tarot és miegyebek

Tegnap kivégeztem a Nagy Arkánumot.

Mármint abban az értelemben, hogy átrágtam és kijegyzeteltem Richard Cavendish: A Tarot című művének az adukártyák szimbolikáját kifejtő fejezetét.

Kedvelem Cavendisht, mert az elfogulatlan tudós tárgyilagosságával járja körbe választott témáját. Habár érezhetően szkeptikus az okkultizmust illetően, mégis alapos és lelkes kutatója. Talán pont kívülálló volta miatt látásmódja széles perspektívát ölel fel, s ily módon átfogó, sokszínű leírást ad. Ami a Tarot-t illeti, nem kötelezi el magát egyik eszmei megközelítésnek sem, hanem igyekszik többé-kevésbé teljes körképet nyújtani azokról. Az egyes kártyák értelmezésébe beleszövi a Tarot spirituális történelmét formáló kiemelkedő személyiségek (Court de Gébelin, Papus, Wirth, Waite, Crowley, Jung, etc.), ill. szervezetek (szabadkőművesek, rózsakeresztesek, az Arany Hajnal Rendje, stb.) megközelítését, filozófiáját. S nem ragad le egyetlen paklinál: a könyv lapjain feltűnik a Waite,- ill. Crowley-féle csomag, a Mantegna tarocchi, a Visconti-Sforza, a klasszikus marseille-i tarot, és így tovább. Eleddig egyetlen negatívumként a viszonylag kis terjedelmet tudom felróni a műnek:).

Ami magát a Tarot-t illeti, azt hiszem, minden csodájával együtt az emberi fantázia teremtő erejének tökéletes bizonyítéka. Amióta érdeklődöm a téma után, már vagy egy tucat, egyformán bizonyíthatatlan eredetmagyarázattal találkoztam. A pakli egységes származtatása véleményem szerint már csak azért sem lehetséges, mert az első említések (1377, 1392, 1397) óta mind szerkezetében, mind képanyagában rengeteget változott (ez persze nem zárja ki, hogy egyes motívumai valóban valamely történelmi kultúrában vagy misztikus érában gyökereznek). Én mindazonáltal úgy látom, a Tarot-t az tette azzá, ami, hogy valaki egyszercsak, javarészt a képzelőerejére támaszkodva, többletértelmet tulajdonított neki. Az illető Antoine Court de Gébelin volt, aki 1781-ben közzétett 'Le Monde Primitif Analysé et Comparé avec le Monde Moderne' c. munkájában a Tarot-t egyiptomi eredetűnek nyilvánította, s úgy vélte, az ütőkártyák - hisz az ő korában még csak ezeken szerepeltek ábrák - a világ szerkezetét modellezik. Az elképzelést a kor misztikus társaságai, szerzői felkapták és továbbgörgették: a tóba dobott kő hullámai mind nagyobbak és nagyobbak lettek. Idővel aztán megjelentek a rektifikált, vagyis "kijavított" paklik, amelyek képanyagukban híven tükrözték a nekik tulajdonított eszmei jelentőséget. S ennek köszönhetően a kártyalapok fokról-fokra valóban megteltek archetipikus szimbólumokkal, alkimista, asztrológiai, kabbalista jelképekkel, s velük együtt mély spirituális tartalommal. 

Sajnálom, ha e szentségtörő meglátásokkal bárkinek a lelkébe gázolok, s szeretném gyorsan leszögezni, hogy mindez semmit sem von le a Tarot mai értékéből és használhatóságából. Hisz mostanra annyira árnyalt és összetett szimbolikájú ábrázolások gazdagítják a különféle csomagokat, hogy azokból valóban mély filozófiai háttér fejthető ki. Mind tudjuk, hogy a jósláson túl a Tarot a lelki-szellemi fejlődés hatékony segédeszköze, hiszen az egyes lapok a Kabbala életfájának szefíráit összekötő ösvényekhez igazodva az ember felemelkedését, Istenhez való eljutását, istenivé válását segítik. Ezzel kapcsolatban viszont némileg csípi a csőröm az a megcáfolhatatlan tény, hogy a kártya elsősorban férfi adeptusoknak szól. A lapokon szereplő férfialakok rendre a jelöltet reprezentálják, míg női figurái olyan elvont eszményeket jelenítenek meg, amiket a misztikusnak mentális fejlődése bizonyos pontjain magáéva kell tennie (s e téren számos erotikus konnotációval, utalással találkozhatunk). A történelmi eredet tükrében e tény érthető, hiszen a Tarot-t egy patriarchális kultúra szülte, vagy legalábbis: tette naggyá, s nem tudom, "női nyelvre lefordítva" megmaradhatna-e hamisítatlan jelentéstartalma. Nem is lamentálok tovább ezen, minthogy a magam részéről egyébként sem e kártyát tartom spirituális növekedésem elsődleges előmozdítójának:). Annál jobban érdekel a jövendőmondás, - ma fogok belevágni az ezzel kapcsolatos fejezetbe, feltéve, hogy rendetlenkedő töltőtollam nem szabotálja a műveletet.

Áldás!

Hulló Eső, 2011-01-09