Tudom, talán kicsit furcsán hat, hogy ennyit írok mostanság keresztény felhanggal, de nem tehetek róla: Fülessel és Etyepetyével nem lehet úgy beszélgetni, hogy ne kerülne szóba a vallás. Mindegy, hogy mi a kiinduló téma, a végén a kereszténységnél kötünk ki. Mindenesetre ennek révén tudomást szereztem arról, hogy édesapám pap nagybátyja, aki a ferences szerzet feloszlatása után falusi plébánosként élte le életét, magányát azzal próbálta enyhíteni, hogy mélyenszántó diskurzusokat folytatott a lábasjószágokkal, például Esmeraldával (s-sel ejtve), a két és fél mázsás anyakocával. S hogy az égiek se érezzék sértve magukat, a katolikus áhítat jegyében a tizenkét apostol után nevezte el az időről időre születő kismalacokat (gondolom, ha a létszám nem érte el a kerek egy tucatot, kihagyta Júdást meg Tamást). Hát nem aranyos történet? :)
Áldás!
Eső
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése