozó frázissal élve előrebocsátottam: tudom, hogy hirtelenjében elég sok mindent zúdítottam rá, s megértem, ha netán némi berzenkedésre készteti az infódömping. Reméltem, hogy nem néz élből hülyének, amiért létjogosultságot előlegezek meg a feltételezésnek, miszerint az angyalokon kívül más mitikus lények is létezhetnek, vagy épp hiszek a mágia valós voltában és működésében. Igyekeztem hangsúlyozni, hogy nem vagyok eszement diliházi szökevény, és mindezt a szükségesnek vélt körítéssel cifráztam.

A válaszlevelében Uzonka nem hazudtolta meg önmagát: a mail soraiba immár némi epét is csöpögtetett. De - rendkívül kellemes meglepetésként - továbbra sem a vallási hozzáállásomat kritizálta. Nem; amiatt emelt szót érezhető megbántottsággal, hogy megfeledkeztem róla, hogy öt-hat évnyi egyetemi tanulmányai, teológiai végzettsége és hittantanári gyakorlata révén többet tud a hitrendszerek kialakulásáról, fejlődéséről, s a kereszténység történelméről, múltjáról, mint egy 'laikus', - ergo számára nem ismeretlen tény, hogy Róma más vallások elemeiből építette a várát, vagy hogy a mágia az emberiség fejlődésében, kultúrájában kulcsszerepet játszott, ésatöbbi.. Megfogalmazásából érezhetően kicsendült a vallást 'pusztán' napi gyakorlatként művelő, de azt mélységében nem tanulmányozó krisztus-hívők iránti szolid lenézés. Nyilvánvalóan - ismétcsak - úgy érezte, nem méltányolom eléggé az iskolázottságát és műveltségét, s megalázó módon egy kalap alá veszem az utca keresztényével.

Azon túl, hogy ez az énközpontúság és alig burkolt önteltség meglehetősen visszatetsző, újfent elkeseredtem egy picit: annyira nehéz így társalogni valakivel! Az Uzonkával való kommunikáció - apró-cseprő és komolyabb ügyekben egyaránt - olyan, mintha milliónyi hímes tojáson kéne átevickélnem, hogy elérjem a célom. Nem számít, ha lábujjhegyen járok, sőt, ha leadok tíz kilót csak ezért, előbb vagy utóbb egy sereg gonosz kis tikmony fogja magát, és hangos recsegés-ropogással összetörik. 

Ha felületesen vagy túl őszintén, spontán módon fogalmazok, ugyanúgy kihámoz belőle valamit, amibe beleköthet, mintha - a pontosság kedvéért, elkerülendő a félreértelmezést - körültekintő óvatossággal válogatom meg a szavaim.

Már az első levele után úgy éreztem, jobb lesz nem belemenni a témába túlságosan, hanem megmaradni ezen a jóindulatúan távolságtartó, intellektuálisan toleráns, "te járd a te utad, én is járom az enyém' szinten. Mert még a legnagyobb tisztelettel és a legelfogadóbb jóindulattal megkezdett, vallási különbségeket boncolgató társalgás is magában rejti a személyessé fajulás veszélyét (és nem csak Uzonka részéről - én is hajlamos vagyok belelovallni magam a témába). Errefel ki gondolta volna, hogy minden igyekezetem ellenére egy stilisztikai banánhéjon fogok elcsúszni.

Persze korántsem vészes a helyzet. Végtére is le tudom nyelni, ha valaki azt vágja a fejemhez, hogy úgy prédikálok, mint jóatyánk. Összességében az élmény továbbra is pozitív. Uzonka reakciójától tartottam a legjobban, és lám, úgy tűnik, élve megjártam a sárkány barlangját.

De azért nem fogom kipróbálni, vajon hogyan tűri, ha még táncra is perdülök az orra előtt.

:)

Áldás!

Eső

könyvtári kitekintő

olvasmány-ajánló néprajzos-mágikus-mitikus témában :)

- Falvay, K: Boldogasszony - A női szerep a magyar hitvilág tükrében (Tertia Kiadó, 2001)

- Fraser, J: Az aranyág (Osiris, 1998)

- Gregory, A.: Istenek és harcosok - Ír mítoszok és legendák (General Press Kiadó, 2006)

- Grimm, J.és W: Német mondák (Kalligram, 2009)

- Halász, P: A moldvai csángó magyarok hiedelmei (General Press Kiadó, 2005)

- Hoppál, M (szerk.): A Tejút fiai - Tanulmányok a finnugor népek hitvilágáról (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980)

- Hoppál, M. (szerk): Sámánok és kultúrák (Gondolat Könyvkiadó, 2006)
- Hoppál, M - Szepes, E (szerk.): A szerelem kertjében - erotikus jelképek a művészetben és a folklórban ( Európai Folklór Intézet - Osiris, 2001)
- Oláh, A: "Új Hold, új király'": A magyar népi orvoslás életrajza (Gondolat Könyvkiadó, 1986)

- Voigt, V: A magyar folklór (Osiris Kiadó, 2009)

bombariadó

Meglehet, ostobaság volt, de egy, a szüleink nagyszülői teljesítményét méltató, hosszúra nyúló levélváltás záróakkordjaként megírtam Uzonkának, hogy letértem az anyaszentegyház által kitaposott ösvényről. (Ha valaki netán nem érti, hogy lyukadt ki a gyerekvigyázásokkal kapcsolatos vita az én templomba járási szokásaimnál, tájékoztatásul közlöm: szerencsésnek mondhatom magam, amiért Uzonka csak hitbéli gyarlóságaimra és pasiszerzési fogyatékosságaimra tett finom, szarkasztikus célzást. Máskülönben elő szokott kerülni a diplomáim száma, a tény, hogy nincs nyelvvizsgám, munkám, csemetém, összességében olyan fenemód tökéletes életem, mint neki. Ezúttal olcsón megúsztam).

Kíváncsian várom a reakcióját. A korábbi online csörteváltásokhoz képest nagyon kulturált hangvételű, már-már testvériesen békés mederben folyt az emailezés; ki tudja, még az is lehet, hogy kellően érett, felnőtt és elfogadó hozzáállást tanúsít majd.

Bocsánat, hogy már megint a családi gondokkal huzakodom elő, de talán nem vagyok egyedül a problémával, miszerint: hogyan tudassam vérkeresztény famíliámmal, hogy pogány lettem? Öt nagy testvérből négyen már átestek a tűzkeresztségen (a sógoraim ugyanakkor aligha), a két legjobb barátom és a szüleim detto; csak Uzonka és Kende volt hátra (nem véletlenül hagytam őket a végére: egyrészt mélységes vallási elhivatottságuk okán, másrészt tény, hogy közel laknak, és egy esetleges bizalomvesztés kínossá teheti a napi találkozásokat). Mégis, a várható vulkánkitörés ellenére hatalmas megkönnyebbülés öntött el, amikor a 'küldés' gombra klikkeltem. Igaz, az unokahugik, unokaöcsik előtt továbbra is titkolózni fogok, de legalább a család felnőtt tagjait tekintve nem kell többé hazugságban élnem. 

Áldás!

Eső

az idő bűvöletében (XVIII) : ősz

Hmmm, az ősz... nem véletlenül tartják ezt az évszakot a boszorkányok évadának. Csordultig van mágiával, varázslatos rejtelmekkel. Valami megfoghatatlan, bánatos szépség, keserédes melankólia szövi át. A természet hanyatlásában is gyönyörű; királyi pompa kíséri a napfény és meleg korszakának búcsúzását. Fiatalabb koromban a tavaszt tartottam kedvencemnek, mert tele van élettel; Földanya gyermekiben a megújulás láza zsong, s a levegőben a természet őserői, vad energiái örvénylenek. Később vált nagy szerelmemmé az ősz, amely a nyár perzselő heve után szelídebb, hűvösebb, csendesebb napokat hoz. Ugyanúgy a változás, átalakulás ideje, mint a kikeleti kavalkád: épp csak most fokozatosan visszahúzódik, elcsitul, átmeneti passzivitásba süllyed az élővilág. (No persze nem kell rögtön a november szúrós zimankóira és dermedt némaságára asszociálni - hiszen e hónapokban is rengeteg dinamikus és izgalmas folyamat zajlik le.) Ám miközben Nap-atya fénye elhalványul, s Földanya álomra hajtja a fejét, szerelmük gyümölcsei beérnek, és kettejük közös áldásai bőséggel ajándékozzák meg a világot.

S hogy milyen páratlanul gyönyörű ilyenkor a táj! A megszínesedő lombok ünnepi köntösbe öltöztetik a fákat. A levegőben szálló ökörnyálon megcsúszik a napfény, s úgy csillámlik végig rajta, mintha mesebeli tündérhaj volna. Az ég kéksége elmélyül, a végtelenbe nyúlik. A pókhálókon ülő harmatcseppek leheletfinom pamutfonálra fűzött ezüstgyöngyök füzéreként szikráznak. Hajnalban tejfehér pára nyeli el a Napot, amelynek elmázolódott, vérnarancs korongja lassan emelkedik a horizont fölé. A reggeli köd végighömpölyög az erdő kékesszürke, néma tömbje fölött, rátelepszik a vidékre, míg a világosság fénydárdái szét nem kergetik. A gyümölcsök kövér pocakja kigömbölyödik, a szőlőtőkék meghajolnak édes terhük alatt. A vadonban beérik a som, a kökény, a mogyoró, a vadcseresznye, vadkörte, vadalma, a dió, a bükk,-és tölgymakk, a bodza, a galagonya - mind értékes táplálék.  A cserszömörce izzó-vörösen lángol. Az alkony barna félhomályában szarvasbőgés visszhangzik a völgyben. Gombaillat szövi át a hallgatag törzsek alatt guggoló árnyékos csendet. Dundi mohapárnák zöldellnek a nyirkos aljzaton, néma élvezettel adózva a párás hűvösségnek.

Később megérkezik a zúzmara, hogy jégkristályok apró szilánkjaival ékszerezze fel a csontvázzá soványodott fákat, bokrokat. A veteményekben már csak a tökök gyarapodnak, lusta elégedettséggel nyúlva el a kihűlt föld barázdái között. A csupasz szántás szenderegve várja, hogy újra élettel teljen meg. Az őszi vetésű gabonák hamvas-zöld selyempázsitja, a repce fodros tőlevélrózsája, az összepöndörödött fű, a nyári árokpart dérszakállt növeszt. Az eső kitartóan szemetel, apró, szúrós cseppekkel öntözve a mozdulatlan földet. Időnként viharos szélroham söpör végig a vidéken; előbb aranysárga levelek járják révült körtáncukat a karján, később ónos vízpermet, s még később kásás hódara érkezik vele.

Az ősz a betakarítás időszaka, képletesen szólva is. A múltba tekintve számot vetünk az eltelt időszak munkáival és azok eredményeivel; learatjuk erőfeszítéseink gyümölcseit, és előkészületeket teszünk a jövőre. Az Istennő a 'Banya' életszakaszba lépett (brrr, de rosszul hangzik ez a mondat). A 'banya' szó a magyar köznyelvben meglehetősen pejoratív felhanggal bír, - ámde nem véletlenül alkalmazzuk, hiszen az év (szigorúan véve Mabonnal vagy Samhainnal kezdődő) sötét fele során a Nagy Anya mostohább arcával találkozunk. A föld a beérő terményekkel kiadja magából életereje javát, és rideg passzivitásba süpped. Az időjárás zordra fordul; Démétér gyászolja Perszephonét, Ceres Koré után zokog, Skóciában felébred Cailleach; Napatya fénye meggyengül, távolivá és erőtlenné válik. S mégis: az Istennő méhe már magában rejti az új élet pislákoló reménységét, hogy a zord napok múltával ismét kiviruljon.
Azt se feledjük, hogy a hajlott kor nem csak zsémbes, rideg, morgolódó vénséget jelent, hanem élettapasztalataiból bölcsességet merítő, tiszteletet parancsoló idős asszonyt. Úgy gondolom, az Istennő talán ezen aspektusában válik csak igazán a rejtett tudás, a legmélyebb igazság kútfőjévé. Míg fiatal Szűzként a megtermékenyítésre váró természet ős szellemét, nyers életerejét, Anyaként pedig a teremtő és gondoskodó szülőt reprezentálja, addig Banyaként - a halál felé ballagva - egyre közelebb kerül a misztikumhoz. Az öregséghez az elmúlás, a halál képe társul kérlelhetetlenül - s velük együtt testközelbe kerülnek a titokzatos túlpart, a transzcendencia rejtelmei. Ahogy a gyakorlati, fizikai valóság mind kevesebb szerephez jut, úgy nyer egyre nagyobb teret mindaz, ami rajta felül (avagy kívül) áll. Ily módon ez az időszak - az év sötét fele, amelyben (képletesen szólva) az értelem fénye elhalványul, hogy helyére az intuíció homályos sejtéseibe burkolózott ősi titkok lépjenek - kiváló a mágia mélységeinek fürkészésére.
Áááh, megrekedtek bennem a szavak. Nem tudom megfelelően kifejezni a gondolataimat. Félek, hogy a kívülálló szemével olvasva félreérthető és kifogásolható a fenti eszmefuttatás, ezért itt be is fejezem :) - térjünk át a gyakorlatiasabb ismeretekre.
Az őszhöz a következő megfelelések kapcsolódnak:

Színek: barna, arany, olajzöld (vagy olívzöld), gesztenye, narancs, sárgásbarna, borvörös
Ékkövek: zafír
Jelképek: üst, szőlőlé, bor
Füstölő: pacsuli és kopál
Elem: Víz
Holdfázis: fogyó Hold
Csillagjegyek: Mérleg, Skorpió, Nyilas
Növények: medveszőlő, krizantémum, borszőlő, vetiver, tölgyfazuzmó, sárguló levelek, fehér nyár, és minden egyéb növény, ami ez időszakban nyílik, érik (például mindenféle gyümölcs - alma, körte, barack, kökény, húsos som, boróka stb - , aztán ezidőtájt nyíló virágok - pl. őszi kikerics).
Állatok: mezei nyúl, kígyó, hiúz, mókus, tigris és minden egyéb állat, ami ilyenkor aktív (ld. szarvas, vaddisznó).
Istennők: Ambika, Anieros, Annapurna, Aphrodite, Aphrodite Camaetho, Athéné, Baba Yaga, Ba'u, Brigid,  Cailleach, Campestres, Carpo, Ceres, A Banya, Démétér, Diana, Diké, Erce, Feronia, Gesthinanna, Habondia, Hekaté, Héra, Latiaran, Mama Allpa, Marzana, Modron, Morgay, Pachamama, Pomona, Rugio Boba, Saradevvi, Sif, Tailtiu, Tatsuta-Hime, Vacuna, Xi Wang Mu, Zisa
Istenek: Adad, Baal, Bacchus, Chang Fei, Dionüszösz, Dionüszösz Ignigema, D. Pyrigenes, A Szarvas Úr, Khirhkib, Phanes, Ruevit, Svantovit, Tammuz, Torquaret
Tevékenységek: az ősz kiváló a vízmágiára, a belső munkára, az üsttel kapcsolatos varázslatokra, a jövendölésre (kristálygömb-olvasásra), és mindenhez, ami a bőséggel, aratással, összegyűjtéssel, vadászattal, kéjjel, pénzzel, foglalkoztatással, halállal, bánattal, átalakulással, érettséggel, új tulajdonnal kapcsolatos.

Forrás: Holland, Eileen: The Spellcaster's References (Weiser Books, 2009)

őszelő

úgy vártam már a hidegfrontot, mint a gyerekek a mikulást. meg is jött, ajándékul hozott egy takaros kis megfázást, és mellé gyerekkorom egyik kedvenc dalának emlékét: 

Az őszt az teszi olyan széppé, hogy olyan szomorú

esmeralda és a tizenkét apostol

Tudom, talán kicsit furcsán hat, hogy ennyit írok mostanság keresztény felhanggal, de nem tehetek róla: Fülessel és Etyepetyével nem lehet úgy beszélgetni, hogy ne kerülne szóba a vallás. Mindegy, hogy mi a kiinduló téma, a végén a kereszténységnél kötünk ki. Mindenesetre ennek révén tudomást szereztem arról, hogy édesapám pap nagybátyja, aki a ferences szerzet feloszlatása után falusi plébánosként élte le életét, magányát azzal próbálta enyhíteni, hogy mélyenszántó diskurzusokat folytatott a lábasjószágokkal, például Esmeraldával (s-sel ejtve), a két és fél mázsás anyakocával. S hogy az égiek se érezzék sértve magukat, a katolikus áhítat jegyében a tizenkét apostol után nevezte el az időről időre születő kismalacokat (gondolom, ha a létszám nem érte el a kerek egy tucatot, kihagyta Júdást meg Tamást). Hát nem aranyos történet? :)

Áldás!

Eső

trobar de morte - calling the rain

a borz

Addig is, míg mélázok az álmon, ismerkedjünk meg egy kicsit közelebbről a borzzal (jelen esetben a hazánkban is honos fajra gondolok)!

Rendszertani besorolás: az európai borz (Meles meles) a ragadozók (Carnivora) rendjén belül a menyétfélék (Mustelidae) családjába és a Melinae alcsaládba tartozik. 

Elterjedés, élőhely: Skandinávia fagyos tájait leszámítva egész Európában, valamint Ázsia DK-i vidékein megtalálható (a nemzetség egyéb fajai Távol-Keleten is honosak). Jellemzően erdőségekben, dús vegetációjú biotópokban üt tanyát, de élelemkeresés céljából kultúrterületeken is felbukkanhat. Bokrokkal, erdősávokkal tarkított mezőgazdasági parcellákban is megtelepszik. 

Megjelenése: nagy testű; hossza 80-90 cm, ebből 15-20 cm a farok; a nagyobb hímek súlya a 20 kg-ot is elérheti (különösen ősszel, mikor a téli ínségre készülődve alaposan meghíznak). Szőrzete a hátán ezüstszürke, oldalán sárgásbarna, hasán koromfekete. Fehér pofáján két fekete csík húzódik az orrától a szemén át egészen a füléig. 

Életmódja: mindenevő, magvakat, gyümölcsöket, gombákat, gyökereket, gerinctelen és - apróbb termetű - gerinces állatokat egyaránt fogyaszt. Éjszaka aktív, nappal elvétve látható. Hagyományosan magányos állatnak tartották, ám a későbbi kutatások szerint a kiterjedt üregrendszereken olykor akár egy tucat tagot számláló klán osztozik (megfigyelések szerint a klánok kialakulása a hidegebb égövben jellemző; dél felé, melegebb vidékekre haladva - így hazánkban is - létszámuk csökken, s a párban, illetve magányosan élő állatok lesznek jellemzőek). A 'társas' üregrendszer több (meglehetősen nagy) kamrából és az azokat összekötő folyosókból épül fel, s számos (vész)kijárattal rendelkezik. Az egymást követő generációk huzamos időn keresztül használják, bővítik, növelik; egy angliai borzlabirintus vizsgálatakor kiderült, hogy annak folyosói összesen 879 méter hosszúak, s  50 kamrával, valamint 178 bejárattal rendelkezik. Az üregeket a borzok lombokkal, mohával bélelik, és nagy gondot fordítanak a tisztán tartásukra. 

A csapatot rokon egyedek, javarészben nőstények alkotják (a fiatal hímek általában elvándorolnak és saját családot keresnek); területük 50-150 ha, amelynek határait ürülékkel, vizelettel, továbbá szagmintákkal jelölik és harciasan védik. A klán feje a domináns hím és nőstény; gyakorlatilag csak utóbbiak szaporodnak, mert ugyan a hím több nősténnyel is párzik, azoknak utódait a rangsor élén álló anya elpusztítja.
A magányosan élő borz nőstények a párzási időszakban több hímmel is párosodhatnak. Az ivarzási periódus tél végétől a nyár végéig (februártól októberig; csúcspontja augusztusra esik) eltart, ám a tényleges megtermékenyülés késhet, az embiró fejlődése szünetelhet, a beágyazódás eltolódhat akár hónapokat is; így a párzástól számítva általában 11-12 hónap telik el az utódok születéséig. 

A rendszerint február-március táján születő kölykök száma általában 2-6, hosszuk 15-20 cm, gyér szőrzettel és vakon jönnek a világra, szemüket három hetes korban nyitják ki. A 8. héttől már szilárd táplálékot is fogyasztanak, és szülői felügyelettel el-elhagyják az üreget, de még néhány hétig szopnak. Öt hónapos korukra lesznek többé-kevésbé önellátók. Őszig maradnak a szülők - vagy magányos borz esetén az anya - felügyelete alatt, s csak a következő tavasszal, egy, - másfél éves korukra válnak ivaréretté. Ritkán az anyával töltik a telet, a meglevő üregrendszert kibővítve egy saját hálókamrával; gyakoribb, hogy önálló lakhelyet keresnek vagy ásnak maguknak. A csapatban élő borzok esetében a nőstény utódok maradnak, a hímek általában elszakadnak a nagycsaládtól. 

A telet téli álomba szunnyadva töltik, habár időnként fel-felébrednek, sőt, enyhébb éjszakákon el is hagyhatják az üreget vízivás vagy táplálék-keresés céljából. Maximális életkoruk 15-16 év; a fiatalon befogott példányok szelidíthetők, az idősek viszont agresszívek és harciasak.
Borz és ember: a borzot régen előszeretettel vadászták húsáért, illetve gereznájáért, amely festőecset, borotvaecset alapanyagául szolgált. Kisütött testzsírjából cipőpaszta, csizmakenőcs készült. Mivel odúját olykor rókákkal (ritkábban nyulakkal) osztja meg, Angliában a már betiltott hagyományos rókavadászat előtt betemették a célterületen található borzlyukak bejáratát, nehogy menekülési lehetőséget biztosítsanak a rókáknak (később aztán újra szabaddá tették őket, vagy a borzokra bízták a melót).
Hazánkban a borz nem védett, vadászható, és minthogy a veszettség potenciális terjesztője, illetve jelentékeny gazdasági károkozó lehet (elsősorban mezőgazdasági terményeket, szőlőt fogyaszt, illetve szabadtartásos baromfitelepeken a tojásokat megdézsmálhatja), állományának szintentartása a vadgazdálkodás fontos feladata. A kilőtt állat koponyája (illetve péniszcsontja és szemfoga) számít trófeának. A fajra nézve azonban nem a vadászat, hanem az autóforgalom jelenti a legnagyobb veszélyt: megdöbbentően magas számban hullanak el az utakon, köszönhetően a figyelmetlen vezetőknek. Egyébiránt - hazánkban - természetes ragadozójuk nincs (másutt a farkas és a hiúz jelent fenyegetést a számukra); s kutya legyen a talpán, amelyik ki mer kezdeni egy borzzal. 

A borzhoz fűződő hiedelmek, hagyományok és mágikus megfelelések: a kelta mitológiában mint alakmás (állattá változott ember) jelenik meg (Eochaid fia Conall három gyermekét borzzá változtatta Grian istennő, mert azok megtámadták Knockgraney hegyén álló erődjét. Cormac Mac Airt, Tara Nagykirálya gyermekkorában elejtett néhány borzot, és hazavitte őket vacsorának, ám nevelőapja, Tadg undorodott a húsuktól, s később kiderült, hogy borzzá változott unokatestvérei kerültek [volna] terítékre). Malájföldön a varázslók familiárisa, küldött állata gyakran borz (vagy bagoly). Totemállatként az önfejűség, a céltudatosság, az akaraterő és az eltökéltség jelképe (részletesebben ld. előző bejegyzés). Steven D. Farmer így ír:

- ha a borz felbukkan [az álmaidban, látomásaidban]: légy kitartó és ragaszkodj a terveid teljesítéséhez, nem számít, milyen áron. Légy kész megvédeni azt, amiben hiszel, az elveidet, az elképzeléseidet; és felemelt fejjel fogadj minden velük kapcsolatos kihívást, kritikát. Ideje abbahagyni a taktikázást, a hezitálást, a késlekedést, és megtenni, amit kell. Nem jó, ha másokra támaszkodsz, másoktól (mások véleményétől) teszed függővé magad, aztán neheztelsz rájuk, ha a dolgok nem jönnek ki jól; bízz benne, hogy megvan benned az önállósághoz szükséges erő. A benned feszülő nyugtalanságot (agressziót, dühöt) alakítsd termékeny, gyümölcsöző energiává ahelyett, hogy mások ellen fordítanád. 

- hívd a borzot segítségül, ha: hosszú távú célod van, de úgy érzed, feladni készülsz; ha elnyomva, bántalmazva érzed magad, és ki akarsz állni magadért; ha bizonytalannak érzed magad, hogy előrelépj, haladj bizonyos ügyben; ha olyan helyzetbe (pozícióba) jutottál, amelyben fokozott felelősség hárul rád, és támogatásra van szükséged ehhez az új szituációhoz; ha pszichés gyógyulásra vágysz, de nem bogyók vagy dilidoki igénybevételével. 

- ha a borz a totemed: a céljaid elérése érdekében nagyon eltökélt és makacs tudsz lenni. Ugyan nem vagy kifejezetten konfliktuskereső alkat, ha sarokba szorítanak, kész vagy harcolni. Hatásos és erős gyógyító vagy, gyakran szokatlan módon orvosolod a hozzád fordulók problémáit. Önbizalomhiányod és félénkséged leplezésére hajlamos vagy olykor mogorva álarcot ölteni, mogorván viselkedni. Jó mesélő vagy, számos remek történetet tudsz előadni.

Ted Andrews azzal egészíti ki a feniteket, hogy a borz kiváló gyógyító tudása annak köszönhető, hogy - elsőrangú ásóként - ismeri a föld felszíne alatt rejlő dolgokat, képletesen szólva a felszín alatt meghúzódó kincsek, tudás, hatalom birtokosa. Munkamódszere lehet szokatlan, ámde hatásos, egészen a probléma gyökeréig hatoló.

Ha a borz feltűnik az életünkben, ideje önvizsgálatot folytatni. Ássunk mélyre önmagunkban, a múltunkban. Keressük meg ismét a szoros kapcsolatot a földdel és az élővilággal. Jelezheti azt, hogy ideje feleleveníteni mindazt, ami érdekelt, kíváncsivá tett és lenyűgözött. Ideje fejleszteni az önkifejezési képességünket, az önbizalmunkat; ideje, hogy kezdetét vegye egy új történet rólunk és az életünkről.

Források:

kék hold, borzálom

Tegnap elutaztam és beiratkoztam a Pécsi Tudományegyetemre. Gyakorlatilag egy fillér nélkül, diákhitelből szándékoztam megkezdeni a tanulmányaimat, és már épp megbarátkoztam a gondolattal, hogy adós leszek állambácsinak 130,- esetleg 260e forinttal, mikor tudatosodott bennem, hogy a költségtérítés összegén túl egyéb kiadások várhatók: utazás, szállás, étkezés, jegyzetek, stb. Így aztán fontolóra vettem a szabad felhasználású hitel legalacsonyabb összegű (65e ft/szemeszter) verziójának igénybevételét is, - de ha arra gondolok, hogy félévenként 200e forint adósságom gyűlhet össze (természetesen csak azokban a félévekben, amelyekben felhasználnám a hitelt) - nos, csomóba ugrik a gyomrom.  

A rosszullét határán emésztettem magam: merjek-e bevállalni ilyen léptékű pénzügyi manővert? Ha bízni tudnék a kormány ígéreteiben, az államgazdaság stabilitásában, a biztos jövőben... de félek, a jelenlegi társadalmi és pénzügyi rendszer nem marad tartós. S ha mégis, akkor is beüthet a hitelfeltételek kedvezőtlen módosítását előíró kormányrendelet. 

Nyilvánvalóan okosabb volna halasztással indítani, és az így nyert egy évet némi egzisztenciateremtésre, pénz-spórolásra, a lehetőségeim feltérképezésére használni. De egy év alatt annyi minden történhet! Mi van, ha jövőre - elég jelentkező hiányában - el sem indul a szak? Mi van, ha addigra egészen más fordulatot vesz az életem, és ez az álom is a múltba olvad? Egy rég várt lehetőség most itt van az orrom előtt, én meg habozok megragadni. Ugyanakkor azzal is kénytelen vagyok számolni, hogy talán csak a bírvágy vagy az önfejűség beszél belőlem: meglehet, azért ragaszkodok ilyen makacsul a tanulmányok megkezdéséhez, mert jó érzéssel (és némi büszkeséggel) töltene el a tudat, hogy néprajzos vagyok. Vagy mert továbbra is az iskolarendszerben mozoghatnék, jól ismert és megszokott környezetben, ami újabb néhány évre távlatokat, célt és kereteket adna az életemnek. Néha attól tartok, a rám jellemző önpusztító nemtörődömség munkálkodik a döntéseim mögött, ami a pillanatnyi kényelmet előbbre helyezi a hosszútávú céloknál. Olyan vagyok, mint az egyszeri tücsök, aki nyáron hegedül, és úgy tesz, mintha a tél sosem jönne el. Vagy ahogy édesapám mondaná, már hosszú ideje tovább nyújtózkodom, mint a takaróm ér. 

Egyszóval őrlődöm. Még megtehetem, hogy passziváltatom a félévet, visszamondom vagy szüneteltetem a diákhitelt, és elhalasztom az iskolakezdést (habár e gondolattól majd megszakad a szívem - már megküldték az első félév kurzuslistáját, olyan tárgyakkal, mint 'Rítus és vallás, mentalitás', 'Vallás, mentalitás, vallásos folklór Európában, új vallási mozgalmak', 'Magyar és összehasonlító folklorisztika', 'Kulturális antropológia', 'Vallásantropológia'... és még sorolhatnám.). Végül - talán illetlenül későn - úgy döntöttem, az égiek segítségét kérem.

A 'Kék Hold' kifejezés csalóka, mert nem az égitest színére utal: azt a jelenséget takarja, mikor egy naptári hónapon belül kétszer van Holdtölte - ahogy ez idén augusztusban is történt (legközelebb egyébként 2015-ben várható). 

Ugyan nem ünnepeltem nagy körítéssel, lefekvés előtt kikönyököltem az ablakba. Az égen vágtázó esőfelhők piszkosszürke masszájából sápadtan derengő fényfoltként rajzolódott ki Holdanya arca. Azzal a fohásszal fordultam hozzá, hogy adjon valami jelet, bocsásson rám jósálmot, ami segíthet döntést hozni. 

Mindezek után borzalmasan aludtam,- a szél-rángatta erkélyajtó nyikorgása, a hűvös hajnali levegő, a macska szöszmötölése újra és újra felébresztett. Reggelre összesen két álomkép maradt meg az emlékezetemben. Az egyikben a kutyánk, Árnyék a kertben kapirgáló tyúkokra vadászott - ezt valószínűleg az a jogos aggodalom generálta, amit akkor érzek, ha magára kell hagynom az ebet a pipékkel, a múltban ugyanis történt egy-két szégyenletes epizód. A másik álomban találtam az udvaron három kisállatot. Messziről ugyan fészekből hullott madárfiókáknak gondoltam őket - leginkább a havasi csókára hajaztak, de ez talán kevésbé lényeges - ám ahogy közelebbről megszemléltem (kézbe vettem) hármójukat, kiderült, hogy borzkölykök. Az egyikük arányos testű,-és fejű volt, szép, fejlett; a másiknak az előzőhöz hasonló méretű feje, de aránytalanul kicsi, mondhatnám, sorvadt teste volt; a harmadik fiatalabbnak tűnt, irinyó-pirinyó volt, fázósan kucorodott össze és látszott rajta, hogy az éhenhalás szélén áll. Igyekeztem is befelé velük a meleg házba, közben a kicsi táplálását tervezgettem --- és filmszakadás.

Noha elsőre nem tanúsítottam különösebb jelentőséget ennek a futó és felületesnek vélt víziónak, azért utánanéztem, mit jelenthet - és nem kellett csalódnom.

Egyszerű álomképként értelmezve a borz hideg időjárást jósol, ami nem igényel különösebb magyarázatot - csak nézzetek ki az ablakon. Ha azonban álmunkban feltűnik egy jelkép, érdemes alaposan utánajárni, egy állat esetében például megvizsgálni, mit szimbolizál totemként, szellemi erőlényként. A borzról tudtam, hogy a makacsság, (hadd ne mondjam, önfejűség) és a céljainkért folytatott kitartó küzdelem megtestesítője; az Annwn eképp ír róla:

"A borz a következõk szimbóluma: elhatározás, tettrekészség, erõs akarat, koncentráció, stratégia, szívósság, védelem, függetlenség, önbizalom.

Az amerikai õslakosok szerint borz nyomokat látni jó elõjel, üzenet, hogy minden lehetséges, ha a belsõ kreatív erõnkre hallgatunk.

A borz megszerzi magának, amit akar. Tehát a totemállat esetében is gondolnunk kell arra, hogy terveinkben kitartóak legyünk. Fõleg azoknak fontos ez, akik nem fejezik be azt, amit elkezdtek. A borz segít ebben az aspektusban. Ha nem is totemállatként, hanem erõt adó állatként hívnád, akkor számíthatsz a borz makacsa és akaratos szellemére, ha elkezdesz valamit.

A borz erõsen önálló is és agresszív, ha fenyegetik. Ez a lecke számunkra azt jelenti, hogy álljunk a saját lábunkra és védjük meg magunkat, ha a helyzet úgy kívánja. [...].

A borz a földdel áll kapcsolatban, ezért földelõ totem. Ha zavartnak és idegesnek érezzük magunkat, a borz segíthet a gyökerek megtalálásában és vasmacskaként szolgálhat az életünkben.

Ha a borz feltûnik életünkben, elérkezett az ideje a terveinknek, s ha szükségünk van rá álljunk ki magunkért vagy kérjünk segítséget, ha fontos. A borz egyszerre jele az elvonulásnak és az önállóságnak, ám közösségi életben való magabiztosságnak is. A világnak tudnia kell, hogy mi is létezünk.

A borz nagyon különleges lény. Nem törõdik senkivel, sem azzal hogy mit „mondanak” mások. Ezt kell megértenünk nekünk is.

A legnagyobb lecke, amit adhat a borz, hogy járd a saját utad a saját tempódban. Ne figyelj arra mit mondanak mások. Bízz magadban és képességeidben. Tudd, hogy fel vagy szerelve mindennel bármi is jön eléd."

Jelen esetben persze az álom értelmét a szituáció is meghatározza: a három kisállat jellegzetességei, különbözőségei. Biztos, hogy az apró részletekben is megbújik valami többletjelentés, amit még ki kell hámoznom. Az is fontos kérdés, hogy vajon a jelenlegi lelkiállapotomat tükrözi-e a borz, vagy a követendő utat jelöli ki a számomra. Egyszóval van még min elmélkedni. 

Addig is áldás!

Eső