... megtámodja és megeszi." (BuP/BM, 1910, Bosnyák Sándor 16 in Antal Mária: A gyimesvölgyi csángó magyarok hitvilága, General Press Kiadó, Budapest).
Valljuk be, a legtöbbünk a sárkányt a tűz elemmel társítaná, s mint ilyen, aligha falja fel a világra fényt árasztó lángoló égitestet. Ám a gyimesi hagyomány úgy tartja, a sárkány a tengerben él, ahonnan a felhők hátán vitorlázik Erdély hegyei fölé. Ámde: "... az oda fel a felhőkbe nem tud sokat ülni, hanem valahova leesik és ott nagyüdőt csinál". (TP/BM, 1914, Bosnyák Sándor 232 in ...) Nagyüdőt, azaz égszakadást. Más verzió szerint, bár az óceán az igazi hazája, azért a kies Kárpátokban is előfordul, sziklarepedésekben, barlangokban és víznyelőkben rejtőzve. Az esőzéstől megduzzadt patakokban aztán visszaúszik a tengerbe, s közben vékony hangon visít, mert uszadékfának és köveknek ütközik. Külleme egyértelműen hüllőszerű: egy adatközlő, aki elmondása szerint saját szemével látta, így festi le: " Rendesen ulyan a feje [mint egy kígyónak], csak nagyobb s kerekebb, a testye kerekded, a nyaka hosszú, és amikor siklik le a vizen, a fejét igyenesen feltartja. A nyelve négyhasábos, a szájából kitartsa és úgy sivít mind a fűcfasíp." (GyKL/MF, 1929, Salamon Anikó 124 in...)
Azért persze befigyel a népmesék hétfejű sárkánya is, hisz egyik beszámoló erről ad hírt, s a hetes szám megkülönböztetett jelentőségét mutatja, hogy valamely helyi legényt egy sárkány hét évig tartott fogva, majd teljes épségben hazaengedte, habár: "Ulyan vót, mind egy vadember. Mindenki csudálkozott, hogy [a sárkány] nem ette meg. Nem hogy megette vóna, hanem ételt hordott neki s élve visszahozta." (GY/BJÁné, 1899, Bosnyák Sándor 229 in... )
Nos, egyszer azért megnéznék egy ilyen, a felhőszakadással alászálló, sípként fütyülő sárkányt :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése